Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-31 / 180. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — OLIMPIA 1992. július 31., péntek Birkózás Farkas Péter aranyérmes Farkas Péter útban az olimpiai győzelem felé Batorfit a közjáték sem zavarta. Újabb győzelmet ara­tott tegnap csoportjában az asztaliteniszezők egyetlen magyar képviselője, Bátorfi Csilla. Az ötszörös Eu- rópa-bajnoknő ezúttal az in­donéz Rossy Dipojantit verte két játszmában 21:15-re és 21:8-ra. A küzdelmeket egyébként egy váratlan közjá­ték zavarta meg: a csarnok­ban rövidzárlat keletkezett. Emiatt fel kellett függeszteni a találkozókat, ugyanis kialudt a világítás, és nem működött a légkondicionálás sem. A mér­kőzéseket jó félórányi kény­szerszünet után lehetett csak folytatni. 999 Kisdöntőben a Dani, Lévai kettős. Elszálltak a magyarok döntős reményei az evezős­versenyek negyedik napján. A délelőtti középfutamokban két magyar egység indult. A Dani Zsolt, Lévai Zsolt kétpáreve­zős a kisdöntőbe (7-12. hely) került. Erre szombaton dél­előtt Kanada, a Független Ál­lamok Közössége, Svájc, Németország, és az Amerikai Egyesült Államok társaságá­ban kerül sor. Mitring Gábor futamában másodikként har­colta ki a C-döntőbe jutást, s a továbbiakban a 13-18. hejyek egyikéért lehet harcban. 0 is szombaton áll rajthoz, akár­csak a Magyar, Schneider kormányos nélküli kettes (szintén a 13-18. helyért) és Sarlós Katalin. 999 Zsoldos es Nagy is el­kezdte. Tegnap újabb két magyar cselgáncsozót, a 61 kg-os Nagy Zsuzsát és a 78 kg-os Zsoldos Zsoltot szólítot­ták tatamira. Nagy Zsuzsa győzelemmel kezdett: első összecsapásán iponnal verte a mongol Lhamaasuren Ba- damsurent, majd kikapott a venezuelai Xioma Griffith Ma­hontól. Zsoldos Zsolt az első két fordulót sikerrel vette: a Za­iréi Mubuyi Kutanának és a tunéziai Slah Rekiknek is álljt parancsolt. Pomuczék továbbra is a 20. helyen Tegnap a vitorlásverse­nyeken a negyedik futa­mokra került sor. A repülő hollandiban versenyző ba- latonföldvári Pomucz Ta­más és Somogyi Tamás a 20. helyen végzett, s az összetett versenyben is ezt a helyet foglalják el. Az Eu- ropa-yolleban Bácsics Krisztina a 22. (összetett­ben a 19.), a finndingiben Szilvássy Attila a 18. (ösz- szetettben szintén a 18.), a 470-es hajóosztályban a Nyári Gyula, Nyári Zsolt kettős a 28. (összetettben a 19.), mig a csillaghajóban a Tenke Tibor, Nagy Ferenc egység a 17. (összetettben a 20.) helyen fejezte be a negyedik futamot. Farkas Péíerfantasztikus! A szintén olimpiai bajnok Kocsis Ferenc tanítványa, a kötöttfo­gású birkózás állócsillaga élete ötödik világversenyén, az olimpián ismét aranyére­mért birkózhatott. A múltban négy rajtja közül egy Eb-, to­vábbi kettő pedig vb-aranyér- met termett. Csütörtökön este pedig ott volt a nagy lehető­ség, az olimpiai aranyérem el- hódítására készült az UTE birkózója. A délelőtti műsorban a 82 ki­lós klasszis újabb, ezúttal már az ötödik győzelmét aratta a régi „menetrend” szerint, azaz egy békaállásos helyzetből két pontos pörgetéssel kibab­rált a svéd vb-bronzérmes Fredrikssonnal, nyert 2:0-ra, finálés. — Ezen az olimpián ezt kell csinálni — kommentált rövi­den Farkas. — Az elején ira­mot menni, rábírni a bírókat arra, hogy békaállásba küldjék az ellenfelet, és onnan pör­getni, vagy emelni. Ezt a sza­bálymódosítást Barcelona előtt nekem találták ki. Időközben kiderült, hogy Farkas Péter a lengyel Piotr Stepiennel küzdhet az esti műsorban az aranyéremért. — Döntetlenre állunk, pá­lyafutásom során négyszer ta­lálkoztunk, ő is, én is nyertem egy-egy csatát, s akadt két kettős leléptetés is - mondta az öltözőben Farkas. Ami azt illeti, a döntő lénye­Csütörtökön először ülhet­tek le úgy a piros-fehér-zöld színekért lelkesedők a Bernat Picornell-uszoda nézőterén, vagy éppen a tudósítói szek­torban, hogy az úszóviadalok ötödik napján nincs különö­sebb idegeskedni-, izgulni való. Merthogy magyar szem­pontból éremmentesnek ígér­kezett a sportág utolsó előtti versenynapja. Persze, ez csupán akkor derült ki, amikor véglegessé vált, hogy a férfi 200 m pil­langó mezőnyéből hiányzik Darnyi Tamás és Czene Attila is. Nyilván a pénteki főmű­sorra összpontosítva döntöt­tek úgy, hogy inkább pihen­nek, mert fontosabb a 200 m vegyes, mint a pillangó, amelynek döntőjében egyéb­Csütörtökön újból benépe­sült a Palau de la Metal-lurgia csarnok: reggel 46 női tőröző vette birtokába a pástokat, köztük a három magyar vi- vónő. Jánosi Zsuzsa és Stefanek Gertrúd a hetes csoportból úgy jutott tovább, hogy min­den asszóját megnyerte. Mincza Ildikó hatos csoport­ban szerepelt, s csak az utolsó asszóját vesztette el. A legjobb 32 között Stefa­nek 2:0-ra elvesztette első ta­lálkozóját a brit McIntosh ellen. Jánosi azonban simán, 2:0-ra vette az első akadályt. Az olimpiai újonc Mincza horgára gesen könnyebb volt, mint amire bárki is számíthatott, olykor edzőmérkőzés jelleget öltött. Először Stepien jutott békaállásos lehetőséghez, és óriási erőfeszítéssel kiemelte, egy pontot érő ívű dobással eldobta Farkast. Ekkor bein­dult az újpesti fiatalember ra­kétája, gyorsan visszakapta a parterhelyzetet, kiegyenlített. A viharos rohamok folytatód­tak: újabb békaállás, és ezút­tal már három pontot érő ki­emelés, majd a szőnyegre való lecsapás következett de- rékfogásos megoldással (4:1). Az aranyérem gyakorlatilag megvolt! De hogy minden bi­zonyos legyen, még egyszer megcsinálta ugyanezt Farkas, és a vége 6:1. A lelátón ülő magyar kard­válogatott adta a buzdítás alaphangulatát, óriási ünnep­lés következett a bajnoki cím megszerzését követően. A magyar szurkolók kiragadták a nézőtérre Farkas Pétert, és a levegőbe dobálták. — Ez az ember világklasz- szis, megpróbálom őt lebe­szélni arról, hogy eredeti ter­vét végrehajtsa. Azt mondta az ebédnél, hogy most egy évet pihenni kíván — mondta Szőnyi János szövetségi kapi­tány. — Ezt a kísérletemet mindenáron keresztülviszem, de hadd mondjam el, megér­tem őt. Tudniillik, én sem csi­nálom tovább, decemberben lejár a kapitányi szerződésem, ként — legalábbis Darnyinak — feltétlenül lett volna keres­nivalója. Nyert ő már Eu- rópa-bajnoki aranyat ezen a távon, a tavalyi perthi világ- bajnokságról pedig — a két vegyesúszó győzelemért du­káló medálok mellett — egy bronzérmet is hazahozott pil- langózó-tudományának kö­szönhetően. Darnyiék távollétében is volt azért magyar induló, ám halo- ványabb esélyekkel. A hátú- szó Deutsch Tamástól lehetett várni jó eredményt, de tőle is csak akkor, ha az országos csúcsánál jobbra képes. A 100 m-es vetélkedőn nem sok hiányzott az újabb bravúrhoz (200 m háton új országos csúccsal, erején felül teljesítve a hetedik helyet szerezte „nagy hal”, Trilliói akadt elsőre — 2:1-re kikapott. Vigaszágra kényszerült ő is, akárcsak Ste­fanek. Jánosi az egyeneság má­sodik mérkőzésén az olasz Zalaffival találkozott. Az első asszóban a Bp. Honvéd vívó­nője 5:3-ra győzött. A követ­kezőkben azonban szinte rá sem lehetett ismerni, mindket­tőt ugyanilyen arányban el­vesztette. O is követte társ­nőit... A vigaszágon Stefanek a lengyel Maciejewska ellen ja­vított (5:3, 5:3). Mincza első olimpiája viszont nagyon rö­vidre sikerült. Szadovszkaja el­és nem kívánom meghosz- szabbítani. — Életem legboldogabb öt perce volt ez — mondta az edző, Kocsis Ferenc. — Jó­magam is olimpiai bajnok vol­tam 12 éve, és most íme, a tanítványom is a dobogó leg­magasabb fokára állt. — Mire gondolt a Stepien el­leni diadala után? — kérdez­ték Farkas Pétert. — Arra, hogy ő volt pont a hatodik ellenfelem, akit le­győztem. Azután a dobogó te­tején eszembe jutott elhunyt édesapám, aki ezt a fantaszti­kus örömöt nem oszthatta meg velem. Még szerencse, hogy a mamám itt, a helyszí­nen drukkolt. Ez külön erőt adott. — A birkózó sikerekben ré­sze volt-e annak, hogy az úszók igen hamar megadták az alaphangot, korai győzel­meik „tehertételtől” szabadítot­ták meg a birkózókat is? — Nem hiszem, hogy ez be­folyásolt volna engem. Per­sze, örültem Egérkéék diada­lainak, és felötlött bennem: mennyi mindenről kell lemon­dani azért, hogy valaki olim­piai bajnok legyen. — Összességében kiválóan hajtotta végre Stepien ellen az utasításokat. Előtte mire gon­dolt? Mit tartott Stepien legse­bezhetőbb pontjának? — Az állcsúcsát — vála­szolta nevetve Farkas Péter, majd ismét komolyra váltott. meg), ám ha egyetlen szá­zaddal is, de elmaradt otthoni legjobbjától; az 56,47 mp-ces időeredményével az igencsak erős futamában az ötödik, összesítésben pedig a tizen­harmadik lett, azaz bejutott az esti B-döntőbe, ahol végül az ötödik helyet szerezte meg. A 17 esztendős Ágh Olivér az 53 induló közül 59,02-es idejével a 41 .-ként végzett. Péntekre „selejteztek” — mivel a döntőt csak akkor este rendezik — a férfi 1500 méte­ren. A gyorsúszás maratonis- tái között volt a magyar bajnok Szilágyi Zoltán is, aki felejthető alakítással futamában csak az utolsó, a végső „elszámolás­nál” pedig a 21. lett, miután csak 15:52,80 perc alatt telje­sítette a távot. len az. első asszót még 5:2-re megnyerte ugyan, de ellenfele fordítani tudott. így az MTK vi- vónője mehetett zuhanyozni. Stefanek is hasonló sorsra ju­tott, őt a kínai Xiao Aihua bú­csúztatta. Az egyetlen magyar remény Jánosi maradt, aki nyert a francia Meygret, majd a kana­dai Tremblay ellen is. A követ­kező mérkőzésen már a dön­tőbe jutás volt a tét a francia Modaine ellenében. Jánosi 1:1-es állás után 6:4 arányban alulmaradt a durva bírói téve­désekké tarkított találkozón, így az esti döntőt magyar ví­vónő nélkül rendezték. — Nézze, olyan edzővel a há­tam mögött, mint Kocsis Fe­renc, tulajdonképpen nem volt mitől félnem. A kisujjában van a birkózás tudománya. Szőnyi Jánosnak azt köszönöm, hogy ráérzett a felkészülés során, mikor adhat nekem egérutat, mert bizony én nem bírom a feszes felkészülést. — Pontosabban mire cé­loz? — Meglehetősen öntörvé­nyű embernek tartom magam, és persze az is vagyok. Tu­Ötkarikás Károlyi Béla, az amerikai női tornászválogatott siker­edzője bejelentette: az ötka­rikás versenyek után vissza­vonul. Károlyi neve Nadia Comaneci révén vált ismertté 1976-ban. Az akkor 14 esz­tendős Nadia a montreali olimpia hőse volt az össze­tettben és további két szeren nyert aranyérmével. Károlyi egy nappal az összetett finálé előtt közölte szándékát. >)>9 A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság második alkalommal is figyelmeztette Carl Lewist, hogy hagyjon fel újságírói te­vékenységével. Az újságírás a sportolók számára nem egyeztethető össze az olim­piai chartával. Lewis ezeket a dóm, mit és mennyit kell edzenem, minden napom megvolt tervezve. Nem érde­kelt, ki mit mond rám, nem ér­dekelt, amikor azzal vádoltak, hogy keveset edzem. Egy- egy tatai foglalkozás után fel­pattantam a motoromra, és irány haza, Budapest! Ez is azért van, mert képtelen va­gyok egyhelyben ülni, nekem mindig valahová máshová kell mennem. Most éppen az olimpiai dobogó csúcsára mentem fel... hírmozaik szabályokat figyelmen kívül hagyta. Figyelmeztetésben részesítette a NOB Charles Barkleyt, az amerikai kosár­labdacsapat „fenegyerekét” is. Őrá az a panasz, hogy maga­tartása agresszív, s gyakran tesz provokatív kijelentéseket. A NOB figyelmeztető levelét elküldte a nemzeti olimpiai bi­zottságnak is. 999 A barcelonai evezős verse­nyek eddigi legnagyobb meg­lepetésként a 41 esztendős finn Pertti Karppiinen nem ju­tott be a döntőbe. A veterán evezős háromszoros olimpiai bajnok, 1976—84-ig, vagyis Montreálban, Moszkvában és Los Angelesben volt ennek a számnak a győztese. Úszás Pihenőnap Darnyiéknak Vívás Rosszul kezdtek a magyarok

Next

/
Oldalképek
Tartalom