Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-13 / 191. szám

1992. augusztus 13., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — VELEMENYEK 11 Fotó: Gyertyás László KIÉ A DROSZT? „Taxisháborgó Kaposváron Több mint kétszáz taxis kínálja szolgáltatását a somogyi megyeszékhelyen. Az üzemanyag drágulása, a kereslet csökkenése mellett az együttműködés hétköznapi gondjai is kikezdik a normális üzletmenetet. Most például az: ki használhatja a drosztot? A hely ára , Vadvita az erdei életközösségért Értékőrző gazdálkodást A somogyi terítékek — Haszon- és kárleltár — Törvényre várva — Az első elképzelések szerint ahhoz, hogy egy taxis Kaposváron drosztra álljon, be kellett volna fizetnie 18 ezer forintot — mondta Rácz Ká­roly. — Az ipartestület érdek- védelmi tevékenységének eredménye, hogy most ösz- szesen kell a taxisoknak két­százezer forintot fizetni. Meg­állapodtunk az önkormányzat­tal, hogy az ipartestület befi­zeti a kétszázezer forintot, és azt beszedjük a taxisoktól. Az ipartestületnek ugyanis nem­csak személyszállító-kisiparos tagjai vannak (a megállóhe­lyek létesítésének költségei­hez a teherfuvarozók is hozzá­járulta^, viszont csak negy­ven taxis tagja az ipartestület­nek. A taxis csapatok képviselői külön alkuba is kezdtek az ön- kormányzattal: a hivatal tőlük csak a használati díjat kéri, a drosztépítés költségeihez a hozzájárulást nem: ugyanis az ipartestület fizette. Elfogadott gyakorlat, hogy az új taxis ak­kor léphet be a csapatba, ha megfizeti az eddigi beruházá­sok költségének rá eső részét. A csapatvezetők a drosztépí­tés költségeihez való hozzájá­rulást mégis jogtalannak tart­ják. — Az ipartestület a meg­egyezés szerint fizette be az Férjem július 29-én meghalt a marcali kórházban. Teme­tése augusztus 1-jén volt Sző- lősgyörökön. A hazaszállítást és a teme­tést a balatonlellei temetke­zési vállalattal kívántuk lebo­nyolítani, mivel a telephelyü­kön temetkezéssel kapcsola­tos mindenféle kelléket meg tudtuk vásárolni, Ők vállalják az összes többi szertartást. Azért is ragaszkodtunk ehhez a megoldáshoz, mert Bala- tonbogláron van hűtőkamra a halottasházban, Szőlősgyörö- kön nincs. Július 31-én (pénteken) dolgaink intézése közben be­széltünk Bozsoki Lajossal, aki Szőlősgyörök megbízott sírá­sója, illetve az egyéb temetői teendőket végzi. Mondtam, ne haragudjon, hogy nem neki kell a sírt megásni, de a lellei- ekkel kívánjuk a temetést le­bonyolítani, ezért szeretnénk a halottasház kulcsát elkérni. Annyit felelt, hogy ez így nincs teljesen rendjén, mert a fő­nökségnek sem tetszik ez, de menjünk be a polgármesteri egész éves droszthasználati díj felét — mondta Rácz Ká­roly. Állítólag a taxisok csapa­tonként is befizették a rájuk eső részt. így aztán az önkor­mányzat kétszer kapta meg ugyanazon a jogcímen a pénzt. Ellenőrizetlenül — Ebben a városban senki nincs, aki ellenőrizné a taxiso­kat — mondta Sárdi Lajos az ipartestület titkára. — Nem segít a tisztánlátásban a pol­gármesteri hivatal sem. Taxi­zik itt az is akinek nincs vállal­kozói engedélye, s óra helyett hasraütéssel állapítja meg a viteldíjat, sőt olyan is, akinek nincs érvényes forgalmi en­gedélye. Ugyanakkor az ipar- testülfetnek van bérleti szerző­dése az önkormányzattal a drosztokra. A jegyző azt mondta, hogy a mi követelé­sünk nem érdekli a hivatalt, egyezzünk meg a taxisokkal. Azt sem tudjuk azokkal a taxi­sokkal mi lesz, akik egyik csa­pathoz sem tartoznak. — A közgyűlés rendeletben szabályozza a közterület használatát — mondta dr. Kéki Zoltán, Kaposvár jegy­zője. — A drosztonkénti hasz­nálati díj ötezer forint. A meg­egyezés időpontjában negy­ven droszt volt a városban. A rendeletet követően az ipar­hivatalba, ott beszéljük meg, és a kulcs is ott van. Ott csak a jegyzővel tudtunk beszélni: ő is azzal kezdte, hogy ez így nincs rendjén, ezt a Bozsoki Lajossal beszéljük beszéljük meg, a kulcs is nála van. Mondjuk: pont ő küldött ide bennünket. Ezután elkezdte, hogy a Lajosnak ezzel költsé­gei merülnek fel, meg idegen holmit nem lehet tárolni a ha­lottasházban, meg hogy a sí­rásónak ott kell lenni, míg meghozzák a halottat stb. Mi azt kértük: mondják meg, hogy mit kell fizetni és kifizet­jük. Ezt már nem mondták meg, csak azt hajtogatta egyre a jegyző, hogy költsé­gek merülnek fel. Akkor meg­mondtuk 14.30 és 15 óra kö­zött jönnek a temetkezési vál­lalat emberei, jöjjön oda Bo­zsoki Lajossal és nyissa ki a halottasházat. A temetkezési vállalat em­berei 3 óra előtt megérkeztek: 2 ember ott maradt a sírt ásni, kettő pedig elment a férjemért Marcaliba. 4 óra körül vissza is érkeztek a halottal, de Bo­testület vállalta, hogy átutalják a kettőszázezer forintot a hiva­talnak, s ezt az első félévben meg is tette, de a taxisok je­lezték: az ipartestület — amely a közúti árufuvarozók kis részének érdekképvisele­tét látja el —, indokolatlanul magas összeget kér a taxisok­tól, arra hivatkozva, hogy a drosztok kialakításának költ­ségeit meg kell téríteni azok­nak, akik használják a taxiál­lomást. Engedély már van Egyeztető tárgyaláson dőlt el, hogy a taxisok 1500 forintot fizetnek be az érdekképviselet számlájára. Ezt Sárdi Lajos az érdekképviselet nevében tu­domásul vette, bár nem értett egyet vele. A csekk ellenében a közszolgálati iroda kiad egy engedélyt, amelyet jól látható helyen el kell helyezni a taxik­ban. Akiknél nincs ilyen enge­dély, azokat a közterületfelü­gyelők szabálysértésért felje­lentik. — A befizetés határideje jú­lius 15. volt, s a taxisok ren­dezték a befizetéseket és az engedélyeket kiadtuk. Jövőre új rendszert dolgozunk ki. Kadarkuti Sándor, a Kara­ván „csapatfőnöke” szerint azt is látják, hogy a taxisok jelen­tős része nem fizetett és mégis ott áll a droszton. Nincs senki, aki ellenőrizné a sze­mélyszállítókat. Ha az idén nem követelik meg a droszt­használati díjat, akkor jövőre senki nem fizet majd. Lengyel János zsoki Lajos még mindig nem jött meg kinyitni a halottashá­zat. Az emberek ezután szer­számaikat bepakolva a ko­csiba a halottat is elvitték Bog­lárra a halottasházba Ők nem mondták azt, hogy másik falu­beli halottat nem lehet betenni a bogiári halottasházba. Másnap szombaton 1 óra­kor a temetkezési vállalat em­berei elhozták Szőlősgyörökre a temetkezéshez az összes kelléket, majd még egyet for­dulva 2 órakor a halottat is. A koszorúkat a haloítasház elé kellett lepakolnunk, mert ismét nem nyitották ki. Bár később megjött Bozsoki Lajos, ezt az emberektől tudtuk meg (mert mi elmentünk szentmisére), de ők elküldték a helyszínről, azzal hogy, ha eddig nem tette meg a kötelességét, akkor to­vábbra nincs rá szükség. Végtisztességként tették ezt velünk. TisztéletteL Özv. Nagy Lajosné Szőlősgyörök Dózsa Gy. u. 35. Az erdő- és vadgazdálko­dásról lapunk több vélemény­nek adott helyet. A most kö­vetkező a szintetizálás igé­nyével is készült. A magyar nagyvadgazdál­kodás világhírnevében Zala, Baranya, Tolna mellett nagy szerepe van Somogy állami kezelésű vadászterületeinek és a vadásztártaságok szak- szerűségének. Most a vadá­szat, a vadgazdálkodás is át­alakulás előtt áll, s a tulajdon­hoz kötött vadászati jog gya­korlásának támogatói és el­lenzői között szenvedélyes vita folyik. Nemzeti kincs Tény, hogy a magyar nagy­vadgazdálkodás és nagyvad­állomány világhírű nemzeti kincs! Ám, csak addig értékes, amíg létével, működésével nem árt a környezetének, s több hasznot hoz, mint amennyi kárt okoz. Megyénk nagyvadállományát 210 ezer hektáron állami válalatok, 400 ezer hektáron „területes” va­dásztársaságok kezelik. A föld- használat és a kezelői jogosítványok elkülönülése magában hordozza az érde­kellentéteket. A vita alapvető kérdése az: túlszaporodott-e a vadállomány? A részletes sta­tisztika helyett csupán néhány beszédes szám az elejtett vad mennyiségéről (az 1970-es és az 1991-es tényeket vetettük össze): szarvasból 1116-ról 6669-re, dámból 13-ról 1207-re, őzből 1598-ról 3898-ra, vaddisznóból 829-ről 6090-re nőtt a teríték. Nem le­het kétséges; a folyamatosan növekvő terítéket csak emel­kedő vadlétszámból lehet el­érni! Következik ebből: a me­gyében — és egyes térségek­ben — a nagyvadlétszám mindenképpen többszöröse annak, mint amennyit a vad­gazdálkodási üzemtervek el­fogadhatónak tekintenek, il­letve amit maradandó, jóváte­hetetlen sérelem nélkül „elvi­sel” az erdő. Ez nem érzelmi kérdés! A túltartott vadlétszá­mot bizonyítja az erdőfelújítá­sok szomorú képe, a műszaki átvételek tapasztalata, illetve az erdőgazdálkodókra kisza­bott bírságok milliói. A bünte­téspénzekből azonban nem lesz erdő! Nemcsak a vad a bűnbak Évente hektáronként 6-10 köbméter fa „esik ki” a sikerte­len erdősítések következté­ben. Az „elsöprűsödött” fiata­Fölháborodásomat Önökön keresztül küldöm azoknak, akik az íróasztal túloldalán a „vezető szó” ködfátyla mögé bújva azt gondolják, nekik az adott szó az semmi. Nagyatádon július 22-23-án volt a szerződés kötése az egy hónappal ezelőtt kiírt és elnyert honvédségi üres laká­soknak. Mivel honvédségi la­kások, a pályázat a 4/1990-es miniszteri rendelet alapján ír­ták ki. Mi, állampolgárok nem va­gyunk tisztában a szabályok­kal, felvilágosítást kértünk a lakáskezelő gondnokság ve­zetőjétől. A tájékoztatás alap­ján beadtuk a szülők nevére a pályázatot, de a kb. 10 család — főleg polgári és nyugdíjas mindegyik — a gyereke ne­losból sem lesz soha nagy ér­tékű szálerdő. Ám a teljes­séghez az is hozzátartozik, hogy a megye erdősítéseinek jelenlegi állapotáért nemcsak a túlzott nagyvadállomány a felelős. „Ludas” ebben a csaknem egy évtizede tartó aszály a térségben végrehaj­tott meliorálás. Nem is be­szélve a biotikus és abiotikus károsításokról, no és termé­szetesen az emberi hibákról. Egyszóval: nem kezeljük bűnbakként a nagyvadat, sem az azt kezelő vadgazdát! De nem tehetjük meg, hogy ne irányítsuk rá a figyelmet a lét­számnövekedés káros követ­kezményeire a figyelmet. Vé­leményünk szerint a mai vad­gazdák egyértelmű, halaszt- hatatalan tennivalója: az erdő által eltartható, elviselhető mértékűre kell beállítani az erdőben élő nagyvadlétszá­mot! A Sefag vadászterületein évek óta növekvő kilövéssel ezt az elvet követjük. Az erdő­sítések állapotának javulása máris igazolja törekvéseink helyességét, eredményessé­gét. Természetesen a lét­számcsökkentést mindenütt nagy körültekintéssel, szakér­telemmel kell végrehajtani, úgy, hogy a térség genetikai­lag kiváló állománya meg­őrizze valamennyi értékét. Megítélésünk szerint ehhez elengedhetetelenül szükség van a megye és a környező megyék valamennyi vadgaz­dájának együttes munkájára! Számos egyeztető megbeszé­lés folyik ennek érdekében — reméljük ezek végülis ered­ményt hoznak —, ám annyit meg kell jegyezni: nem tartjuk megoldásnak, hogy az erdő­felújításokat elviselhetetlen költségekkel épülő kerítések­kel védjük. Kritikus pont Dél-Somogy A vadkárosítás szempont­jából a legrosszabb a helyzet Dél-Somogyban. A Sefagot szinte reménytelen gazdálko­dási helyzetbe hozta az FM erdészeti- és faipari főosztá­lyának határozata, amely a lá- bodi, a barcsi és a nagyatádi erdészetnél teljes véghaszná­lati tilalmat rendelt el, mivel az erdőfelújítások és azok álla­pota „kétségessé teszi a jö­vőt.” Ezt a helyzetet viszont elsődlegesen a Dél-Somogy- ban élő nagyvadak (szarvas, dám, őz) kártétele idézte elő. Néhány adat ismét elkerül­hetetlen. A térségben a Dél- ság 58 ezer hektár üzemi va­dászterületet kezel, ezen belül vére akarta megvenni. A pá­lyázatot elnyertük, a szerző­déskötés még sem jött létre. Az URBST Kft kiküldött mun­katársa közölte: csak a pá­lyázó saját nevére és a saját felesége nevére veheti meg a lakást. Ez a FEFI utasítása és ez a törvényes, ezen nem le­het változtatni. Hogyan? A pályázatban vi­lágosan csak a saját neve állt. Ha a feleség igen, a gyerek miért nem? De most jön a fur­csább dolog. Az 5 család (a többi meg­vette a saját nevére) kérte a kft dolgozóját, és a lakóház­kezelő gondnokság vezetőjét nézzék meg, ha a félretájékoz­tatás helyett a gyerek nevére adjuk be a pályázatot, akkor mi lett volna? Mind a négy 16 tulajdonosnak van össze­sen 23 ezer hektár erdeje. Ebből a Sefag 9 ezer hektár erdőt művel, míg a vadgazda Délság 1600 hektárt. Ugyan­csak az 1970-es és 1991-es adatokat összevetve a követ­kező terítékeket jegyezték fel ezen a területen: szarvasból 119-ről 1210-re, dámból 11 -ről 692-re, vaddisznóból 146-ról 722-re nőtt a kilőtt vadmeny- nyiség. Őzből pedig — meg­lehetős ingadozás közepette — 551-ről 465-re csökkent a teríték. A múlt évi károk és kármegelőzési költségek egy részének megfizetését szer­ződésben vállalta a Délság, 1992-ben viszont még nem si­került szerződésileg egye­zségre jutni. A tárgyalásaink biztatóak, és tiszteletre méltó­nak tartjuk azt a szándékot, hogy a tavalyi 3100-zal szem­ben az -idén 4000 nagyvadat kívánnak kilövetni. Mit mutat az egyenleg? Tavaly a Délság vadgazdál­kodási ágazati eredménye megközelítette a 20 millió fo­rintot. Szakmai hivatásunk is megkívánja, hogy ezt a be­csülni való, örvendetes ered­ményt szembeállítsuk a mint­egy 100 millió forintos fanöve- dék-veszteséggel a vadkáro­sítás miatt, és ehhez hozzá kell tenni azt a legalább 100 millió forintos eredménykie­sést, amelyet a három erdé­szetnél a véghasználat-tilalom jelent. ( Nem beszélve arról, hogy a munkahelyszegény térségben legalább 100 em­ber foglalkoztatására nincs így lehetőség). Messzemenően egyetértünk Kovács Bence vadász-újságíróval abban, hogy a vadgazdálkodásunk értékét meg kell őrizni, de mélységes igazsága van Si­mon Péter erdészeti főmér­nöknek, aki ezt adta írása cí­mének a Somogyi Hírlapban: „Ne így legyen világhírű a lá- bodi szarvas”. Bízunk abban, hogy az új erdő- és vadászati törvény sok problémára meg­oldást hoz. Hazánk értékeit minden tekintetben, a vadá­szat, a vadgazdálkodás terüle­tén is meg kell őrizni, de úgy, hogy az erdei életközösség fennmaradjon. E cél érdeké­ben készek vagyunk az együttműködésre mindenki­vel. Meggyőződésünk: csak együtt, egymással egyetér­tésre jutva érhetjük el a kívánt eredményt! Dr.Spingár Ferenc a Sefag fatermesztési és vad­gazdálkodási osztályvezetője család elnyerte volna, illetve a gyerekük a pályázatot és most ők már tulajdonosok. Kérem azóta megy a labda. Július 23-án délután hívtam a FEFI megbízott dolgozóját, Szemeti László alezredest. Ő már töb­bet tudott, mert közölte velem: nem változtatnak semmin, nagyon sajnálja a történteket, ők levonják a tanulságot. Ők igen. De kérem mi, állampol­gárok mindebből milyen kö­vetkeztetést vonjunk le? Ki tudna erre válaszolni? Talán a Honvédelmi Minisztérium? Mert ha kell, még hozzá is el­megyünk az igazunkért. Tisztelettel: Harcos Jánosné Nagyatád Zalka u. 8. Végtisztesség Szőlősgyörökön KIÉ A HÁZ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom