Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-03 / 182. szám
1992. augusztus 3., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — PÉNZ, PIAC 15 GONDOK A BANKGARANCIÁVAL Nem megy a meaav Új szenyvízcsatorna építését kezdte meg a Délviép Kaposváron. Az új csatornarendszer a Kisgáti-árok mellett a Vöröstelek utcáig húzódik. A teljes beruházás 16,5 millió forintba kerül, és október végére készül el. (Fotó: Kovács Tibor) A reklámért és Marcaliért Zsebbe nyúlt a bank Marcaliban az utóbbi időben, különböző alkalmakkor több kulturális rendezvényen hangzott el a Kereskedelmi és Hitelbank Rt neve — úgy, mint támogató cégé. (Folytatás az 1. oldalról) — Úgy kezdődött, mint a mesében — mondta Harmat Judit, a magyar kft gazdasági vezetője. — Zöldség-gyümölcs exporttal foglalkozunk, így kerültünk kapcsolatba a holland partnerrel. Megkötöttük az üzletet ezer tonna meggy vásárlására, amelynek értéke egymillió-százhúszezer márka volt. A szerződés szerinti ütemezésben tíz nap alatt kellett volna kiszállítani az árut. A holland konzervgyár felvette az embereket, és várta a meggyet. Nálunk átvételkor ki kell fizetni a termék árát. Mivel nincs 30 millió forint alaptőkénk, export-előfinanszírozási hitelt szerettünk volna fölvenni: felkértünk egy hitelkérelmek lebonyolításával foglalkozó budapesti társaságot. Az idő rövidsége miatt volt szükség a profi szervezetre. Az export-előfinanszírozási hitel igénybevételének feltétele, hogy a külföldi partner bank- garaciát adjon vagy akredití- vet nyisson. Július 3-án meg is kaptuk a bankgaranciát. Az álom realitása Ekkor kezdődtek a gondok. A holland nemzeti bank a bankgaranciát hivatalos levélben küldte meg. Miért nem telexen jött? — ez volt a bank első problémája. A magyar OKHB négy nap alatt jutott el addig, hogy telexen leigazoltatta az aláírásokat. Ezt követte a hitelbírálat. Kaptak egy levelet, amely arról szól, hogy befogadták a bankgaranciát. De mire úgy döntöttek, hogy le tudják bonyolítani a hitelt, eltelt több mint egy hét. Ennek az lett a következménye, hogy a holland partner visszamondta a szerződést, mert nem tudták időben elkezdeni a meggy kiszállítását. — Sajnos, ezzel elúszott az üzleti hitelünk, a további kapcsolatunk is. Pedig amikor a cég képviselői Magyarországon jártak, már előzetes tárgyalásokat folytattunk: szívesen vettek volna tőlünk almát, körtét és szilvát is. Ki fizeti a révészt? — De nem zárult le az ügy... — A holland partner, miután elúszott az üzlet, visszakérte a bankgaranciát. Többször jelezte: nem került vissza a garancia. Felhívtam a bankot, ahol közölték: a visszaküldés egyetlen akadálya, hogy nincs felhatalmazásuk a bankgarancia visszaküldésére. Megírtam a kért levelet. Eltelt újabb egy hét, de még mindig nem érkezett vissza a garancia, újra nálunk reklamált a holland partner. Újabb telefon az OKHB-nak. Akkor azt közölték, hogy az elbírálás költsége — amely a gépi időjelzés szerint két és fél percet vett igénybe — szerintük mintegy százezer forint. Ezt az összeget megpróbálták behajtani a holland partneren. Ezt ő — jogosan — nem fizette ki. Elmondtam: azért, hogy vége legyen az ügynek, kifizetjük a költséget. A holland partnerünk ekkor újabb levelet írt: azt a tájékoztatást kapta a banktól, hogy azért nem küldik vissza a bankgaranciát, mert mi nem vagyunk hajlandók kifizetni a költséget. Ez már a csúcs! A bank hibájából elestünk egy üzlettől, és még nekik áll feljebb! Ha nem akartak hitelt folyósítani, akkor ezt is megmondhatták volna időben. Ez tiszteségesebb megoldás lett volna. A veszteségünk nem pusztán a tízmillió forint! Megkérdeztük a másik felet is. A Kereskedelmi Bank Rt-nél Grossing Gusztáv elmondta: az Inter Fruit Kft nem fordult előfinanszírozási hitel- kérelemmel a Kereskedelmi Bank Rt-hez. A cég a Takarékbankhoz nyújtott be hiteligényt, s az az OKHB-t bízta meg a devizaügylet lebonyolításával. A devizagaranciát július 3-án, pénteken keltezték és postázták Hollandiában. Az OKHB a garanciakibocsátásról július 6-án, hétfőn — tehát a keltezést követő első munkanapon — értesítette az Inter Fruit Kft-t. Mivel a holland bank garancián szereplő aláírásait sem a Kereskedelmi Bank Rt, majd felkérésre a Magyar Nemzeti Bank sem tudta azonosítani, az OKHB még aznap (július 6-án, hétfőn) felkérte a holland bankot az aláírások igazolására. Az a hitelességet július 7-én 14 óra 11 perckor igazolta. Erről az igazolásról az OKHB július 8-án értesítette a kft-t. Banki kézmosás — A nemzetközi bankgyakorlatnak megfelelően a bankokat szolgáltatásaikért — függetlenül az üzlet sikerétől — jutalék illeti meg — nyilatkozta Grossing Gusztáv. — A garancia visszaküldéséhez pedig a kedvezményezett hozzájárulása szükséges. A Kereskedelmi Bank Rt az Inter Fruit bankjutalékot is rendező visszaküldési megbízását követő napon a garanciát visz- szaküldte a kibocsátó holland banknak. Az OKHB mint pénzintézet a betétesek pénzét hitelezi. Az igazolások kontrollját jogszabályok írják elő, és megköveteli ezt a kötelező gondosság is. Ennek pedig költségei vannak! A piacgazdaságot, úgy látszik, még tanulni kell. Lengyel János Erről a következőket mondta Szabó Imre igazgató: — A Kereskedelmi és Hitelbank Rt központi vezetése felismerte, mekkora szerepe van napjainkban a mecénási tevékenységnek. Alapelv, hogy a klasszikus értékeket hordozó, magas színvonalú művészi alkotások, kulturális rendezvények kapjanak támogatást. Ez a szemlélet a bank hálózatának munkájában, így a mi fiókunk tevékenységében is meghatározó. Ezért tudunk lehetőségeinkhez mérten részt vállalni ezeknek az eseményeknek az anyagi támogatásában. Ez természetesen nem önzetlen akció, hanem reklámot jelent nekünk, ismertté tesz minket. Arra törekszünk, hogy az emberek megismerjék nevünket, hogy ügyfeleink legyenek mint betétesek, mint vállalkozók vagy mint széfbérlők. így kapcsolódik össze a városi kulturális tevékenység segítése és a mi reklámtevékenységünk. A városi tévével kötött éves szerződés alapján 125 ezer forint ellenében lehetőségük van arra, hogy pár perces adásokban ismertessék üzleti tevékenységüket. A Berzsenyi Dániel Gimnázium és Szak- középiskola egy megállapodás értelmében eddig 900 ezer forint támogatást kapott korszerű számítástechnikai laboratórium létrehozására. Ellentételezésként a gimnázium operátori tanfolyamot szervezett a bank számítás- technikai képesítéssel még nem rendelkező dolgozóinak. A 40 órás kurzust a marcali, a fonyódi, a keszthelyi és a nagyatádi fiók 24 dolgozója végezte el. Metz A. Márton Pogányszentpéter reményei Kalap Kanizsa előtt Pogányszentpéter az utolsó somogyi falu a 61-es út mentén. Most is megemlegetik azt a megyei embert, aki szinte összeroppant, arrtikor néhány napra odavezényelték valamilyen kampánymunkára. Úgy érezte ugyanis, hogy a világ végére került. Emberünk miközben azon kesergett, milyen messze esik az 520 lelkes falu Kaposvártól, elfelejtette: mindössze 10 kilométerre van Nagykanizsa, a mindig élénk, ipari- és kereskedőváros. A pogányszentpéteriek nem tagadják, most is a kanizsaközelségből profitálnak. Zakócs László polgármester állítja: a kistelepülések egy részéhez hasonlóan ők is elsorvadtak volna, ha a zalai város ipari üzemei nem nyújtanának munkalehetőséget a szentpéterieknek, ha termékeiket nem értékesíthetnék az ottani piacon, és ha a nagykanizsaiak ötletekkel, nem vonnák be őket a város kultúrális életébe, turisztikai, piaci, városrendezési elképzeléseikbe. Mert le a kalapppal Kanizsa előtt. „Jó város”, amely sohase feledkezik meg a vonzáskörzetében élőkről. Mielőtt bárki félreértené a polgármestert, sietek megjegyezni: Somoggyal az égvilágon semmi bajuk. Sőt! Elismeréssel emlegetik: megyéjüknek köszönhetik, hogy hamarosan átadhatnak egy új óvoda-iskola épületet, hogy törpevízmü létesült. De hát nem tagadják: két segítő jobb, mint egy. Sehonnan sem utasítják el a segítséget, ha jószívvel adják. A polgármester a nagykanizsaiak turizmust szorgalmazó elképzelései alapján azon töri többedmagával a fejét, miként lehetne fellendíteni Pogányszentpéteren az idegenforgalmat. Ugyanis csodálatosan szép a környék, csak valahogy az utakat kellene kicsit rendbehozni, meg a vendéglátást fellendíteni. Az utóbbi a könnyebb. Presszót alakítanak ki. Társadalmi segítségre is számíthatnak. Az átadás előtt álló iskolában is szülők tüsténkednek ezekeben a napokban, hogy mielőbb elkészüljenek. A faluban többször is megkérdezték a polgármestertől: nem kell-e a lakosság pénze ehhez az iskolához. Ha kell csak szóljon ám — mondták. A polgármester azonban mindig csak annyit felelt: egyelőre nem vetünk ki adót, majd csak ha igazán szükség lesz rá. Mert megállni a fejlesztésben nem szabad. (Szegedi) ÚJ PRIVATIZÁCIÓS STRATÉGIA SZÜLETIK Nagyobb esélyt kapnak a hazai váltakozók A kormány új iparpolitikai koncepciójában kiemelt szerepet kapott a privatizáció. A program gyakorlati megvalósításából az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium az eddiginél nagyobb feladatot vállal, mivel hozzá tartozik a legtöbb állami vállalat. A minisztérium privatizációs stratégiájáról dr. Lajtai Györggyel, a vállalati privatizációs és szervezetfejlesztési főosztály vezetőjével beszélgetünk. — Vállalkozóinknak jelentős anyagi támogatásra van szükségük, hogy valóban bekapcsolódhassanak az állami tulajdon lebontásába. Milyen segítségre számíthatnak? — Az új vagyonpolitikai irányelvek szerint a privatizációs bevételeknek az eddiginél nagyobb hányadát kell visszaforgatni a gazdaságba, többek között új, kedvezményes hitelek formájában. Az új hitelkonstrukció kialakításakor két döntő szempontot kell figyelembe venni. Az egyik, hogy ne csak az ÁVÜ általi értékesítésnél lehessen igénybe venni, hanem az egyes cégek felszámolásánál is. A csődtörvény életbelépése óta ugyanis egyre több az ilyen eset. A másik szempont, hogy a vállalkozók — saját erő hiányában — nemcsak az épületek, berendezések megvásárlásához, hanem a későbbi működtetéshez és a fejlesztéshez is felvehessék ezt a hitelt. Ezzel párhuzamosan természetesen valamilyen garancia-intézményre is szükség van mint kockázatmegosztó szervezetre. A kormány döntése szerint ezt a feladatot még az idén a Garancia Rt fogja ellátni; a hitelek 70 százalékáig vállalja át a kockázatot a vállalkozóktól. Ami viszont már most is érezhető változás: ->a privatizációhoz igénybe vehető hitelek kamata a korábbi 25 százalékról 15- 17 százalékra csökkent. — A bankokban azonban valószínűleg az új hitelkonstrukció ellenére sem lesz annyi pénz, amennyivel az igényeket kielégíthetnék. Miként kívánják tulajdonhoz juttatni a kisebb-nagyobb befektetőket? — Jelenleg négy módszer gyakorlati kipróbálását támogatja a minisztérium: a Munkavállalói Résztulajdonosi Programot (MRP), a vezetői kivásárlást, a privatizációs lízinget és a kötvénykonstrukciót. Az MRP — amelyet nemrégen fogadott el a parlament — a dolgozók széles körét képes bevonni a vállalati vagyon akár 20 százalékának privatizálásába. A vállalati vezetők, menedzsment-csoportok is igen kedvező feltételrendszer alapján vehetik meg vállalatukat. Példának a a zalaegerszegi ruhagyárat említem, ahol a vezetők nem valamely már kipróbált modellt utánoztak, hanem saját üzleti elképzelésükhöz dolgoztak ki privatizációs ajánlatot. A vezetői kivásárlás sajátos változata a lízingbe adás. Ezt kifejezetten azoknál a vállalatoknál alkalmazzuk, amelyeknél a készpénzes eladásra semmi lehetőséget nem látunk. A kötvénykonstrukció — cseh, lengyel és orosz megoldásra emlékeztető kuponos privatizáció magyar változata — még csak a szakértői egyeztetések szakaszában van. Lényege, hogy túlmegy a vezetői és dolgozói kivásárlás keretein. Bármely magyar állampolgár — minimális összeg befizetésével — vállalati vagyonhoz, vagyonrészhez juthat hiteljegy formájában. A fennmaradó részt pedig a vállalat nyereségéből kell kifizetnie. Ha nincs nyereség, akkor elvész az addig befizetett előleg. — Melyik ágazatban támogatják jobban a hazai befeke- tetői kört? — Nem ágazatokat említenék, hanem néhány sajátos szempontot, amelyek alapján védeni kívánjuk a hazai befektetők, illetve az egész magyar gazdaság érdekeit. Fontos a külföldi monopóliumok kialakulásának megakadályozása. Az úgynevezett tulajdonosi monopólium már így is túlzottan nagy mértékben van jelen az országban. Az összefonódásnak ez a sajátos formája nagyon nehezen előzhető meg, hiszen a látszólag egymástól független tulajdonosok titokban nagyon is szoros kapcsolatot alakíthatnak ki. A privatizáció során a papíriparban tapasztaltunk ilyet: osztrák és német befektetők egymástól függetlenül megvettek két vállalatot. Sajnos, csak később derült ki, hogy pénzügyileg mennyire elválaszthatatlanok egymástól. Azóta egységes üzletpolitikát folytatnak, s ha érdekeik úgy kívánják, kartell-megállapodást is köthetnek, nehéz helyzetbe hozva magyar partnereiket. A privatizáció során fontos szempont a foglalkoztatottság alakulása. Ez Nyugaton is természetes kritérium. A német ÁVÜ például nemcsak bevételre törekszik, hanem sokszor tudatosan deficitre! Hitelez a befektetőknek jelképes áron, egyetlen márkáért ad el vállalatokat azoknak, akik meghatározott foglalkoztatási feladatokat vállalnak fel. Ezzel szemben amíg nálunk a privatizáció fő célja a költség- vetés bevételeinek növelése volt, a foglalkoztatottság kérdése háttérbe szorult. A munkanélküliek ellátását szolgáló alapok kimerülése azonban jelzi, hogy alapvetően változtatni kell ezen a szemléleten, és fel kell értékelni a humán- politikai szempontokat. Ebből következik, hogy a jövőben előnyt élveznek azok a befektetők, akik nemcsak a foglalkoztatásra, hanem még az át- és továbbképzésre is kötelezettséget vállalnak. A következő szempont a magas hozzáadott értéktartalmú termékszerekezet megőrzése, s ebben a magyar tulajdonosi réteg érdekeltté tétele. Az olcsó bérmunka visz- szaszorítására gondolok, amely azt hozza magával, hogy a profit a külföldi megrendelőnél jelentkezik. Ez főleg a könnyűiparban és a kiskereskedelemben tapasztalható, s nem ritkán éppen hazai termékeket szorítanak ki a piacról ezek az áruk. (Domi)
