Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-19 / 222. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. szeptember 19., szombat Skandináv Zsombék között zakatol a vonat díszdoktor Erkki H. Oksannen professzor a magyar-finn kapcsolatról Erkki H. Oksannent, a Finn Munkatani Intézet igazgató-professzorát a Pannon Agrártudományi Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták a minap megtartott ünnepi tanácsülésen. A professzor egészen a felszólalásáig kimért úriember benyomását keltette, ám amikor magyarul köszöntötte a jelenlévőket derült ki: vidám és közvetlen egyéniség. 1984-es első látogatása óta Oksannen professzor már tizenegy alkalommal fordult meg hazánkban. Technikai feladatokkal foglalkozik, ezért a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági-gé- pészettudományi karával van folyamatos kapcsolatban. Oksannen professzor nemzetközi társaságok munkájában is tevékeny szerepet játszik. Minderről a Pannon egyetemen kérdeztük díszdoktorrá avatását követően. — A nemzetközi szervezetekben végzett munkám közül kiemelném a FAO-ban kifejtett tevékenységemet. Egyébként ott találkoztam magyarokkal is egy olyan projektben, amelynek az egyik felét magyar, a másik felét belga szakemberek végezték. E munkakapcsolatnak köszönhetően három-négy alkalommal meg fordultam országukban. — Professzor úr! Miként alakult ki a kapcsolata a Pannon Egyetem vezetésével? — 1979-ben találkoztam első ízben Széles Gyula professzor úrral, az egyetem állattenyésztési karának dékánjával egy nemzetközi rendezvényen, az Egyesült Államokban. Ezt követően alkalmam volt kétszer is vendégül látni a dékán urat Finnországban, majd pedig egy magyar-finn rendezvény keretén belül találkoztunk, amelynek huszonöt magyar vendégéből öten a Pannon Egyetem állat- tenyésztési karáról jelentek meg. — A díszdoktorrá avatáson szólt a magyar-finn tudományos kapcsolatok jövőjéről. Milyen múlttal rendelkezik ez az „ismeretség"? — Az energia-megőrzésről magyar és finn szakemberek közösen írtunk több tudomá(Fotó: Kovács Tibor) nyos értekezést, amelyeket a FAO műszaki kiadványában jelentettük meg. Ez jelentette tudományos együttműködésünk egyik fokozatát. Mivel finnországi intézetünk rendkívül szoros kapcsolatban áll a finn mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztériummal, ezért közvetítése útján évente, rendszeresen három-öt magyar látogatót fogadunk. — Milyennek látja országaink helyzetét, a kapcsolatok jövőjét? — E pillanatban mindkét kis ország, Magyarország és Finnország környeztében is nyugtalanság tapasztalható. A mi szomszédunk, Oroszország jelenleg ugyan nyugodt- nak látszik, ám a határon jelentős katonai erőket sorakoztatnak föl. Nem tudni, hogy a közeljövőben mi a szándékuk. Reméljük, hogy megtámadni nem fognak bennünket, azonban a vízumkényszer eltörlésével számíthatunk egy iszonyú nagy orosz turistaáradatra, amelyet már elég nehéz lesz kezelni. Közvetlen környezetünkben a kapcsolatok adottak, ám országainkat bizonyára nagyban befolyásolja majd az amerikai elnökválasztás eredménye és a maast- richti tendencia. Jelenleg az országaink közötti kapcsolatokról csak az egyre produktívabb fejlődést tudom kiemelni. Magam bepillantást nyertem a finn kormányprogramba, mely szerint a kormány támogatja az intézmények közötti tudományos együttműködések finanszírozására létrejött alapítványt. — Köszönöm a beszélgetést. Balassa Tamás Nosztalgiagőzös a Berekben Lakossági szolgáltatással csökkentik a veszteséget 1992 július elsejével átszervezés folytán önálló MÁV szervezési egység lett a balatonfenyvesi gazdasági vasút. A csisztapusztai, so- mogyszentpáli, bereki járat a kritikussá váló pályatesten mindössze 15 kilométeres csúcssebességgel ugyan, de továbbra is üzemel. Szaknyelven szólva: megmarad a hivatásforgalom, a nyári szezonban pedig idegenforgalmi attrakcióként üzemel a gőzvontatású nosztalgiavonat. Németh Zsolt kétdiplomás vasúti szakember a vezér- igazgatóság által kiírt pályázatra nyújtotta be elképzeléseit; miként lehetne eredményesen működtetni a gazdaságtalanná vált kis- vasutat. Pályázata sikert aratott, így július elsejével kinevezték az önálló egység vezetőjének. A kisvasúti pályaudvar melletti szerelőcsarnok irodájában kérdeztük Németh Zsoltot arról: miként valósította meg az elmúlt két hónapban elképzeléseit? — Alapvető célom a vesz- teségcsökkentés volt. Át kell dolgozni a menetrendet is, de már megoldottnak tekinthető a jobb létszámgazdálkodás. Az idegenforgalmi hasznosítást szorgalmaztam, és azt, hogy a vontatási műhely szolgáltatási lehetőségeit a szezonon kívül is jobban használjuk ki. A Balaton-partra látogatókat főként a csisztai járat érdekli. Hét kocsiból alakították ki a nosztalgia-szerel- véfiyt, amelyet az idén már a Kecskemétről megszerzett és a debreceni járműjavítóban felújított gőzös vontat, gőz- és füstpamacsokat eregetve. — Bár egy menet ára borsosnak tűnik, 468 forint a menettérti jegy, mégis a nyári csúcsnapon 238 utas váltott jegyet a MÁV-Tours irodájában — mondta Németh Zsolt. — Jövőre szeretnénk már komplex programként eladni a járatot, és tervezzük a büfészolgáltatást is. _ A MÁV ezeket az egységeit szeretné mielőbb privatizálni. Ehhez persze tudni kell, mennyibe is kerül valójában a kisvasút üzemeltetése. Az önálló elszámolás erre jó lehetőség. Fontolóra kell venni a mielőbbi pályarekonstrukciót is, a 15 kilométeres sebesség ugyanis aligha tartható. A gazdaságos üzemelés megvalósulásához jó példát láthattunk, hiszen a felújítás alatt álló személykocsi mellett egy nagykanizsai általános iskola számára készített iskolapadok sorakoztak.** — A számítógépet hívtam segítségül az adminisztratív feladatok megoldására. Az átalakulóban levő Balaton- nagybereki Állami Gazdaság további sorsa alapvetően meghatározhatja a jövőnket. Míg beszélgetünk, a zsombékos-nádas berekből harsány füttyel zakatol elő a nosztalgiavonat, majd méltóságteljesen begördül a kisállomásra. Megszakad a videokamerák zümmögése, a leszállók kezében utolsót kattannak a fényképezőgépek. Mészáros Tamás (Fotó: Király J. Béla) ALAPÍTÁSI ÉV: 1923 Sandro lett a Vörös cipóból A „Vörös cipő” meglehetősen jól ismert márka Kaposváron. Még most is, pedig az idő és a történelem erősen megkoptatta. 1923-ban alapította a céget a mostani tulajdonos nagyapja, és azóta apáról fiúra, sőt unokára száll a mesterség. Voltak jó idők és voltak rosszak, ám ahogy lenni szokott, az utóbbi túlsúlya ez esetben is érződött. Vörös Sándor, a cég mai vezetője azonban a sok kudarc után sem adta fel: elhatározta, újra kifényesíti a cég nevét. E hét elejétől újból működnek a gépek a Kossuth téri műhelyekben. Pedig volt idő — nem is túl régen — amikor úgy tűnt, a sok csalódás megtöri a céget, a főnökkel együtt. Ennek azonban vége. Legalább is Vörös Sándor ezt határozta el. — Egy olyan ütőképes vállalkozást hoztunk létre édesapámmal, és a családommal, amely termékei a nyugati piacokon is megállják a helyüket. Meg tudjuk csinálni, hisz a legfontosabb, a szakértelem megvan hozzá. Egyszer ez a folyamat már megindult, s úgy látszott, nem is lehet megállítani. A vállalkozás ment, a termékek keresettek voltak. Ötven bedolgozó gyártotta a cipőket a cég tervei alapján, és a kooperációs partnerek száma is meghaladta a félszázat. A régi, eldugott üzlet mellett a Teleki utcában megnyílt egy új, szemre kicsi, de igényes bolt. Aztán jött egy csalódás. — Észrevettem, hogy drága pénzen megterveztetett cipőimet a konkurens boltokban is árulják. Kiderült, hogy a bedolgozók eladták másnak is az én modelljeimet. Ez volt a pohárban az utolsó csepp, egy hét alatt az egész gyártást felszámoltuk. Úgy döntöttünk, hogy új emberekkel az alapokról kezdve indítjuk újra a céget. Olyan gyártási rendszer alakítottunk ki,, ahol a munkát a legmodernebb technika segítette, az ipari kamerától a számítógépig. Aztán ezt is fel kellett számolni, de ez a leállás már két hónapig tartott. Ezek után alakult meg a Sandro. Az új tervek lényege, hogy a Sandro kft azt vigye tovább, amit a nagyapa és a apa képviselt: a minőséget és a tartást, továbbfejlesztve a lágyságban és az eleganciában. Minőséget pedig csak minőségi munkával lehet elérni. — Beindult a gyártás újra, tovább foglalkozunk a kiskereskedelemmel is. Mindezt továbbra is a legmodernebb technikával végezzük. Ipari kamerák segítik ma is a munkát, készül már a számítógépes rendszer, ami a boltokat köti össze a raktárral, készletnyilvántartó programmal. Ami azonban a legfontosabb: itt, a központban olyan kizárólag bőrből, bőrbéléssel, egyedi tervek alapján készülő cipők és csizmák gyártása indult be e hét elején, ami bemutatja, mit tudunk. Ezek a kézzel varrott cipők lesznek a cég önreklámjai. De már most gondolunk a továbblépésre: partnereket, piacot keresünk Nyu- gat-Európában, ahol sokfelé ismerik termékeinket. Ahogy elkészül a katalógus, bemutatkozunk az USA-ban is. Közben figyelek, hogy a családi hagyomány se törjön meg. Tizennégy éves a fiam, hároméves kora óta tanítga- tom a szakmára, most jár a szakközépiskolába. A Vörös név Sandro-ként tovább él a cipőiparban. V. O.
