Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-03 / 182. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZANK ES A NAGYVILÁG 1992. augusztus 3., hétfő Az örmény külügyminiszter Budapesten Raffi K. Hovannisian örmény külügyminiszter tegnap hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. Ma Jeszenszky Géza külügyminiszternél tanácskozik, s aláírják a két ország külügyminisztériumai közötti együttműködési megállapodást. Csapatszétválasztás Moldovában Vasárnapra virradóra Moldovában megkezdődött a szembenálló felek szétválasztása. Az orosz, az ukrán és a moldovai katonákból álló bé- kenfenntartó alakulatok elfoglalták állásaikat a Dnyeszter mentén, a lakosságot pedig felszólították: adja le fegyvereit. Hónapok óta ez volt az első olyan éjszaka, amikor nem voltak lövöldözések. Németország és a BT bővítése A Bild am Sonntag értesülése szerint Németország a Biztonsági Tanács állandó tagjainak sorába szeretne kerülni cserébe azért, hogy a Bundeswehr csapatai a jövőben készek az ENSZ égisze alatt szervezett bevetésekben részt venni. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat Bonn azonban Japán hasonló szándékától teszi függővé. Milosevic nem írta alá A belgrádi Politika kiadóvállalat alkalmazottai felfüggesztették sztrájkukat azt követően, hogy Slobodan Milosevic szerb államfő aláírás nélkül visszaadta a parlamentnek a legnagyobb belgrádi média államosításáról hozott rendeletet. A Politika újságírói és más alkalmazottai közvetlenül a a törvényhozás döntését követően hirdették meg a munkabeszüntetést. Korlátozott katonai akció? Az osztrák alkancellár szerint egy korlátozott katonai akcióval csapást kellene mérni a Szarajevó körüli szerb állásokra és a fel kellene szabadítani a boszniai főváros repülőterét. Az alkancellár hangsúlyozta: fel kell készülni arra, hogy a szerb támadások következtében további 600-700 ezer ember hagyja el az otthonát. Folytatódtak a harcok Karabahban Azerbajdzsán vasárnap kivonult a karabahi rendezésről kezdeményezett római értekezletről, mert a karabahi örmény küldöttség számára lehetővé tették a tanácskozáson való felszólalást. Karabahban a hétvégén is folytatódtak az összecsapások. Az orosz rádió arról értesült, hogy Karabahban szombaton 24-en vesztették életüket. Újabb amerikai egységek Kuvaitba Az Egyesült Államok kész arra, hogy bármely pillanatban erővel kényszerítse Irakot az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak teljesítésére. Az amerikai védelmi miniszter megerősítette azt az értesülést, hogy újabb egységeket vezényelnek Kuvaitba. Gépfegyvertűz - gyermekekre Gyilkos orvlövészek Szarajevóban A bosnyák fővárosban vasárnapra virradó éjszaka egy árvákat szállító autóbuszra nyitottak gépfegyver- tüzet. Egy kétéves kislány és egy egyéves kisfiú életét vesztette — jelentette az AP hírügynökség, a gyámsági intézmény vezetőire hivatkozva. A tragédia Szarajevó egyik keleti külvárosában, a „mesterlövészek fasoraként” emlegetett úton történt. A gyerekek már hat napja vártak arra, hogy kimenekítsék őket az ostromgyűrűbe zárt városból. A szerbek által Bosznia-Hercegovinában létesített koncentrációs táborokban a Newsday amerikai lap értesülései szerint polgári személyek százait gyilkolják meg, vagy éheztetik halálra. Az Öböl élővilága még mindig a túlélésért küzd Amikor Szaddam Husszein iraki államfő az Öböl-háború végén kiadta a parancsot, hogy a kuvaiti olajkutakat nyissák ki, kereken 6 millió barrel, csaknem egy milliárd liter nyersolaj ömlött a tengerbe. Ezzel az emberiség történetének legnagyobb méretű olajszennyeződését okozta. Az elpusztult állatok tömegei is jelezték a katasztrófa súlyosságát. A tengerbiológusok először az idén tavasszal álltak elő jó hírrel: úgy látszik, hogy az öbölben a túlélésért folytatott harcot megnyeri a flóra és a fauna. Egy amerikai kutatóhajó, a „Mount Michell” megvizsgálta az öböl vizét s arra a következtetésre jutott, hogy a katasztrófa által legjobban sújtott csekély mélységű helyeken még hosszú ideig nincs kilátás a helyzet javulására. A szaud-arábiai strandokon és partvidéken azonban, ahol az olajból már kátrány lett, mutatkozni kezdtek az élet jelei. A kutatók már több helyen egészséges koránokat, gyöngyöket és halakat találtak. Az Abu Ali sziget korallvidékén például a búvárok megállapították, hogy szépen fejlődik az „Acropora” nevű korallféleség. A szakértők további pozitív leleteket is találtak: tengeri teknősöket, amelyek tojásaikat a partokon lerakják, halakat tele ikrával. Az öböl további kutatásában 18 ország 150 szakértője vesz részt. Munkájuk adatainak tudományos értékű kiértékelésére 1993 januárjában Dubaiban szimpóziumot tartanak. Ferenczy Europress Cseh - Szlovákia Sokba kerül a válás Az Eurpai Parlamentnek az a döntése, hogy a várható államjogi változásokra való tekintettel elhalasztja a vitát az Európai Közösség és Csehszlovákia társulási szerződésének ratifikálásáról, sokba fog kerülni nekünk — jelentette ki Rudolf Fil- kus, a legnagyobb szlovák párt, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) politikai választmányának elnöke. A tekintélyes pozsonyi politikus a csehszlovák televízió és a csehszlovák távirati iroda tudósítóinak nyilatkozott. Utalt arra, hogy az Európai Parlament nemzetközi és biztonságpolitikai bizottsága elnöke legutóbb azt nyilatkozata: Csehszlovákia szétválása után a cseh és a szlovák köztársaságnak az EK-társulást igénylők sorának végére kell állnia. A NIÓBE-RE JTÉLY Hatvan évvel ezelőtt süly- lyedt el a Niobe, a német hadi- tengerészet büszke vitorlás iskolahajója. A katasztrófa mindmáig rejtély és továbbra is foglalkoztatja a tengerhajózási szakértőket — írja a DPA német hírügynökség. Mindmáig érthetetlennek találják, miként süllyedhetett el a vitorlás nyáron, a viszonylag nyugodt Keleti-tengeren, látótávolságban a szárazföldtől, egy előre jelzett viharban. A hajót tapasztalt kapitány irányította, mégis 4 tiszt, valamint 65 altiszt és kadett veszett a tengerbe. Claus Korth, az egyik matróz, aki túlélte a katasztrófát, most elmondta: Heinrich Ruhfus kapitány látva, hogy vihar közeledik, bevonatta a felső vitorlákat. Ezután azonban minden villámgyorsan történt. Hirtelen hatalmas erejű széllökés kapott a vitorlákba, mintha halmas kődarabokat hajítottak volna reájuk. A széllökés teljesen oldalra fordította a hajót; a 90 fokos dőlés következtében a fedélzeti nyílásokon viz zúdult be, és a hajó három perc alatt elsüllyedt. A Niobe belsejében a kadet- tek éppen előadást hallgattak. Drámai események játszódtak le. A víztömeg olyan erővel tört rájuk, hogy az életükért kétségbesetten küzdőknek semmi esélyük sem maradt. Csak azok menekültek meg, akik a fedélzeten tartózkodtak. Ruhfus kapitány a hadbíróság előtt elmondta, hogy mindaddig igyekezett parancsokat adni a mentésre, amíg egy hatalmas hullám le nem sodorta a fedélzetről és a víz alá nem nyomta. — Amikor a felszínre bukkantam, már semmit sem láttam a hajóból — mondta. Egy tűzoltó hajó és a Theresia L.M.Russ nevű gőzös személyzete szemtanúja volt a tragédiának. Negyven hajótöröttet sikerült kimenteniük. A 650 tonnás, 4 árbocos Niobe, amelyet Dániában építettek, 29 méter mélyre süllyedt a tengerfenékre. A hadbíróság megállapította ugyan, hogy Ruhfus kapitányt felelősség terheli, de felmentette őt. A Niobe „felsőbb hatalmak” áldozata lett — hangzott az ítéletben. A 42 méter hosszú és 9,20 méter széles hajót később kiemelték, és Kielbe szállították. Ott temették el az áldozatokat. Politikai kislexikon Elnökválasztás Horvátországban Horvátországban 1992. június 24-én, a függetlenség kikiáltásának első évfordulója előtt egy nappal jelentették be, hogy az első valóban szabad és független parlamenti és elnökválasztást augusztus 2-án tartják. Az 56 ezer 538 négyzetkilométer kiterjedésű országnak 4 millió 760 ezer lakosa van; 600 ezren tartoznak a szerb kisebbséghez. A Jugoszláviától való függetlenséget 1991. június 25-én hirdették ki, de mint önálló államot csak fél év múlva, 1992. január 15-én ismerte el az Európai Közösség és nyomában több európai ország. Ez a szám 1992 július végéig hetvenre nőtt, s mintegy 25 állam létesített Zágrábbal diplomáciai kapcsolatot. Horvátország 1992. március 23. óta az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet tagországa, május 22- én pedig felvették az ENSZ-be. Parlamenti választásokat legutóbb 1990. április 2223- án és május 6-7-én (második forduló) tartottak, az akkor még Jugoszlávia részét képező köztársaságban. Már ezen is több párt állíthatott jelölteket, míg ezt megelőzően a Horvát Kommunisták Szövetsége volt az egyetlen legális politikai párt. A többpártrendszer bevezetéséről szóló határozatot a JKSZ XIV. kongresszusán, 1990. január 22-én fogadták el. Az új választási törvény kétfordulós, egyszerű többségi választást írt elő. A választásokon 30 párt indult, valamennyi Horvátország szuverenitásának programjával, a legtöbb közülük a föderatív Jugoszlávia helyett kon- föderatív állam létrehozását tűzte ki célul. Az új összetételű parlament 1990. május 30-án Franjo Tudjmant választotta elnökké. A fiatal köztársaság mostani választási hadjáratának hangzavarába csatazaj is keveredik: a horvátországi szerb kisebbség fegyveresei a jugoszláv hadsereg többé-ke- vésbé beismert támogatásával önállóságukért harcolnak. A térségben tartózkodó ENSZ-megfigyelők feladata nem a választások tisztaságának felügyelete, ők a már sokszor megkötött tűzszünetet próbálnák betartatni — nem sok sikerrel. Noha egy júniusi bejelentés szerint „az ENSZ-erők napokon belül átveszik valamennyi válságövezetben az ellenőrzést”, ez július végén még mindig nem történt meg teljesen, és nem fejeződött még be a jugoszláv szövetségi haderő megszálló csapatainak 1992. május 26-án kezdődött kivonása sem a horvát területekről. A választási hadjárat hivatalosan 1992. július 7-én kezdődött, amikor közzétették a nyolc elnökjelölt nevét. A legesélyesebb Franjo Tudjman, a jelenlegi államfő, a Horvát Demokratikus Közösség vezetője. Dobroslav Paraga a Horvát Jogpárt vezetője, Drazen Budisa a Horvát Szociálliberá- lis Szövetség, Ivan Cesar a Horvát Kereszténydemokrata Párt, Savka Dabcevic-Kucar a Horvát Néppárt, Silvije Degen a Horvátországi Szocialista Párt, Marko Veselica a Horvát Demokrata Párt, Antun Vujic pedig a Horvátországi Szociáldemokrata Párt színeiben indult harcba. A képviselőházi választásokra az országot 64 választókörzetre osztották. Ebbe beleértendő, hogy a kisebbségek (olasz, magyar, cseh, szlovák, ruszin, ukrán, osztrák, német) számára fenntartanak összesen 4 mandátumot. Jelölteket 27 párt állított, legtöbbet a Horvát Demokratikus Közösség: 63-at. Olyan párt is akadt, amely csak egy választókörzetben állított egy jelöltet. A Dalmát Akció, az Isztriái Demokratikus Szövetség és a Rijekai Demokratikus Szövetség közös jelölteket indít. A szavazók az 1991. június 25-i alkotmány szerint a kétkamarás parlament képviselőházába a listás és a közvetlen módszer kombinált alkalmazásával választottak tagokat. A szenátust majd a 60 képviselő választja meg. Büntető eljárás vagy megbélyegzés Ki ítélkezhet Bilak felett? Helyes-e bíróság elé állítani Vasil Bilakot, a Varsói Szerződés 1968 augusztusi katonai beavatkozását követő, úgynevezett csehszlovákiai normalizálás egyik vezető képviselőjét? A kérdésnek most kettős időszerűséget adott Erich Honecker és Todor Zsiv- kov berlini, illetve szófiai bírósági elszámoltatása, illetve — s ez a fontosabb — a Bilak által is aláírt „behívólevél” Moszkvában való felbukkanása. A Csehszlovákia nevű szövetségi rádióállomás fő műsoridejében a Bilak-üggyel foglalkozó hírmagyarázó nem kívánt annak a kérdésnek a boncolgatásába bocsátkozni, vajon van-e elegendő jogilag megalapozott bizonyíték ahhoz, hogy a már büntetőeljárás alatt álló ukrán származású szlovák volt pártvezetőt bíróság elé állítsák. Túlontúl későn Inkább azt tartotta szükségesnek kifejteni: sajnos, háromszoros értelemben is megkésve találták meg a külföldi katonai erőket behívó levelet. Az aláírók közül ugyanis már csak Bilak él. Másrészt jogi felelősségre- vonása nem oldaná meg azoknak az ügyét, akik cinkosságot vállaltak a bűncselekményeket elkövető kommunista hatalommal. Harmadsorban: manapság egyáltalán nem olyan világos és egyértelmű, hogy kinek kellene ítélkeznie Bilak felett, tekintettel arra, hogy gyors ütemben hullik szét a csehszlovák szövetségi állam. Ám nem elhanyagolható az a szempont sem,.hogy az országnak most egészen más kérdéseket kellene megoldania. Az adásban megszólaltatott emberek véleménye fele-fele arányban oszlott meg: voltak, akik úgy vélték: a csehszlovák bársonyos forradalom már elsöpörte a múltat, az ország népe Bilakot erkölcsileg már régesrégen nyilvánosan is megbélyegezte; megérdemelten „eleget kapott már”. Ennyi év után nincs értelme újrakezdeni a dolgot a bíróságon egy öregember ellen. Mások azonban egyáltalán nem így gondolják: felelnie kell oly sok egyéni tragédia okozásáért, tönkretett életekért, azért, hogy a „behívólevéllel” , az árulással keresztre feszítették az országot. Egy mosdóban Tény — mondta a hírmagyarázó —, hogy akár eltűnik Csehszlovákia Éurópa térképéről, akár nem, az ország lakossága nem tud elfelejteni bizonyos dolgokat. De sem bosszú, sem bíróság nem teheti jóvá azt a szerencsétlenséget, amelyet akkor zúdítottak az országra. Az egyik vezető prágai napilap, a Mlada Fronta Dnes azonban Bilak kapcsán feleleveníti, hogy Pjotr Seleszt, az SZKP KB PB tagja, ukrán első titkár, 1968 augusztusában Pozsonyban egy mosdóban vette át Bilaktól, a CSKP KB elnökségének tagjától, a szlovák párt vezetőjétől a behívó levelet. A szerző szerint ez a levél indította el az események szörnyű körforgását: gyilkosságok, öngyilkosságok, követték egymást, embereket bör- tönöztek be vagy űztek el hazájukból. Husak már elérhetetlen a földi igazságszolgáltatás számára, Bilak azonban még elérhető. S erős a gyanú, hogy legalább annyira vétkes, mint Honecker; még hazaárulás bűnében is elmarasztalható... Ami Seleszt és Bilak ominózus mosdóbeli találkozóját illeti, erről most Jiri Valenta professzor, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének legutóbb Moszkvában járt igazgatója így nyilatkozott: Csehszlovákia katonai elözönlésében fontosnak bizonyult a legkonzervatívabb két elem, Seleszt és Bilak szövetsége. Akkor még azért kényszerültek titkolózásra, mivel Pozsonyban épp akkor még olyan megállapodást írtak alá a felek között, amely bizonyos kompromisszumos megoldást tartalmazott. Fő érv: a levél A szovjet politikai bizottságban tehát némelyek akkor még nem támogatták teljes mértékben az inváziót. Brezsnyev aztán ezzel a levéllel kezdett érvelni, s — mint a prágai professzor megállapította — ezt használta fel a „testvérpártok” egyes olyan ingadozó képviselőinek a befolyásolására is, mint Kádár János. Flesch István
