Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-31 / 205. szám
1992. augusztus 31., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 o A maga kezébe vette a falu sorsának irányítását Fájsz magára találása Harag nélkül válnak — Maradnak a fiatalok — Mindenki segít Balatonberényben még javában tart az idegenforgalmi szezon, ám az önkormányzati hivatal a törzslakosságra is gondol. Az iskolakezdésre felújitották az általános iskola elhasználódott villanyhálózatát. Somogyfajsz, új szövetkezetét alapított: kiléptek a Pusztakovácsival közösből és saját maguk urai lettek. — A saját szövetkezet létrehozásának az indoka, hogy kiszorultak a munkából a nem székhely falvak dolgozói — mondta Zsámbók István polgármester. — Az élet hozta így: az emberek kihaltak, elköltöztek, és helyüket a székhely község emberei töltötték be. Az 1100 hektár termőterülettel rendelkező Fajszról alig 5-6 ember dolgozott a közösben. Az volt a célunk, hogy visszaszerezzük a munkához való jogunkat. Ez a lényeg. — A tervekről ma még korai lenne beszélni — folytatja Bu- zsáki Kálmán agrármérnök. — Egyelőre az a közvetlen célunk, hogy a jelenlegi adottságok és nehéz pénzügyi lehetőségek közepette is megkapaszkodjon a szövetkezet. Mindenesetre a várható reorganizációs hitel és az ehhez kapcsolódó fejlesztési lehetőségek reményt adnak a boldogulásra. A tagság bizalma és összetartása is erőt ad a vezetőségnek. A tagok száma egy héttel a megalakulás után 130, a Pusztakovácsiból ide áthozandó üzletrész 15 millió forint. Ennek átadására még az idei évben sor kerül. — Mit akarnak termelni? — Piacorientáltak akarunk lenni. Hagyományosan Somogybán abraktakarmányokat (búzát, kukoricát), kenyérgabonát, repcét, napraforgót termelnek. Mi is erre gondolunk. — Lehet-e már tudni, hogy milyen minőségű földterületet kapnak vissza a volt tulajdonosok? — A somogyfajszi határ átlagosan 11,3 aranykorona értékű, a teljes terület 286 hektár, tehát 3 000 aranykorona. Ez kárpótlásként kerül vissza a volt tulajdonosaikhoz. A 130 tag egyrésze kárpótlásra jogosult, ők ezzel tagként léptek be. Tehát az első lépések megtörténtek: szakmailag is felkészültek akartunk lenni. Buzsáki Kálmán agrármérnök szakmai tanácsadó lesz. A főkönyvelő Kelemen Lász- lóné, a somsogyvári téesz volt főkönyvelője, aki jelenleg nyugdíjas. — Tudatában vagyunk annak, hogy a következő két-há- rom év keserves lesz, hogy gyötrelemes út előtt állunk, de megbirkózunk vele, mert az embereknek munkát kell adni. Buzsáki Kálmán hangsúlyozta: — A kiválás és az átadás folyamán a pusztakovácsi téesz minden segítséget megadott és nagyon korrekt magatartást tanúsított. A polgármester véleménye: — Óriási összetartó ereje van a falunak. Ez a tanács különválása után bizonyosodott be. Iskolát, óvodát építettünk, a jövő év elején pedig az új tornatermet. Szociális otthont építünk a jövő évben, s van egy saját orvosunk, aki csak a miénk. Nagyon szép eredmények ezek, de csak a falu összetartásával tudtuk elérni. Olyan emberek laknak Somogyfaj- szon, akik megértik ennek a változásnak a fontosságát, tudatában vannak a nehézségeknek, megértik a fiatalok itt- hontartásának a szükségességét. Ez is reményt ad nekünk. — Hogyan lehet Fajszon tartani a fiatalságot? — Például úgy, hogy ingyen közművesített telkeket adunk nekik — feleli a polgármester —, meg az építkezéshez 75 ezer forint vissza nem térítendő támogatást. — Ezért mit várnak cserébe? — „Csak” azt, hogy becsületes, tisztességes munkát végezzenek, illeszkedjenek be, polgárai legyenek Fajsznak. A falu 500 lelkes. A téesztől is azt remélik, hogy ha nem is azonnal, de 2-3 éven belül a tagságon kívül 30-50 embernek ad még megélhetést. Beszélgetés közben váratlanul állított be Csikós Nagy Márton szobrászművész. Mi köti So- mogyfajszhoz? — Barátaim élnek itt. Fontosnak tartom, hogy keményen dolgoznak a falu érdekében. Lelkes emberek, segíteni akarok nekik. Nemsokára megkeresik ismerőseim Faj- szot, s lehetőséget kínálnak virághagyma, mag termesztésére. Metz A. Márton Mesztegnyői táborszervező CSALÁDI VÁLLALKOZÁSBAN Káposzta a kenyér Korai betakarítás Megkezdődött a napraforgó betakarítása Somogyszentpá- lon is. Az IKR által koordinált területeken több gazdaságban deszikkálták Regionnal már a növényeket. A növényolajipar folyamatosan veszi át a termést, hiszen a héten beindulnak az olajütők is. A korai érésű kukoricafajtáknál is korábban megkezdődik a betakarítás, mert ezek a fajták a szeptember végi állapotot mutatva teljesen felszáradtak. Szeptember 8-án az IKR bala- tonkeresztúri alközpontjában fajtakísérleti bemutatón tanulmányozhatják a környék szakemberei az aszály okozta kritikus helyzetet. Szüret Baglashegyen A hétvégén megkezdődött a szüret a kéthelyi termelőszövetkezet Baglyashegyi szőlészetében. A kilenc hektáros Irsai Olivér ültetvény kiváló minőséggel lepte meg a borászokat. Az első mustok cukorfoka elérte a 18 fokot. Szeptember első hetében kerül sorra a 16 hektáros Rizlingszilváni szedése. Sajt Marcaliból Kisebb rekonstrukciót hajtanak végre a kaposvári tejipari vállalat marcali üzemében. A munkálatok befejezése után a túródesszert mellett félkemény sajtok gyártására is alkalmas lesz az üzem. Sávolyi kísérlet Szeptember 11-én kerül sor az újabb és végleges csődtárgyalásra a sávolyi termelő- szövetkezetben. Ha az utolsó kísérlet nem vezet eredményre, felszámolási eljárás veszi kezdetét. A tsz vezetése teljes erővel munkálkodik a kilábalás programján, bár az aszály a tervezett kukorica árbevételt 4-5 millió forinttal kurtította meg. A cukorrépa és a hibridkukorica terméseredménye, és ezáltal árbevétele is alatta marad a tervezettnek. Kovács Tiborné pályája során nemcsak az egyszeregygyei és az ábécével ismertette meg a mesztegnyői nebulók százait: összegyűjtötte a neki otthont, munkahelyet adó falu történelmi és néprajzi emlékeit. Honismereti kört hozott létre, majd az összegyűjtött anyagból faluházat rendezett be. Többször is találkoztunk, de a beszélgetést néhány perc után mindig abba kellett hagyni. A sok újrakezdés során végül összeállt egy örökmozgó, energiadús népnevelő portréja. — Hogyan érezte magát, a mesztegnyői nemzetközi honismereti tábor búcsúestéjén? — Fáradt is vagyok, meg szomorú is. Fáradt, mert kimerített a készülődés és szomorú, mert búcsúzáskor mindig az az ember. Elvisznek egy darabot az életemből, de hagynak helyébe egy kicsit a sajátjukból. Boldog is vagyok, mert érzem: sok mindent hagytak nekünk és sok mindent tudtunk nekik mi is nyújtani; hogy az itt kialakult barátságok hosszú életűek lesznek. Hiszem, hogy amiről Elment a kedvünk az egésztől! Hiába tesszük ki szívünket és lelkünket, akkor sincs vendég — mondta nem kis elkeseredéssel Téglás Istvánná, a csákányi Lehner fogadó háziasszonya. — Hiába megyünk a vendég elé, szervezzük a progamokat, napokat nem alszunk, mindennapos a kudarc. Volt itt hárfás találkozó, hetente diszkó, most újabban pedig operettgála — mégsem megy az üzlet. Pedig nem most kezdtük a szakmát. Vendéglátós dinasztia a miénk. 1989-ben, amikor megnyitották a fogadót, minden oly szépnek látszott. Az impozáns épület kínálta a kényelmet. Akkor még szó sem volt arról, olyan sokat beszélnek, hogy így a magyarságtudat, meg úgy a magyarságtudat, az csak szöveg. Aki nem volt még ezen a helyen, nem hallotta, hogyan énekel a lévai gyerek a vajdaságival és nem látta, hogyan táncol a nagybajomi a nagygalambfalvival az nem is értheti meg, mi is a magyarságtudat, az összetartozás. — Azt, hogy sok energiám van, csak a kívülállók látják. Úgy hiszem, sokkal többet kellene tennem. Ez az életelemem, amióta csak tanítón vagyok, 1961 óta. Olyan helyről származtam ide, Meszteg- nyőre, ahol nagyon szegény, nagyon dolgos és nagyon összetartó emberek éltek és élnek. Szüleim szabolcsi parasztemberek voltak, de az én édesanyám olyan csodálatosan tudott mesélni, olyan szép legendákkal teremtette meg és tartota fenn bennünk a munkaszeretetet, amelyeket egyszerűen nem lehet elfelejteni. Én azzal, amit itt teszek, csupán továbbadom azt, amit tőlük kaptam, hazulról hozhogy hamarosan nem lesznek Ibusz csoportok, szovjetek, csehek, lengyelek. Pedig ma már nincsenek. Csak abban lehet bízni, hogy Csákány üdülőfalu lesz. A remények — Milyen az esély erre? — Nagyon sok érdeklődő külföldi volt már, de őket a polgármester ígéretein kívül a tények kérdekelték. A falu nem készült fel arra, hogy nyugati színvonalon fogadja a látogatókat. Nincsenek megfelelő szálláshelyek. Még tavalyelőtt készíttettünk egy német nyelvű referencia filmet, amelyen kivittünk Ausztriába, Németországba, Svédországba. Felvettük a kapcsotam. Ez ad erőt, energiát. — Azért mégsem lehet csak ennyi a „titok”. — Szerintem az a hazaszeretet, hogy eljön ide a volt, 18 éves tanítványom, és a 10 éves kisgyereknek megtanítja a tőlem 10 éve hallott népdalt, balladát, verset, mondát. Ha elültet it egy fát, ha tudja: milyen fák és madarak élnek itt az erdőben, ha tudja, mi az érték a faluban, mit kell védeni. Ha tudja, miért kell veszekedni. Ha megtanítja a vajdasági gyereket szövőszékkel dolgozni. És az is hazaszeretet, ha türelemmel és szeretettel csinálja ezt. Nagyképűség nélkül mondhatom, engem ebben a faluban nagyon sokan szeretnek. És ez a szeretet abban is megnyilvánult, hogy amikor nagy nehézségeim voltak, a falu népe kiállt mellettem. Olyanformán, hogy munkára ösztökéltek. Hogyne volna energiám, hogyne tudnék dolgozni, amikor ők, a keményen dolgozó falusi emberek bíznak bennem és jönnek esténként, munka után, segíteni, dolgozni a faluházért, a táborért. (Metz) latot utazási irodákkal is. Tudjuk, hogy a nyugati vendég 2- 3 hétre jön üdülni. Nekünk tíz szobánk van, húsz személy részére. Ezért láttunk hozzá szálloda építéséhez, hogy egy autóbusznyi vendégnek tudjunk szállást biztosítani. Teniszpályát, úszómedencét is terveztünk a parkba. Közben a panzióra felvett hiteleket sem tudjuk törleszteni. Kétszer árverés is volt. A panziót berendezés nélkül negyven millió forintra értékelték. Már oda jutottunk, hogy eladnánk, ha lenne, aki megveszi. Tíz száTöbb mint negyven napos a kánikula. A somogyi földek is szomjaznak. Böhönye előtt mégis üde zöld káposztatáblák virítanak. Mutz János böhönyei egyéni gazdálkodó két hektáron termel káposztaféléket. — Már régen kiszáradt volna minden, ha nem öntözünk — mondta verítékét tö- rölgetve. — Saját, traktorral hajtott öntözőberendezéssel juttatjuk el a vizet a földekre. Lassan két hónapja minden nap visszatérő munka az öntözés. Az egyik tábla káposzta már megérett a szedésre. Se nem kései, se nem korai, ezzel a fajtával kezdődik a savanyítási szezon. — Úgy látszik, hogy az idén nem lesz gond az értékesítés. — Az alapanyag egy részét fejeskáposztaként adom el a Zöldértnek, illetve közvetlenül a kaposvári boltoknak. A má- ,sik részét pedig családi vállakózásban savanyítjuk és úgy A fogadó (Fotó: Király J. Béla) ■ * , .... zalék jutalékot is ajánlunk annak, aki eladja. Belefáradtunk! Csak ígértek — A panzióba beleöltük minden pénzünket. Ha elkészülne a szálloda, akkor a panzióval együtt már talán menne az üzlet. Főleg, ha megnyílna a faluban a termálfürdő is. Rájöttünk: egy vállalkozó nem építhet üdülőfalut, ehhez az önkormányzat közreműködése is kell, de mi az értékesítjük. Feldolgozva má- gasabb árat tudunk érte kapni. A másik táblában már zsendül a karfiol. Ebből a fajtából az a legértékesebb, amely betakarja a kialakuló fejet és így megmarad a növény zsenge hófehér színe. A családi vállalkozásnak egész évben munkát ad a káposzta. (L.) ígéreteken kívül mást nem kaptunk. — Viszont jöttek árverezni... — Igen, mert a hiteleket nem tudjuk visszafizetni — mondta Téglás István. — Megoldást csak az hozhat, ha befejezzük a szálloda építését. De egyelőre a bankoktól sem kapunk támogatást. — Mennyi pénzre lenne szükségük? — Eddig mintegy 15 millió forintnyi értéket építettünk be. A költségvetés szerint még 30 millió forintra lenne szükség, ám folyamatosan nőnek a tervezett költségek. A kérdés? — Mi lenne a megoldás? — Nem tudom. Hat éve vagyunk itt. Most minden kilátástalan. Többszázezer forintért csináltattuk meg a projekteket, az üdülőfalu terveit, milliókat öltünk a panzióba és a szállodába. Itt tartunk a terveinkkel... Lengyel János Az átveréstől az árverésig Csákányi csőd Villanyhálózat felújítása Savanyításra érett fejek — Zsendül az őszi karfiol
