Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-11 / 189. szám

4 1992. augusztus 11., kedd Kontrax Kelet-Európábán Az idei évben eddig 1,5, az év végéig azonban már 8-9 millió dolláros bevételre szá­mít a Kontrax Irodatechnika Kelet-európai vállalkozásai­ból. Ez az irodatechnikai üzle­tág bevételének 10-15 száza­lékát jelenti. Hosszútávú terve­ikben azonban az szerepel, hogy 1995-re már több bevé­telük származik majd ezekből az országokból, mint amennyi Magyarországon keletkezik. Ötszázmilliós kötvényprogram Megkezdődött a Credit Su­isse First Boston Budapest Rt értékpapírház 500 millió forin­tos kereskedelmi kötvény- programja. Hazánkban ez az első olyan rövid lejáratú prog­ram, amely folyamatosan köt-, vénykibocsátást tesz lehetővé meghatározott lejegyzési köte­lezettség nélkül. Szabványosítás Európában Egységesek lesznek a vil­lamos készülékek csatlakozó­dugói és az aljzatok egész Eu­rópában. A villamos szabvá­nyok megalkotásával foglal­kozó európai szervezet, a CENELEC tagjai határoztak így legutóbbi ischiai tanácsko­zásukon. Olcsóbb repülőjegy Egy sor amerikai légitársa­ság jelentős árcsökkentést je­lentett be európai járataira az őszi és a téli szezonra. A nyúj­tott kedvezmények elérhetik a 30 százalékot is. A legolcsóbb retúrjegy New Yorkból Európa nagyvárosaiba 448 dollárba kerül. Bolhainvázió Csípős meglepetés ért a napokban sok bordeaux-i csa­ládot: a szabadság idején üre­sen maradt lakásokban isme­retlen okokból bolhák szapo­rodtak el. A bejelentések sze­rint egyes lakásokat ezrével özönlöttek el az apró, de annál vérszomjasabb „fenevadak”, amelyekről nem tudni, honnan kerültek elő. Izzadó osztrákok Az osztrákok is izzadnak és szenvednek a hőségtől. Bécsben jelenleg vízből na­ponta az átlagos mennyiség másfélszerese, 564 millió liter fogy. Mint egy újság kiszá­molta, ez akkora mennyiség, hogy a schönbrunni kastély 1400 szobáját kétszer tele le­hetne tölteni vele. Kolera Latin-Amerikában A Pánamerikai Egészség- ügyi Szervezet legújabb ada­tai szerint júliusban 17526 új koleramegbetegedést észlel­tek Latin-Amerikában, 168-an meghaltak. A járvány legsú­lyosabban Panamát érinti, majd Ecuador, Guatemala és Brazília következik. A falusi turizmus támogatása Először nyílik arra lehető­ség, hogy a falusi turizmus fel­tételeinek kiépítésére pénz­ügyi támogatást kapjanak az érdekeltek. Ezt egy közel­múltban megjelent, az elma­radott területek fejlesztéséről és a munkahelyteremtést szolgáló támogatásokról in­tézkedő kormányrendelet te­szi lehetővé. SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG Gondos kezek válogatják es csomagoljak az exportra kerülő őszibarackot a Balatonbog- lári Mezőgazdasági Kombinát lengyeltóti kerületében. Bőven jut az idei termésből a bel­földi piacokra is, a többit lének és velőnek dolgozzák fel. (Fotó: Gyertyás László) Eltévedt bosszúállás Nyolcán három ellen Fenyvesen A kutya ugatását ellenő­rizve, egy ismeretlen biciklis emberre bukkant péntekre vir­radóra balatonfenyvesi házá­nak kertjében egy ottlakó. Megkérdezte persze, hogy va­jon mit keres a vetemény kö­zött, a fólia mellett kerékpár­ral, ám a betolakodó-bebicik- liző válasz helyett a házigazda gyomrába vágta a bicikli kor­mányát. A gazda sem volt rest, a ke­zében lévő bottal nagyot su­hintott a támadója felé, aki megtántorodott az ütésre, majd menekülésre fogta a dolgot. Eközben azért még visszakiabált, hogy ennek még folytatása lesz, majd a „rád gyújtjuk a házat” és a „megdöglesz” szózatok után távozott. Másfél óra múlva a közel­ben, egy másik ház kertjében ugattak a kutyák. Az itteni már egy tettre kész csapattal talál­kozott a kerítésnél, akik csep­pet sem tétovázva támadásba lendültek. Gázpisztollyal már belőttek a konyhába, dulakod­tak a házigazdával, amikor észrevették, nem jó helyen járnak. Egy utcával eltévesztették a bosszúállás helyét. Rövidesen azonban ráakadtak arra a házra is, ahova eredetileg in­dultak verekedni. Dühüket az előző tévedés csak növelte, így aztán alaposan elverték a tulajdonost, annyira, hogy sú­lyos sérülésekkel, bordatöré­sekkel kellett kórházba vinni. Ezelőtt még történt egy és más. A megtámadott ember fia el akart menni autóval rendőrért, de idegességében nekitolatott a támadók egyik kocsijának. Persze ez is egy ok volt, így a fiú sem menekült meg a veréstől. Összességében elmondhat­ják, nyolcuknak volt bátorsága megverni összesen három embert. A rendőrség még vizsgálja az esetet, s ha igaz már van nyom, amin elindul­hatnak a „bátrak” után. V. O. Illem és jómodor... Lapok az étkezési rituálék könyvéből Pávatoll, mint étvágygerjesztő — Kannibáléknál változott az adag Ha megunja az evőeszközről minduntalan lepotyogó spagetti csintalankodásait és kezével ragadja meg a tész­taszálakat, ne pironkodjon, kedves olvasó! Csak azt vethe­tik szemére az illemtanászok, hogy nem a mai, hanem az évszázados nápolyi étkezési etikettet követi. A spagetti ős­hazájában tudniillik még a múlt században is az volt a fo­gyasztás illendő módja, hogy a delikvens jobb kézbe fogta a spagettit, mélyen hátrahajtotta a fejét és tátott száján át egyszerűen leeresztette torkán a tésztaínyencséget. Az Egyesült Államokban Ét­kezési rituálék címmel most megjelent könyv szerzője, Margaret Visser a múlt és a je­len számos más különös táp­lálkozási szokásáról, illem- szabályáról is beszámol. Meg­tudhatjuk például, hogy a gö­rögök és a rómaiak lakomái­nak fontos kelléke volt a páva­toll. Torkuk csiklandozására használták a nagy étvágyú vendégek — amikor még pompás falatok kínálták ma­gukat, ám bendőjük már meg­telt... Fényt derített a szerző arra is, hogy a kannibáloknak valójában csak a fele volt igazi, azaz emberevő kanni­bál. Azt tartották ugyanis, hogy akinek a húsát bekebe­lezik, annak erejét is saját­jukká teszik. A porciókat rang szerint osztották, s mert a nők nem voltak harcosok, nekik nem járt, sőt tilos is volt enni az emberzsákmányból. A kannibálok nőnemű fele tehát sohasem hódolhatott a kanni­balizmusnak. Az előkóstolás a középkorban vált jól fizetett, biztos egzisztenciává. Az uralkodók, nagyurak „előevői- nek” munkaköre évszázado­kon át változatlan maradt — mígnem Hirohitó japán csá­szár megreformáltatta, s az előízlelés és -kóstolás he­lyébe a fogások vegyelem- zése lépett... Mint a könyv em­líti, Nicole Ceaucescu sző­kébb környezetének szintén fontos tagja volt az előkóstoló, aki még akkor sem kapott „ki­menőt”, amikor gazdája II. Er­zsébet angol királynő asztalá­nál ült. A vendéget egyébként az udvarias házigazda közvetle­nül sehol nem figyelmezteti, hogy ideje abbahagynia a fala­tozást. Tapintatos formák azonban mindenütt kialakul­tak. Németországban például az jelzi a fájrontot, hogy a há­zigazda nem kínál italt. Franciaországban ugyanez a jelentéstartalma annak a kérdésnek, hogy „óhajt még valamit?...” Számos balkáni országban pedig a ház ura egyszerűen bedugaszolja a borosflaskát. Ferenczy Europress A török rendőrség tehetetlen Az ellopott vese esete Egyáltalán nem véletlen, hogy az isztambuli bazár áru­sai, ha kissé akcentussal is, de jól érthető magyarsággal kínálják portékáikat arra ve­tődő honfitársainknak. Olyan sok magyar utazik arrafelé ol­csó textilt, bőrárut, szépmívű aranyékszert keresve, hogy az élelmes kereskedők, eláru­sítók érdemesnek tartották megtanulni a csalogató, árut dicsérő mondatokat. Isztambuli „kaland” Ki ne tudna az olcsó, busz- fekhelyes turistautakról, az „irhajáratokról”, a „nehéz volt, de megérte” törökországi ki­rándulásokról. Akadtak persze jónéhányan, akik itthon bánták már a bazárban kötött vásár­lást, mert vagy a csalafinta árusok szedték rá silány por­tékával, vagy éppenséggel a vártnál szigorúbb vámosok hagytak bennük kellemetlen emlékeket. De még az így pó­rul járt honfitársaink is szeren­csésnek mondhatják magu­kat, ahhoz a 43 éves osztrák férfihoz képest, akinek ször­nyűséges isztambuli kalandjá­ról a közelmúltban olvashat­tunk a kárvallott beszámolója alapján a Halló Nachbatcímü bécsi újságban. Ne mondjuk: a más baja nem a mienk, mert az eset nem egyedi, nem tudhatjuk holnap ki lesz az áldozata en­nek a nemzetközi szervmaffi­ának. Ez év június 4-én történt. — Negyedik napja tartóz­kodtam már Isztambulban — meséli a történetet Norbert Fichtinger (szándékosan megváltoztatott név) —, ami­kor bevásárlóutamon, az egyik mellékutcában két férfi szólított meg. Kielégítően be­széltek németül. Elmondták, hogy a közelben bőrárukat árusító kereskedésük van, s 500 schillingért kiváló minő­ségű bördzsekit tudnak ne­kem ajánlani. Nem látszottak szélhámo­soknak, veszélyesnek sem, ezért követtem őket. Eldugott bejáraton keresztül egy raktár­féle helyiségbe mentünk, majd onnan tovább az első eme­letre, ahol a lakásban egy férfi tartózkodott, nekem úgy tet­szett, mintha várt volna rám. Szét sem tudtam nézni alapo­sabban, mert néhány másod­perc múltán hátulról rám ug­rottak és kloroformos vattát nyomtak az arcomba. Arra sem volt lehetőségem, hogy segítségért kiáltsak, hamar el­veszítettem az eszméletem. Fichtinger az ezután történ­tekre csak homályosan és szakaszosan emlékszik. Ami­kor először magához tért, vi­lágoskék ruhában lévő asz- szonyt pillantott meg. Azért gondolta, hogy ápolónő az il­lető, mert arcvédő volt rajta. Amikor az asszony észre­vette, hogy a férfi magához tért, hordozható telefonon szólt valakinek. A török szavakból Fichtin­ger egyetlen szót sem értett. Szólni próbált, de nem jött ki hang a száján, erőtlenségé­ben a karját sem tudta mozdí­tani. A telefonjelentés után a nővér kiment a szobából, de kisvártatva injekciós tűvel a kezében tért vissza. A maffia áldozata — Arra gondoltam, hogy a támadás során megsebesül­tem, kórházba vittek, orvo­sok ápolnak. De nem ez tör­tént. Április 11 -ének reggelére emlékszik vissza teljesen ha­tározottan Fichtinger, amikor Isztambul külső körzetében valahol egy zöld mezőn ma­gához tért. — Szörnyűséges fájdalmat éreztem a bal vesém tájékán, amikor megpróbáltam felállni. Ezután elaludtam vagy elájul­tam, de legközelebb akkor tér­tem magamhoz, amikor rend­őrök álltak körülöttem és szól­tak hozzám. Mentővel bevittek egy állami kórházba, ahol or-, vos feltárta előttem a szomorú valóságot: „Ön egy emberi szerveket lopdosó maffiának lett az áldozata.” A pórul járt férfi életében először hallott ilyen, emberi testrészeket elrabló, kioperáló bűnszövetkezetről, de most hinnie kellett a tényeknek, a röntgenfelvételeknek, a fáj­dalmainak, és az orvos meg­erősítette: „Sajnos, egyre töb­bet hallunk olyan esetekről, hogy valakit elrabolnak, vala­melyik nemes szervét kiope­rálják, s azt drága pénzért ér­tékesítik.” A 24. volt Egyébként Norbert Fich­tinger bal veséjét szaksze­rűen operálták ki. Hét napig — amint ezt később kiszámí­totta — feküdt abban a bizo­nyos titokzatos kórházban. Később azt is megtudta: ezen a nyáron ő volt a 24. személy, aki Isztambulban átesett ezen a szörnyű ka­landon. A török rendőrség egyelőre tehetetlen, mint kö­zölték vele, nem rendelkez­nek még olyan adatokkal, mely a szervbanda nyomára vezetné őket. Halász Kálmán Drágul a liszt? A malomipar az alpanyag, azaz a búza drágulását várha­tóan már a közeljövőben megkísérli érvényesíteni saját ára­iban is. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások már folyamatban is vannak — mondta Makay György, a Magyar Gabonafel­dolgozók és Kereskedők Szövetségének ügyvezető titkára. Erre a felvásárlási ár növekedése kényszeríti a vállalatokat. Míg ugyanis tavaly a búza tonnájáért 5500-^57.00 forintot fi­zettek, addig az idén a felvásárlási ár 6600 forint körül mo­zog. Ezt a többletköltséget igyekeznek a malmok saját ára­ikban érvényesíteni. Átlagosan mintegy tizenhét-tizennyolc százalékos áremelés lehet reális — vélte a szakértő, hozzá­téve, hogy e téren már kialakult a vevők piaca, s minden fil­lér emelésért meg kell harcolniuk a cégeknek, mind a sütői­parral, mind pedig más nagykereskedőkkel. A lisztnek különböző árai vannak jelenleg a piacon: a sü­tőiparnak szállított áru csomagolástól és minőségtől füg­gően kilogrammonként 13 forint 50 fillér és 15 forint között mozog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom