Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-05 / 184. szám

1992. augusztus 5., szerda SOMOGYI HÍRLAP — OLIMPIA 7 OLIMPIKONOK NYILATKOZTAK A SOMOGYI HÍRLAPNAK Aki végig nyugodtan versenyzett Kovács Antal szeretné megvédeni a címét Atlantában — Otthon először a szőlőt permetezi meg (Barcelonai tudósítás) Ha van olyan magyar spor­toló, aki a teljes ismeretlen­ségből robbant be a köztu­datba, és állhatott Barceloná­ban a dobogó legmagasabb fokára, az kétségkívül a paksi Kovács Antal volt. Az a Ko­vács Antal, aki megszerezte a magyar cselgáncssport leg­első olimpiai aranyérmét (ed­dig csak bronzérmekre tellett), s az amúgy is sikert sikerre halmozó válogatott legered­ményesebb versenyzőjének bizonyult. A hazautazás előtt egy nappal vele készítettünk interjút. — Milyen tervvel, célokkal készült Barcelonába? Gon­dolt-e arra, hogy olimpiai baj­nokként térhet majd haza ? — Egyszerűen még ma sem akarom elhinni; egyelőre még csak barátkozom a gon­dolattal, hogy olimpiai bajnok vagyok. Végig akciókkal nyer­tem a mérkőzéseimet, s ez erőt, biztonságot ad a jövőre. Csősz Imre nagyszerű sikere feldobta az egész társaságot. Nekem, mint juniorkorú ver­senyzőnek szinte nem volt semmi felelősségem, így az­tán végig nyugodtan verse­nyezhettem. Senki sem várta tőlem a kiugró eredményt, s mégis sikerült a csúcsra eljut­nom. — Idézzük fel újra együtt a nagy meneteléséti — Iszonyú nehéz volt a sor­solásom. Az első mérkőzésen az angolai Torres ellen azon­ban sikeresen túljutottam, s ez valamennyire megnyugtatott. A második találkozón egy na­gyon erős ellenfelet kaptam, az EB-ezüstérmes FÁK-beli Szergejevet. A sorsolás előtt csak azért fohászkodtam, ne­hogy vele kerüljek össze... dehát végül sikerült őt is „le­gyűrnöm”. Ezután következett a négy évvel ezelőtti szöuli olimpiai bajnok brazil Miguel, akin szin­tén sikeresen átverekedtem magam. A negyedik mérkőzé­semen az Európa-bajnok, vi­lágbajnoki ezüstérmes holland Meyer volt az ellenfelem, s ő sem jelentett gondot. A döntő­ben pedig ezek után már a brit Stevens sem tudott feltartóz­tatni. — Mikor fordult meg először a fejében, hogy ebből a győ­zelmi sorozatból akár még egy aranyérem is kerekedhet? — Megpróbáltam ettől a gondolattól függetleníteni ma­gam: egyedül csakis mindig a következő mérkőzés járt a fe­jemben. Csak arra koncentrál­tam, hogy sikeresen vegyem a következő akadályt, megver­jem az ellenfelemet. Még februárben édesapám halála nagyon megrendített. Ettől kezdve csak egyedül a cselgáncsnak éltem: azzal fe­küdtem és azzal ébredtem. — Engedjen meg egy „szemtelen” kérdést: ebben a súlycsoportban valóban ön ma a legjobb? — Úgy érzem, hogy azon a bizonyos napon valóban én voltam a legjobb. Most egy jó darabig — remélem, hogy ez minél hosszabb ideig tart majd — én vagyok az első számú favorit. Nagyon nehéz lesz, mert mindenki engem akar majd megverni, mindenki rámutazik — de nem félek. — Kinek tartozik hálával? — A legtöbbet klubedzőm­nek, Hangyási Lászlónak kö­szönhetek. Megszállottja en­nek a sportágnak, mindig ott áll a szőnyeg mellett. Saját költségén turistaként ide Bar­celonába is eljött. A szabad­ságát áldozta fel azért, hogy engem, a tanítványát láthassa az olimpián. Ez hatalmas erőt jelentett számomra. — Idehaza szobrot javasol­nak Moravecz Ferenc szö­vetségi kapitánynak. Ennek a szobornak a talapzatát nagyrészt Ön építette fel... — Minden kétséget kizá­róan Moravecz Ferencnek ha­talmas érdemei vannak ab­ban, hogy ilyen jól és eredmé­nyesen szerepelt a magyar cselgáncsválogatott Barcelo­nában. Ő kovácsolt, gyúrt minket össze egységes, ütőképes csapattá. Egyébként én Csősz Imrét tartom a magyar csel­gáncsválogatott legjobbjának, annak ellenére, hogy „csak” bronzérmes lett. — Hogyan tovább? Vajon képes lesz-e megvédeni olim­piai bajnoki címét négy év múlva Atlantában? — Most elsősorban a ta­nulmányaimat szeretném foly­tatni Pakson, a Műszaki Egye­tem kihelyezett karán, amit az olimpia miatt szakítottam meg. Még az idén junior Eu- rópa-bajnokság és világbaj­nokság lesz. Nem fogok el­bújni, bár sokan azt tanácsol­ták, hogy most egy darabig pi­henjek a babérjaimon. Újból és újból szeretnék bizonyítani. De ha már szóba került At­lanta: természetesen ott sze­retnék lenni, s persze meg is szeretném védeni bajnoki cí­memet. — Mi lesz a legelső dolga, ha újra otthon lesz? — Ha hazamegyek, először is a szőlőt kell megpermetez­nem, rendbe tennem. Édesa­pám halála óta én művelem; van vele munka bőven. No és egy Ágnes nevű hölgy is vár, aki Pécsre jár egyetemre, jo­gásznak készül. Dr. Gyenesei István Tó-ni, Tó-ni! Bizonyára sok tévénézőnek feltűnt, hogy amikor Kovács Antal a döntőben fellépett a tatamira, egyszercsak megszó­lalt a kórus, és megállás nélkül zúgott a Tó-ni, Tó-ni! bízta­tás. Később aztán fény derült a dologra. Kun Szilárd, Ko­vács Antal egyik legjobb barátja, edzőpartnere csak nem akart abba beletörődni, hogy nem lehet ott Barcelonában. Fogta hát magát, és úgy ahogy volt, autóstoppal elindult Paksról a katalán városba. Utolsó pezetáit összekuporgatva a jegyüzérektől sikerült beszereznie egy jegyet barátja mérkőzéseire. Nos, ő volt az, aki „betanította” a spanyolokat a Tó-ni, Tó-ni! csatakiál­tásra, amelyet először csak egy szektor skandált, majd kis idő múlva átvett az egész csarnok. Az eredmény nem is ma­radt el: Kovács Antal olimpiai bajnokként köszönte meg a közönség buzdítását... Spanyolországi tartózkodással egybekötött EXPOLÁTOGATÁS Utazás: repülőgéppel és autóbusszal Időpont: 1992. szeptember 12-19. Elhelyezés: Torremolinosban (Malaga) 2-3 ágyas, zuhanyzós szobákban Ellátás: félpanzió Program: Expolátogatás Sevillában, granadai és gibraltári kirándulások Részvételi díj: 66 655 Ft/fő Költőpénz: 1200 Ft/fő/nap Jelentkezési határidő: augusztus 10. Bővebb információ: Siótour Központ, 8600 Siófok, Batthyány u. 2/B. Tel.: 84/13-111 kiutaztatás (217957) KAJAK-KENU Minden egységünk továbbjutott Kikapott vízilabdacsapatunk Kedden — az elsőnapi 500-as fotamok után — az 1000 mpteres viadal előfuta­mait bonyolították le, s mind­járt az elején akadt is magyar érdekeltség. A kajak-egyesek harmadik futamában szállt vízbe az olimpiai és világbaj­nok Csípés Ferenc. Ezúttal úgy ment, ahogy az egy vi­lágklasszishoz illik: végig az élbolyban haladt, s a dán Niel­sen mögött másodikként érke­zett be, így egyenesen a kö­zépdöntőbe került. Teljesítette feladatát a ke­nus Zala György is, aki a la­pockatáji izomsérüléssel és bordaközi idegbecsípődéssel bajlódó Pulai Imre helyére ke­rült be a hosszabbik C l-es tá­von, és futamgyőztesként lé­pett be a középdöntősökhöz. A nap „kivételes” számá­ban, az egyetlen nem 1000 méteres versenyben kellő­képpen megijesztette vetély- társait a magyar női kajak-né­gyes. Legalábbis jó volna, ha így lenne, mert a Dónusz Éva, Czigány Kinga, Mészáros Erika, Kőbán Rita összetételű kvartett az erősebbik futam­ban is nyert, látványos hajrá­val, „hajóorrhosszal” verve a remek svédeket, s több mint egy másodperccel az elmúlt bő egy évtizedben szinte le­győzhetetlen németeket, az olimpiai bajnoki cím védőit. Egy „furcsa pár” követke­zett: a válogatott legfiatalabb és legöregebb tagjából kialakí­tott K ll-es egység. A 18 éves Bártfai Krisztián és a 32 esz­tendős Rajna András hatal­mas harcot vívott a norvég Ribe, Roander és az 500 mé­teren már 1984-ben (!) is olimpiai bajnok, s e címét négy esztendeje Szöulban megvédő új-zélandi Ferguson, MacDonald kettőssel. Végül kis különbséggel harmadik lett a magyar duó, azaz a délutáni reményfutamba szorult, ahonnan viszont sikerült to­vábblépniük. Román, francia, magyar volt a befutási sorrend a kenu ket­tesek 1000 méteres küzdel­mének második futamában. A világbajnok Pálizs Attila új pár­jával, Kolonics Györggyel ez­úttal nem tudta megismételni előző napi teljesítményét, amikor másodikok lettek, s közvetlenül a fináléba jutottak. Harmadik helyezettként vi­szont még egy középdöntős próbára kényszerültek. Ezután Csipes Ferenc, Gyu- lay Zsolt, Fidel László és Áb­rahám Attila, vagyis gyakorlati­lag az 1000 méteren Szöulban ötkarikás aranyérmet szerzett kajaknégyes következett (azért gyakorlatilag, mert idő­közben egy változás történt az összetételben: Hódosi helyére Fidel került). Csipesék semmit sem bíztak a véletlenre; már az elején valósággal kilőttek, és gyorsan elléptek a többiek­től. A célba háromnegyed ha- jóhossznyi előnnyel elsőként érkeztek be, úgy, ahogy az egy olimpiai bajnokhoz illik, xxx Spanyolország-Magyarország 8-5 (2:0, 1:1, 4:3, 1:1) A házigazdák a hazai me­dence és közönség előnyeit él­vezve ugyan ideges játékkal kezdtek, de a mieink megnyug­tatták őket, két négyméterest is kihagytak. Különösen a harma­dik negyedben volt nyomasztó a spanyol fölény. Q&P Ötkarikás hírmozaik Az olimpiai játékokra 32 esztendei kényszerű távol­iét után az idén visszatért Dél-Afrika immár biztosra vehet egy érmet, miután a negyedik helyen kiemelt férfi teniszpárosuk meg­nyerte a negyeddöntőt. Dél-Afrika utoljára az 1920-as antwerpeni olim­pia tenisztornáján szerzett érmet Raymond akkor ara­nyat nyert. A brit Linford Christie, a 100 méteres férfi vágta olimpiai bajnoka a barcelo­nai játékok után ki akarja hívni „elődjét”, az amerikai Carl Lewist. „Ha nem ve­rem meg Lewist, akkor a Track and Field című ame­rikai atlétikai szakfolyóirat okot találhat majd arra, hogy engem csak máso­diknak soroljon be” - kö­zölte a barcelonai arany­érmes sprinter. A pár­harcra már az augusztus 19-én Zürichben esedékes Grand Prix találkozón sor kerülhet. Londoni lapérte­sülések szerint Lewis ér­deklődést mutat e párvia­dal iránt. A barcelonai olimpián a sport áthidalja a koreai-fél­sziget megosztottságát: a dél-koreai nézők bíztatják az északi sportolókat is. Chang Ung, az észak-ko­reai olimpiai bizottság főtit­kára kifejezte reményét: a politikai tisztségviselők szeptemberre tervezett tárgyalásai kimozdítják a holtpontról a sportkapcso­latokat, s így a két Korea közös csapatot indíthat az 1994-ben Hirosimában esedékes ázsiai játékokon. Észak és Dél tavaly közös csapattal szerepelt a Ja­pánban tartott asztalitenisz világbajnokságon és a por­tugáliai ifjúsági labdarúgó vb-n. Ám Phenjan vissza­lépett egy közös olimpiai csapat indításától, miután egyik cselgáncsozója egy spanyolországi viadal után Szöulban kötött ki. 099 A magyar RSG-sportot két fiatal, Szalay Andrea és Fráter Viktória képviseli. Óriási bravúr lenne — fo­galmazott Úrvári Sándor, a Magyar Ritmikus Sport- gimnasztikai Szövetség el­nöke —, ha bejutnának a fináléba. Tőlük inkább az 1996-os atlantai olimpián várható majd kiemelkedő szereplés, feltéve, ha ad­dig nem fejezik be pályafu­tásukat. Az 1988-as szöuli játékokon Sinkó Andrea jól szerepelt, a huszas döntő­ben a hatodik helyet har­colta ki. Most aligha lehet ilyesmiben bízni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom