Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-21 / 223. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZBIZTONSÁG, BŰNÜLDÖZÉS 1992. szeptember 21., héttő TEREPSZEMLE ÉS LEMÁSOLT KULCS \ „Háztáji” bűnözés Megvannak a tettesek Nemrég valaki vagy egy csoport mintegy harminc­kétmillió forintot „fejt le” orvul az OTP utcai pénzauto­matáiból. Rögtön fölmerült a gyanú, hogy bennfentes, netán egyenesen OTP-alkalmazott a tettes... Vagy az automatákat ké­szítő, szerelő, illetve beprog­ramozó szervezetben jutha­tott az elköyető a tettéhez szükséges szaktudáshoz. Kitűnt azonban, hogy a bankkártyákkal nem túl ne­héz bűnösen pénzt szerezni. Másolásuk nem bonyolult, az ellenőrzést pedig miná- lunk tovább nehezíti a tele­fonhiány, az ellenőrző-ösz- szekötő vonalak hiánya. Kulcsmásoló autótolvajok Más jelek viszont azt mu­tatják, hogy a „háztáji” avagy bennfentes bűnözés ha­zánkban egyre nő. Az egyik autómosóban például rendre lemásolták a mosásra bea­dott, drága kocsik kulcsait, följegyezték az autótulajdo­nosok lakcímét, utánamen­tek a kocsiknak és ellopták őket. Pár nap különbséggel bukott le az a társaság, amely egyik nagyszállónk körül XX-es autókat kötött el. Itt ugyancsak szerepelt a kulcsmásolás; ebben részt vett az autókölcsönző egyik munkatársa. De a szálloda londinereinek a kezén ugyancsak megfordulnak a kulcsok. (Évekkel ezelőtt Budapesten feltűnően sok olyan autónak veszett nyoma, amely egy időre vámraktárba került...) Magam régóta buzgón részt veszek a „Csináld ma­gad" mozgalomban. Nem csupán takarékosságból. Hanem azért is, mert nehe­zen engedek be a lakásba mesterembert. Nem annyira a mesterekben rendült meg a bizalmam — ámbár, rész­ben őbennük is! Hanem sű­rűn váltakozó segédmunká­saikról derül ki gyakran, hogy ahol először valami munkát elvégezni jártak, oda utóbb kevésbé tisztes szán­dékkal visszatérnek. Mert van-e jobb alkalom terep­szemlére, mint amikor vala­mely belső munka során de­ríthető föl a lakás helyszín­rajza, de még a lakástulaj­donos életvitele is. Természetes reflex, hogy amikor egy postát, benzinku­tat, raktárt kirabolnak-rámol- nak, a rendőrség vizsgálja azok alibijét, akik korábban ott dolgoztak, majd kiléptek. Vagy keresi az ott dolgozók olyan kapcsolatát, ami bű­nös összejátszásra utalhat. Különösen, ha a nyomok arra utalnak, hogy a tettes jól kiigazodott a helyszínen. És ez a reflex sűrűn beválik, nyomra vezet. A nyomokat eltüntetik Sokszor azonban, ha a „háztáji” bűnözés lehető­sége merül föl, akkor a nyo­mozók nem földerülnek (a könnyű munka reményé­ben), hanem fölsóhajtanak, mert a bennfentes bűnöző­nek nemcsak az elkövetés során nyílnak előnyei, ha­nem a nyomok eltüntetésé­ben is. Máskor a bennfentes bűnöző olyan elkövetési módokkal él, amilyenek a kí­vülről jövő tettesnek, szak­ismeret és/vagy helyismeret híján, eszébe sem juthatnak. Egy jó fokkal emeli a „ház­táji” bűnözés veszélyküszö­bét, amikor a tettes maguk­nak a bűnüldözőknek a so­rából kerül ki. Nagy port vert föl az a du­nántúli rendőrtiszt, aki évti­zedekig volt éjszakai betörő, kasszafúró, és a mackó kö­rül, amelyet pár órája meg­fúrt, nem egyszer reggel maga helyszínelt. Legutóbb pedig néhány Pest környéki rendőr altiszt bukott le, akik üres forgalmi engedélyeket árusítottak jutányosán. Munkaidő után... A bennfentes bűnözés még ennél is nagyobb, álta­lános veszélye az, hogy alá­ássa a társadalmi közbizal­mat. A hagyományos hely­zet ugyanis az, hogy va­gyunk „mi” — és van egy kü­lön réteg, kaszt, csoport, amely kívül helyezte magát a társadalmon, megélheté­sét a bűnözésre alapozva. A bennfentes bűnöző viszont nem különül el. A munkahe­lyén munkavállalóként talál­kozom vele — mossa a ko­csimat; működteti az OTP számítógépét; szereli az el­romlott gáztűzhelyemet vagy éppen a lakásomra szerel biztonsági berendezéseket. Munkaidő után viszont vagy ő maga vagy a cinkosa el­lopja a frissen mosott ko­csimat, megrövidíti a pénzin­tézetet, ahol betétet tartok vagy betör a számára iga­zán nem betörésbiztos laká­somba. A bűnüldözés persze számos módozatot ismer, amelyekkel a „háztáji” bűn fölfedhető. Azon túl is, amit már említettem: hogy jól utánanéznek a volt vagy adott időbeni, lehetséges belső elkövetőknek. „Titkos módszerek” Néha a leghatékonyabb módszer viszont az lehet, amolyan „kutyaharapást a szőrével” alapon, ha a rend­őrség is bennfentessé lesz: ha beépül ebbe a különösen alattomos alvilágba. Ami persze a „titkos módszerek” egyike. Mai, kriminális hely­zetünk egyik paradoxona, hogy miközben a bűnözők mind gyakrabban épülnek be, lesznek valahol, valami­képpen bennfentesek, hogy ne futólag, alkalmi helyszí­neken űzzék a zsákmányt, hanem otthonosan ügyköd­hessenek — jogállamisá­gunk hamis értelemezése miatt a bűnüldözők a maguk titkos eszközeivel-módsze- reivel kevésbé élhetnek. A bennfehtesség előnyét a bűnöző maga szerzi meg magának. Valami előny járna a hivatásához hű bű­nüldözőnek is — nem a tör­vényen kívül persze, hanem törvényesen. Lázár István Szétszerelt Skodák — Szemfüles rendőrök Szeptember 14-én a csurgói őrs rendőrei megtalálták azt a Skodát, amelyet 11 -én Nagyka­nizsáról loptak el. Az autó, vagyis a maradéka — egy Dráva menti, erdős területen ke­rekek nélkül és szétszerelve rostokolt. A nyomozás azonnal megkezdődött. Gyékényesen a csurgói őrs egyik — szabadságát töltő — rendőre felfigyelt arra, amint egy autóba való hangszóró gazdát cserélt. Ezt a kis hangfalat meg­vizsgálták, és kiderült: „passzol” a lopott gépjárműbe. Mivel az autó Nagykanizsáról került me­gyénkbe, a nyomozást közösen, tehát a csurgóiak és a nagyka­nizsai rendőrkapitányság nyo­mozói végezték. Házkutatást tartottak Mák Tibor és Németh János gyékényesi lakosok por­táján, s előkerültek az alkatré­szek. Csete Károly főhadnagy, a csurgói rendőrőrs parancsnoka azt is elmondta, hogy szeptem­ber 15-én reggel Somogybük- kösd és Nagyberek puszta kö­zött egy másik Skodát találtak ugyanolyan állapotban, mint az előzőt. Az azonos módszer arra következtetett, hogy ez is a gyé­kényesi páros „munkája”. Mák Tibor és Németh János őrizet­ben van a nagykanizsai rendőr- kapitányságon. T. R. Korszerű technikával a bűnözők ellen RENDŐRSÉGI ZSEBKÖNYV A korszerű számítástech­nika alkalmazásával a rendőr­ségnél fokozatosan háttérbe szorulnak a bizonyítás szub­jektív tényezői, s hatékonyabb lesz a felderítés. Ezt Kacziba Antal vezérőrnagy, az ORFK bűnüldözési főigazgatója je­lentette ki azon a sajtótájékoz­tatón, amelyen a bűnügyi technika, a bűnügyi informá­ciós osztály munkáját mutat­ták be az ORFK központjá­ban. Hozzátette: ma még túl nagy szerep jut a személyi bi­zonyításnak, a költséges számítástechnika csak foko­zatosan kerül előtérbe. A videomikroszkóp — a helyszíni szemlén összegyűj­tött tárgyi bizonyítékok azon­nali értékelésével — már ma is segíti a felderítést, miként a számítógépes mozaik­portré-összeállító rendszer is. Ez utóbbi eszköz segített pél­dául a csepeli „darabolós” gyilkosság ügyének felderíté­sében. Az ORFK-nál két és fél éve hozták létre a bűnügyi techni­kai osztályt, a közelmúltban pedig országszerte megkez­dődött a bűnügyi technikai ap­parátus kiépítése. A bűncse­lekmények felderítésében és bizonyításában a legjelentő­sebb előrelépést jelenti majd, ha bevezetik az automatikus számítógépes ujjnyomat-azo- nosító rendszert, amelynek előkészítése megkezdődött. Ugyancsak folyik a bűnügyi in­formációs rendszer és adat- feldolgozás korszerűsítése. A táblán jól olvasható: „Gyalogosforgalom a híd alatt '. Ennek ellenére a gyalogosok nap mint nap — akár babakocsit tolva — hajmeresztő mutatványok és súlyos szabálytalanság árán jutnak át az úttesten Kaposváron a felüljáró egyik oldaláról a másikra. Átérve bizo­nyára fölsóhajtanak: négy percet megtakarítottam, és sikerült élve átjutnom. És legköze­lebb? (Fotó: Csobod Péter) A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság, vala­mint a Közép-Európai Fejlesz­tési és Tájékoztatási Központ a tavaly megjelent és rendkí­vül hasznosnak bizonyult bu­dapesti mintájára, az idén elő­ször adja közre a Somogyi útmutatót és címtárat, közke­letű nevén: a Rendőrségi zsebkönyvet. A 20-as, 30-as években oly közkedvelt útmutató, hason­más kiadásban, ám aktuális tartalommal kerül a megyei — s a szezonra az ország más részeiből, főként a Balaton partjára vezényelt — állomány kezébe. Hisszük, hogy e sok hasz­nos tudnivalót, címet, telefon­számot és térképet tartalmazó „kisokost” haszonnal forgatja majd a széles olvasóközön­ség is. Mitöbb, az is örül majd, aki­nek belőle ad megbízható in­formációt a posztoló rendőr — írja dr. Ferenczi László, So­mogy megye főkapitánya a Rendőrségi zsebkönyv első évfolyamának olvasóihoz kö­szöntőjében. Annak bizonyítékául, hogy valóban mennyire hasznos, tallózzunk a tartalomjegyzé­kében: a minisztériumok tiszt­ségviselőitől a somogyi kör­jegyzőségek székhelyéig, a helységnévtártól a Somogy Megyei Rendőr-főkapitány­ságra, illetve kapitányságokra vonatkozó tudnivalókig, az ipari-kereskedelmi címtártól a magyar-német, -szerb-hor- vát, -angol, valamint -orosz „szótárig" számos olyan aktuá­lis információt tartalmaz, amely segíti a lakosság, illetve külföldi vendégeink eligazo­dását. A veszély rabságában Kardos István százados, a Siófoki Rendőrkapitányság közlekedési osztályának veze­tője mondta: — Minden baleset szörnyű, de ha gyermekek szenvednek közlekedési balesetet, még a legedzettebb rendőrnek is el­szorul a szíve. Az iskolaév kezdetével, saj­nos, ugrásszerűen megnő­hetnek a gyermekekkel, illetve a fiatalkorúakkal kapcsolatos esetek. Hiába építenek pél­dául az iskolák közelében alul­járókat, a srácok nem veszik igénybe. Máskor biciklire pat­tannak, nem törődve, ha a ke­rékpárról hiányzik a világítás. Nyakunkon az ősz, koráb­ban sötétedik, gyorsan romla­nak a látási viszonyok: ilyen­kor lenne a legnagyobb szük­ség a fényvisszaverő priz­mákra, a jelzőfólíákra, mert az utakon közlekedőknek nem­csak látni, de látszani is kell! A Balaton partján szinte egyik napról a másikra csök­kent az autóforgalom. Az utak szabadabbá, „tisztábbá” vál­tak. Ezt használja ki a segéd­motorral és motorkerékpárok­kal rendelkező gyerekek egy része. Nem véletlenül beszé­lünk kétfajta motorról... Saj­nos, a szülők nincsenek tisz­tában azzal, hogy mi a kü­lönbség a két jármű között. A kresz szerint segédmotorke­rékpár az a jármű, amelyik önerejéből óránként 40 kilo­méteres sebességnél na­gyobb gyorsaság elérésére nem képes, megőrzi pedál jel­legét és egy személy szállítá­sára alkalmas. Ezzel szemben nagyon sok fiatalkorúnak van például Simson motorkerék­párja, Endurója stb. (segéd­motorkerékpárnak kikiáltva!). Pedig ezek a motorok sokban különböznek egy Babettától... Az ülést két személy szállítá­sára alakították ki, hátsó láb­támasza van, s önerejéből ké­pes a 60-70 kilométeres se­besség elérésére. Ha pedig „felpiszkálják”, úgy száguld, mint egy rakéta. Rendszám- tábla, „A” kategóriás vezetői engedély kellene hozzá, bu­kósisak lakott területen stb. Ha egy ilyen nagymotorral a kresz alapvető’ szabályait be nem tartva „beindul” egy srác a játszótéren, egykerekezik a park szűk sétányain, ember legyen a talpán, aki el tud ug­rani előle, kivált ha pici gyerek vagy idős ember a veszélyez­tetett... Ha pedig végsőkig ki­használja a motor adta lehe­tőséget, elég egy apró figyel­metlenség, egy tenyérnyi olaj­folt a kanyarban vagy egy, az országúton átrohanó, labdát kergető kisgyerek... Szülőknek, pedagógusok­nak, rendőröknek határtalan a felelősségük: segítsük a gye­rekeket abban, hogy felnőtté válhassanak! Helényi Béla * — Gratulálunk! Maga a századik tetten ért elkövető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom