Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04 / 157. szám
1992 július 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS, EGÉSZSÉGÜGY 5 Álmok a menekülttáborban Hét nap számkivetettség után Nagyatádon — „Fegyveresek jöttek, kényszerítettek bennünket” (Folytatás az 1. oldalról) — Kora hajnalban érkezünk a határra — meséli a durva pokróccal leterített vaságyon egy megviselt arcú dős férfi. Közben többször lozzáteszi: fotózni nem engedi magát mert mi el sem tudjuk képzelni mi folyik Boszniában. Visszafordításukra így em- ékszik: — Egyenruhások jöttek fel a i/onatra — folytatja a történetet — mindenkinek megnézték az útlevelét és leszálltak. Nem tudjuk, hogy magyarok, vagy osztrákok voltak-e. Leszállói senkit sem engedtek; már pirkadt, amikor nagy robajjal megindult a szerelvény. Nem tudtuk, hogy hol vagyunk, merre megyünk, csak később derült ki, hogy ide Nagyatádra hoztak bennünket. Az osztrák belügyi szervek azzal indokolják a vízumkényszer bevezetését, hogy kitelepítés folyik Szerbiából és ehhez ők nem járulnak hozzá. Boross Péter magyar belügyminiszter csütörtöki sajtótájékoztatóján úgyszintén deportálásról beszélt és a Nagyatádra érkezett bosnyákok is megerősítették a hírt: — Fegyveresek jöttek és kényszerítettek bennünket arra, hogy hagyjuk el házainkat — mondja sírva egy fejkendős nénike. — Fenyegettek: aki otthonmarad, azt lelövik. Egy férfi állítja, hogy körülbelül ezerkilencszázan vágtak neki az útnak. Zvornyikból indultak, Loznicán, Sabacon és Növi Sadon keresztül jutottak Szabadkára. Ki gyalog cipelte, ki kordén húzta a motyó- ját, csak néhányuknak jutott hely a teherautón. Nem tudták, hogy hová indulnak, merre mennek. Vezetőik voltak, akik hét nap bolyongás után idehozták őket. (Fotó: Gyertyás László) — Azt ettük, amit magunkkal hoztunk — kapcsolódik a beszélgetésbe egy fiatalasz- szony. — A koszt hamar elfogyott és csak amikor a szabadkai gyűjtőtáborba kerültünk, akkor kaptunk újra ha- rapnivalót. A szabadkai gyűjtőláger központi állomása a Boszniából érkező menekülteknek. A szerb hatóságok ott készítették el számukra azt az útlevelet a belgrádi pecséttel, amely miatt az osztrákok visz- szafordították' őket. A határ mellett fekvő vajdasági táborban szálltak vonatra és indultak Ausztriába. Szabadkán ettek utoljára. — Csaknem három napig utaztunk a vonattal — hallom egy idős férfitől, és falja a „gyorssegélyként” kapott megszáradt kiflit. — Nem szánhattunk le a vagonokból, még azt sem engedték, hogy egy terhes asszony normális körülmények között szülhesse meg gyermekét. A kicsi az egyik vagonban látta meg a napvilágot. A nagyatádi tábor munkatársai a betegeket és az időseket azonnal szakszerű ellátásban részesítették. A megfáradt utazókat vízzel és étellel kínálták. Mindenki megtalálta a fekhelyét. Múlik a délutáni forróság, a volt kaszárnyák előtti beton azonban még éjszaka is ontja meleget. A muzulmán hit szerint lassan kezdődik az ima ideje, hát elhagyjuk a tábort. Egy tarka fejkendős néni utánunk int: — Itt supör — mondja törve. Pedig dehogy szuper, csak hét nap után ismét van hol aludniuk... Barna Zsolt Varga Imre kiállítása Siófokon Fémbe „faragott” álmok Kiállítást rendezett Siófok az egyik legnagyobb szülöttének. Varga Imre szobrászművészt a város elsőként választotta díszpolgárrá még 1985-ben. E címe jól megfér a Kossuth-, Munkácsy-, Her- der-díj, az érdemes és kiváló művész, Pro Arte kitüntetés és a SZOT-díj mellett. Kortárs képzőművészetünk kiemelkedő alakja tegnap szerény szavakkal tolmácsolta üzenetét a megjelent közönségnek, Kopernikusz (részlet) bár érzéseit, gondolatvilágát hűen tükrözték szobrai, kisplasztikái is. ** Antwerpenben, Salgótarjá- ban, Nagybátonyban, Hajdúszoboszlón, Budapesten, Hatvanban, Nagyerdőn, Mid delheimben láthatóak többek között a művész fémbe „faragott” gondolatai, most szülőföldjének álmait igyekezett maradandóvá tenni. (Czene) ORVOSKÉPZÉS PÉCSEN (1.) Studium Generale Csaknem hét évtizede Pécs, Baranya tudományos életében, felsőoktatási munkájában és gyógyító tevékenységében kiemelkedő helyet foglal el az egykori tudományegyetem orvosi kara, illetve a négy évtizede önálló orvostudományi egyetem. Mind az egykori kar, mind a mai egyetem hallgatóinak zömét Baranya és Pécs fiai-lányai adták (volt olyan év, amikor egyenesen negyedét). Ugyancsak pécsi, illetőleg baranyai születésű a valaha volt professzori kar csaknem hetede. Mindezek a tények, valamint az, hogy ez évben lesz az első magyarországi egyetem alapításának 625., a mai két pécsi egyetem (a Janus Pannonius Tudományegyetem, illetőleg a Pécsi Orvostudományi Egyetem) elődjét jelentő Pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem alapításának 80. évfordulója, sorozatot indítunk, amely az orvosegyetem rövid történetét tekinti át. Egyetemünk székhelyén már a pannonkelta népek fallal és vizesárokkal körülvett várat építettek. A római korban, a Traianus császársága (98- 117) alatt létesült város elnevezése Sopianae, amely Dioc- letianus (284-305) alatt Alsó-Pannonia Valeria tartományának székhelye. A feltárt római kori maradványok nagy és szép városról tanúskodnak. A föld alatti sírkamrák a keresztény római korból maradtak; a III. században Pannónia (határai: Duna-Száva-Alpok) azon nyolc helysége között volt, amelyek egyházzal rendelkeztek; Constantinus (306— 377) alatt pedig püspöki város. A kereszténység első századaiban Sopianae fontos állomása, őrhelye volt a világot átfogó tanításnak. Attila hunjai és legalább fél tucat nép hadseregei söpörnek végig rajta, mígnem keresztény szlávok telepednek le e térségben is. 865 körül Liupramm salzburgi érsek templomot szentel fel a Mecsek alján, s az erről szóló feljegyzésekben fordul elő az „ad Quin- que (martirum) basilicas” kifejezés, amelyből — egyes feltételezések szerint — a későbbiekben a Quinque Ecclesiae elnevezés lett, ami a németajkú középkori polgárok nyelvén Fünfkirchen, a magyarokén Pécs (talán a szláv pet — öt szóból). István királyunk 1009-ben püspökséget alapít abban a városban, amely ettől az időtől a középkori magyar keresztény kultúra egyik bástyája. Alapjaiban Árpád-kori, többször átépített székesegyháza ma Európa egyik legszebb neoromán temploma. Évszázadok alatt az ország legnagyobb (és egyik legjelentősebb) városává fejlődött. Nagysága, valamint kedvező éghajlati fekvése, továbbá, hogy a már III. Béla (1172— 1196) kialakította expanzív birodalmi koncepció egyik központja, Anjou királyaink idején olyan emporiummá tette, ahonnan Nagy Lajos királyunk (1432-1382) nemcsak hódító katonai terveit irányította, hanem kultúraterjesztő misszióját is megvalósította. így alapította meg 1367-ben hazánk első egyetemét Pécsen, a híres, máig fennmaradt közép-európai egyetemekkel (Prága, Krakkó, Bécs) csaknem egyjdőben. A XIV. századi Európa szellemi elitjének világképét az egyetemek alakítják. Míg az előző századokban a kolostorok mellett kialakuló iskolák voltak a szellemi élet tűzhelyei, e század már az egyetemi kultúra jegyében él. A párizsi, bolognai és páduai, később a prágai, bécsi és krakkói egyetemek nemzetközi jellegüknél fogva az egész keresztény világ szellemi életére éreztették vonzó hatásukat A virágzó keresztény középkor eme művelődési központjai előtt léteztek olyan iskolák, amelyek kisugárzása jelentős volt a keresztény világra is: a muszlim egyetemek. Európában a bolognai jogi iskolát tartják az egyetemek ősének, amelyet Barbarossa Frigyes német-római császár (1152- 1190) alapított 1158-ban. Háromszáz évvel korábban az Idríszida dinasztia (788-959) egyik uralkodója, I. Jahia (848-904) fővárosában, Fezben 859-ben alapította a Ka- ravájirr Egyetemet, amelynek „magyar" vonatkozása, hogy ezen az egyetemen tanul Gerbert d’Aurillac (930-1003) francia kispap, a kitűnő matematikus, aki később, pápaként (II. Szilveszter, 999-1003) egész tekintélyével azon volt, hogy a csak alaki értékkel rendelkező római számok helyébe a helyi értékkel rendelkező arab számokat tegye (s 1000 karácsonyán koronát küld fejedelmünknek, Istvánnak). Ha elfogadjuk egyetemalapításnak 1158-at, akkor ehhez viszonyítva a pécsi egyetem két évszázados késésben van (ami kisebb, mint amannak a fezihez való késése), arról nem is szólva, hogy az első német egyetemhez viszonyítva két évtized, az első bécsihez alig két év a késésünk. Egyetemalapításhoz kellett a (korabeli) nagy lélekszám; ebben Pécs az országban az első volt s Baranya megye az ország legnépesebb vármegyéje, de a város egyike volt a leggazdagabbaknak: az ország csaknem 700 városa közül azon 9 közé tartozott, amelyik pénzverő kamarai székhely volt. A hitélet is fejlett volt: első egyháza több mint ezer éves — ha nem is folyamatos — múltra tekintett vissza, magyar püspöksége is több mint harmad évezredes. A 16 éves korában a királyi trónra került Lajos — akit már kortársai is Nagy jelzővel illettek — elhatározza diplomáciában is jártas művelt embereknek az egyházmegyék élére állítását. Ugyanakkor egyetért XII. Benedek pápa magyarországi provinciálisát elmarasztaló álláspontjával, hogy ne csak magyarországi németek kerüljenek külföldi egyetemekre. Ha mindezekhez hozzászámítjuk, hogy Nagy Lajos a kétszáz éve létező expanzív magyar külpolitikának egyik legsikeresebb képviselője — aki, mint vallásának hű fia, még az eretnekek elleni küzdelmet is feladatának tartja —, úgy megértjük: szüksége volt egyházi és világi tudományokban jártas szakemberekre, akiknek ekkor 'már csaknem két évszázada a keresztény világban a legeredményesebb „előállítói” — az egyetemek. Mindezek alapján, kérésére, V. Orbán pápa elrendelte, hogy „Pécs városában legyen és örök időkig fennmaradjon az egyetem (pontosabban: Studium generale) a kánon- és római jogi, úgyszintén más megengedett fakultással, leszámítva a teológiait” (egyébként az eddig, pontosabban: a pápák avignoni fogsága befejezéséig, 1397-ig alapított 41 egyetem közül mindössze 9 volt valódi Universitas, vagyis rendelkezett a négy karral). Orvosi fakultás létét feltételezhetjük. Pécs, annak ellenére, hogy nem fejedelmi székhely, egyetemet kapott (amint a pápai bulla idézi a magyar király kérését: „Lajos ... nemcsak Magyar- ország, hanem a szomszédos területek javára Pécsett... egyetemet akar alapítani... hogy ott a hit terjedjen, az egyszerűek tanuljanak... az embernek esze és értelme fejlődjék.” Áki elvégezte a pécsi egyetemet, megkapta a tanítás jogát bármelyik egyetemre is (a jelöltet a sikeres vizsgák után, a fakultások különbözősége szerint doktori vagy magiszteri címmel ruházták fel). Szólni kell a pécsi egyetem tanárai megbecsüléséről (fizetéséről): volt olyan professzor, aki húsz márkát kapott és volt, aki negyvenet. A leghíresebb tanáré, Galvano di Bolognáé ellenben 335 márka volt (ezen összegek nagyságát megítélhetjük abból, hogy 1 márka 12 és fél hold első osztályú föld ára volt, s Nagy Lajos bőkezűségét abból, hogy királyi tized címén a pécsi püspöknek 1500 márkát adott évente). A fentiekkel szemben az egyetem rektora 10 márkát kapott (a bolognai egyetem tanárai átlagosan 30 márkát kerestek; a krakkói professzorok átlagfizetése nyolcada volt a pécsinek). A kiváltságok, mentességek és szabadságjogok a hallgatókat is megillették, ezekért a király felelt. (Egyik hallgatónk, H. Lurcz, az 1392-ben létrejött erfurti egyetem alapítója). A pécsi egyetem talán még létezett a XV. század elején. Emlékünk — talán magyar sorsnak is nevezhetjük — nem épület vagy falmar-ad- vány, hanem szellemi termék: egy kódex, amely az egyetemen az 1380-as és 90-cs években tartott szentbeszédeket tartalmazza. A mi szempontunkból azok a legértékesebbek, amelyek a magyar szentek (István, Imre, László, Erzsébet) életéről szólnak, amelyek hangvétele, tartalma azt bizonyítja: az első pécsi egyetem a hazafias nevelés tűzhelye volt, s egyúttal azt is, hogy magyar ember írta őket: „sanctum regem nostrum” Szent István királyról, vagy Árpádházi szent Erzsébetről: „glória gentis hungaro- rum ... est honorificentia po- puli nostri” (hazánk hányatott sorsát mutatja, hogy ez a kódex is — annyi más történelmi relikviánkhoz hasonlóan — külföldön maradt meg; Münchenben). Benke József (Folytatjuk)
