Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-23 / 225. szám
1992. szeptember 23., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Ivóvízrendszer épül Gigén Gige lakosságának egyik legnagyobb problémája, az egészséges ivóvízellátás hamarosan megoldódik. A községben ugyanis nemrégiben megalakult a víztársulás, amely nyomban hozzálátott az érdemi munkához, a vezetékes ivóvízrendszer építéséhez. A munkálatok jelen pillanatban az árkok kiásásánál, illetve a csövek lefektetésénél tartanak. Gige ivóvízrendszere várhatóan jövő év márciusára készül el. Fogorvosi rendelő a patalomi otthonban A patalomi szociális otthonban a közelmúltban önálló fogorvosi rendelőt alakítottak ki. Ez nagy előrelépés az otthon életében. Az egészség- ügyi ellátást jelentősen köny- nyítő rendelő nem kis költségeihez nemcsak Patalom község önkormányzata járult hozzá, hanem a kivitelezés finanszírozását anyagiakkal segítette a megyei önkormányzat is. Félmillió a mosdósi iskolának Félmillió forintot sikerült elnyernie a mosdósi általános iskolának egy nemrégiben benyújtott pályázat révén. A pénz egy részéből kisebb számítógépparkkal szerelik fel az iskolát, szélesítve a gyerekek fakultációs, szakköri képzési lehetőségeit. A pályázaton eredményeképpen videomagnóval és sportfelszereléssel is gazdagabb lesz a mosdósi iskola. Zimány testületé feladatot keres A zimányi képviselő-testület ezekben a hetekben igyekszik eldönteni, hogy a meghiúsult szennyvízrendszer helyett milyen hasonlatosan nagy feladatot keressen az elkövetkező időkre. A községben ugyanis, mint még sok helyen, nem megoldott a gázszolgáltatás. A polgármester és a képviselők — a község egyetértésének függvényében — várhatóan emellett a feladat mellett teszik le a voksukat. Ingyentankönyv a csökölyi diákoknak Mint már évek óta, az idén is ingyen kapják a tankönyveket a csökölyi általános iskola diákjai. Csökölyön kívül még három településről — Gigéből, Rinyakovácsiból és Jákóból — járnak ide gyerekek. A bejáróknak mindegyik település az egész évre szóló buszbérletet is biztosítja az ingyentankönyv mellett. A vendégnek öröm, az önkormányzatnak gond az igali fürdő Fejleszteni kell az infrastruktúrát — Nem csökkent a turisták száma Állandó feladat a medencék tisztítása Igái, a Balaton közeli község saját turizmussal dicsekedhet, termálvize sok gyógyulni és pihenni vágyót vonz a településre. így volt ez az idén is, s ahogy Bozsár Sándor, a termálfürdő vezetője elmondta, nem volt kevesebb a vendég, mint tavaly, sőt az év feléig 10 ezerrel több turista érkezett Igalba. Az előző évben június 31-ig 86 ezer vendég fordult meg a fürdőben, míg az idén 97 ezer. A vendégszám augusztusban is hasonló volt az elmúlt évihez képest. Új szolgáltatást nem vezettek be a fürdőben, a jegyárat sem emelték. A legtöbb külföldi látogató Németországból, Ausztriából, Hollandiából érkezett, sokuk igénybe vette a fürdő szolgáltatásait is, így a masszázst, a reumatológiai szakrendelést. Elsősorban a termálfürdő forgalma határozta meg az igali turizmust — mondta dr. Szíva József, a település jegyzője. A vendégforgalom nem csökkent, viszont szembetűnő változás, hogy a volt szocialista országokból és belföldről kevés vendég érkezett, számuk jelentősen, 60 százalékkal csökkent. Ez érintette a fizetővendég-szolgálatot fenntartó lakástulajdonosokat. Az ott élők a vendégforgalomtól függően fizetnek idegenforgalmi adót. Nyugati turizmusról lehet már csak beszélni; s bár az idelátogatók számát tekintve ez nem látszik, a jugoszláv helyzet miatt biztonságosabbá vált a külföldiek számára a spanyol, portugál tengerpart. Az önkormányzat költségvetéséből a legtöbb pénzt a fürdőre kellett fordítania, fejlesztésre nem futotta. Néhány utat sikerült rendbe tetetniük, új ivóvizes kutat helyeztek üzembe. Ennek jelentősége, hogy bárhová fúrtak, csak termálvíz jött. Tervezik, hogy 1993-94-re víztározókat helyeznek el. Szíva József hangsúlyozta: az önkormányzatnak nagy gondot okoz a fürdő fenntartása, beruházókra lenne szükség. Akadt is egy, aki 1 millió amerikai dollárt fektetne be a fejlesztésre, az önkormányzatnak október 15-ig kell választ adnia. A képviselők között van egy kis nézetelté-' rés e kérdésben, októberig kell kidolgoznia az önkormányzatnak a fürdővel kapcsolatos koncepcióját. Ahhoz, hogy Igáit az 1996-os Expóra rendbe tegyék, az infrastruktúra kiépüljön, 3,3 milliárd forintra lesz szükség... T. K. Cél és forma Mostanában a kisebb önkormányzatok egyesült erő nélkül nehezen „mozognak”. Hát a három község összefogott, és elvi megoldást talált egy már régóta égető problémára: a szennyvízelvezetés hiánya okozta gondokra. Zimány, Patalom és Magyaratád közös beruházása összesen tizenkilencmillió forintot emésztett volna föl. Ebből hatmillió már rendelkezésre is állt, a terv a megvalósítást, a beadott pályázat a kedvező megítéltetést várta. Ez utóbbi várakozása azonban hiábavalónak bizonyult. A céltámogatási rendszerben ugyanis a zimányi terv, abban a formában, ahogy ezt a helybeliek elképzelték, nem támogatandó cél. A tanulság: azok a merész, haladó szellemű önkormányzatok, amelyek ekkora programokat szemelnek ki megvalósításra, legyenek körültekintőbbek. Mert így hiába minden, még a csillagképek tökéletes konstellációja esetén is az lenne. Mert csupán a lényeg hibádzik: az anyagiak. A kommunális szennyvízt azonban ez nem érdekli. Marad ugyanolyan állagú és paraméterű, mint ahogy megismerte a környék. És a természetén sem változtat: a tőle való megszabadulási vágy hasonló „megoldásokra” késztet (és ez már országos gond), mint amilyenekre eleddig késztetett. Balassa Tamás Illyés Gyula Somogyjádon Huszonöt éve mutatták be Somogyjádon Illyés Gyula, Az éden elvesztése című oratóriumát. A falu ünnepre készül. Megemlékeznek az évfordulóról, és — mint azt Stamler Imre iskolaigazgató elmondta —, névadót is tartanak a jubileum alkalmából. A somogyjádi általános iskola Illyés Gyula nevét veszi fel. Az októberi rendezvényre meghívják mindazokat, akik részesei voltak az oratórium bamutatójának. Illyés Gyula a somogyjá- diak felkérésére írta meg Az éden elvesztése című oratóriumát, amely a világkatasztrófa elleni tiltakozásul a helyi érdekek képviseletét jeleníti meg. Somogyjád nemcsak arra példa, hogy ösztönzője lehetett egy költői mű létrejöttének, hanem arra is: miként képes összefogni egy település a köz érdekében. Az lly- lyés-i mű gondolatait a somogyjádi fiatalok, pedagógusok tolmácsolták 1967-ben. Erre kíván emlékezni a falu, amikor Illyés nevét veszi föl az általános iskola. Szól a magnó Nadaloson, táncolnak, dalolnak „Generációs ellentétek” Nadalosra bemenet az első, amin a szem megakad: hatalmas ócskavashalmaz, amely a házak között, mindjárt az út mellett feketéink. Amikor látják, hogy a roncskupacban „gyönyörködünk”, ketten-hár- man is odajönnek hozzánk: „Enné szöbb díszt má nem is lehetne itt csinálni”— füstölög az egyik asszonyság. — „Megterem itt a patkány is.” Amikor azonban a halom gazdájáról és annak engedélyéről érdeklődöm, hallgat: inkább nem nevezné meg, mert még megverik. „Kapott az engedélyt, csak nem ide a műút mellé”. Kerékpáros fiatalasszony áll meg mellettünk: „Teccik a panoráma, mi? Gyöjjenek csak beljebb a faluba — szól —, lesz még látnivaló. Ahol én lakom, esőkor csak csónakkal lehet bemenni. Mér' nem este jöttek? Akkor van ám itt élet. Ingyenszállást, ingyenkosztot adok magának, ha egy hétig kibírja. Már a harmadik nap meglépne, ami itt esténként megy”. Hamar kiderül, hogy miért: esténként az utcát .megszállják a fiatalok. Iskolába Sárdra járnak, dolgozni is oda vagy messzebb. Esténként azonban itthon vannak. S itthon az utcára szorultak, mert Nadaloson semmilyen szórakozási lehetőség nincs számukra: se egy mozi, se egy klub, de még csak egy kocsma sem, ahová beülhetnének. Kint ricsajoznak, „balhéznak”. „Egy diszkontitalbolt nyílt, utóbb annak az udvarára szoktak oda néhányan, pedig azért megbüntethetik a tulajdonost. Szól a magnó, táncolnak, danolnak. Verekedés is vót má nem egyszer” — mondja Dgmján Mária. Ő meri egyedül a nevét adni a beszélgetéshez. — „A környéken öregek laknak, egész éjjel nem tudnak aludni a ricsajozás miatt.” Abban az idősebbek is egyetértenek, hogy kellene valami hely a falu fiataljainak, ahol eltölthetnék a szabadidejüket. Nem kéne elengedni azt a keveset, aki eddig el nem ment. Annál is inkább, mert Nadalos is az öregedő, elnéptelenedő falvak közé tartozik: a két faluban, Újvárfalván és Nadaloson összesen is csak 300 körüli a lélekszám. Azonban a megoldás még várat magára. S addig is maradnak a „generációs ellentétek”. Nagy László ISTEN HÁZA KÖZELÉBEN Mária néni, a templomatya Bárdudvarnok, a Goszthony család egykori birtoka régen négy helységből állt: Bárdibükk- ből, Bárdból, Kaposszentbenedekből és Ka- posdadából. Ma a települések nevét az utcatábla őrzi. Szentbenedeken áll a katolikus s a református templom, nem messze egymástól. Az utca népe most gyászba öltözött, meghalt a telépülés egyik legidősebb, 85 éves embere, a református lelkész éppen a temetésre készül. A katolikus plébános nem idevalósi, több településre jár misét tartani. Útbaigazítanak: a katolikus templom mellett lakik az egyik házban a templomatya, Birkás Sándorné, ő közel áll a hívekhez. — Régen a templomatya feladata volt, hogy mindenről gondoskodjon, a gyeryákat ő szerezte be például — meséli Mária néni. — Volt akkor még dékán is, aki kiszolgálta a plébánost. Most takarítani kell, az uram néha lekaszálja a templom körül a füvet, rendet próbálunk tartani. A reformátusok sokan vannak, több mint a fele a falunak az. Most már összekeveredtek, bár máig is van a pápisták és a reformátusok között kisebb ellentét, néhányan nem nézik jó szemmel ha katolikus a reformátussal esküszik. Akarták is, hogy legyen ökumenikus istentisztelet, de a hívek ellenkeztek. Most csak öregek maradtunk mink itt nagyrészt, a fiatalok elmentek a városba. Az öregek járnak csak templomba, majdnem mindegyik hívő ember. A fiatalok, akik hittant tanulnak, bérmálkodnak, de már nem igen keresztesednek meg. Az esküvő — nagy újság, ha van — nagyon szép: a fiatalok szentmisét hallgatnak, meggyónnak, megáldoznak, a pap pedig gyerekáldást kíván nekik, Isten szeretetére inti őket. Karonfogva kíséri a pap a templomajtóig a fiatalokat. Mária néni tudja: a templom 1919-ben épült, a Goszthony uraság építette a hívekkel közösen, ma is csodájára járnak a turisták, s nagyon szép a harang hangja. — A padokat, a szószéket is az uraság vette. Sok volt akkor itt a nép, rendben tartották a templomot. Most meg, rossz a tető; mondta is a plébános úr, hogy ha a hívekre lenne bízva, összedőlne a templom... Fizetünk 300 forint egyházi adót személyenként, hát az mire elég? Az idősek szeretnének zarándokutakra elmenni, de nehéz megszervezni, a plébánosnak hat községet kell ellátnia. Mink, öregek bizony keveselljük, hogy nem jut nagyhétre szertartás, csak vasárnapra, dehát kicsi a nép, néha húszán is alig vagyunk a misén. Azt mondják, nem érnek rá, dolguk van, meg sok a magatehetetlen öreg ember. Én inkább az urammal nem ebédelek, nem mosogatok el, de a templomba elmegyek. Örültem, hogy ideköltözhettem a közelébe... Meséli, a plébános táborokat is szervez, nemrég cserkészek nyaraltak itt, meg Romániából voltak itt katolikus iskolások. Mária néni azoknak is elmondta a történetet: — Régen a dombon barátok laktak, s víz volt a település és a domb között. A ferencesek csónakkal jártak át a templomhoz, hogy imájukat elmondhassák nap nap után. Innen kapta a nevét Barát-hegy... Tóth Kriszta