Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-04 / 183. szám

1992. augusztus 4., kedd 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Kettős jubileum Az örökifjú Agárdy Agárdy Gábor (felvételünkön balról) Üvegművészek Mohácson A pécsi Parti Galéria rende­zésében pozsonyi üvegművé­szek alkotásaiból nyílt kiállítás Mohácson. Ez év áprilisában Pécsett már két kiállítást szer­veztek a pozsonyi művészek munkáinak bemutatására. A mohácsi tárlat augusztus 20-ig tekinthető meg. Matyó napok Mezőkövesden Tizenhat hazai és négy kül­földi néptánc és népzenei együttes részvételével meg­kezdődtek a matyó napok Me­zőkövesden. Népművészeti és kirakodóvásárt is rendez­nek. Kiállítás nyílt a közösségi házban Család és otthon Ma­tyóföldön címmel. Gimesi szabadegyetem Kéthetes nyári szabadegye­tem kezdődött a szlovákiai Zobor-alja egyik legősibb te­lepülésén, Gimesen. A sza­badegyetem hallgatói az eu­rópai és a magyar kultúrtörté­net témakörébe tartozó elő­adásokon vesznek részt, de több előadás is szól a régi kí­nai társadalom históriájáról, a konfucizmusról és az ázsiai nomád társadalmakról. Restaurátortábor Érdekes feladatra vállalko­zott az a 60 tagú restaurátor­csoport, amelynek tagjai négy országból érkeztek a Cseszt- regen nyílt szakrális- és nép­rajzi táborba. A falu Szent Ist­ván alapította plébániatemp­loma főoltárának, szobrainak és belső terének a felújításán, illetve egy műemlék épület helyreállításán dolgoznak. Kollektív festmény Egy, a szabadban kifeszített 700 méteres vásznon ötven festő dolgozik a németországi Fulda körzetében levő Klein- sassenben. A nem minden­napi méretű alkotás különféle variációkban készül a „fe­szültségek” témára. A műalko­tást tizenöt európai országban is bemutatják. Bármennyire hihetetlen, Agárdy Gábor 70 éve látta meg a napvilágot, és 55 esz­tendeje áll a reflektorfényben. Nemrég azt mondta: mindig alig várta, hogy öreg lehes­sen. De minden jel arra mutat, hogy amennyire korán érett, éppoly későn öregedő típus, s repertoárja felsorolhatatlanul gazdag. Hányatott színészsors, akart és kényszerű vándorlá­sok, a hatalomtúltengés dik­tálta „színházpolitika” új meg új terelőútjai évtizedekig föl­dönfutássá degradálták a szí­nész-pályafutást. A Szegedi Nemzeti Színházban tanult morált, kötelességtudatot, hi- vatásszeretetet, de amikor el­hurcolták az intézményt fém­jelző Sziklay Jenő igazgatót (az időskorában újrafelfede­zett Patkós Irma férjét), az a színház már nem volt ugyanaz a színház. Vándorévek következtek, a már felnőttkorú Agárdy más városban, más darabban hó­dított meg mindig más közön­séget. Az ő számára ez az időszak bármily fáradságos is, érde­kes, romantikus és tanulságos volt. A váltogatott albérletek, ágybérletek sora után követ­kezett az óriási fordulat: szer­ződtette a Fővárosi Operett­színház, majd a Petőfi Szín­ház. Dajka Margit, Peti Sándor és a remek, kulturált szí­nész-rendező, Apáthy Imre egyazon társulatban: önma­gában is ihlető erő. Kövtekez- tek Agárdy első átütő sikerei: Katz tábori lelkész a Svejk- ben, Molnár Ferenc Üvegcipő­jének főszerepe, főszerep az első magyar musicalban, Vas István-Hubay-Ránki: Egy sze­relem három éjszakájában. Pompás szerepek, elismerő fogadtatás. Aztán Apáthyt mindenünnen kitúrták, a Petőfi Színházat, a „burzsoá szellem melegágyát” megszüntették. 1964-ben szerződtette a budapesti Nemzeti Színház. Az épületet csakhamar felrob­bantották... Agárdyt személyében so­sem üldözték; elismerés, ki­tüntetések sora jelzi a tehet­sége hivatalos elismerését. De a színháznál eltöltött több mint fél évszázad alatt szünte­len hozzá nem értő, okvetet- lenkedő, hátramozdító moz­zanatok ellenében játszott. Játszott klasszikusokat, kaba­rét, operettet, musicalt, szín­házban, filmen, képernyőn maradandó élményt nyújtva. Ha volna, aki nem ismeri, ennyi dicsérő jelző alapján döngőléptű legendahős-alkat- nak vélné. Dehogy ilyen, in­kább törékeny, derűs, minden nagyképűséget, patétikumot nélkülöző alkat. Miskolcról ismeretlenként került Pestre (akkoriban még tévéközvetítésből sem tudtak a vidéki színészekről). Igazga­tója egy délután felhívta: este ugorjon be egy Latyi-sze- repbe. Órák alatt beugrani a frenetikus, népszerű Latabár Kálmán helyett, öngyilkosság! És sikerült. Beugrás volt az első Katz-alakítása is. A sze­repet a közkedvelt, kitűnő Be­nedek Tiborra osztották, de megbetegedett, hát Agárdyra testálták. Ő pedig egy meg­hökkentően újszerű, ellenáll­hatatlan figurát teremtett a ré­szeges tábori lelkész alakjá­ból. Tomboló siker. A Halleluja című Korniss-darabban Páger nem vállalta a 92 éves zsidó szerepét — Agárdy elját­szotta, zseniálisan. A darabot betiltották. Ilyen pályafutás, ilyen aka­dályverseny közepette, sok­szoros fizikai-lelki igénybevé­telt követel. És Agárdy mind­eközben megőrizte a tehetsé­gét, természetét: volt és ma­radt remek karakterszínész, és karakter a színfalak mö­gött, a privát életben is. Teljes erőbedobással dol­gozik. Ezen a nyáron a budai Várban ismét ő a francia király Kacsóh Pongrác-Heltai Jenő János vitézében. Ősszel ugyanezt folytatja a Nemzeti­ben, ahol a Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül című Móricz Zsigmond-darabban alakítja Lajos bácsit (mint régen). Túl egy kilencnapos erdélyi és egy rövid aacheni vendégsze­replésen, ismét rendezni akar. Mellesleg megfestett egy cso­dálatos ikon-kollekciót, dicsé­retére válna egy múzeumnak is. Péreli Gabriella Miért hisznek az ufókban? (2.) Titokzatos jelek a radaron Az ufójelenség hitetleneinek van egy közös mottója: „Hol a bizonyíték?” „Van elég bizonyíték” — vá­laszolják erre a hívők, s gyak­ran a tudományos szempont­ból eléggé megbízható ra­darra hivatkoznak. A radar, azaz rádiódetektor úgy műkö­dik, hogy elektromágneses hullámokat küldenek egy tárgy felé, majd azok visszatükrö­ződnek a radarkészülékre, ez aztán megállapítja a vissza­tükröző tárgy távolságát, mozgásának sebességét és irányát. Sajnos, a radar sem téved­hetetlen. Gyakran előfordul, hogy képernyőjén nem létező tárgyak jelennek meg, még­pedig földről visszaverődő ra­darhullámok hatására vagy más, felderítetlen okokból. A szokatlan légköri viszonyok szintén okozhatják a visszave­rődő radarhullámok torzulá­sát, s ilyenkor a radarernyőn a tárgy méretei, sebessége és magassága is megváltozik. Földi és levegőben mozgó radarokon egyaránt jelentkez­nek fantomképek. Ezek jelen­tős részét a radarkezelők meg tudják magyarázni. Mindazon­által a megfigyelők nagy ré­sze találkozott már teljesen megmagyarázhatatlan jelen­ségekkel is a képernyőn. Jenny Randles brit ufológus például meglehetősen korlá­tozottnak látja a tudományos magyarázat lehetőségeit. A radar-bizonyítékokat szerinte nem szabad készpénznek venni. Az amerikai légierő egyik repülőgépének radarkezelője 1954-ben a Bermuda-szigetek felett repülve egyszerre hét ufót észlelt a képernyőjén. Gondosan megvizsgálták, tar- tózkodtak-e hajók vagy repü­lőgépek a térségben, de nem találtak ilyeneket. Később mégis annak tulajdonították a radarjeleket, hogy a repülőgép közelében egy hajóraj húzott el. Két évvel korábban Was­hington fölött észleltek a mai napig magyarázat nélküli ufó­járást. Harry G. Barnes repü­lésirányító radarja „elkapott” néhány ufót, s hosszan kö­vette őket. A légierő parancs­noksága úgy vélte, hogy az elváltozásokat időjárási jelen­ségek okozták. Csakhogy két héttel később a National Air­port térségében újfent ismeret­len eredetű tárgyak visszatük­röződését észlelték. Hat, dél felé tartó tárgyat fedeztek föl. Ugyanezeket az Andrews légi- támaszpont radarjai is regiszt­rálták, s a levegőben tartóz­kodó pilóták is megerősítették, hogy a repülőtér közelében furcsa tárgyak mozognak a le­vegőben. Barnes felhívta a hadügyminisztériumot, s ami­kor riasztására felszállt két F- 94-es felderítőgép, az ufók egyszercsak eltűntek az er­nyőkről. Tízperces eredmény­telen kutatás után a gépek le­szálltak. Három órával később visszajöttek az ufók, s ott ma­radtak a radarernyőkön akkor is, amikor az elfogó vadász­gépek ismét levegőbe emel­kedtek. Egyikük négy lámpát is észlelt a levegőben, s ide­gesen jelentette, hogy a lám­pák körbeveszik a gépet. Megkérdezte, mit tegyen, de mire válaszolhattak volna, a fénypászták eltűntek. A következő reggel a Pen­tagon — a hadügyminiszté­rium — tele volt az ufókra vo­natkozó szóbeszédekkel. Még Truman elnök is megkérte egyik tanácsadóját, hogy tisz­tázza, mi történt az éjszaka fo­lyamán Washington fölött. Há­rom nap múltán a légierők fel­derítő főnöke, Samford vezér­őrnagy sajtóértkezeletet hí­vott össze, s ezen közölte: meggyőződése, hogy az el­múlt két hét különös fényje­lenségeit hirtelen hőmérsék­letváltozások idézték elő. Az emberek természetesen kételkedtek ebben. Kitört az ufóláz. Odáig fajult a dolog, hogy a CIA kénytelen volt fel­állíttatni öt neves tudósból egy szakértői bizotságot, mert at­tól tartott, hogy a szovjetek a közhangulatot kihasználva ufóinváziónak álcázott légitá­madást hajthatnak végre az Egyesült Államok ellen. Az úgynevezett Robert- son-csoport 1953 januárjában ült össze. Tagja volt többek között a Nobel-díjas Luis Alva­rez és Albert Einstein egyik közeli munkatársa, Samuel December 31-ig leadhatók a kártyák Egy hónap háziorvosunkkal Július elseje volt a bűvös határidő, míg háziorvost vá- laszhattunk. Az eddigi tapasztalatokról kérdeztük a Népjó­léti Minisztérium illetékesét és egy volt körzeti, ma házior­vost. Balog Sándor, A Népjóléti Minisztériumi Egészségpoliti­kai főosztályvezető-helyet­tese: — A július elsejét megelőző napokban tömegek fordultak meg az orvosi rendelőkben. Ez nem volt jó sem a beteg­nek, sem az orvosnak. Még akkor sem, ha az orvosok jö­vedelme a kártyapénzzel nö­vekedett, és a beteg biztonságérzete — hogy tar­tozik valahová — szintén nőtt. A tömeges megjelenés azzal magyarázható, hogy szere­tünk mindent az utolsó pilla­natban elintézni. A kártyákat egyébként is december 31-ig lehet leadni a választott orvosoknak, tehát nem kellett volna órákig vára­koznia a biztosítottnak az or­vosi rendelőben. Nagy teher hárult a házior­vosi szolgálat tagjaira, a bizto­sítottak is türelmetlenek vol­tak. Ehhez képest zökkenő- mentesen zajlott le a bejelent­kezés. — Hány vállalkozó házior­vos van az országban? — Sajnos, nagyon kevés. Számuk a százat sem éri el. Helyesen döntöttek a kollé­gák, akik bizonytalanok voltak és nem vállalkoztak, hiszen ha a vállalkozás nem jár sikerrel, a pacientúra ellátása is zavart szenvedett volna. Vélemé­nyem szerint számuk hama­rosan emelkedni fog. — Mi a következő lépés? — A tudás, a megfelelő is­meret eljuttatása a kollégák­hoz, és a rendelők felszerelt­ségének — beleértve a számí­tógépes hálózat kialakítását is — javítása. Ehhez pedig pénz kell. Dr. Kodák Zsuzsanna bel­gyógyász szakorvos 14 éve dolgozik Kőbányán körzeti or­vosként, majd háziorvosként. Goudsmit. Hetvenöt ufójelen­tést vizsgáltak meg, s arra a következtetésre jutottak, hogy az ufók nem jelentenek nem­zetbiztonsági fenyegetést, de a velük kapcsolatos híreszte­lések esetleg igen. A bizottság tevékenységét követő tizenöt év az Egyesült Államokban heves ufóellenes kampány korszaka volt. A lé­— Mit tapasztalt ez idő alatt? Mi változott a munkájá­ban? — A betegek létbizonyta­lansága fokozódott. Hirtelen rémhírek terjedtek el, ezért minden jelentkezőt meg kellett nyugtatnunk, hogy ugyanúgy jár az orvosi, a kórházi, a szakrendelői ellátás mint ed­dig, ebben nincs változás. Június utolsó napjaiban ná­lunk is óriási volt a betegforga­lom. A dokumentálás, a sor­számbavétel, a jelentkezés regisztrálása betegenként 7-8 percet vett igénybe. Az anam- nézis, a beteg vizsgálata — úgy, hogy a nővér diktálásra írta — 28 perc. Ez megoldha­tatlan feladat volt azokban a napokban, fgy szinte csak a regisztrálást tudtuk elvégezni. Nem a legsikerültebb a keze­lőkarton sem: nem azokat a kérdéseket tatalmazza, ame­lyek lényegesek, és nem jó a kérdések sorrendje sem. A rendszer számítógépes háló­zatra készült, s nem kézi fel­dolgozásra. Ézért csak akkor van igazán értelme, ha bizto­sítják hozzá a hálózat kiépíté­sét. — Tényleges volt-e a vá­lasztás? — Területileg több mint 3700 ember tartozott hozzám. Akik rendszeres gondozás alatt állnak, azoknak a száma 1300-1500. Ők már mind je­lentkeztek. Akik még soha nem jártak a körzeti orvosnál, nem jöttek. Most naponta 10- 12 ilyen biztosított keres meg. A fluktáció közel sem volt olyan nagy, mint gondoltuk. A napi munka ugyanúgy alakul, mint korábban, de több a ten­nivaló. A munka minőségében azonban nem változott semmi, hiszen eddig is tudá­sunk javát adtuk. Urbán Ilona gierők összes információit tit- kosították. A kormány erőfe­szítései azonban csak a hiva­talokban voltak sikeresek. A repülő csészealjak éppen eb­ben az időszakban váltak mindennapos témává az ame­rikai sajtóban és az irodalom­ban. (Folytatjuk) Jókai Géza Rex Reflin kaliforniai közlekedési rendőr készítette 1965. augusztus 3-án ezt a felvételt, amelyen állítólag ufó látható. A fotó elemzésekor megállapították: a tárgy levegőbe fel­dobott lavór is lehet

Next

/
Oldalképek
Tartalom