Somogyi Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-18 / 221. szám
1992. szeptember 18., péntek 580 ezer forint tanévkezdésre A zákányi önkormányzat az alapfokú oktatási intézmények zökkenőmentes tanévkezdéséhez 580 ezer forinttal járult hozzá. Ez az összeg magába foglalja a zákányi gyerekek ingyenes tankönyvellátását, gyermekenként további ezer forint tanszervásárlási támogatást, valamint a rendszeres nevelési és szociális segélyek kifizetését is. Szüreti napok a Kerék-hegyen Kerék-hegy a bélavári és a somogyudvarhelyi szőlősgazdák közös szőlőhegye, ahol egy éve megalakult a gazdák Hegyközségi Egyesülete. Az egyesület szervezésében kerül sor vasárnap a kerékhegyi szüreti napok elnevezésű rendezvényre, ahol népművészeti kirakodóvásár, fúvószenekar, nótaparádé, tombola és természetesen szüreti bál teszi emlékezetessé az idei eseményeket. Csurgói küldöttség Hollandiában Negyventagú küldöttség utazott kedden Csurgóról a holland testvérvárosba, Markelóba. Az önkormányzat képviselői, valamint a református egyház delegációja mellett helyi vállalkozók és mezőgazdasági vállalkozók is részt vesznek az egyhetes kiránduláson, amelynek célja a tapasztalatcsere,' illetve a testvérvárosi kapcsolatok további ápolása. A küldöttség a hollandok tavaszi látogatását viszonozza. Vízhálózat épül Somogycsicsóban Lakossági hozzájárulás nélkül sikerült megoldani a vízproblémát Somogycsicsóban. Eddig csak gerincvezeték, illetve közkifolyó volt a faluban, az új beruházás végén azonban minden házban lesz vezetékes víz. Már épül a vízhálózat, s alapozzák a víztornyot; ezt várhatóan októberben állítják föl. Barcs támogatja az atádi kórházat A barcsi képviselőtestület úgy döntött, támogatást nyújt a nagyatádi kórház műszerellátásához. A döntés szerint Sinsheim német testvérváros segítségével a Máltai Szeretetszolgálat útján segítenének egyes műszerek beszerzésében. Abban az esetben, ha így nem sikerülne eredményt elérni, az önkormányzat anyagi támogatást biztosít. Elvi egyetértésüket adták a városatyák ahhoz is, hogy meg kell kezdeni egy, a kórház fenntartásáért és fejlesztéséért munkálkodó társulás létrehozását az érintett települések önkormányzataival közösen. SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 MICHAEL JACKSON ISTVÁNDIBAN Lúdas Matyi nem akarja megváltani a világot Kovács Márton nyugalmazott felvigyázó csendesen éli napjait Istvándiban. Valószínűleg soha fel nem figyel rá senki, ha Michael Jackson-rajongó unokájától kedvet nem kap, hogy ő is megfejtést küldjön be a Somogyi Hírlap ifjúsági rovatának rejtvényére. De beküldött, sőt nyert is, így találtunk rá Istvándi „Lúdas Matyijára”, erre a sokat megélt, sokat vándorolt ex-vasutasra. A Kálvin tér Istvándiban nagyobb, mint Budapesten. Igaz, annyi épület nincs, de Kovács Márton házára így is nehezen leltünk rá. Amikor rátaláltunk sem örültünk igazán, mert jókora farkaskutya ugrott felénk, szerencsére a lánca visszarántotta. Az ugatásra előjött a gazdája. — Csönd legyen, Kántor! Nem látod hogy nem harapnak? Amikor a kölcsönös bemutatkozás után elmondtam, mi járatban vagyok, feltolta a homlokáról lúdtollas kalapját: — Csak aztán nehogy akasztás legyen a dolog vége, mert nagyon csiklandós a nyakam! Mert ha én elmondom, mi mindent éltem végig... Voltam én már minden életemben, még akasztott ember is — tette hozzá némileg halkabban, de hogy mikor és hogyan, azt már nem mondta el. Azt igen, hogy Nádudvaron született, s juhászbojtár, farostlemezgyártó, újságkihordó és — „ki emlékszik mindenre?” — még mi minden volt. De leginkább vasutas. — Az vótam többször is. Nem vagyok valami hűséges típus, amikor valami jobban fizető állás akadt, egyből elmentem oda. Aztán a vége mindig az lett, hogy visszakéretőztem a vasúthoz. Szeretek utazni, nem bírok sokáig egy helyben ülni; azt az meg igen drága. Ingyenjeggyel nem kerül pénzbe. Most is van igazolványom — mutatja büszkén —, mert onnan is mentem nyugdíjba. Addig-addig ke- veregtem az országban, amíg ide vetődtem Darányba. Aztán tavaly megvettem ezt a kis házat. Lassan elfogy a szó, véget ér a törénet, rátérhetek arra, amiért jöttem. Hogy hát honnan ismeri a Michael Jacksont egy 68 éves nyugalmazott felvigyázó. — Az unokám, annak a mindene. Aztán amikor ez volt a rejtvény, persze megfejtette, és megmutatta. Én mondtam, hogy egyik-másik kérdésre nem az a válasz jó, de csak nem hagyta. Hát írtam én is, úgy, ahogy én gondoltam. Merthogy amúgy nem nagyon ismerem, csak kitaláltam. Lássa, aztán én nyertem. Szegény kislány, még majdnem sírt is miatta. De nekiadtam a nyereményt, a kazettát. Amúgy a sorsáról, a mindennapjairól szóló kérdést egyszerűen elintézi: — Nyugdíjas vagyok, jó a nyugdíj, mindig emelik is. Dolgozom a földemen, gazdálkodom. Muszáj tenni; ha nem csinálnám, tíz évvel hamarább meghalnék. Libáim vannak, azokat szeretem a legjobban. Úgy hívnak a faluban, hogy Lúdas Matyi. De én nem bánom ezt se. Láttam a filmben a Soós Imrét, nincs ezért mit szégyenkeznem... Tudja — fordít megint halkabbra —, az a szerencsém, hogy nem akarom megváltani a világot. Az a pár kilencven év, ami nekem még hátra van, jó így, ahogy van. Mennyire igaza van — gondoltam eljövet, amikor az ajándékba kapott körtét majszoltam. A megváltók most úgyis túl sokan vannak... Varga Ottó * Ásatás Drávaszentes határában Templom állt a vár helyén szokásoknak megfelelően a templom körül, és a templom belső terében is találunk sírokat, néhol egymás fölött több rétegben is. Ugyancsak jól kivehető volt a templom körüli település házainak, gödreinek nyoma. Az idei ásatás célja elsősorban a templom alaprajzának és építési periódusainak tisztázása volt. A munka során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a törmelékkel borított dombocska alatt egy kisméretű, XIV-XV. századi gótikus templom alapfalai rejtőztek. Az egy- hajós, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű templomhoz északon később hozzátoldottak egy sekrestyét. A szentély falait támpillérek erősítették. A szentélyben előkerült az oltár alapozása, valamint a padlószint alatt egy korábbi építési periódus nyomai. A festett vakolatmaradványok alapján feltételezhető, hogy a templomban freskók és dekoratív falfestés is lehetett. Az épület belső terének szélessége 6 méter, ennek alapján a hossza 15-18 méter lehetett. Az előkerült anyagok s a felmerült kérdések tisztázása érdekében kívánatos volna, ha ezt az ásatást is tovább lehetne folytatni. A Dráva Múzeum szervezésében, augusztusban ásatás folyt Drávaszentes határában. Az önkormányzat támogatásával, Aradi Csilla régész vezetésével egy középkori templom maradványait tárták fel ott, ahol a szájhagyomány alapján barcsi várat sejtették. Az ásatás vezetőjétől kértük, számoljon be röviden a feltárás eredményéről. Számos helyi legenda a kis dombocskát sokáig a barcsi vár helyének tartotta. Ezt az alapjaiban téves nézetet, sajnos, több szakmunka is kontroll nélkül átvette, így egészen napjainkig többen esküdtek az itteni „várra” és „alagútra”. A vár legendája 1928-29-ben kezdődött, amikor a Barcs- Szentes közötti földutat köves- úttá építették át. A munkák során a kis dombot átvágták, ekkor téglafalakat találtak és sok emberi csontmaradványt. Mivel a téglák igen jó minőségűek voltak, a falakat az alapokig elbontották, és házépítéshez hordták el. Az értéktelennek ítélt csontokat, cserepeket és törmeléket az út alapjába és a padkába dolgozták be. A falmaradványokat a helyi Iokálpartióták minden szakértelem híján Barcs egykori várának romjaiként könyvelték el, és hirtelen támadt lelkesedéssel emlékoszlopot szándékoztak emelni a barcsi „végvári hősöknek”. Mi a valóság a Vukovári-me- zőben? Már 1986-ban, a dráva- szentesi vízvezeték árkának kiásása során véglegesen nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a helyen templomot kell keresnünk. Az árok metszetében ugyanis több helyen mutatkoztak alapfalak, számos temetkezési nyommal együtt. A középkori Ü j„földesurak” Berzencén Történelmi pillanatnak lehettek szem- és fültanúi mindazok, akik részt vettek Berzencén a művelődési házban megtartott első földárverésen, ahol mintegy ötvenen jelentek meg, de „táblácskát” csak tizenöten kértek. „Ez egy jókedvű falu...” Drávagárdony fiatalodik Az első kijelölt földterületnél a licitálás háromezer forintról indult, és száz forintonként csökkent az ár, egészen az ötszáz forintos alaphatárig. Csak ekkor indult be a valódi licitálás. A 36,3 hektáros terület első részlete 1100 forintos áron került kalapács alá; boldog tulajdonosa Gubasóczi László lett, aki egy 2,3 hektáros parcellára tartott igényt. A jelen lévők tapssal köszöntötték. — Milyen érzés új földtulajdonosnak lenni? — Nagyon jó, de számomra nem furcsa, hiszen jelenleg is gazdálkodom különböző területeken. Természetesen komolyan veszem a művelési kötelezettséget, és a lehető legtöbbet szeretném kihozni a földemből. A tábla másik, illetve harmadik „szelete” 700 forintért kelt el. Az első „izgalmas" licit a második terület első két két parcellájánál alakult ki, s utána végül is 1400 forintos áron került Simon László és felesége tulajdonába. A következő három „szelet” aranykoronánként nyolcszázért kelt el. A Tóth-tanyai területnél több vevő jelezte aggályait a területet átszelő dűlőút kijelölésével kapcsolatosan, ezért többségük elállt vásárlási szándékától, így a licit véget is ért. Széphalmi Pál árverési biztost kérdeztük, mi a véleménye: hogy sikerült a berzencei földárverés? — Már számos árverést vezettem, de ilyen zökkenőmentesen még nem folyt le árverés a megyében. Látszik, hogy jó volt az előkészítés, s emberséges a kapcsolat a termelőszövetkezet, a bizottság, a bérlők és az új tulajdonosok között. Kívánom, hogy a következő két forduló is legalább így sikerüljön! Szőke József Drávagárdony nagy munkában van. Gépek zajától hangos az amúgy csendes, békés kis község, de ezekre a gépekre senki sem mérgelődik. Hiszen ha igaz, nemsokára szélesebb, gödröktől, és kátyúktól mentes útja lesz a falunak. Ez már maga ok lenne a jókedvre, de András Ernő polgármester nemcsak emiatt elégedett. — Kicsi falu a mienk, ösz- szesen száznyolcvanán lakjuk. Kis helyen a gond is kisebb, de hálistennek most még egész kicsi sincsen. A legnagyobb „gondunk” a sok lehetőség, ami a nyakunkba szakadt és amit most kezdünk csak kihasználni. Nem csoda, hogy a gárdonyiak még mindig alig tudják felfogni azt a viszonylagos bőséget, amihez hozzájutottak. Hiszen sok-sok évig, amíg mint társközség léteztek ösz- szesen négyszázezer forint jutott „fejlesztésre”, az össze többi pénz a központ, Darány bukszáját gazdagította. Amióta önállóak, évi 4 millió forintból gazdálkodhatnak, s ez épp a tízszerese... — Sőt, az idén nyolcmillió forintunk volt, mert egy kicsit „spóroltunk” a nagyobb tennivalókra. Kellett ez az út, amit közösen fizetünk a Közúti Igazgatósággal, de kellett a kultúrház és a járda is, ami elkészült már. Most épül a faluház, ahol a polgármesteri hivatal irodái mellett az ifjúsági klub kap majd helyet. Kell ez is, mert a faluban — kis túlzással — pezseg az élet. Mint minden ilyen kisközség, Gárdony is kezdett elöregedni az utóbbi években. Most azonban örömmel mondhatom, fiatalodunk, egy év alatt három fiatal család költözött a faluba. Más is jelzi a fejlődést: az, hogy nő az ingatlanok értéke, mert nagy a kereslet. Egy kis ház ára két év alatt 200 ezerről 600 ezer forintra nőtt. Keresnek eladó házat Barcsról, de Pécsről és Pestről is jönnek érdeklődők; szólnak, címet adnak, ha lesz eladó értesítsük őket. A nem várt lehetőség megmozgatta a népet; látszik, hogy tudnak mit kezdeni magukkal, terveik vannak. így még dolgozni is könnyebb. V. O.
