Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-08 / 160. szám

1992. július 8., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Jubilál a Jó egészség tábor Úszva gyógyuló gyerekek Tizedik alkalommal népesült be a balatonfenyves-alsói if­júsági tábor a gerincferdülésben szenvedő általános isko­lásokkal. Száz somogyi, elsősorban kistelepülésen élő gyerekkel foglalkoznak a szakemberek. Befejezés előtt áll a Kaposi Mór megyei kórház pszichiátriai osztálya rehabilitációs és al- kohológiai részlegének építése Töröcskén. Festői környezetben 50 gondozottat fogadnak, és 10 rászorulónak biztosítanak alkalmi éjszakai szállást. Nappali szanatóriumként itt lát­ják majd el az ambuláns betegeket is. Az épülettömböt a Középületkivitelezö és Kereske­delmi Kft dolgozói már vakolják. Szelektív gyógyszer-drágulás várható Háromszázmillió recept Bartók­kórusverseny Debrecenben Megkezdődött Debrecen­ben a XV. Bartók Béla Nem­zetközi Kórusverseny. A hazai együtteseken kívül amerikai, ausztrál, belga, bolgár, dán, dél-afrikai, észt, japán, lett, lit­ván, norvég, finn, orosz, ro­mán, ukrán, svéd és török kó­rusok mutatkoznak be. A díj­kiosztás szombaton lesz. Anyanyelvi napok Egerben Háromszáz általános- és középiskolai magyartanár részvételével megkezdődtek Egerben az országos anya­nyelvi oktatási napok. Az im­már tizedik alkalommal meg­rendezett tanácskozáson a szöveg szerkesztésé és kidol­gozása, megértése és meg­szólaltatása szerepel a prog­ramban. Akvarellbiennálé A Fonyódon élő Farkas Béla festőművész képviseli Somogy képzőművészetét az Egerben megrendezett akva- rel Ibién nálén. A festő két kép­pel szerepel a rangos tárlaton, amelynek fődíját a korábban Kaposváron élt Lóránt János festőművész nyerte el. „Isten tenyerén” A gyermekrajzok esztétiká­járól — Isten tenyerén címmel — esett szó tegnap délelőtt a nagyatádi művelődési ház­ban. Molnár V. József főiskolai tanár délután Az esztendő népi rítusairól tartott előadást. Dr. Sótonyi Tiborné, a tábor vezetője elmondta: olyan tele­pülésekről hívtak meg tíz-ti- zenkét éves gyerekeket, ahol az iskolának nincs tornaterme, uszodája, s így a gerincferdü- léses gyerekekkel külön nem foglalkozhatnak. A testi elvál­tozás korrekciójára a leghaté­konyabb módszer a rendsze­res úszás és a gyógytorna. A gyerekek úszásoktatás­ban részesülnek a Jó egész­ség táborban és rendszeresen végeznek gyógytornagyakor­latokat. Ezekhez útmutatót is kapnak, hogy otthon is rend­szeresen elvégezhessék a szükséges mozgást. A Somogy Megyei Önkor­mányzat és a Magyar Vörös- kereszt Somogy Megyei Szer­vezete karolta föl a tábort, a tehetősebb szülők ezer forin­tot térítenek a négyezer forin­tos költségből, a helyi önkor­mányzatok is juttattak azok­nak a szülőknek, akik nem engedhették meg maguknak, hogy hozzájáruljanak a tábor működéséhez. A szakmai ve­zető dr. Vázsonyi Éva, a Ka­posi Mór kórház ortopéd or­vosa. — Száz gyerekből mintegy harminc szenved gerinferdü- lésben, illetve hanyag tartás­ban. Idejében ez még korri­gálható, javítható. Hat-hét éves korrá alakul ki, de addig szükséges segíteni rajta. Álta­lában a mozgásszegény élet­mód az okozója, keveset spor­tolnak a gyerekek, a testneve­lésórák tematikája egyhangú, nem biztosítják a tanulók egészséges testi fejlődését. A gyógytorna mellett a legjobb ellenszer az úszás a fejlődési rendellenesség megszünteté­sére, illetve kialakulásának megelőzésére. Pécsi Rózsáés Székács Józsefné, a kapos­vári kórház gyógytornászai hasznos tanácsokkal is ellát­ják a rászorulókat. — Mi a tapasztalat? Az ed­digi években itt járt gyerekek folytatják otthon a gyakorlato­kat? — Ha a szülő odafigyel, a gyerekek nem mulasztják el a rendszeres gyógytornát. Saj­nos, sok szülő nem veszi ko­molyan, pedig sokat segít­hetne. Kezdeményeztük, hogy a kistelepüléseken, ahol több a gyerek, a védőnők folytatják a táborban elkezdett munkát. Horányi Barna (Folytatás az 1. oldalról) Miután megszűnt az a rend­szer, hogy egy receptre az or­vos több gyógyszert is felírha­tott, még mindig évi 300 millió receptet kapunk orvosainktól, ami évente, egy magyar ál­lampolgárra számítva 30 vényt jelent. Igen ám, de egy vényen át­lagosan másfél doboz pirula „fér el”, így az egy főre jutó fo­gyasztás eléri az évi 45 do­boz, szelvény, üvegcse, té­gely, stb gyógyszert. És még ebben sincs benne a kórhá­zakban és rendelőintézetek­ben elhasznált mennyiség. Nem csoda, hogy az egész­ségügyi kormányzat is új szi­gorító intézkedésekkel pró­bálkozik, június 1 -je óta pél­dául nem hiányozhat a recept­ről az orvos neve, munkahe­lye, címe és telefonszáma. Az intézkedés nyilván a notórius gyógyszerpazarlók leleplezé­sét szolgálja. Kérdés, mit tesz majd az orvos, amikor a nyug­díjas nénike elkezdi: „Drága doktor úr...” A társadalombiztosítás sze­rint indokolatlanul magas a hazai gyógyszerfogyasztás. Csökkenteni kell. Nehéz ezt objektiven megítélni, de bizo­nyos, hogy a fenti átlagban az állandó kezelésre szoruló idős és beteg emberek is benne vannak, meg az intellektuális, netán szexuális kielégítetlen- ségüket tablettákkal kompen­záló egészségesek is. És még valami egészen bizonyos: a társadalombiztosítás nem vál­lalja a további terheket, még az infláció erejéig sem. Ezért tehát a gyógyszerek tovább drágulnak. (Atlantic) I Orvosképzés Pécsen (4.) [ A Pécsi Erzsébet Tudományegyetem - Orvosi kar 1923. október 24-én történt az egyetem menyitása ünne­pélyes keretek közt. A megnyi­tóbeszédet gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter tartotta: „Az Erzsébet egyetem tanári karát olyannak ismerem, hogy meg vagyok győződve arról: meg fogja alkotni itt a Me- csek-alján a magyar Heidel­berger, s jelképesen átadta az egyetemnek Dudits mes­ternek a pécsi egyetem 1367-es alapítását ábrázoló falfestményét (3; nappal ké­sőbb, október 27-én már fel is avatták az első orvosdoktort, a budapesti Kálmán Istvánt). A négykarú egyetemen az első „pécsi” tanévekben foko­zatosan csökken a hallgatók száma: az 1923-as őszi 1654-ről az 1927-es tavaszi 993-ra (40 százalékkal). Az orvostanhallgatók száma egyenesen zuhan: az 1923-as őszi 895-ről az 1929-es tava­szi 313-ra (65 százalékkal). Ebből a két adatból is sejteni lehet: a 20-as évek közepén egy belső átstrukturálódás is végbemegy a hallgatóság lét­számában az egyes karok kö­zött. a korábbi nyomasztó, 80 százalékos orvostanhallgatói többség egyre csökken és fo­kozatosan nő a jogászok száma és aránya. Ez utób­biaké a 30-as évek közepére eléri a 60 százalékot, az előb­bieké nem haladja meg a 24 százalékot. Az orvoskar anyagi feltételei látványosan javulnak: 1925 elején kerül mintegy 850 kór­házi ágy (7 klinikán) az egye­temhez. A 20-as évek köze­pére megszilárdul az egyetem helyzete, sőt Nendtvich Andor kidolgozza a Székesegyháztól és a Püspöki palotától nyu­gatra (a Rókus-dombig ter­jedő), a mai Kodály utca északi részén elhelyezkedő egyetemi város grandiózus tervét. Az orvoskaron a 20-as években a vezetés három ki­emelkedő egyéniség kezében van: a kar 1918-as megalaku­lásától 1930-ig — a dékáni és a prodékáni munka szempont­jából — eltelt negyedszázad tisztségviselői: Pékár Mihály, Entz Béla és Reuter Camillo professzorok. Mindhármuknak kiemelkedő szerepe van — az orvoskaron kívül is — az egye­temi diákotthonok és menzák megteremtésén túl a jó tanul­mányi előmenetelő, szegény szülők gyermekei tanulása fel­karolásában, segítésében: a „fizikai szülők” (cselédek, napszámosok, altisztek, taní­tók, fizikai munkások, szolgák stb.) gyermekeinek aránya az Erzsébet Tudományegyete­men a 20-as és 30-as évek­ben az összes hallgatók 30 százaléka körül volt. Az egye­tem hallgatóinak kétharmada dunántúli, a megyék rangsorát Somogy vármegye vezeti. (Az „Erzsébetnek” 122 hallgatója volt a somogyi községekből.) Az 1929/30-as tanévben lett a jogi kar honoris causa doktora lord Rothermere és lett ma­gántanár Óriás Nándor. Ekkor festette meg Mattya- sovszky-Zsolnay festőművész négy volt rektor arcképét, köz­tük Fenyvessy és Heim pro­fesszorokét. Ekkor helyezték el a központi épület lépcsőhá­zában Gecső Sándor szob­rászművész alkotását, az egyetem hősi halottainak em­lékét megörökítő dombormű­vet. A tiszteletadás mellett nagy veszteség, sőt gyász érte az orvosi kart, de az egész egyetemet is: 1923. ok­tóber 23-án meghalt Heim Pál, majd fél évvel később Beck Soma (Imre József professzor pedig Budapestre távozott). 1930 őszén avatták fel a sop­roni hittudományi karúj épüle­tét a kormányzó jelenlétében. A gazdasági válság mélypont­ján épül fel 32 ún. professzori lakás (kisebbek 160, a na­gyobbak 200 négyzetméter alapterületűek), s ezzel 361 hallgató számára lett hely a kollégiumokban: az Erzsébet, a Nagy Lajos (ez utóbbi sza­badult fel a lakások elkészül­tével) és a Szent Mór nevűek- ben (ez 1929. szeptember 1-én nyílt meg 174 „keresz­tény vallású és kifogástalan viselkedésű férfi hallgató” számára). Az orvosi karon a 30-as évek közepén indult meg a fo­gászat oktatása, s lesz tan­székvezető az orvosi fizikai in­tézetben a gigei református pap fia, Császár Elemér. (Vele esett meg az Erzsébet — de más — egyetem életében is példátlan eset: három külön­böző egyetemen — József Nádor Műgyegyetem, Páz­mány Péter Tudományegye­tem és a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem — három kü­lönböző tudományágban elért magántanári habilitációjával és 11 éves MTA-tagsággal is csak tanársegéd volt! Több könyvvel a háta mögött, 49 éves korában terjesztették fel, s-a kormányzó, Horthy azon­nal ki is nevezte.) 1940 őszén tárgyalta a kari tanács az orvosi pálya elnép­telenedésének meggátlására teendő intézkedéseket. Scipi- ades professzor javaslatai: „1./ kimondani: ingyen orvosi szolgáltatás nincs 2.1 az egye­temeken és a kórházakban működő orvosoknak fizetést kell biztosítani, nem segélydí­jat 4/. biztosítani kell a szabad orvosválasztást és a szabad orvosi keresetet 6/. a szakor­vosi képesítést vagy teljesen el kell törölni vagy le kell szállí­tani a képzési időt 2 évre.” Ugyanakkor foglalkoztak a törvényszéki orvostan önálló tárgyként való bevezetésével, Entz Béla előterjesztésében: „hazánk azok közé az államok közé tartozik, melyekben ... a törvényszéki orvostan .. már 1793-ban külön tárgyként ada­tott elő, 1816-ban pedig önálló katedrát kapott... hazánkban a törvényszéki orvosi teendők ellátása 1894 óta külön képe­sítéshez van kötve ...” All. világháború — a hábo­rús csapásokon túl — súlyos személyi veszteségeket jelen­tett az orvosi kar számára. El­hunyt Pékár Mihály, Gorka Sándor és Scipiades Elemér. Más egyetemre távozott vitéz Berde Károly, Zechmeister László. Távozásra kényszerült több kiváló professzor: vitéz Duzár József, Albrich Konrád és a németek elhurcolta Mansfeld Géza. 45 éves korá­ban elhúnyt Vereby Károly. A háború után a rendőrség letartóztatta és internálta a ki­tűnő sebészt, Neuber Ernőt. A 18 intézet és klinika 14 vezető professzora körül ez a csapás kilencet érintett véglegesen. (Neuber hamarosan meghal, Mansfeld Budapestre távozik, Tóth, Fenyvessy, Reuter 70 éven felül, Entz is 68 éves volt, vagyis a nyugdíjkorhatá­ron felül dolgoztak; olyan kie­melkedő tehetségű fiatalokat, mint Donhoffert, továbbá Be- öthyt, vagy az ekkor már „öreg” — 55 éves — Császár Élemért pedig egy időre vagy véglegesen eltávolítanak B-listázással stb.). Az 1945-től fokozatosan ki­nevezett újak — bármilyen te­hetséges volt is többségük — természetesen sokáig nem pótolhatták a régieket. így esett meg, hogy pl. a 37 éves Lissák . Kálmán címzetes rendkívüli tanár, az élettani tanszék vezetője négy másik intézet igazgatója is lett az or­vosi karon. Lissák címzetes rendkívüli tanárból (1943) nyilvános rendes tanár lett (1946) , majd akadémikus (1948). Dékán 46/47-ben, rek­tor 47/48-ban és ismét rektor 48/49-ben. A kar utolsó dé­kánja is ő 1950/51-ben. Az 1956/57-es tanévben a már korábban, éppen az ő dékán- sága alatt önállóvá vált orvo­segyetemen ismét ő a rektori jogú dékán. A pécsi m.kir. Erzsébet Tu­dományegyetem (Universitas Scientiarum Regiae Hungari- cae Elisabethinae Quin- queccl.) utolsó avatott orvos- tanhallgatója 1945. június 2-án Lekoff Leko Koceff bol­gár hallgató, a pécsi magyar Erzsébet tudományegyetem (Universitas Scientiarum Hungaricae Elisabethinae Quinqueeccl) első avatott or­vosdoktora 1945. július 7-én Müller H. Szvetiszláv belgrádi születésű hallgató. Az Erzsébet Tudománye­gyetem rektora az 1945/46-os tanévben Entz Béla, az orvos­kari dékán pedig Mansfeld Géza lett. A gazdaság és poli­tika nehézségei az egyetemet súlyosan érintették. Minden­nek ellenére az egyetemi ve­zetés — dr. Boros István főis­pán erőteljes támogatásával — harcot indított az 1941-ben Kolozsvárra elvitt bölcsészkar visszaszerzéséért (eredmény nélkül). Az 1946/47-es tanévben az orvosi kar történetében a má­sodik kitüntetéses doktort avatják: „sub laurea Almáé Matris” címen, Máttyus Ador­ján személyében. Égy évvel később az általános és közép­iskolát, valamint az orvose­gyetemet kitűnő eredménnyel elvégzett Flerkó Béla még doktori oklevelet sem kap. 1947 márciusában kelt a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter azon rendelete, amely megtiltja a koronás címer használatát (helyette a Kos- suth-címert). Ráüss Károly Lissák rektorhoz írt levelében arra az álláspontra helyezke­dett, hogy ilyen jelentőségű kérdésben nem a miniszter, hanem a parlament illetékes dönteni. Ugyancsak Ráüss vá­laszol a rektornak: az Erzsé­bet név megtartását igényli az egyetem közvéleménye. Az 1948 februári orvosi kari taná­csülésen megjelent Lissák rek­tor azt a javaslatot tette, hogy az egyetemet Semmelweisről nevezzék el. Ezt az ötletet a kari tanács, Entz Béla támo­gató felszólalása után, egy­hangúlag elfogadta. Az Er­zsébet egyetem orvosi kará­nak utolsó avatott hallgatója 1947. december 19-én Szta- nev Cacseff Vacso bolgár hallgató. (Folytatjuk) Benke József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom