Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-03 / 182. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP — OLIMPIA 1992. augusztus 3., hétfő 999 Bátorfi elbúcsúzott az olimpiától. Az egyetlen ma­gyar asztaliteniszező, Bátorfi Csilla is befejezte szereplését Barcelonában a nyári olimpiai játékokon. Szombaton a leg­jobb nyolc közé jutásért a kí­naiak világbajnokától, Dérig Yapingtól kapott ki három szettben (21:14, 21:12, 21:15). 999 Evezőseink is befejezték. Ezen a hét végén az evezős­versenyek résztvevőinek is véget ért a küzdelemsorozat az olimpián. A legjobb ered­ményt a férfi kétpárevezős egységünk érte el: a Dani Zsolt, Lévai Zsolt kettős a 10. helyet szerezte meg. A női egypárevezősben Sarlós Ka­talin a 13., férfi egypárevezős­ben Mitring Gábor a 15., míg a férfi kormányos nélküli kettes­ben a Schneider Henrik, Ma­gyar Imre páros a 16. helyen végzett. Női kétpárevezősben a Punk Edit, Kapocs Anikó duó helyezetlen maradt. 999 Gerlach nem jutott a dön­tőbe. Szintén szombaton ren­dezték meg a női háromméte­res műugrást, amelyben Ger­lach Ágnes révén voltunk ér­dekelve. A magyar színeket képviselő sportoló a 18. he­lyen végzett, s így nem jutott be a 12-es fináléba. 999 Súlyemelőink a vert me­zőnyben. Enyhén szólva túl­zás lenne azt írni, hogy súly­emelőink elkápráztatnak bennünket a jobbnál jobb eredményeikkel. Pénteken este a 82,5 kg-osok súlycso­portjában Barsi László csak a 14., Mészáros István pedig a 18. helyet tudta megszerezni. Szombaton újabb két súly­emelőnk lépett porondra, ez­úttal a 90 kg-osok mezőnyé­ben. Itt Dudás István a 10., Ha­lász István pedig a 11. helyen fejezte be a küzdelmeket. 999 Úszó nagyhatalommá váltunk Barcelonában Horváth Balázs nyilatkozata az olimpiai játékokról Barcelonában tartózkodott a játékok eiső felében a sportmozgalmat felügyelő Horváth Balázs tárcanélküli miniszter, aki a Budapestre történő visszautazása előtt ta­pasztalatait így összegezte a Magyar Távirati Irodának: — Sok lábon áll a magyar sport, s ennek bizonyítékát szolgáltatta már az olimpiai já­tékok első felében is. Az úszók, birkózók, cselgáncso- zók, tornászok aranyai mellett a többi sportágak ezüstjei, bronzai és értékes pontot je­lentő helyezései igazolják azt, hogy sportolóink — élvezve a nemzet, az ország, a kormány bizalmát — rászolgáltak arra a támogatásra, amelyet a Par­lament adott részükre. Sikerük dicséri azoknak a szakembe­reknek a jó munkáját is, akik felkészítették legjobbjainkat a nagy küzdelemre. — Az eddigi szereplés is igazolja azt, hogy a magyar sport a békés politikai rend­szerváltoztatást nemcsak ki­bírta, hanem képes volt minő­ségi eredményekkel fémje­lezni a fejlődést. Úgy érzem, mindenkinek meg kell kö­szönni az eddigi eredménye­ket, azoknak is szóljon a kö­szönet, akik lehetővé tették a gondtalan felkészülést. — Ma már úgy ítélhetjük meg, sportolóink képesek arra, hogy a hazai várakozá­sokat teljes egészében nem­csak megvalósítsák, hanem reményeink szerint azt túl is teljesítsék. Elég arra utalnom, hogy a magyar sportban talán még soha nem volt példa egyéni sportágban öt arany megszerzésére. Ezzel az eredménnyel úszó nagyhata­lommá váltunk. Ez egyben hazai feladatok megvalósítá­sára késztet bennünket. A Parlamentnek, a kormánynak elő kell segíteni az ország uszodaépítési programjának megvalósítását. — Végezetül örömmel szól­nék arról, hiszen ez is barce­lonai tapasztalat, hogy sporto­lóink sikereiben egyre hatéko­nyabban veszi ki részét a ma­gyar vidék. Nyíregyháza, Bé­késcsaba, Veszprém és a többi város olyan versenyző­ket nevel a magyar sportnak, akik már olimpiákon is sikerrel állnak helyt. Joggal állapíthat­juk meg: Barcelonában nem­csak Budapest, hanem az egész ország nevelte sporto­lók arattak, aratnak győzel­meket. Reményeink szerint túlszárnyalva a magyar ver­senyzők szöuli diadalát, meg­közelítve sporttörténelmünk minden idők legnagyobb hel­sinki csillogását. Olimpiai különtudósítónk jelenti A kajak-kenu felé fordulnak a kamerák Vasárnap délelőtt érthető módon mindenki Ónodi Henriet­tát vette körül az olimpiai falu előterében. Előtér alatt az a nemzetközi rész értendő, ahová külön speciális engedély nélkül bejuthat az újságíró. Henriett nagyon fáradt volt, vasárnap is fél 10-kor ébredt; éjjel volt fél kettő, kettő is, mire ágyba került. Elmondta, hogy 13 éve ezekért az érmekért dolgozik, és az utóbbi fél év telje­sen ekörül forgott. Úgy fejezte ki magát, hogy nagyon össze­esett volna, ha nem sikerül. Nyugodt volt, mert ellenfelével szemben csak neki volt egyedül két egymástól eltérő, kidol­gozott ugrása. Arra a kérdésemre, hogy milyen érzés volt a román kis­lánnyal együtt állni a dobogó tetején, azt mondta, hogy,, en­gem nem zavar”. Rákérdeztem további érem-tippjeire; 12 fö­lött jósol aranyat. A nap egyébként vegyes izgalmakkal telik. Csappant re­ményekkel figyeljük a vívás, a vízilabda és egyre reményte- lenebbül a kézilabda további küzdelmet. Gyakorlatilag e so­rok írója és Fogarasy Tamás — a másik operatőr — a legjobb kifejezője vagy mércéje a magyar sikerhelyzetnek. Hiszen mindig oda készülünk rohanni, ahol magyar esély van kiala­kulóban. Tehát a víváson, holnaptól az egyik kamera pedig a kajak-kenu pályán ügyel az esetleges magyar esélyekre. Ma már alábbhagytak a jóslatok, a tippelések, de azért a kollégákkal konzultálva a 12 arany körül számolunk reálisan. Állandó beszédtéma a cselgáncs sport feltámadása. Ez itt a legnagyobb meglepetés! Edelényi Gábor Kézilabda Atlétika A világbajnok ellen sem ment Az olimpiai férfi kézilabda torna vasárnap a negyedik fordulójához érkezett. A világbajnoki hatodik helyezett ma­gyar válogatott Granollersben a vb-aranyérmes Svédor­szág ellen folytatta sorozatát. Sajnos, teljes mértékben iga­zolódott a papírforma, az északiak végig vezetve gyűjtötték be az újabb két pontot, s — az utolsó forduló eredményétől függetlenül — már biztosították helyüket a legjobb négy között. Svédország-Magyarország 25-21 (14-10) Gécsel< Tibor ötödik Forgács és Molnár a középdöntőben Góldobók: Hajas 6, Hédin 4, Andersson, Wislander, S. Olsson, Carlen 3-3, Thomson 2, Lindgren 1, illetve Éles 5, Sibalin, Borsos 4-4, Csok- nyai, Horváth 2-2, Zubjuk, Iváncsik, Mezei, Füzesi 1-1. A sérülésektől megtizedelt magyarok kicsit álmosan kezdtek, de aztán gyorsan magukra találtak, s 3-2-re fel­zárkóztak. Az öröm nem tart­hatott sokáig, mert a skandi­návok újabb tanúbizonyságát adták nagyobb tudásuknak, jobb felkészültségüknek, 7- 3-ra, majd 10-6-ra elhúztak. A második játékrész elején még tovább nőtt a két csapat közti különbség, 17-11-re, majd 21-15-re is vezettek a svédek, de Joósz Attila szövetségi ka­pitány tanítványai nem adták fel, az ellenfél után eredtek. Zsinórban magyar gólok kö­vetkeztek, ám 21 —18-nál ki­maradt egy ziccer, s ez ismét megbosszulta magát, így 21- 19 helyett 22-18-ra módosult az állás. A hajrában két gólra csökkent a világbajnok előnye (22-20), de utána újból meg­rázta magát az északi váloga­tott, s pillanatok alatt 25-20-ra módosította az eredményt. A mérkőzés magyar találattal zárult, így alakult ki a 25- 21-es végeredmény. Az olimpia fő helyszínére, a Montjuic hegyre felvívő lép­csők és mozgólépcsők az öt­karikás játékok kezdete óta nem állnak kihasználatlanul, hiszen sokan tartottak az úszó-, vagy éppen a tornaver­senyekre. Ám amióta meg­kezdődött az atlétikai verseny, ha lehet, még tömöttebbek a felfelé igyekvő emberoszlo­pok. Az olimpiai stadion bejá­ratai előtt pedig sokan várnak bebocsájtásra, mások viszont belépőjegyhez szeretnének jutni. Aki bejut, az színek kav- alkádját látja: a stadion lelátói már kora délután tarkállanak a sokszínű ruháktól. Vannak, akik a jó időt kihasználva fél­meztelenül napfürdőznek. Es­tére, amikor csúcsosodnak az események, teljesen megtelik a nézőtér. A „sportok király­nője” vonzza a nézőket. Unat­kozni közülük senki sem unat­kozik, hiszen a „harctéren” mindig történik valami. S ha éppen valaki nem tudná kö­vetni az eseményeket, segít a két hatalmas villanyújság; az egyikre kivetítik a főszereplő­ket, a másikon pedig az éppen zajló szám állása olvasható. Vasárnap délután öt óra táj­ban a kalapácsvetők „oroszlánüvöltéseitől” volt hangos a katlan. A nézők pe­dig hangos morajjal, tapssal jutalmaztak minden egyes produkciót. Egy-egy erőseb­ben „landoló” kalapács kárt tett a zöld gyepben, csakúgy repültek szanaszét a földda­rabkák. A magyar színek kép­viselője, a tokiói világbajnok­ság negyedik helyezettje, Gé- csek Tibor első dobására 77,78 méterre hajította a kala­pácsot. Később, a harmadik kísérletnél kilépett, majd az ötödik sorozatában olyat „mű­velt”, ami rá nem jellemző: a dobókört övező kerítésbe vágta a kalapácsot. A végén kiderült, hogy az elsőre elért eredmény lett a legjobbja, ez­zel az ötödik helyen zárta a versenyt. Gécsek a viadal előtt úgy nyilatkozott, hogy mindenképpen szeretne ér­met nyerni az olimpián, jó for­mában érzi magát, s teljesen felgyógyult lábsérüléséből. A világbajnokságon egyébként, amikor negyedik lett, 78,98 métert dobott. Az érmeken egyébként az Egyesített Csapat versenyzői osztoztak meg egymással igazságosan. Az olimpiai baj­noki címet Andrej Abduvalijev hódította el, maga mögé uta­sítva a második helyezett Igor Asztapkovicsot és a harmadik helyen végzett Igor Nyikulint. További hírek a magyar at­létákról. Urbanik Sándor a 20 kilométeres gyaloglásban a 8., gerelyhajításban Zsigmond Kinga a 10., maratoni futásban pedig Szabó Karolina a 12. he­lyet szerezte meg. A 400 mé­teres síkfutás ötödik selejtező futamában Forgács Judit az ötödik lett, s ezzel továbbjutott a középdöntőbe, akárcsak Molnár Tamás, aki szintén 400 méteren a hatodik selej­tező futamban a harmadik he­lyen érkezett a célba. A kö­zépdöntőben aztán Forgács — Molnárhoz hasonlóan — fu­tamában a nyolcadik lett. For­gács Judit végül 30., Molnár Tamás pedig a 29. lett. Drákói szigor a Szamadov-ügyben Érmétől megfosztották, örökre eltiltották Steig és Eisenkrammer a mezőny második részében. Vasárnap rendezték meg az egyéni országúti kerékpáros­versenyt — két magyar részt­vevővel. A szekszárdi Steig Csaba az 58., míg Eisenk­rammer Károly a 79. helyen érkezett be a célba. 999 Már edzenek kajak-kenu­saink. A magyar kajak-kenu válogatott vasárnap reggel már edzést tartott. A Castell- defelsben lévő pályáig a me­netidő háromnegyed óra. Va­sárnap még a hivatalos járat­tal utaztak, de hétfőtől meg­kapják azt a két mikrobuszt, amely az úszókat szállította. A kajaknégyes tagjai hétfő esté­től a versenypálya közelében lévő Colibri szállóban kapnak elhelyezést; a többiek ver­senyfutamaik, illetve döntőik előtt alszanak majd kint. Drákói szigorral büntette a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság (NOB) Ibrahim Szamado- vot, az Egyesített Csapat 82,5 kilós súlycsoportban indult súlyemelőjét botrányos visel­kedéséért: az olimpiák törté­netében először fordult elő, hogy egy sportolót megfosz­tottak érmétől, örökre eltiltot­ták és azonnali hatállyal kizár­ták a játékokból. A 24 eszten­dős, csecsen nemzetiségű olimpikon, aki a péntek esti díjkiosztó ünnepségen a súly­csoportja versenyén nyert bronzérmet megvetően föl­dhöz vágta, és a dobogóról demonstratív módon távozott, hétfőn utazik vissza hazájába. A NOB Végrehajtó Bizott­sága azzal indokolta vasárnap hozott döntését, hogy Sza­madov magatartásával meg­sértette az olimpia szellemét és tisztaságát. A testület sze­rint a súlyemelő viselkedése „teljesen elfogadhatatlan, vét­ség a sportetika minden for­mája ellen”. Szamadov bron­zérmét nem adták át a ver­seny negyedik helyezettjének, minthogy az intézkedés nem magára a versenyre, hanem az azt követő díjkiosztásra vonatkozik. Szamadov, akitől még pén­tek este megvonták az akkre- ditációt, és aki eltűnt az újság­írók szeme elől, közben le­vélben kért bocsánatot visel­kedéséért a NOB-tól és a Nemzetközi Súlyemelő Szö­vetségtől. Azt írta, hogy meg­bánta tettét, és kéri a döntés visszavonását, amelyet nem tart méltányosnak. A harmadik hely fölött érzett elkeseredé­sében elvesztette józan ítélő­képességét. Nyikolaj Ruszak, az Egyesített Csapat vezetője támogatta Szamadov igyeke­zetét a vétség helyrehozata­lára, és azt mondta, hogy sze­rinte a NOB és a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elsietett döntést hozott. Hasonló botrányra az olim­piák történetében eddig egy­szer került sor, amikor 1972-ben a pakisztáni gyep­labda válogatott az NSZK-val szemben veszített, és a csa­pat tagjai mérgükben a díjki­osztásnál ujjúkon forgatták a szalagra fűzött ezüstérmet. A válogatott játékosainak egy részét akkor is örökre eltiltot­ták a versenyzéstől. EZT A LAPOT A /V ^0 nem osztják — hanem VESZIK! Naponta 60 ezren fizetnek érte! Ók tudják miért! SOMOGYI HÍRLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom