Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-17 / 194. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP — GAZDASAG 1992. augusztus 17., hétfő Az elnök a homlokát rancolja / Az ASZ ásza egy parlamenti bizottság volna (Folytatás az 1. oldalról) — Megítélése szerint vál­tozott valamiben az ÁSZ tár­sadalmi szerepe az elmúlt időszakban? — A legnagyobb változás az, hogy ma már nyugodt körülmények között dolgoz­hatunk — mondta dr. Há- gelmayer István. Jelenté­seink szakszerűségét elis­merik még azok is, akiket esetleg éppen elmaraszta­lunk. De nem volt ilyen ked­vező a helyzet az első év­ben! Az Állami Számvevő- széket ugyanis még a ko­rábbi parlament hozta létre 1989. október 30-án, s há­rom vezetőjét is az a képvi­selőtestület választotta meg. Ez a tény okozott némi prob­lémát, nem akarom részle­tezni, de kétségtelen tény, hogy voltak bizonyos konflik­tusok... Mára viszont az új parlament is elfogadta, hogy a számvevőszéknél komoly szakértelemmel rendelkező emberek dolgoznak, akik nap mint nap igazolják, hogy nagyon fontos munkát vé­geznek! Mára a demokrácia egyik alapintézménye lett az Állami Számvevőszék. Működésünk során olyan „kényes” vizsgálatokat is el­végeztünk, amilyeneket még a nálunk régebbi hagyomá­nyokkal rendelkező szerve­zetek sem. Gondolok itt a Miniszterelnöki Hivatal és az Országgyűlés Hivatalának pénzügyi-gazdasági tevé­kenységének ellenőrzésére. Az amerikai számvevőszék alelnökétől tudom, hogy bár jogosultságuk van rá, de a kongresszust még ők sem merték revízió alá venni. Fő­ként azért nem, mert a kong­resszus szavazza meg a költségvetésüket, s nem tart­ják célszerűnek, hogy meg­rontsák a viszonyukat a képviselőkkel. — Nálunk nem kerülhet­nek ugyanilyen helyzetbe? — Bízom benne, hogy Magyarországon — annak ellenére, hogy a demokrati­zálódás kezdetén tartunk — ez nem motiválja a képvise­lőket a szavazógomb meg­nyomásakor... — Az ÁSZ régóta szor­galmazza, hogy a parlament állítson fel egy önálló szám­vevőszéki bizottságot. Mikor kerül sor erre, és mi lesz a feladata? — Remélhetőleg még az idén létrehozzák a bizottsá­got. Úgy tudom, hogy a szervezők már beszéltek is néhány képviselővel, akik elvállalnák a tagságot, ha megválasztja őket a testület. A nyugati országok tapaszta­latai szerint nagyon jó együttműködés alakulhat ki a számvevőszék és a par­lamenti bizottság között. En­nek az a magyarázata, hogy a bizottság elnöke rendsze­rint ellenzéki képviselő. Ez adja a bizottság kritikus szemléletű munkastílusát. Az ellenzék jelentős mérték­ben támaszkodik a számve­vőszéki jelentésekre, amikor a kormány bizonyos intéz­kedéseit támadja. A mi bi­zottságunk legfontosabb dolga az lenne, hogy megvi­tassa a jelentéseinket, joga lenne beidézni adott esetben még egy minisztert is, hogy meghallgassa, mit szándé­kozik tenni a vizsgálat által feltárt anomáliák megszün­tetéséért... Gyakorlatilag ez történt a Honvédelmi Minisz­térium vizsgálatakor is, csak a számvevőszéki bizottság hiányában a Honvédelmi Bi­zottság idézte be Für Lajost és munkatársait. Az önálló bizottság felállításával ezek a meghallgatások rendsze­ressé válhatnak. Számítunk a bizottság támogatására költségvetési igényeink par­lamenti elbírálásakor is, ugyanis korszerű számítás- technikai eszközökre volna szükségünk, hogy lépést tudjunk tartani a feladataink­kal. — A bankbotránnyal kap­csolatban fölvetették: jó volna, ha az ÁSZ megvizs­gálná a pénzintézeteket is. Kaptak erre vonatkozó felké­rést? — Nem kaptunk. A hatá­lyos számvevőszéki törvény szerint csak a jegybank — mint állami pénzintézet — vizsgálatára van felhatalma­zásunk. Az említett botrány­ban pedig magánbankok szerepeltek. Mi egyetlen kérdés körül kutakodhatunk: az Állami Vagyonügynökség hogyan adta el annak idején olyan gyorsan az állami részvényeket? De ha egyál­talán kapunk ilyen felkérést, át kell gondolnunk, melyik tervezett vizsgálat helyett foglalkozzunk a bankokkal. Hihetetlenül sok feladatunk van, újabbakat felvállalni csak valamelyik másik vizs­gálat rovására tudnánk. Még e nyáron fel kell dolgoznunk az 1991-es év költségvetési és társadalombiztosítási zárszámadását, az ÁVÜ előző évi beszámolóját, vé­leményeznünk kell az 1992. évi pótköltségvetést, vala­mint az 1993. évi költségve­tési törvényjavaslat megala­pozottságának, realitásának vizsgálatát is el kell végez­nünk. — Ebből az következik: létszámbővítésre volna szükségük? — Nem, nem ez a megol­dás! Egyrészt a vizsgálati rendszerünket kellene átala­kítani, másrészt hiányzik az érdemi és szisztematikus kormányzati ellenőrzés. Az önkormányzatokat például csak az ÁSZ ellenőrizheti, és ez szinte ma megoldha­tatlan feladat, mert nem lé­tezik olyan szervezet, ame­lyik 3200 önkormányzatot minden évben alaposan át tudna vizsgálni. S akkor még nem is szóltam arról a szer­teágazó feladatról, amit az állami vagyonnal való gaz­dálkodás ellenőrzése és az erre vonatkozó legújabb tör­vények revíziója jelent a számunkra. Természetesen vannak bizonyos elképzelé­seink a megoldásra, de erről még korai lenne beszélni... — Az elmúlt két és fél év­ben nyilván kialakult Önben egy kép a társadalom hely­zetéről. Mit tart a legfonto­sabb problémának? Min vál­toztatna a legsürgősebben? — Több ilyen problémát Iátok. Az egyik a privatizáció folyamatában rejlik. Mindig azt hallom, hogy Közép-Eu- rópában nálunk a leggyor­sabb a privatizáció. De ugyanakkor több ellenőrzé­sünk azt igazolja, hogy vi­szonylag alacsony áron cse­rél gazdát az állami tulajdon, tehát az állam bevétele nem annyi, mint amennyi lehetne. A másik probléma, hogy na­gyon lassú a társadalombiz­tosítási rendszer átalakítása. Másfél éve (!) dolgoznak rajta, de nemigen látom az előrehaladást. Ezenkívül az állami tisztségviselők még mindig nem bánnak elég ésszerűen a rájuk bízott pénzzel. Vizsgálataink során szinte minden minisztérium­ban több-kevesebb pazar­lást tapasztaltunk. Szerin­tem a költségvetési deficit akár tíz százalékkal keve­sebb lehetne, ha a miniszté­riumok komolyabban taka­rékoskodnának. (domi) A segélyezés új módját keresik Munkanélküli vállalkozók A mezőgazdaságban jelenleg 50-60 ezerre tehető a munkanélküliek száma, de az év végére — a megyék előzetes becslése alapján — elérheti akár a 160 ezret is. A jelenleg munkaviszonyban állók, ha megszűnik a munkaviszonyuk, a foglalkoztatási törvény alapján jo­gosultak lesznek a munkanélküli-járadékra. Bajba azok a munkavi­szonyban nem álló vállalko­zók, egyéni gazdálkodók, kistermelők, a szövetkezeti törvény alapján majdan üz­letrészhez jutók, valamint a kárpótlási törvény során kis- parcellás földtulajdonosokká válók kerülnek majd, akik ki­szorulnak a járadékrend­szerből. Ők, ha tönkremennek, ma még semmilyen ellátásra nem számíthatnak. Ter­vezi-e a mezőgazdasági tárca a munkanélküli-jára­dékrendszer kiterjesztését a vállalkozói szférára is? — kérdeztük Keller Andrástól, a Földművelésügyi Miniszté­rium foglalkoztatáspolitikai főosztályának vezetőjétől. Állami támogatással vagy anélkül — Többféle megoldáson gondolkodunk. Az egyik el­képzelésünk például az, hogy a vállalkozók — mint saját munkáltatók — jöve­delmük után fizessék be az 5 százalék munkaadói és az 1 százalék munkavállalói já­rulékot, de a minimálbért alapul véve, legkevesebb 480 forintot. így ha tönkre­mennek, ugyanolyan mun­kanélkülivé válnak, mint azok, akik munkaviszonyban álltak és úgy vesztették el az állásukat. Ebben az esetben, az előbbi példánál maradva, egy évig a minimálbér (azaz 8000 forint 70 százaléka), fél évig az ötven százaléka és utána a szociális segély il­letné meg az érintetteket. A járadék a befizetett összeg mértékétől függne. Ennek az elképzelésnek a megvalósí­tása azonban állami támoga­tást igényel. — A munkaügyi tárca is kidolgozott egy javaslatot. Az miben tér el az Önökétől? — Az ő elképzelésük egy biztosítási alapon működő teljesen önfinanszírozó munkanélküli-járadékrend­szer, állami támogatás nél­kül. E koncepció szerint létre­hoznának egy önkéntes szo­lidaritási alapot és a befize­tésekből finanszíroznák a ki­fizetéseket. A befizetés mér­téke azonban jelentősen el­térne a mi elképzelésünktől. A teljes önfinanszírozás a mezőgazdaságban azt jelen­tené, hogy például a mini­málbér esetén nem 480 fo­rintot, hanem annak kétsze­resét, háromszorosát fizetné a vállalkozó. Őszintén szólva, kétsé­geim vannak afelől, hogy az ilyen alacsony jövedelem­szint mellett, amely ma a mezőgazdaságot jellemzi, akadna-e olyan gazdálkodó, kistermelő, aki egyéb fizetési kötelezettségei mellett ál­dozni tudna erre a célra havi 1000-1500 forintot. Nem a bér, hanem a jövedelem? — Önnek személy szerint van egy olyan elképzelése is, amellyel — ha megvaló­sul — rögvest a népszerűt­lenségi lista élén találhatja magát, holott a jószándék vezérelte, amikor az előter­jesztését kidolgozta... — Való igaz. Abból indul­tam ki, hogy a jövedelem nemcsak a munkaviszony­ból származhat. Hadd mond­jak egy példát: X-nek főál­lású munkaviszonyából származó további jövedelme 120 ezer forint, egyéni vál­lalkozásból származó to­vábbi jövedelme 120 ezer forint, ingatlanértékesítésből további 500 ezer forinthoz jutott. így egy évben a bevé­tele közel 1 millió forint volt. Időközben elvesztette az ál­lását — kiesett 250 ezer fo­rintja —, járadékra lett jogo­sult, de több mint 600 ezer forint egyéb forrásból szár­mazó jövedelme még van, amely biztosítja a megélhe­tését. Nem igazán érzem az ő esetében a járadék jogosult­ságát. Ha a jövőben is biztosítani akarjuk a munkanélküliek létfenntartásához szükséges anyagi forrásokat, akkor szorító jellegű intézkedé­sekre van szükség. Ennek egyik módja lehet azoknak a kiszűrése az ellátottak köré­ből, akik egyéb jövedelem­mel rendelkeznek, és nem igazán szorulnak rá a mun­kanélküli-járadékra. — Hogyan lehetséges ez a szűrés? — Meg kellene határozni azt a munkaviszonyon kívüli jövedelemszintet, amelytől felfelé megszűnik az ellátási jogosultság. E körben per­sze csak azok jöhetnek szóba, akik egyéni jövede­lembevallást készítenek. Hogy hol az a határ, amely fölött nem fizetnének járadé­kot, azt törvényben kellene kimondani. Aki ezt a határt túllépi, annak a folyósított já­radékot kamatos kamattal kellene visszafizetnie a szo­lidaritási alapba. Mivel a munkanélküliek éves jöve­delme utólag válik ismertté, választási lehetőséget kel­lene számukra biztosítani: a korlátozásra való tekintettel kérik-e a járadékot vagy sem. Ha igen, nyilatkozatot kellene tenni arról, hogy az ellátást és kamatait a folyó­sítástól az adóbevallásig tartó időszakra visszafizetik, ha az önálló tevékenységből származó jövedelmük a jog­szabályban meghatározott mértéket meghaladta. Ter­mészetesen ettől függetlenül a munkaügyi központok se­gítenék az elhelyezkedésü­ket. Nem titok — Közben hogyan érvé­nyesülne az adótitoktartás? — A társadalombiztosítási törvény lehetőségeihez ha­sonlóan a munkaügyi köz­pont megkeresésére is tájé­koztatást adhat az adóható­ság arról, hogy a munkanél­küli-járadékos jövedelme az adott — a parlament által törvényben rögzített — ha­tárt meghaladja-e vagy sem. — Mennyibe kerül most egy állástalan ellátása és az Ön által javasolt megoldás­sal, mekkora összeget le­hetne megtakarítani? — Egyetlen munkanélküli ellátása évente 120 ezer fo­rinttal terheli meg a szolidari­tási alapot, illetve az azt ki­egészítő állami költségve­tést. Feltételezhető, hogy tíz közül legalább egy rendel­kezik egyéb jövedelemmel is. E javaslat elfogadása esetén a megtakarítás évente 10 ezer ember ese­tében 1,2 milliárd, 100 ezer esetében 12 milliárd forint lenne. Az előterjesztések hama­rosan a kormány elé kerül­nek. Újvári Gizella A világkiállítás leendő helyszíne. A Magyar Honvédség köz­reműködésével készítette az MTI-fotó. (Hámor Szabolcs felvétele) Ismét varrnak Karádon Karádon február közepén fölszámolta telepét á Marcali Konfekció Ipari Részvénytár­saság, s akkor közel nyolcvan dolgozó elvesztette munkahe­lyét. Az üresen maradt épület megvételéről az önkormány­zat tárgyalásokat kezdett az Elegant Május 1. Ruhagyár vezetőivel, a foglalkoztatás érdekében pedig a kaposvári Ruhagyár Rt-vel. Az Állami Vagyonügynök­ség a közelmúltban a Kapos­vári Ruhagyár Rt, a Karád és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint Karád Község Ön- kormányzata részére jóvá­hagyta a telep megvételét. így négyhónapos kényszerszünet után, ismét gépekkel telepítet­ték be az egyik üzemcsarno­kot, s 30 személy foglalkozta­tásával megindult a termelés. A telep megbízott vezetője Ősi Imre. Tőle tudom, hogy a termelő berendezéseket, a kü­lönféle eszközöket és a gyár­tási technológiát Kaposvárról hozták ide. A dolgozók női és férfi pantallókat varrnak ex­portra. Munka és piac van, a munkáskéz viszont kevés. A telep munkásai december végéig tanulják az új techno­lógiát. Azt követően darab­bérben dolgoznak. Keresetük hibamentes termelés esetén prémiummal is kiegészül. — krutek — (Fotó: Sebők Dezső)

Next

/
Oldalképek
Tartalom