Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-25 / 227. szám
1992. szeptember 25., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 K Cukrászda épül Tótújfalun Tótújfalu legrégebbi házából cukrászda lesz — határozták el már év elején a falu vezetői. A lepusztult régi épületet az önkormányzat újíttatja föl, a kávéházat szintén ők üzemeltetik majd. A munkákra versenytárgyalást írtak ki, erre hat kivitelező jelentkezett. A munkák még ebben az évben megkezdődnek. Olcsóbb lett a telek Barcson Barcson az önkormányzat még tavaly meghatározta a Dankó, az Arany János és a Segesvári utcában kialakítandó építési telkek értékét. A számos érdeklődő közül azonban azért az árért senki sem vásárolt telket. Az ön- kormányzat legutóbbi ülésén ismét foglalkozott az üggyel. Szeretnék eladni a telkeket, ezért úgy döntöttek, hogy mérséklik az árát. Az új határozat szerint négyzetméterenként 200 forint helyett 100 forintért árusítják. Vállalkozótársat keres az önkormányzat A lakócsai önkormányzat tulajdonában lévő szentborbási Dráva-parti üdülőház üzemeltetésére keres a polgármesteri hivatal vállalkozótársat. A csodálatos környezetben fekvő épületben a felújítás után öt vendégszoba, bár, étterem lesz. A beruházás vázlati tervei már elkészültek. Kézilabdapálya négy falu összefogásával Négy falu — Szentborbás, Lakócsa, Potony és Tótújfalu — önkormányzatai összesen négyszázezer forinttal járultak hozzá a lakócsai általános iskola új kézilabdapályájának építési költségéhez. A 800 ezer forintos beruházásban a települések a lélekszám arányában vettek részt. A szükséges összeg másik felét pályázat útján nyerte el az iskola. Ötven személyre főznek Heresznyén Napi ötven adag ebéd elkészítésére alkalmas konyhát építenek Heresznyén. Átadásával két nagy gond — az idősek és a ruhagyári dolgozók étkeztetése — oldódik meg a faluban. Az épület felújításával már elkészültek, a napokban pedig a berendezéseket is beszerelik. Munkahelyteremtő pályázatok 540 ezer forint áll rendelkezésre Barcson munkahelyteremtésre. Az összegre hét pályázat érkezett, amelyek szerint 14 munkanélkülit kívánnak foglalkoztatni. A kért összeg összesen 880 ezer forint. „Nemcsak éjjel kell dolgozni, hanem nappal is” Egy dudás egy csárdában „A legjobb orvosság a rum” Tótújfalu kisközség a Dráva partján. Nevezetességei miatt még egy kiadvány sem szerepeltette a címlapján, ám ez csak azért lehet, mert azok, akik írták, nem ismerték Gadá- nyi Pált Ő igazán „nevezetes” mégpedig dudakészítő tudománya miatt. Ez persze csak az egyik mestersége az ezer közül, a faluban ugyanis valódi ezermesternek tartják. Udvarában a vetőgéptől kezdve fóliaházig minden megtalálható, s akkor is épp szerelt valamit, amikor találkoztunk. De hogyan lesz az ember ilyen „mindentudó"? — A tanult szakmám asztalos — mondta az örökké mosolygós házigazda —, de ebből nem lehet megélni. így arra az elhatározásra jutottam, hogy más foglalkozással próbálkozók. Elsajátítottam a szobafestés, parkettázás és a dudakészítés csínját-bínját. Lassan már mindenhez értek, kivéve a gyógyításhoz. De azt tudom, hogy a legjobb orvosság a rum! Egyedülálló a környéken, az biztos, de errefelé azt tartják, hogy az országban sincs párja. Sietve befordult a szobába, hogy kihozza és megmutassa az általa készített hangszer kellékeit: — A duda legfontosabb része a sípszár: négy sípból és nyolc hangból áll. A tömlőt kutyabőrből készítik, mert erős a bőre. Ha lenne birka vagy kecske a faluban, az volna csak az igazi! Bőrből és fából lehet előállítani a fújtatót. A sípok beállítása eltarthat egy napig: egy levegőt, egy hangnemet kívánnak. Legjobb elvégezni nyáron a hangolást, de télen sem szabad pihentetni... — Játszani is tud a hang-' szeren? — kérdeztem, erre hamisan elmosolyodott, válasz helyett pedig rövid bemutatót rögtönzött a kertben. Rázendített egy magyar nótára és látszott, hogy igazi profi dudás. — Lakodalmakban, rádió- felvételeken és egyéb kulturális jellegű műsorokban szoktam fellépni. — Ki tanította? — Saját magamtól tanultam. Addig-addig gyakoroltam, amíg egyszer csak sikerült. Hiszen „gyakorlat teszi a mestert”. — Árulja is a dudákat? Hátha a cikket olvasva többen szeretnének dudaművészek lenni. — Nem, annyit azért nem készítek. Ha nem kellene a sípokat állítani, naponta száz dudát is csinálnék. Ajándékoztam már Svédországba és az egykori Jugoszláviába is dudát. — Sok mindennel foglalkozik: állatokat tart, kertészkedik, dudát készít. Hogyan jut minderre ideje? — „Az embernek nemcsak éjjel kell dolgozni, hanem nappal is”. Van kocánk, tehenünk, most fabrikálok egy vetőgépet. Amíg lélegzőnk, nem lehet felhagyni... G. A. SIKEREK ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN Kiváló a Kis-Boróka A barcsi Kis-Boróka Gyermektáncegyüttes augusztus 20-án Kiváló művészeti együttes kitüntetésben részesült. Nemrégiben Feigli Ferenc, Barcs város polgármestere bensőséges ünnepségen köszöntötte az együttest. Ezen beszélgettünk Békési Margittala Kis-Boróka művészeti vezetőjével a csoport — és saját — múltjáról, jelenéről és jövőjéről. — Tizenhat évesen kezdtem el tánccsoportot vezetni szülőfalumban, Nagyradán, édesanyám örökébe lépve. Később a kaposvári Tanítóképző Főiskolán tanultam, s ekkor tagja voltam a Somogy T áncegyüttesnek. 1972-ben Somogyvárra kerültem tanítani, majd Lengyeltóti és Gölle következett. Mindhárom helyen az iskolai munka mellett tánccsoportot is vezettem. 1979-ben kerültem Barcsra, volt férjem Takács László akkor már a Nagy-Boróka tánc- együttest vezette, én pedig Karsai Józsefnétől — a tánc- együttes létrehozójától — átvettem a Kis-Boróka vezetését. Az együttes tavaly ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. Az abból az alkalomból tartott ünnepségen nemcsak a repertoárjuk volt gazdag, de az eredményeket is hosszú ideig tartott felsorolni. Amellett, hogy a városban szinte nincs olyan rendezvény, amin ne szerepelnének. 1986-ban például a megyei művészeti szemle első helyezettjeiként képviselték a megyét az Országos gyermektánc- és népi- játék-fesztiválon, 1989-ben a Gyermeknéptáncosok megyei versenyén nagydíjban részesültek Lengyelországban, az idén a Kaposvári Tavaszi Fesztiválon a megnyitóra hívták őket táncolni, részt vettek az Országos gyermektánc- fesztiválon és szerepeltek Ausztriában is. — Kitartó, kemény következetes munka és rengeteg gyakorlás van e mögött. A hazai és külföldi fellépéseken túl a legfontosabbnak tartom az országos gyermektánctalálko- zókon való szereplésünket. Ezek jelentenek számunkra igazi megméretést, hisz ennek a kis országnak igen magas színvonalú a gyermektánc- mozgalma, s az élvonalban lenni csak nagyon sok munkával lehet. Hetente 15 órát gyakorol a gyerekekkel. A Kis-Boróka mellett irányítja a Nagy-Borókát is, vezet egy néptánciskolát, és az 1. sz. iskola táncs- csoportját. Mintegy 120 gyerekkel foglalkozik rendszeresen. Hogy bírja? — Jól. De hozzáteszem, megszállottság nélkül ezt a munkát nem lehet csinálni. Szerencsére több vállalkozó támogat bennünket, a polgármesteri hivatal elismeri munkánkat, s érzem, hogy a városban szeretnek bennünket. Nagyszerű dolog Barcson táncegyüttest vezetni. Óriási dolog az együttes életében a Kiváló művészeti együttes kitüntetés! Ez a legnagyobb elismerés ma Magyarországon. Az idén mi kaptuk meg egyedül gyermektáncegyüttesként az országban. Ilyenkor érzi az ember, hogy megérte... Fodor Sándorné NYOLCVANHET EV FEL ORABAN Márton bácsi, az élő legenda Szentborbásra indulok. A határt gát jelzi. A határon túl néhány hónapja még ropogtak a fegyverek, innen pedig az alig 150 lelket számláló kis falu. Itt él Sas Márton bácsi, a környék egyik legidősebb embere. — 1905-ben születtem szegény szülők gyermekéként. Hatan voltunk testvérek, édesapámat az I. világháborúban elveszítettem. Szinte gyerekfejjel kellett megkezdenem a munkát, 1914-ben kocsisként ökröket hajtottam. Szentborbáson végeztem az általános iskolát. Nagy szegénységben éltünk. Ez a szegénység hajtotta Márton bácsit, hogy 1925-ben önként jelentkezzen a csendőrségre. — Az édesanyámtól lopott két tyúk árán utaztam el Kaposvárra. Felvettek, aztán jött a kiképzés Barcson. Határvédőként eleinte gyalog jártuk a szakaszt, később kerékpárral, ezt hathavi részletre vásároltuk meg Sely- lyén. 1931 októberében leszereltem. Ekkor jött egy igazán nehéz időszak. Napszámosként tengette életét, napi két pengőért. El is szegődött rövidesen kőművesinasnak, egész addig míg jött a földreform. A hat gyerekre való tekintettel tizenkét hold földet kapott, aminek műveléséhez mindent előteremtett. Volt az istállóban szarvasmarha, tinó. — Következő állomásom a Dráva. Életem legszebb időszaka volt az itt eltöltött tizenkét esztendő. Nyugdíjasként sem tudott megnyugodni Márton bácsi. A hosszú munkásélet ezután is munkát igényelt. A pécsi bőrgyár szentmártoni telepére került éjjeliőrnek. Még most nyolcvanhét évesen szombat-vasárnap tizenkét órát tőit ott. — Menetközben alszom, napi 12 kilométer biciklizést bír ki még most is az öreg lábam. Mindig egészséges voltam, ma sem érzek fájdalmat, csak már rövid a járásom. A faluban csak egy „legény” idősebb nálam. Ha találkozunk mindig így üdvözlöm: Te vagy á polgármester én meg a helyettes. Gamos Adrienn DRÁVA-KRIMI „Éneklő” betörők Az utóbbi időben Barcson nem igazán érezhette „magát” biztonságban egyetlen bölcsőde, óvoda és iskola sem, ugyanis sorozatos betörések borzolták a városlakók idegeit. A sorozat azonban a barcsi nyomozók munkájának eredményeként — remélhetően — véget ért... Történt ugyanis, hogy keddre virradó éjszaka valaki szemtanúja volt egy gépkocsifeltörésnek. Azonnal jelentette az ügyeletnek, ahonnan rögvest kiindult két járőr. Rövid üldözés után elkapták az elkövetőket: O. János és B. János fiatalkorút. Kihallgatásukkor egyszeriben közlékennyé vált a két ifjú betörő. Elmondták, hogy számlájukat nemcsak az autó feltörése, hanem — ugyanazon az éjszakán — az 1. számú iskolába való betörés is terheli. Beismerő vallomásukból kiderült: az iskolából 40 ezer forint értékben magnókat, kazettákat és egyéb értékeket vittek el. A házkutatáskor előkerült a szajré. S ez nem minden! Azt is „elénekelték”, hogy a közelmúltban összesen mintegy tíz betörést, kerékpárlopást követtek el. A korábban történt — hasonló — bűncselekmények elkövetésével is alaposan gyanúsíthatok. O. János és B. János a barcsi kapitányságon vendégeskednek, ahol még várnak egy kicsit, hátha eszükbe jut néhány apróság. Az őket elfogó két járőr pénzjutalmat kapott. V. O. Máltai Szeretetszolgálat Barcson Megalakult barcson a Magyar Máltai Seretetszolgálat csoportja. A huszonöt fős csoport legfontosabb feladatának tekinti a működés feltételeinek megteremtését és a város szegényeinek, szociális létesítményeinek megismerését, a szociális problémák felmérését. A szeretetszolgálat várja a katolikus egyházközségi tagok, hittanosok és cserkészeken kívül felekezeti hovatartozás nélkül mindazok segítségét, akik részt akarnak vállalni munkájukban. Pénzadományokat nem juttatnak, ruhával, élelemmel, gyógyszerrel segítik a szegénysorsú rászorulókat. A megalakulásuk óta gyűjtöttek adományt a nagyatádi menekülttábornak s már el is jutott a rendeltetési helyére.
