Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-24 / 226. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 1992. szeptember 24., csütörtök Kasszasöprés helyett A sportnak is megvannak a „hiénái”, nekik a más pénzén semmi sem drága. Néha úgy szórják a forintezreket, mintha az egy bőségszaruból folyamatosan csordogálna. A kézilabda NB II első fordulója után Szabó Ferenc az újonc kaposvári klub edzője egy számlát mutatott. Érdemes belepillantani, mondja kétségbeesetten. És valóban, nem hiszek a szememnek. Pedig ott áll fehéren feketén, hogy a két játékvezető — legálisan — 7200 forintot vitt el a kasszájukból. Nem is a mérkőzésvezetésért járó összeget sokalltam, hanem az útiköltséget. Mert hát a Szombathelyen székelő területi bizottság honnan is küldhetett volna játékvezetőket Kaposvárra, ha nem a vasi fővárosból. Az edző tovább zsörtölődött. — Itt a közelünkben, Szigetváron, Pécsen, Komlón, Keszthelyen és Nagykanizsán is vannak játékvezetői kettősök, ezért is érthetetlen számunkra a szövetség mentalitása. Köztudott, hogy mindössze százötvenezer forinttal vágtunk neki , a bajnokságnak, de ha így megy tovább, nem tudjuk befejezni az évet. Ki mástól remélhetnénk megértést, segítőszándékot, ha nem a területi szövetségtől. A társadalmi munkában tevékenykedő tréner keserveit jogosnak vélem, miközben eszembe jutnak a megszűnt szakosztályok, a nincstelenségük miatt agonizáló klubok tucatjai. Akiknek viszont elsősorban a megmaradásuk lenne érdekük, húznak még néhányat a hurkon. Nem az első eset, amikor az országos, avagy a területi szövetségek fittyet hánynak a takarékosságra. Aki nem bírja, elbukik-vall- ják és nemcsak szemlélői, hanem időnként elősegítői is a nem kívánatos folyamatnak. Kíváncsivá tett, hogy miként is van ez a legfelsőbb szinten. Amikor e témában Illés Jánost, a Siófoki Bányász ügyvezető elnökét tárcsázom, szinte felforrósodik a telefon. A mindig higgadt, nyugodt sportvezető hangja emelkedőben, amikor kérdésemre válaszol. Visszafojtott indulata érthetővé válik, amint beavat a „kulisszatitkokba”. Szóba hozza az MLSZ „takarékos” intézkedését, amely véleményem szerint szinte példa nélküli nemcsak a magyar, de talán az európai sportéletben is. Miről is van szó? „Kímélendő” az adminisztrációtól az egyesületeket, a sportág vezetése nemes gesztussal átvállalta a játékvezetők és az ellenőrök költségtérítését. Na nem egészen úgy, ahogy néhányan gondolják. Az évente esedékes kétszázezer forintos nevezési díj mellett még a bajnoki rajt előtt (!) valamennyi elsőosztályú klubtól négyszáz, az NB Il-esektől kétszáznyolcvanezer forintot kasszíroztak, s ebből fedezik a játékvezetők és az ellenőrök költségeit. Tehát az egyesületek már a jövő évi záróforduló közreműködési díját is kifizették. Jobb túl lenni rajta — gondolhatják az MLSZ-ben, majd szépen elhelyezték az összeget a saját bankszámlájukon, amely természetesen nekik kamatozik. Ez ügyben — minden korábbi más lépést hazudtolva — az MLSZ nagyon konzekvens volt. Amíg a tizenhat csapat pénze be nem futott, még a sorsolást sem készítette el. A Vasast például „késedelméért” majdhogynem kizárták a bajnokságból, amiért egy, még csak a jövőben esedékes „szolgáltatás” díját nem fizette be. A második vonalbeliek is hasonló (futball)ci- pőben járnak. Az NB l-es liga próbált ugyan kompromisszumot elérni, de ez MLSZ makacsságán megbukott. Bárkinek a fejében született meg ez az ötlet, zseni volt. Számoljunk csak egy kicsit. Azonnal kiderül, hogy az említett összegekből az NB-I ben 156000, az NB ll-ben pedig csupán 93000 forint fogy el e célra. A többiből aztán bőséggel futja útiköltségre és az esetleges hazai MK-mérkőzé- sekre. Annyi szent, hogy erre az „üzletre” nem fizet rá a szövetség, ezt fényesen bizonyítja, hogy a bajnokság zárása után még sohasem kívánt elszámolni az egyesületekkel. Feltételezem, hogy veszteség esetén okvetlen megtenné. Szerencsére a többi sportágban még nem vették át ezt a jövedelmező módszert, de a tarifák mindenütt magasak. Csak ízelítőül: a röplabda Szuper Ligában 2500, az NB l-ben 1500 forint a játékvezetők díja, és őket sem a szomszédból küldik vezetni. Ki tudja milyen megfontolásból, a magyar szuperligások a hazai NB Les bajnoki rájátszásban mégsem ezerötöt, hanem kétezret fizetnek a bíróknak. Pedig ebben a sportágban sportfejlesztési hozzájárulás címén is elég szépen „tejelnek” az egyesületek. A kosarasok a Szuper Ligában pedig nem is forintban, hanem csak schilling- ben téríthetik meg a játékvezetők költségeit. Félreértés ne essék, nem a díjak nagysága ellen ágálunk. A módszereket kifogásoljuk, amelyekkel mind mélyebben vájkálnak a klubok zsebében. Mint a megyei labdarúgó-szövetségben megtudtuk, bizony a somogyi csapatoknak is egyre nehezebb a költségek kifizetése. A JT küldő bizottsága igyekszik figyelembe venni a távolságokat, azonban nem mindig teheti. Egy közeli településről ugyanoda, mégsem irányíthatják kétszer egymás után ugyanazt a játékvezetőt. El kell fogadnunk ezt az érvelést, és nem is ez ellen emelünk szót. Sokkal inkább a közömbösség, vagy azon szándék miatt, hogy a már koldusbotot kereső klubok, szakosztályok terhére „jótékonykodnak”. A szombathelyi példa csak egy a sok közül, de mindenképpen intő jel. Félő, hogy néhány alsóbb szintű szövetség hasonló nagyvonalúságával a saját sírját ássa. A különféle sportágak bajnokságainak létszámsorvadása erre figyelmeztet.- Jutási Gécsek Tibor, a Somogy-kupa legjobbja ATLANTÁBAN BAJNOK LESZ? A hét vegén Kaposváron rendezett Somogy Kupa nemzetközi atlétikai viadal legnagyobb sztárja a szombathelyi kalapácsvető, Gécsek Tibor volt. Végig jó formában versenyzett, s jobb eredményt ért el, mint a barcelonai olimpián. — Hogy lehet ez?— kérdeztük. — Hazai pályán könnyebb dobni. Nekem itthon mindig jobban sikerülnek a versenyek. Legjobban persze a szombathelyi pályánkat szeretem, de ez a kaposvári is nagyon jó. Most szép volt az idő, jó a levegő, minden oké volt. Emellett egész évben jó formában voltam, most sem maradt el az eredmény. — A világbajnokságon negyedik, az olimpián ötödik helyen végzett. A magyar atlétika helyzetét tekintve ezek kitűnő helyezések, de vajon nem bántja-e, hogy kétszer is lemaradt a dobogóról? — Igazából a vb-n volt esélyem a harmadik helyre. Egymás mellett javítottunk a későbbi bronzérmessel, de ő mindig egy kicsivel előttem járt. Ennek pedig a mi sportágunkban óriási jelentősége van, nekem ugyanis mindig nagyon kellett koncentrálnom. A helyezésekkel pedig végül is elégedett vagyok, a volt szovjet dobókat nagyon nehéz lett volna megelőzni. — Miben jobbak ők? — A fizikai felépítésük jóval erősebb az enyémnél. Magasabbak, nehezebbek, ez pedig nagyon lényeges. Én nem igazán vagyok kalapácsvető alkat (184 cm, 100 kg), a kisebb súlyomat a jobb technikával próbálom ellensúlyozni. — Magyar mezőnyben Ön jelenleg egyeduralkodó. Mennyire jó ez? — Inkább rossznak mondanám, hiszen hiányoznak a vetélytársak. Néhány évvel ezelőtt, amikor még hárman-négyen is nyerhettünk volna versenyt itthon, sokkal jobb volt a helyzet. Jövőre valószínűleg Szitás Imre is abbahagyja, úgyhogy még kevesebben leszünk. — A fiatalok közül alig-alig próbálkoznak ezzel a sportággal. Pedig hajdanán ez magyar sikerágnak számított... — A mi szakmánkban sokat kell robotolni az eredményért. Az elvégzett munka hozza a sikert, a tehetség itt kevesebbet számít. Ez mostanság nem elég vonzó, a látványosabb sportokat keresik. Baj az is, hogy nem tudjuk jól kihasználni a hagyományainkat. A hajdani nagy kalapácsvetőknek, Zsivótzkyéknak még több versenyen ott kellene lenni, hogy népszerűsítsék a sportágat. Mi is igyekszünk segíteni ebben: menedzseremmel, Spiriev Attilával még az idén egy nagyszabású nemzetközi dobóversenyt szervezünk, amelyen indulnak a ex-szovjet klasszisok is. — Mik a tervei a következő években, meddig kíván versenyezni? — Sűrű lesz a program jövőre is. Világbajnokság, Európa-bajnokság következik, azokon kell majd helytállni. Jelenleg egy térdsérüléssel bajlódom, amit műteni kell. Remélem, hogy ez nem fog hátráltatni, s az 1994-es atlantai olimpiáig folytatni tudom. Most 28 éves vagyok, s Linford Christie példája van előttem, aki Barcelonában 32 évesen lett olimpiai bajnok. — Sportpályafutása után mit tervez? — Most indítunk egy vállalkozást Szombathelyen. Ebben szeretnék dolgozni, ha majd befejezem az atlétikát. — Sok sikert kívánunk mindkettőhöz! Kele János (Fotó: Kovács Tibor) Megvan Fischer utódja? Kovács József: öt meccs, öt gól SAKKROVAT Horváth Tamás a FIDE-listán A nyáron rendezett Kőbánya Open '92 elnevezésű versenyen jól szerepelt Horváth Tamás, a Kaposvári Somogy SC mesterjelöltje. Eredményével sikerült nemzetközi értékszámot szereznie, így a következő FIDE-listán már az ő nevével is találkozhatunk — egyedül a somogyi egyesületek sakkozói közül. Az alábbiakban két játszmáját mutatjuk be — saját elemzésében — a kőbányai versenyről, amelyen a Karaván kft támogatásával indult. Fischer és Gregor távozása után kellett egy góllövőcsatár a Siófoki Bányász együttesébe. A vezetők a zalaegerszegi Kovács Józsefben vélték megtalálni az új „góleá- dort”, s az eddig eltelt hat forduló azt bizonyítja, hogy jó „lóra” tettek. Kovács a kispa- don kezdte a bajnokságot Vácott, majd beállt és góllal mutatkozott be. Nyíregyházán ugyanígy tett, azzal a különbséggel, hogy alig 20 percnyi játék alatt kétszer is megzörgette a hazaiak hálóját. Mi sem természetesebb, hogy ezután már a kezdőcsapatba állította Pusztai edző. Kovács azonban nem ijedt meg a lehetőségtől: a Békéscsabának és a Ferencvárosnak is „beköszönt”. — Öt mérkőzésen lépett pályára a hatból, és öt gól van a tarsolyában. Most már nyilván biztos a helye a Bányászban. — Bérelt helyről szó sincs, nálunk mindig a legjobb formában lévő játszik. — S ez most Siófokon egyértelműen Kovács József... — Igen, talán lehet ezt mondani. Nem tudni persze, hogy ez csak fellángolás, vagy sikerül majd tartóssá tenni gólerősségemet. Én persze az utóbbit szeretném, ami egyrészt gyakorlás, másrészt szerencse és bizalom kérdése. No, és szólnom kell arról is, hogy jó képességű ve- télytársaim vannak: a válogatottba is bekerült Kámán, a hétről-hétre jobb formát mutató Kirchmayer. — Ez az idény tehát jól indult az ön számára. Melyik volt eddig a legsikeresebb szezonja? — Amikor tavalyelőtt a ZTE-vel feljutottunk az NB l-be, én pedig 23 góllal a másodosztály gólkirálya lettem. Azután, hogy legutóbb kiestünk a „zetével”, mindenképpen meg szerettem volna mutatni, hpgy helyem van az NB l-ben. (gy kerültem Siófokra. Örömmel jöttem, és úgy látom, jó társaságba kerültem. — Mi az, ami a játékát a leginkább jellemzi? Lesipuskás? Nyerő csereember?... — Valóban olyan vagyok, ahogy azt a Nemzeti Sportban a Fradi elleni mérkőzés után írták. Könnyen tudok gólhelyzetbe kerülni, de az nem jellemző rám, hogy „felszántanám” a pályát. Csak a kapu előtt érzem otthon magam. Viszonylag fejelni is jól tudok, és eddig még legtöbbször megháláltam azt is, ha esetenként küldtek pályára. Nemcsak a Siófok színeiben, de korábban a ZTE-nél is. Volt egy időszak, amikor az edzőm sérülés és formaingadozás miatt rendre csereként vett számításba (érdekesség, hogy Kámán Attila és Boda Mihály számított kezdőnek akkor...), én pedig rendre gólt tudtam rúgni, ha beálltam. — Van olyan labdarúgó, aki sértett emberként ül a padra, s ha beáll, abban nincs sok köszönet... — Senki nem azért hajt, hogy a kispadon üldögéljen. Én azonban úgy látom, hogy ha már így alakul, akkor is a legjobb tudást kell adni. Éppen azért, hogy bebizonyítsam, én vagyok a jobb azoknál, akik kezdők voltak... — Az idei őszön szerzett öt gólja közül melyik a legemlékezetesebb? — A Fradi elleni, legutóbbi fejesgólom. Nagyon készültem a meccsre, még sohasem lőttem gólt korábban a zöld-fehéreknek. — A Siófoknak azonban igen, éppen a tavasszal... — Akkor az én fejesgólommal győztünk Egerszegen 1- 0-ra, de az már nem osztott, nem szorzott a kiesés szempontjából. Most már a másik fél színeiért hajtok, s azért küzdők, hogy az eddigi nagyszerű átlagom (ahány meccs, annyi gól...) a jövőben se romoljon. (Fónai) FRANCIA VÉDELEM Horváth Tamás-O. Touzane 1. e4, e6. 2. d4, d5. 3. Hc3, Hc6. 4. ed:, ed: (A francia védelem csereváltozata nem sok előnyt ad világosnak, sötét pontos játéka esetén általában döntetlenre vezet). 5. Fg5, Fe7. 6. Fd3, 0-0 (Két fordulóval később szlovák ellenfelén 6-, Fg4-gyel folytatta. A játszma 18 lépésben döntetlenre végződött). 7. Vd2, c6. 8. Hge2, Be8. 9. 0- 0-0 (Az ellenkező oldalra történt sáncolás miatt kiéleződik a játék). 9.-, b5.10. Hg3, g6? (Rossz lépés. Könnyen támadhatóvá teszi a sötét állást. Jobb lett volna 10-, Va5, majd b4). 11. h4, Va5. 12. Kb1, b4. 13. Hce2, Fe6 (Újabb hiba, ami után sötét állása gyorsan összeomlik). 14. (Fotó: Csobod Péter) Hf4, c5. 15. de:, Hbd7. 16. He6:, fe:. 17. h5, Hc5. 18. hg:, Ha4 (Fenyeget Hc3+, amire nem megy be:, mert világos mattot kap, vagy vezért veszít). 19. Ff6:, Ff6:. 20. Vh6, Fg7 (20.-, Vc7-re 21. gh:, Kf7. 22. Vg6+, Ke7. 23. Hf5! nyer). 21. Vh7+, Kf8. 22. Hh5, Vc7. 23. Hf6! (nyeri volna az egyszerű 23. Vg7: is). 23.-, Ve5. 24. Hd7 és sötét feladta (1-0). SZICÍILAI VÉDELEM Horváth Tamás-Zahoránszky 1. e4, e6. 2. d4, c5í 3. c3, d5. 4. ed:, Vd5:. 5. Hf3, Hc6. 6. Ha3, Fd7. 7. Fe2, cd:. 8. Hb5, 0-0. 9. cd:, h6. 10. 0-0 Fd6??. 11. Fc4!, Fh2:+. 12 Hh2: és sötét feladta (1-0).
