Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-24 / 226. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. szeptember 24., csütörtök Alvás és álom Létszükséglet, túl az ébrenléten Megélhetési gondok Az idei nyári korrekció, va­lamint a tavaszi és a mostani nyugdíjemelés ellenére sok idős ember megélhetési gon­dokkal küzd Magyarországon. Ugyanis a „rendezések" da­cára a nyugdíjasok több mint 80 százalékának 10 ezer fo­rintnál kisebb összegből kell megélnie havonta, s megha­ladja a százezret azoknak az idős embereknek a száma, akiknek egyáltalán nem visz nyugdíjat a postás. A nemzeti gondozásról Az országgyűlés törvényt alkotott az alapvető emberi jo­gok sérelmére elkövetett jog­talanságok következtében maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségkároso­dást elszenvedetteknek, élet­vesztés esetén a hozzátarto­zóiknak a nemzeti gondozásá­ról. Az igényt — formanyom­tatványon, a bizonyítékokat mellékelve — a megyei vagy az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnak kell be­nyújtani ez év október 20-ig. Pótolható gyógyszerek A legutóbbi gyógysze­rár-emelés során főként az an­tibiotikumok ára emelkedett, s ennek „leszoktató”, illetve más gyógyszerekre „átszoktató” szerepe is van: hazánkban in­dokolatlanul sok fogy ezekből az orvosságokból, s a túl gya­kori szedés csökkenti azok ha­tásfokát. Más medicináknál az áremelés főként azokat érin­tette, amelyek korszerűtlenek és hatékonyabb szerekkel pó­tolhatók. Jogi tanácsadás A Nyugdíjasok Országos Kamarája számos, a nyugdí­jasok felvilágosítását, taná­csokkal való ellátását célzó szolgáltatást nyújt a hozzá fordulóknak. Ilyen az ingyenes jogi tanácsadás is: az érdek­lődő nyugdíjasok minden hé­ten kedden és csütörtökön délután 2 órától 4 óráig keres­hetik föl jogi felvilágosításért személyesen vagy telefonon a kamarát (Budapest XII., Szo- boszlai u. 2. I. em. 17. Tele­fon: 155-5333). A nyugdíjas bánja? A társadalombiztosítási tör­vény módosítása válik indo­kolttá, ha meg akarják valósí­tani a TB nyugdíjfelügyelő bi­zottsága elé került javaslatot. Eszerint ugyanis a következő egy-két évben esetleg nem emelnék a bérkiáramlással arányosan a nyugdíjakat, mert a tb-alappal való gazdálko­dásban zavar mutakozik. így viszont a nyugdíjasok anyagi helyzete tovább romlana, a le­szakadás üteme felgyor­sulna... Az igazolvány föltétele Közgyógyellátásra jogosító igazolványt az kaphat, aki rendszeresen részesül szociá­lis segélyben, hadigondozott­ként pénzellátást kap, ideigle­nesen beutalt, intézeti elhe­lyezett, központi szociális se­gélyt élvez, I. és II. csoportbeli rokkantnyugdíjas, illetve bal­eseti nyugdíjas, rokkantsági járadékos. A közgyógyellátás­ról szóló kormányrendelet a Magyar Közlöny múlt évi, 105. számában jelent meg. Húsz éve él egyedül. A szép szál tujákat, amelyek katonás rendben vigyázzák a portát, még ő ültette. Azt, hogy mikor, nem őrizte meg a csalárd em­lékezet. A kaposvári, Jutái úti ház ablakában muskátli virul. A kertben is megannyi virág. így nyárutón legszebben az őszi­rózsa díszük, de a legényró­zsa is megállít egy pillanatra. Csak a paprika maradt csene- vész: a hőség megfonnyasz­totta, koravénné, töpörödötté érlelte. A fóliasátor „csontváza” jelzi, hogy a gazda már kora tavasszal tüsténkedik a kert­ben. Csöpi, a kutya pórázon vigyázza a nyugalmat, és csak pici, hegyes füle moccan az idegen zajára. A tyúkketrec előtt üldögél, a gazdit lesi, aki egy kivénhedt hintaágyon vá­logatja a rózsaszín és fehér madármályva magját. — Drága a piacon — mondja, majd szíves szóval betessékel. Otthonosság, tisz­taság, a női kéz szorgosságá­nak nyoma mindenütt. A cse­répkályha tetejére illesztett hó­fehér, hímzett térítők figyel­meztetnek: az otthon lakója A mozgás az ember életé­ben normalizálja az éppen szükséges táplálék felvételét, optimális hasznosítását és felhasználását, a jóllakottság érzését: a nem mozgó, fizikai­lag inaktív ember már csak túl- táplálkozás esetén lakik jól. A fizikai aktivitás segíti a szer­vezet anyagcseréjét, elégeti és felhasználja annak cukor- és zsírfeleslegeit, kiküszöböli a magas vércukor- és zsírér­tékek kórokozó hatását, se­gítve és tartósítva a jó szív­működést. Még idős korban is sok olyan lényeges dolog történik velünk, ami figyelemre méltó fizikai aktivitást igényel, illetve tesz lehetővé. Az utóbbi idő­ben neves kardiológusok is hangsúlyozzák a mozgás fon­tosságát a szív- és érrend­szeri betegségek megelőzé­sében, rosszabbodásuk meg­akadályozásában. A mozgás kedvező hatásához azonban nélkülözhetetlen annak foko­még a szék tetejére állva is leporolja a kályhát. Az aszta­lon villanyszámla. Több mint ötezer forint a végössszeg, pedig fizette rendesen, kétha­vonta. Most töri a fejét, hogy hol reklamálhat: az alig tízezerből nem futja ez a nagy kiadás. A falon kinagyított családi képek: fiai, lányai, menye, veje. Négy fiút és egy lányt hozott a világra. Amikor a leg- kissebbet szoptatta, akkor jött a hír: férje ottmaradt a fronton. A falon függő kép még meg­őrizte alakját az utókornak: szép szál katonaember, kitün­tetéssel a mellén... — Az esküvői kép — homá- lyosodik el az asszony tekin­tete. — Három volt, de éjsza­kánként addig simogattam, morzsolgattam, amíg el nem kopott. A konyhában jófajta gyön­gyösi borral kínál; a fia ter­mesztette. El-eljöttek meglá­togatni, de mióta drága a ben­zin, inkább Rózsi néni utazik, mert neki már ingyen zakatol a lokomotív. Szűcs Ferencné 30 évig irá­nyította a textilművek konyhá­ját: ő volt a főszakács. Munka­zatos kiépítése, majd állandó­sítása. Célszerű, ha otthonunk közelében egy másfél kilomé­teres mozgáspályát keresünk, és azt naponta húsz-húsz perc alatt néhányszor végig­járjuk. Ha ezt sikerül fájdalom nélkül teljesíteni, akkor a lé­pések növelésével 15 percre, lassú futással 9 percre csök­kenthetjük a táv megtételéhez szükséges időt. Kitűnő mozgáslehetőség a séta, amit még a szívbeteg is gyakorolhat, persze óvato­sabban és lassabban. A sétá­nak nagy előnye, hogy nem igényel semmiféle segédesz­közt. Az értékes mozgásfor­mának tartott lassú futás, ko­cogás és lépcsőn járás idő­sebb korban már csak orvosi felügyelet és ellenőrzés mel­lett végezhető. A mozgásnak még nagy előnye, hogy előse­gíti a dohányzás mellőzését. S végső soron ezzel is hozzájá­rul az öregedés késleltetésé­hez. Dr. Angeli István társai közül már csak egy em­lékezik specialitására, a finom disznótoros vacsorákra. A többiek csupán az emlékezet­ben élnek. — Jobban is szeretem, ha nem jön ide senki. Sosem le­het tudni, kiben milyen szán­dék lakozik — mondja. A gye­rekei elfoglaltak, nem csoda hát, hogy Csöpi ritkán vakkant a kapunyitásra. A mérnök úr, az igen... Gyakran vesz Ró­zsikénál virágot a felesége sír­jára. Olykor-olykor beszélget­nek egy kicsit, de ezt már nem állják szó nélkül a környékbe­liek. — Pedig nem szemtelenke- dik — mondja az asszony szaporán, s arcán kígyóinak a késő ősz bíbor virágai. Nem sokkal innen a nyolcvanon sem apadtak még el az érzel­mek kútjai. Egy kép a házról, kertről, Rózsikéról, aztán búcsúzunk. A járdáról is integet, majd alakja egyre zsugorodik s csak a pompásan nyíló őszi­rózsák képe marad meg em­lékezetemben. Az öregasszony jókora tölgyfagallyat vonszolt a dűlő- úton. Lassan ment, a száraz ágcsonkok vékony barázdákat szántottak a homokba. Tűzrevalót gyűjtött télire. A gallyat az erdőben találta, mi­közben vaksi szemeivel gomba után kutakodott. Most hazafelé tartott, s áldotta az Is­tent, amiért arrafelé irányította lépteit, ahol a száraz gally fe­küdt. Elfáradt, és leült az út mel­lett a naptól perzselt, s most az esti harmatnak ágyat vető fűre. Maga mellé tette háncs­ból font szatyrát, amelyben néhány hajdinavargánya és sárga rókagomba bujócská- zott. A város szélső házai felé nézett, ahol a lenyugvó nap éppen pirosra festette a szürke palatetőket. Ahogy ott ült, arra gondolt, hogy a faluban, ahonnan ő meg a férje jó negyven évvti ezelőtt a tsz-szervezés elől a városba költözött, szóval ab­ban a faluban három falusze­génye élt. Az alvás nemcsak a pihe­nést szolgálja. Igaz ugyan, hogy ilyenkor belső szerveink, érzékszerveink, az agykéreg sejtjei többségének a műkö­dése csökken, s ezért alvás után kipihentnek érezzük ma­gunkat, ám idegrendszerünk — hasonlóan más szerveink­hez — ekkor is működik, csu­pán másként, mint éber álla­potban. Az álmok a napközben szerzett benyomások képze­letbeli kombinációi. Tükröződ­nek bennük valós élményeink, vágyaink; megjelenítik aggo­dalmainkat, szorongásainkat, félelmeinket. Sok vágyunk, tervünk, amelyet nappal el­hessegetünk; félelmeink, bal­sejtelmeink, amelyeket elhárí­tunk magunktól, álmainkban igen nagy erővel, érzéklete­sen megjelennek,^ s ha egy­szer valóra válnak, máris iga­zolva látjuk babonás hitünket. Azok az álmok viszont, ame­lyek nem valósulnak meg, fe­ledésbe merülnek... Alvásunk mélysége az éj­szaka folyamán többször is változik, mélyebb és felszíne­sebb szakaszok követik egy­mást, s a ciklusváltás legalább négyszer ismétlődik egy éj­szaka folyamán. Az emberek általában a felületes, rövid al­vás időszakában álmodnak, s életükből négy-öt évet tölte­nek álomban. Álmok nélkül élő ember nincs — az álmodás létszük­séglet! Aki azt állítja, hogy soha nem álmodik, az egysze­rűen elfelejti az álmait. Az em­berek általában igen kevés álmukra emlékeznek, még ha annak kellemes vagy kelle­Gyarmati Gyula balaton- földvári (Budapesti u.39.) ol­vasónk több nyugdíjas társát foglalkoztató problémáról írt. Kérdéseit — válaszadás vé­gett — elküldtük az APEH-nek. Mihelyt megérke­zik a válaszlevél, annak tar­talmát — levélírónk kérésének megfelelően — a Nyugdíjasok oldalán közöljük olvasóinkkal. * * * Farkas M. István Siófokról (Ribizke u. 11.) azt kéri, hogy továbbítsuk köszönetét Wirth Gyula helybéli órásmesternek. A nyugdíjasnak minden pénz­Az egyik egyben a falu bo­londja is volt — mert minden falunak megvolt a maga sze­génye és bolondja — , a má­sik kettő meg amolyan ma­gára maradt vénasszony, akire ugyan nem mondhatta senki, hogy se kutyájuk, se macskájuk, merthogy éppen csak ez a kettő volt nekik, senki más hozzátartozójuk széles e világon. No, amint ott ült, arra gon­dolt az öregasszony, hogy most ő is éppen olyan sze­gény, mint amazok voltak ak­kor a faluban. Csakhogy azok­ról mindenki tudta, hogy sze­gények; a bíró ilyentájt vitette nekik a közbirtokossági erdő­ről a tűzifát, de nem ám olyat, amelyiken egy hónapja még a madár fütyült — kétéves vá­gást, csontszáraz volt minden hasáb... Ezt onnan tudja, hogy segí­tett az öregeknek fűrészelni, aprítani, mint megannyi barát- néja az utcából. Számolta magában a napo­kat, a heteket, hogy ennyi meg metlen hangulata el is kíséri őket. Tévednek azok is, akik arra panaszkodnak, hogy egyálta­lán nem tudnak aludni. Meg­lehet, alvásuk felszínes, és gyakran megszakad, de a leg­rosszabb alvó is legalább há­rom-négy órát alszik, enélkül elpusztulna. Kinek-kinek el­térő mennyiségű alvásra van szüksége, Napóleon és Edi­son például napi két-három órát aludt, ennyi is elegendő volt testi és szellemi frisses­ségük fenntartására. A szer­vezet normális működését ál­talában napi négy-öt órai al­vás biztosítja, de sokaknak ennél lényesen többre van szükségük, hogy igazán fris­sen, kipihenten ébredjenek. Előfordul, hogy fáradtabb­nak érezzük magunkat egy-egy alapos alvást köve­tően, mint amikor lefeküdtünk. Ennek oka, hogy egy bizonyos időtartamú alvás után igen erős, érzelmileg hangsúlyos álmok következnek, s. eköz­ben az agy sokkal erőtelje­sebben dolgozik, mint éber ál­lapotban. Álmodás közben óriási érzelmi feszültségek ke­letkeznek, s ha ezeket negatív érzelmek kísérik, elgyötörtén, kimerültén ébredünk. De átél­hetünk kellemes, pozitív ér­zelmeket is, ilyenkor kevésbé fáradunk el álmainktól. Ez utóbbiak nem veszik oly nagymértékben igénybe az agyat, mint a nyomasztó, rossz álmok. Ügyeljünk arra, hogy este időben térjünk nyu­govóra, mert a rossz éjszakát rossz nappal követi. beli megtakarítás jól jön, már­pedig olvasónktól „a kiváló szakember nem fogadott el javítási díjat, mert — az ő sza­vaival élve — olyan csekély baja volt az órának.” Örömre nemcsak amiatt volt oka olvasónknak, mert a javí­tást ingyen megúszta, hanem főként azért, mert előzőleg egy másik órás „nem vállalta á javítást, mivel szerinte az óra vizet kapott.” Nos, minden jó, ha jó a vége. Levélírónk órája Wirth úr jóvoltából azóta is működik, s ez a fontos. annyi lehet még hátra, amíg leesik az első hó. Addig kel­lene még néhány ilyen jókora gallyat hazavinni, s akkor nyert ügye lenne, mert győzné fűteni tűzhelyet a konyhában, ahol a fekhelye áll... A dűlőúton autó húzott el, nagy porfelhőt kavarva, s az öregasszony alig jutott leve­gőhöz. Aztán hogy a por leűl- lepedett, a szatyorból meg­ütötte az orrát a vacsorának szánt gomba és az erdei avar szaga. Igen, állapította meg, miközben az út folytatásához cihelődött, ez már az őszi erdő szaga. A korhadó-rothadó le­veleké, lehullott ágaké, külön­féle gombáké. Az utóbbi években, ahogyan öregszik az öregasszony, egyre ismerő­sebb számára ez az illat. Mert mind több időt tölt az őszi er­dőben. Várják ott a gombák, a tűzre való gallyak... És otthon? Az egyre hide­gebb konyha, s benne a mind korábban begyújtásra váró tűzhely. Hernesz Ferenc Várnai Ágnes Fotó: Kovács Tibor Egészséges életmód, jó közérzet A mozgáshiány is öregít T üzre való Dr. Flamm Zsuzsa Olvasóink leveleiből // Őszirózsák

Next

/
Oldalképek
Tartalom