Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-03 / 182. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZANK ES A NAGYVILÁG 1992. augusztus 3., hétfő Az örmény külügyminiszter Budapesten Raffi K. Hovannisian ör­mény külügyminiszter tegnap hivatalos látogatásra Buda­pestre érkezett. Ma Je­szenszky Géza külügyminisz­ternél tanácskozik, s aláírják a két ország külügyminisztériu­mai közötti együttműködési megállapodást. Csapatszétválasztás Moldovában Vasárnapra virradóra Mol­dovában megkezdődött a szembenálló felek szétválasz­tása. Az orosz, az ukrán és a moldovai katonákból álló bé- kenfenntartó alakulatok elfog­lalták állásaikat a Dnyeszter mentén, a lakosságot pedig felszólították: adja le fegyve­reit. Hónapok óta ez volt az első olyan éjszaka, amikor nem voltak lövöldözések. Németország és a BT bővítése A Bild am Sonntag értesü­lése szerint Németország a Biztonsági Tanács állandó tagjainak sorába szeretne ke­rülni cserébe azért, hogy a Bundeswehr csapatai a jövő­ben készek az ENSZ égisze alatt szervezett bevetésekben részt venni. Az ezzel kapcso­latos tárgyalásokat Bonn azonban Japán hasonló szándékától teszi függővé. Milosevic nem írta alá A belgrádi Politika kiadóvál­lalat alkalmazottai felfüggesz­tették sztrájkukat azt köve­tően, hogy Slobodan Milose­vic szerb államfő aláírás nél­kül visszaadta a parlamentnek a legnagyobb belgrádi média államosításáról hozott rende­letet. A Politika újságírói és más alkalmazottai közvetlenül a a törvényhozás döntését kö­vetően hirdették meg a mun­kabeszüntetést. Korlátozott katonai akció? Az osztrák alkancellár sze­rint egy korlátozott katonai ak­cióval csapást kellene mérni a Szarajevó körüli szerb állá­sokra és a fel kellene szabadí­tani a boszniai főváros repülő­terét. Az alkancellár hangsú­lyozta: fel kell készülni arra, hogy a szerb támadások kö­vetkeztében további 600-700 ezer ember hagyja el az ott­honát. Folytatódtak a harcok Karabahban Azerbajdzsán vasárnap ki­vonult a karabahi rendezésről kezdeményezett római érte­kezletről, mert a karabahi ör­mény küldöttség számára le­hetővé tették a tanácskozáson való felszólalást. Karabahban a hétvégén is folytatódtak az összecsapások. Az orosz rá­dió arról értesült, hogy Kara­bahban szombaton 24-en vesztették életüket. Újabb amerikai egységek Kuvaitba Az Egyesült Államok kész arra, hogy bármely pillanatban erővel kényszerítse Irakot az ENSZ Biztonsági Tanácsa ha­tározatainak teljesítésére. Az amerikai védelmi miniszter megerősítette azt az értesü­lést, hogy újabb egységeket vezényelnek Kuvaitba. Gépfegyvertűz - gyermekekre Gyilkos orvlövészek Szarajevóban A bosnyák fővárosban va­sárnapra virradó éjszaka egy árvákat szállító autó­buszra nyitottak gépfegyver- tüzet. Egy kétéves kislány és egy egyéves kisfiú életét vesztette — jelentette az AP hírügynökség, a gyámsági intézmény vezetőire hivat­kozva. A tragédia Szarajevó egyik keleti külvárosában, a „mesterlövészek fasoraként” emlegetett úton történt. A gyerekek már hat napja vár­tak arra, hogy kimenekítsék őket az ostromgyűrűbe zárt városból. A szerbek által Bosznia-Hercegovinában lé­tesített koncentrációs tábo­rokban a Newsday amerikai lap értesülései szerint pol­gári személyek százait gyil­kolják meg, vagy éheztetik halálra. Az Öböl élővilága még mindig a túlélésért küzd Amikor Szaddam Husszein iraki államfő az Öböl-háború végén kiadta a parancsot, hogy a kuvaiti olajkutakat nyissák ki, kereken 6 millió barrel, csaknem egy milliárd li­ter nyersolaj ömlött a ten­gerbe. Ezzel az emberiség tör­ténetének legnagyobb méretű olajszennyeződését okozta. Az elpusztult állatok tömegei is jelezték a katasztrófa sú­lyosságát. A tengerbiológusok először az idén tavasszal álltak elő jó hírrel: úgy látszik, hogy az öbölben a túlélésért folytatott harcot megnyeri a flóra és a fauna. Egy amerikai kutató­hajó, a „Mount Michell” meg­vizsgálta az öböl vizét s arra a következtetésre jutott, hogy a katasztrófa által legjobban súj­tott csekély mélységű helye­ken még hosszú ideig nincs ki­látás a helyzet javulására. A szaud-arábiai strandokon és partvidéken azonban, ahol az olajból már kátrány lett, mu­tatkozni kezdtek az élet jelei. A kutatók már több helyen egészséges koránokat, gyön­gyöket és halakat találtak. Az Abu Ali sziget korallvidékén például a búvárok megállapí­tották, hogy szépen fejlődik az „Acropora” nevű korallféleség. A szakértők további pozitív le­leteket is találtak: tengeri tek­nősöket, amelyek tojásaikat a partokon lerakják, halakat tele ikrával. Az öböl további kutatásá­ban 18 ország 150 szakértője vesz részt. Munkájuk adatai­nak tudományos értékű kiér­tékelésére 1993 januárjában Dubaiban szimpóziumot tar­tanak. Ferenczy Europress Cseh - Szlovákia Sokba kerül a válás Az Eurpai Parlamentnek az a döntése, hogy a várható állam­jogi változásokra való tekintettel elhalasztja a vitát az Európai Közösség és Csehszlovákia társulási szerződésének ratifiká­lásáról, sokba fog kerülni ne­künk — jelentette ki Rudolf Fil- kus, a legnagyobb szlovák párt, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) politikai vá­lasztmányának elnöke. A tekintélyes pozsonyi politi­kus a csehszlovák televízió és a csehszlovák távirati iroda tudó­sítóinak nyilatkozott. Utalt arra, hogy az Európai Parlament nemzetközi és biztonságpolitikai bizottsága elnöke legutóbb azt nyilatkozata: Csehszlovákia szétválása után a cseh és a szlovák köztársaságnak az EK-társulást igénylők sorának végére kell állnia. A NIÓBE-RE JTÉLY Hatvan évvel ezelőtt süly- lyedt el a Niobe, a német hadi- tengerészet büszke vitorlás iskolahajója. A katasztrófa mindmáig rejtély és továbbra is foglalkoztatja a tengerhajó­zási szakértőket — írja a DPA német hírügynökség. Mind­máig érthetetlennek találják, miként süllyedhetett el a vitor­lás nyáron, a viszonylag nyu­godt Keleti-tengeren, látótá­volságban a szárazföldtől, egy előre jelzett viharban. A hajót tapasztalt kapitány irányította, mégis 4 tiszt, valamint 65 al­tiszt és kadett veszett a ten­gerbe. Claus Korth, az egyik matróz, aki túlélte a katasztró­fát, most elmondta: Heinrich Ruhfus kapitány látva, hogy vihar közeledik, bevonatta a felső vitorlákat. Ezután azon­ban minden villámgyorsan tör­tént. Hirtelen hatalmas erejű széllökés kapott a vitorlákba, mintha halmas kődarabokat hajítottak volna reájuk. A szél­lökés teljesen oldalra fordí­totta a hajót; a 90 fokos dőlés következtében a fedélzeti nyí­lásokon viz zúdult be, és a hajó három perc alatt elsül­lyedt. A Niobe belsejében a kadet- tek éppen előadást hallgattak. Drámai események játszódtak le. A víztömeg olyan erővel tört rájuk, hogy az életükért kétségbesetten küzdőknek semmi esélyük sem maradt. Csak azok menekültek meg, akik a fedélzeten tartózkodtak. Ruhfus kapitány a hadbíró­ság előtt elmondta, hogy mindaddig igyekezett paran­csokat adni a mentésre, amíg egy hatalmas hullám le nem sodorta a fedélzetről és a víz alá nem nyomta. — Amikor a felszínre bukkantam, már semmit sem láttam a hajóból — mondta. Egy tűzoltó hajó és a The­resia L.M.Russ nevű gőzös személyzete szemtanúja volt a tragédiának. Negyven hajó­töröttet sikerült kimenteniük. A 650 tonnás, 4 árbocos Niobe, amelyet Dániában építettek, 29 méter mélyre süllyedt a tengerfenékre. A hadbíróság megállapította ugyan, hogy Ruhfus kapitányt felelősség terheli, de felmentette őt. A Niobe „felsőbb hatalmak” ál­dozata lett — hangzott az íté­letben. A 42 méter hosszú és 9,20 méter széles hajót később ki­emelték, és Kielbe szállították. Ott temették el az áldozatokat. Politikai kislexikon Elnökválasztás Horvátországban Horvátországban 1992. jú­nius 24-én, a függetlenség ki­kiáltásának első évfordulója előtt egy nappal jelentették be, hogy az első valóban szabad és független parlamenti és el­nökválasztást augusztus 2-án tartják. Az 56 ezer 538 négyzetki­lométer kiterjedésű országnak 4 millió 760 ezer lakosa van; 600 ezren tartoznak a szerb kisebbséghez. A Jugoszláviá­tól való függetlenséget 1991. június 25-én hirdették ki, de mint önálló államot csak fél év múlva, 1992. január 15-én is­merte el az Európai Közösség és nyomában több európai or­szág. Ez a szám 1992 július végéig hetvenre nőtt, s mint­egy 25 állam létesített Zág­rábbal diplomáciai kapcsola­tot. Horvátország 1992. már­cius 23. óta az Európai Biz­tonsági és Együttműködési Ér­tekezlet tagországa, május 22- én pedig felvették az ENSZ-be. Parlamenti választásokat legutóbb 1990. április 22­23- án és május 6-7-én (má­sodik forduló) tartottak, az ak­kor még Jugoszlávia részét képező köztársaságban. Már ezen is több párt állíthatott je­lölteket, míg ezt megelőzően a Horvát Kommunisták Szövet­sége volt az egyetlen legális politikai párt. A többpártrend­szer bevezetéséről szóló ha­tározatot a JKSZ XIV. kong­resszusán, 1990. január 22-én fogadták el. Az új választási törvény kétfordulós, egyszerű többségi választást írt elő. A választásokon 30 párt indult, valamennyi Horvátország szuverenitásának programjá­val, a legtöbb közülük a föde­ratív Jugoszlávia helyett kon- föderatív állam létrehozását tűzte ki célul. Az új összetételű parlament 1990. május 30-án Franjo Tudjmant választotta elnökké. A fiatal köztársaság mostani választási hadjáratának hang­zavarába csatazaj is kevere­dik: a horvátországi szerb ki­sebbség fegyveresei a jugo­szláv hadsereg többé-ke- vésbé beismert támogatásá­val önállóságukért harcolnak. A térségben tartózkodó ENSZ-megfigyelők feladata nem a választások tisztasá­gának felügyelete, ők a már sokszor megkötött tűzszüne­tet próbálnák betartatni — nem sok sikerrel. Noha egy júniusi bejelentés szerint „az ENSZ-erők napokon belül át­veszik valamennyi válságöve­zetben az ellenőrzést”, ez jú­lius végén még mindig nem történt meg teljesen, és nem fejeződött még be a jugoszláv szövetségi haderő megszálló csapatainak 1992. május 26-án kezdődött kivonása sem a horvát területekről. A választási hadjárat hivata­losan 1992. július 7-én kezdő­dött, amikor közzétették a nyolc elnökjelölt nevét. A le­gesélyesebb Franjo Tudjman, a jelenlegi államfő, a Horvát Demokratikus Közösség veze­tője. Dobroslav Paraga a Hor­vát Jogpárt vezetője, Drazen Budisa a Horvát Szociálliberá- lis Szövetség, Ivan Cesar a Horvát Kereszténydemokrata Párt, Savka Dabcevic-Kucar a Horvát Néppárt, Silvije Degen a Horvátországi Szocialista Párt, Marko Veselica a Horvát Demokrata Párt, Antun Vujic pedig a Horvátországi Szoci­áldemokrata Párt színeiben indult harcba. A képviselőházi választá­sokra az országot 64 válasz­tókörzetre osztották. Ebbe be­leértendő, hogy a kisebbsé­gek (olasz, magyar, cseh, szlovák, ruszin, ukrán, oszt­rák, német) számára fenntar­tanak összesen 4 mandátu­mot. Jelölteket 27 párt állított, legtöbbet a Horvát Demokrati­kus Közösség: 63-at. Olyan párt is akadt, amely csak egy választókörzetben állított egy jelöltet. A Dalmát Akció, az Isztriái Demokratikus Szövet­ség és a Rijekai Demokratikus Szövetség közös jelölteket in­dít. A szavazók az 1991. június 25-i alkotmány szerint a két­kamarás parlament képvise­lőházába a listás és a közvet­len módszer kombinált alkal­mazásával választottak tago­kat. A szenátust majd a 60 képviselő választja meg. Büntető eljárás vagy megbélyegzés Ki ítélkezhet Bilak felett? Helyes-e bíróság elé ál­lítani Vasil Bilakot, a Var­sói Szerződés 1968 au­gusztusi katonai beavat­kozását követő, úgyne­vezett csehszlovákiai normalizálás egyik ve­zető képviselőjét? A kér­désnek most kettős idő­szerűséget adott Erich Honecker és Todor Zsiv- kov berlini, illetve szófiai bírósági elszámoltatása, illetve — s ez a fonto­sabb — a Bilak által is aláírt „behívólevél” Moszkvában való felbuk­kanása. A Csehszlovákia nevű szö­vetségi rádióállomás fő műso­ridejében a Bilak-üggyel fog­lalkozó hírmagyarázó nem kí­vánt annak a kérdésnek a boncolgatásába bocsátkozni, vajon van-e elegendő jogilag megalapozott bizonyíték ah­hoz, hogy a már büntetőeljá­rás alatt álló ukrán szárma­zású szlovák volt pártvezetőt bíróság elé állítsák. Túlontúl későn Inkább azt tartotta szüksé­gesnek kifejteni: sajnos, há­romszoros értelemben is megkésve találták meg a kül­földi katonai erőket behívó le­velet. Az aláírók közül ugyanis már csak Bilak él. Másrészt jogi felelősségre- vonása nem oldaná meg azoknak az ügyét, akik cin­kosságot vállaltak a bűncse­lekményeket elkövető kom­munista hatalommal. Har­madsorban: manapság egyál­talán nem olyan világos és egyértelmű, hogy kinek kel­lene ítélkeznie Bilak felett, te­kintettel arra, hogy gyors ütemben hullik szét a cseh­szlovák szövetségi állam. Ám nem elhanyagolható az a szempont sem,.hogy az or­szágnak most egészen más kérdéseket kellene megolda­nia. Az adásban megszólaltatott emberek véleménye fele-fele arányban oszlott meg: voltak, akik úgy vélték: a csehszlovák bársonyos forradalom már el­söpörte a múltat, az ország népe Bilakot erkölcsileg már régesrégen nyilvánosan is megbélyegezte; megérdemel­ten „eleget kapott már”. Ennyi év után nincs értelme újrakezdeni a dolgot a bírósá­gon egy öregember ellen. Má­sok azonban egyáltalán nem így gondolják: felelnie kell oly sok egyéni tragédia okozásá­ért, tönkretett életekért, azért, hogy a „behívólevéllel” , az árulással keresztre feszítették az országot. Egy mosdóban Tény — mondta a hírma­gyarázó —, hogy akár eltűnik Csehszlovákia Éurópa térké­péről, akár nem, az ország la­kossága nem tud elfelejteni bizonyos dolgokat. De sem bosszú, sem bíróság nem te­heti jóvá azt a szerencsétlen­séget, amelyet akkor zúdítot­tak az országra. Az egyik vezető prágai napi­lap, a Mlada Fronta Dnes azonban Bilak kapcsán felele­veníti, hogy Pjotr Seleszt, az SZKP KB PB tagja, ukrán első titkár, 1968 augusztusában Pozsonyban egy mosdóban vette át Bilaktól, a CSKP KB elnökségének tagjától, a szlo­vák párt vezetőjétől a behívó levelet. A szerző szerint ez a levél indította el az események szörnyű körforgását: gyilkos­ságok, öngyilkosságok, követ­ték egymást, embereket bör- tönöztek be vagy űztek el ha­zájukból. Husak már elérhetetlen a földi igazságszolgáltatás számára, Bilak azonban még elérhető. S erős a gyanú, hogy legalább annyira vétkes, mint Honecker; még hazaárulás bűnében is elmarasztalható... Ami Seleszt és Bilak ominó­zus mosdóbeli találkozóját il­leti, erről most Jiri Valenta pro­fesszor, a Nemzetközi Kap­csolatok Intézetének legutóbb Moszkvában járt igazgatója így nyilatkozott: Csehszlová­kia katonai elözönlésében fon­tosnak bizonyult a legkonzer­vatívabb két elem, Seleszt és Bilak szövetsége. Akkor még azért kénysze­rültek titkolózásra, mivel Po­zsonyban épp akkor még olyan megállapodást írtak alá a felek között, amely bizonyos kompromisszumos megoldást tartalmazott. Fő érv: a levél A szovjet politikai bizottság­ban tehát némelyek akkor még nem támogatták teljes mértékben az inváziót. Brezsnyev aztán ezzel a le­véllel kezdett érvelni, s — mint a prágai professzor megállapí­totta — ezt használta fel a „testvérpártok” egyes olyan ingadozó képviselőinek a be­folyásolására is, mint Kádár János. Flesch István

Next

/
Oldalképek
Tartalom