Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-09 / 161. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1992. július 9., csütörtök Hazai barangolások Ráckeve műemlékei 1440-ből fennmaradt oklevelek tanúsága szerint Ráckevét I. Ulászló alapította, ide telepítve le a törökök által a Szerém megyei Kévéről elűzött rácokat. Innen a helység neve is. Az 1657-es tűzvésztől, a törököktől, a német-lengyel katonaságtól sokat szenvedett Ráckeve birtokosa 1698- tói Savoyai Jenő lett, aki a mezőváros fellendítésén fáradozott és kőházak építését rendelte el. Savoyai Jenő tábornok 1698- ban megvette Csepel-szigetet Heissler Donát tábornoktól. A kastély az uradalom központjában 1702-ben Johann Lucas Hildebrandt tervei alapján épült fel. A ráckevei kastély a nagy osztrák építész első hiteles műve, későbbi alkotásai közül a bécsi Belvederét és a féltoronyi Harrach-kastélyt lehet stílusban hozzákapcsolni. A kastélyt a közelmúltban helyreállították, és Építészeti Alkotóházzá alakították. Nevezetes ráckevei a görögkeleti szerb templom. A barokk téglakerítéssel körülvett (1768-ban készült) egyhajós, sokszög-záródású későgótikus templomot 1787-ben építették a rácok a Boldogasszony tiszteletére. A templomnak gazdag barokk fa berendezése van, s értékesek a reneszánsz és barokk kő-emlékei is. A szerb templom Harmatosak a hajnalok Mint kéj örök ellenfél csapott össze a Hajnal az Éjszakával. Nyugaton még sötét csönd-palástba takarózva hallgattak az Éjszaka neszei, de a keleti égen már dúl az ütközet. Tüzes harci szekereken a fiatal Hajnal előőrsei már megütköztek az Éj sötét lovagjaival. Amíg a tarló felett már eldőlt a harc, az erdőben még kemény ütközet folyik. Az aljnövényzet alatt makacsul tartják magukat a sötét lovagok. Az egyik így szól társaihoz: — Gyertek ide a lapulevelek alá, itt biztonságban vagyunk! — Adjátok meg magatokat! Különben egy szálig elvesztek! — cseng a Hajnalvitéz érces hangja, és fénydárdájával átdöfi az Éjszaka utolsó menedékhelyét is. Csillog az erdő, a rét, harmatcseppben fürödnek a győztes vitézek. Ám a fény még gyenge, hosszúak az árnyak. A csenevész kis kökénybokor nagymellényűen szól oda galagonyának. — Látod, mekkorát nőttem az éjszaka? Az árnyékom leér a patakpartra! — Ó, te kis ostoba töpörtyű! Olyan vézna vagy, hogy még az ökörszem sem mer rád szállni! Nézd meg az én árnyékomat, még a patakon is túl van! A Hajnal sugárvitézei pedig egyre csak jönnek, jönnek. Az egyik virgonc sugaracska megcsókolja az alvó pipitért, az nyomban felemeli fehér színű fejecskéjét. Egy elkésett bagoly pedig sebtében bevágódik az erdő örök homályába. Itt mindig csend van. Idei gida óvakodik ki a rét árnyékos oldalára, ide-oda csíp a fiatal hajtások között. A gólyacsalád ma is korán kelt, ütemesen róják a rétet a békanemzetség nem kis rémületére. — Koty.koty...— csalogatja csibéit a fácánanyó. — Erre gyertek, itt az árnyékos oldalon biztonságosabb. Erősödik a fény, vénül a Hajnal, mert az aranyszínű bárányfelhőkön már közel a Reggel. Rövidülnek az árnyak. Egy kövér, öntelt harmatcsepp kacéran kiált oda a napsugaraknak: — Ide, a bodzabokorba úgysem tudtok bebújni, én örökéletű leszek! Ebben a pillanatban feketerigó szállt a bodzpbokorra, meghintáztatta magát, és a kis harmatcsepp hullt, hullt az ismeretlen mélység felé. A Reggel e kis tragédiára ügyet sem vetett, hiszen száz meg ezer gond mellett oly kicsinek tetszik egy harmatcsepp halála. Berta Endre Nyuszi-fotó Megtanult fényképezni, majd szalont nyitott Nyuszi-fotó. Van is forgalma, mert nemcsak az emberek, az állatok is szeretik a fényképeket magukról. Az első vendég természetesen Nyuszi-fotó felesége, aki fülét hegyezve figyeli a fényképezőgépet, valamint azt, hogy miként ügyeskedik fotóművész férje. Judit, Zoli kertészkedik Judit, Zoli készít tervet, Csinálnak ők konyhakertet! Elővesznek ásót, kapát, A vállukon ócska kabát. Ásnak egy kis földdarabot, Judit vetne borsót, babot, De Zoli felhúzza az orrát: Mert ő inkább termel tormát! Ez se enged, az se hagyja, Judit Zolit tologatja, Zoli Juditon lök egy kicsit: Babot, borsót nem vetsz te itt! Judit Zoli haját húzza, A tormánál jobb a búza! Termelj búzát, ne tormát! S megfricskázza Zoli orrát. Arcuk csupa sár és maszat, Olyan a kert lábuk alatt, Mint a föld, hol bomba robban! Püfölködnek egyre jobban. Szól nagypapa: Ezt szeretem! A kertetek máris terem! Kertetekben, hajói látom, Ti vagytok a mákvirágok! Szarka Zoltán Nem árt egy kis nyári agytorna. A következő keresztneveket írjátok be vízszintesen az ötször-öt kockás négyzet-hálóba. Ha helyes sorrendben tettétek, a nyíllal megjelölt kockából indulva, átló irányban egy újabb keresztnevet kaptok. A nevek: Kinga, Lívia, Vanda, Petra, Tibor. A rejtvényt Pajor Balázs, a kaposvári Toldi iskola 6. osztályos tanulója készítette. Igazi ikrek Kedves szokás az ovisoknál, ha valamelyik társuk megbetegszik, hosszabb ideig hiányzik, meglátogatják. Apró ajándékokat, maguk készítette rajzot, esetleg valami édességet visznek a betegnek. így történt ez legutóbb Ildikóval is, akiről azt hallották, hogy a doktor bácsi többször is felszúrta a fülét, és sokat szenvedett. Ildikó ikertestvére, Irénke, még a látogatást megelőző napon is ott volt az oviban. Viszont a látogatás napján mindketten már az ablakban kuporpgva várták a vendégeket, mindketten bekötött füllel, szenvedő arccal. A kis ovisok egy beteg helyett kettőt találtak. Zavarba jöttek, mi legyen most az ajándékokkal?! Az óvó néni oldotta meg a gondot: tegyék az asztalra a hozott kincseket, majd a betegek elosztják egymás között. Az ajándékok láttán Irénke táncolva szőkééit az asztalhoz, vidáman turkált a figyelmességek között, míg az „igazi” beteg Ildi csak szemével köszönte meg a figyelmességeket. Anyukájuk azután elmesélte: így van ez mindig, mindenben. Ha az egyik beteg, a másik is ugyanazt az elbánást követeli, még a gyógyszerek beszedésétől sem riadnak visz- sza. Bizonyára azért, hogy le ne maradjanak valamiről, amit a másik él át vagy kap. így volt ez legutóbb is, amikor írónkét makacs láza miatt priznicbe kellett tenni, Ildikó is követelte a borogatást. De az is előfordult már nem egyszer, ha az egyik iker kikapott, a másik is megverette magát. A polcokon csodálatos rendben sorakoztak a játékok, és az ovisok most már nem csodálkoztak azon sem, hogy mindenből kettő egyforma volt. Hogy hogyan tudják az ikrek megkülönböztetni, melyik melyiké, arra még anyukájuk sem tud válaszolni. De hogy megismerik a sajátjukat, még a hajszálra azonos zoknik közül is — az biztos! Hát ilyenek az „igazi” ikrek! Báli Györgyné OVODASSAROK Szegény bohóc egyedül ül a cirkuszi sátor előtt. Segítsetek rajta, hogy ne legyen magányos, rajzoljatok mellé más, olyan szereplőket is, akik a cirkusz porondján meg szoktak jelenni. T réf ás kérdezz- felelek! — Fogadni mernék, hogy nem tudsz két egyszerű kérdésre felelni! Az első kérdésem: egy botnak hány vége van? — Nyilvánvalóan kettő! — Ez így igaz! A második kérdésem: és ha ketté töröm a botot? — Hát akkor négy vége van!— Na, látod, mondtam, hogy nem tudsz két egyszerű kérdésre felelni. Ugyanis akkor öt vége van! — Ugyan már! Miért? ,— Hát csak azért, mert akkor a botnak is vége van! (Ugyanígy lehet tréfálkozni a kabáttal, amelynek három ujja van: jobb ujja, bal ujja és „hátujja”.) Nevek a hálóban
