Somogyi Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-10 / 188. szám
1992. augusztus 10., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — REPÜLŐNAP 15 Parádés légiparádé Taszáron Für Lajos: Ide olyan magas csúcstechnika jött, amely a magyar légierő jövőjét is jelképezheti Parádés légiparádé színhelye volt a hétvégén a taszári repülőtér. Tizenkét ország repülői kápráztatták el nem is egy alkalommal a nagyérdeműt. Mert közönség is volt: megteltek a repülőteret övező alkalmi parkolók, s — az egyik taszári pilóta mondta azt követően, hogy földet ért — egészen Dombóvárig állt a kocsisor. Azt, hogy Kaposvár felé meddig nem is lehetett látni. A látogatók seregét szombaton százezernél többre becsülték, s nagy részük a tikkasztó hőség ellenére kitartott egész nap. Még akkor, is, amikor az alkalmi büfékben már szinte semmi szomjat oltót nem lehetett kapni. Este aztán persze „pirulva” indult el haza. Nehéz volna megbecsülni, hogy milyen élményekkel értek haza, a sokféle látványból mi maradt meg. A Patrul de France légikötelék A Harrier megáll a levegőben is (Foto: Kovács Tibor) Az első gép egy angol Harrier délelőtt tíz órakor futott végig a betonon, s tíz perc alatt majdnem mindent megmutatott, amit tud; szélsebesen repült, mint a nyílvessző távolodott fölfelé, aztán megállt, s forgott a levegőben és végül úgy 100 méter magasan „meghajolt” a közönség előtt. Az utolsó műsorszám fél ötkor kezdődött, az ejtőernyős ugrása helikopterről. A két időpont között szinte mindig volt gép a levegőben, mindig volt látnivaló. Aki végigülte a napot, alighanem úgy járt, mint akit reggeltől estig kedvenc tortájával etetnek. Összesen harmincegy műsorszámot állítottak össze a rendezők, s ezt ötvenhét repülőgép, illetve helikopter mutatta be. Mindegyik a maximumot nyújtotta. Elsőként a lengyel kötelék Iszkra gépei rajzoltak füstcsíkból egy hatalmas szívet az égre, s délután ezt parádézták felül a franciák, amikor nyolc Alpha-Jet géppel úgy „ficánkoltak” a levegőben, mint jókedvű halak a friss vízben, s közben ki tudja hányszor húzták végig a repülőtér fölött a francia trikolor színeit vagy rajzoltak az égre pálmákat. A két műrepülőkötelék közé — úgy a műsor közepére — tették harmadiknak a hat svájci Huntert, s a Hunter-piló- ták nemegyszer mutattak olyat, amelytől a nézők lélegzete is elállt vagy csupán egy sikolyra futotta. A magyar légtér őrzői és vándorai a taszári és pápai MIG-21-es, MÍG 23-as és Szu-22-es gépek pilótáinak éppen úgy tapsolt a közönség, mint a sztároknak, s a nálunk eddig nem látott szériagépeknek, amelyek híre a napi hír- ügynökségi jelentések révén még megelőzte érkezésüket. Itt volt az F-16-os, az F-15-ös, az F-111-es, a Mi- rage-2000-es. A repülőnapot — amelyet a taszári székhelyű Corvin Alapítvány szervezett — Deák János altábornagy a Magyar Akár a zsúfolt Balaton: közönség, helikopteren Honvédség vezérkari főnöke nyitotta meg és fővédnökként részt vett rajta Für Lajos honvédelmi miniszter, aki a nap folyamán nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak. — A politikus védnökséget afölött vállai, amit fontosnak tart: Ön miért tartja fontosnak a taszári repülőnapot? — Több szempontból is fontosnak tartom. Egyrészt azért, hogy valóban találkozzanak egymással olyan hadseregek katonái, akik korábban négy évtizeden át nem találkozhattak. Ez szimbolizálhatja is azokat a törekvéseket, amelyeket mi az egységesülő nagy európai új rendnek a megteremtése ügyében szeretnénk mielőbb megvalósítva látni. A másik amiért fontosnak tartom én ezt a találkozást, hogy ide olyan repülők, technika, olyan magas csúcs- technika jött, amelyik a meglehetősen gyenge lábakon álló magyar légierő jövőjét is jelképezheti, és remélem nem csak jelképezi, hanem mutatja is a fejlesztési irányt. — Körülbelül mikor lesz ebből az álomból valóság? — Ezt inkább Kupa Mihály- tól kellene megkérdeznie, mert az államkassza kulcsát ő tartja magánál. Komolyra fordítva a szót, amikortól kezdve az ország gazdasági erőforrásai lehetővé teszik, és én remélem, hogy nem a távoli, hanem a nagyon is közeli jövőben lesz az. — Itt Taszáron nemcsak találkoztak a pilóták, hanem a brit légierő Hawk-típusú iskolagépein együtt repültek magyar és angol pilóták. Ez egyedi eset, vagy valaminek a kezdete? — Egyedi eset és jelképes is, hiszen 20 magyar pilóta került abba a kivételes helyzetbe, hogy repülhetett ezeken az angol kiképző gépeken. Mutatja ez azt is, hogy mennyire közel kerülhetnek egymáshoz két ország katonái, repülői, pilótái és én remélem, hogy ez nemcsak egy ilyen repülésre lesz elegendő majd, hanem a jövőben ez a kontaktus rendszeres, állandó lesz és mindig bővül. — Az sem titok, hogy magyar katonák — köztük pilóták — nyugati katonai főiskolákon, akadémiákon tanulnak. Miként növekszik a számuk? — Robbanásszerűen. Tavaly még csak 4-5 ember volt kint. Ebben az esztendőben már 80-100 személy. Igaz, van aki csak néhány hétre, de kikerült nyugati országokba, Svájcba, Franciaországba, Németországba, Nagy-Britá- niába és az Egyesült Államokba. Sőt Olaszországba is megnyílnak ilyen lehetőségek. — Azt is jelenti, hogy a következő időkben ezek a nagy múltú katonai iskolák a magyar honvédség kiképzésének bázisai is lesznek? — A kiképzésnek nem. Itt mindig csak posztgraduális képzésről, tehát továbbképzésről van szó. A kiképzést a jövőben is Magyarországon szerenénk megadni a katonatiszteknek. Aztán ráképez majd utána erre a külföldi iskola. 1— A taszári repülőtér elég közel van a határhoz, azt is tudjuk, hogy a szomszédban feszült a helyzet. Ilyen körülmények között is nyugodtan meg lehetett itt rendezni egy ilyen légiparádét? — Láthatja. Semmi akadálya, a gépek szállnak, repülnek, a program a megtervezett szerint folyik, halad, semmi nem zavarja, még egy felhő sem. Kercza Imre MI-24-es harcihelikopterek „keringője” Für Lajos: a magyar légierő jövőjét is jelképezheti Svájci gépek találkozója — a levegőben
