Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25 / 175. szám

8 SOMOGY HÍRLAP — EGÉSZSÉGÜNK 1992. július 25., szombat A sebész főorvos varázslata Ú jraalkotott mellek Dr. Seffer István, a Kaposi Mór Megyei Kórház plasztikai sebész főorvosa saját műtéti megoldáson dolgozik. A mű­téti úton eltávolított emlőket pótolja a beteg saját szöveté­ből. — Mit jelent egy nőnek az, amikor visszanyeri a normális, egészséges formáját? — Azt talán a kötés levéte­lekor kellene látni a hölgyek arcán... Babona az, hogy nem szabad helyreállítani, mert fel­lobban a daganatos betegség. Ezeknél a műtéteknél leg­gyakrabban nem is szilikon­nal, hanem az emberi szövet felhasználásával képezünk új emlőt. Ezeket a műtéteket teljesen ingyen a tb. terhére végezzük, de nagyon keveset, mert kicsi az igény, holott a mi régi­ónkban évente száz emlőki­irtást, amputációt végeznek. — Az oka? — Még az operáló orvos sem hívja fel a figyelmet arra, hogy ilyen lehetőség is van. Az onkológusok, radiológu­sok, háziorvosok, akik a beteg későbbi megfigyelését végzik nem ismerik egyáltalán ennek a műtétnek a lényegét. Azt gondolom, hogy az emlőműté­tek terén, ebben a régióban óriási változtatásokra van szükség. A szilikonról — mint műtéteknél használt anyagról sokan állították: rákkeltő. — Az űrhajózási kutatások során egy csodálatos anyagra bukkantak a tudósok. Ez a megfelelően elasztikus, töké­letesen szövetbarát és a jövő medicájának egyik alapprote- tjkai anyaga. A neve: szilikon. Évtizedek óta, szerte a világon mindenütt alkalmazzák az emberi testbe ültetve; kopo­nya-, arc-, fül-, orr-, ízület-, ín protézisek formájában, és fel­használási területe még az emlőprotézis. — Miért csak az emlőplasz­tikával kapcsolatban merült fel a rákkeltő hatás? — A feltevésben logikai bukfencet látok. Ami gond volt régebben és van esetleg ma is az a silány minőség. Ha olcsó, ócska protézist ültettek be amelynek esetleg megreped­hetett a fala, vagy átengedővé vált — így a szilikon gél kijut­hatott a szervezetbe — akkor csomókat, felrakodásokat, steril gyulladásokat okozha­tott. Ebből adódott a félelem. Ezeket a készítményeket mi nem alkalmaztuk soha és már az egész világon betiltották va­lamennyit. 1985 óta — akkor építettük be az első protézist £2^ _______________________________ — itt Kaposváron ilyen jellegű problémával nem találkoz­tunk. Dr. Seffer István állítja: a plasztikai sebészettel olyanok is elkezdtek foglalkozni, akik nem értettek hozzá. A fő prob­lémát ugyanis a műtéttechni- ,kai eljárások okozzák: a leg­több panasz erre, s nem a szi­likonra vezethető vissza. A Magyar Plasztikai Sebész Társaság a Magyar Onkoló­giai Intézet sebészeivel együtt az idén tavasszal közös állás- foglalást tettek közzé. Ez kimondja: a szilikon en- doprotézis biztosan nem rák­keltő. Dr. Seffer István kutatási témáját a saját szövettel való emlőpótlást az akadémia is el­fogadta. Várnai Ágnes Fotó: Kovács Tibor MIVEL MÉRGEZED MAGADAT? Az első drogtól a szenvedélyig A rendőrségi jelentésekből tudjuk: egyre több kábító­szert foglalnak le. Növeszik a drog hatása alatt elkövetett bűncselekmények száma. A piacgazdaságok kialakulása Közép-Európában, és 1993-tól az áruk, valamint az embe­rek szabad mozgása az Európai Közösségben valószínűleg tovább növeli a kábítószercsempészek lehetőségeit is. A körzeti orvosok és az iskolák jelzései kétségtelenné teszik: Magyarországon is van drogprobléma, nem lehet továbbra is a szőnyeg alá söpörni a témát. Hogyan látja ezt a a pszi­chiáter? Dr. Hörcsik Edit, a kaposvári gyermek- és ifjúsági pszichiátriai gondozó vezetője definícióval kezdi válaszát: Fotó: KÖvács Tibor — Drogfogyasztói magatar­tásról akkor beszélünk, ha nem orvosi javaslatra, hanem saját szórakoztatásra, illetve különleges lelki élmények ki­váltása céljából nyúl valaki a szerekhez. Ezek a szipózástól a különféle oldószerek sza- golgatásán át a vénás befecs­kendezésig terjedhetne. Nem mindig alakulnak ki rögtön ká­ros tünetek. Sokáig rejtve ma­radhat a probléma. De éppen a racionális kontroll hiánya, a tudatlanság miatt válhat élet- veszélyessé. Kevesen tudnak arról, hogy szipózás közben légzésbénulás, hirtelen szív­halál következhet be. Sokszor fordult már elő, hogy a lép­csőházban holtan találtak gye­rekeket ragasztószacskóval a fejükön. Típushelyzetek — Köztudott: a felnőttek is keresik az „élményeket”: az alkoholizmus milliókat érint, a dohányzók mesterséges nyu­galmat szeretnének a ciga­retta révén elérni. A fiata­lok is hajlamosak rá, hogy minden újat, ismeretlent ki­próbáljanak. Mikor válik ez veszélyessé? — A cigaretta is akkor ve­szélyesebb, ha nem egyedül próbálja ki a gyérek, hanem azért, hogy a többiek előtt nagyfiúnak látsszon. Ha az önbizalma pótlására kell a ci­garetta, mert akkor ez a na­gyobb pszichés érdek el­nyomja a szervezet vegetatív ellenkezését. A drogosoknál is hasonló a probléma: az otthon meg nem kapott elismertséget valamivel kompenzálni akarja. Sok gyerek a négyszemközti beszélgetések során bevallja, mennyire izgult, amikor a vé­nába kellett beszúrnia a tűt. Hosszú ideig tanulják, hogy legyűrjék ezt a félelmet, és ha sikerül, ettől nagyobb lesz az önbizalmuk. így hamis énké­pet, viselkedési mintát tanul meg a fiatal. — Vannak-e jellegzetes ki­váltó okai a drogfogyasztás­nak? — Az általánosítható tífous- helyzet az érzelmi elhanya­goltság, hogy nem érünk rá egymással törődni. Hogy ez mikor okoz a fiatalnál elvisel­hetetlen szorongást, az egyé­nenként változó: a gyász, a bukás vagy szerelmi csalódás lesz a konkrét kiváltó ok. Ami­kor a serdülő külső konflik­tusba kerül és nincs meghitt, bizalmas kapcsolata, akivel a problémáit megbeszélhetné, akkor jóval nagyobb a veszé­lye, hogy kábítószeres cso­portban keres vigasztalást. A drogfogyasztás kialaku­lása összefügg a családok hajszolt napirendjével. Már bölcsődés korban kezdődik a sürgetés: felrángatjuk a gye­rekre a ruhát, olyan tempót diktálunk, ami nem az életko­ruknak megfelelő. Tömeges gond, hogy a szülők nem ját­szanak eleget a gyerekekkel. Innen indul a bölcsődés kortól, hogy a szülő-gyerek kapcso­lat a helytelen életmódból eredően romlik. A kisiskolás napközibe kerül, 8-10 órát van távol otthonról. Este nincs idő meghallgatni a gyerek ér­zelmeit, sikereit, csalódásait. Elmegy az idő és az energia a tárgyi javak megszerzésére, az anyagi lét biztosítására: az egymásra figyelésre már fá­radtak vagyunk. Ebből ered hogy a szülők a gyereket ser­dülő korára már érettebbnek vélik és nem ellenőrzik: nem tudják, kik a barátaik, mivel töl­tik a szabadidőt. A számonké­rés a felnőtt részéről hiányzik vagy helytelen. Azért, mert túl féltő, túl egzecíroztató, vagy azért, mert elhanyagoló. így a fiatalok élménykeresése ész­revétlenül hamis útra csúsz­hat. Ezért fontos a szülő és a gyerek közti érzelmi kapcso­lat: mit tud a szülő a gyerek hétköznapi gondjairól, sikerte­lenségeiről. Mert ha jó ez a kapcsolat, akkor van alkalma elmondani, hogy „a kábító­szerről nekem nagyon rossz véleményem van”. Vagy „igen értéktelen dolognak tartom ezt a viselkedést”. Vagy tud arra hivatkozni: „kislányom, én té­ged többre értékeltelek, neked nincs szükséged rá, hogy dropggal pótold a szeretethiá- nyodat”. A jó szülő-gyerek kapcsolatban nem kényszerül arra a gyerek, hogy galerikben keressen érzelmi pótlékot. Típustünetek A fiatalok drogfogyasztásá­nak okairól dr. Hörcsik Edit a kaposvári gyermek- és ifjúsági pszichiátria vezetője azt mondta: — Szorongás, kisebbségi érzés következtében kerülhet olyan csoportok vonzásába a fiatal, amelyek nem pozitív életeszményeket, hanem ki­ábrándultságot, nihilizmust, pesszimizmust közvetítenek: gondolok itt a rockerekre, a kemény zenére. Ezekkel szemben nagyon kevés a pozitív ideál. Pedig a fiatalokban megvan az igény erre: fogékonyak a jóra, a szépre. Megvan a lehetősé­gük is, hogy az egészséges, emberi értékek iránti fogé­konyságukat felhasználva el­lenállást alakítsunk ki bennük a kábítószerfogyasztással szemben. Tapasztalataim szerint sok fiatal a saját erejéből is le tu­dott mondani a drogról. Sok olyan drogfogyasztót ismerek, akik éveken át használják a szereket, amig rájönnek, hogy a hallucináció, a képzelődés, a látomás, hamis élmény. Ki­égnek, és vágynak az igazi élményekre. — Melyek a drogfogyasztás egészségre gyakorolt káros hatásai? — Ez a probléma a 60-as évek óta egyre nagyobb mér­tékben van jelen Magyaror­szágon. Felnőtt már egy gene­ráció, amely ennek a másod­lagos, harmadlagos utótüne­teit és a krónikus sérülés je­gyeit hordozza. Az orvosi szemlélet lényege: mielőbbi felismerés, megelőzés. Nem szabad várni, hogy évekig szenvedjen valaki; magára hagyva. Előfordulnak komoly, kóros lelki tünetek: halluciná- ciók, érzékcsalódások, ame­lyek később már a drog nélkül is jelentkeznek. Egy bizonyos szint után tartós lelki betegség alakulhat ki. Ez a legveszélyesebb tünet. De komoly veszélyt jelent a sze­mélyiség torzulása, az alkal­mazkodási képesség csökke­nése, az életvezetés hiá­nyossá válása. — Milyen szociális rétegek­ből kerülnek ki a drogosok? — A nyugati statisztikák szerint egyik részük az ala­csony képzettségű, munka- nélküli, lumpen életet élő tár­sadalmi rétegek közül kerül ki, másik részük az igen jó anyagi színvonalon élő rétegekben található. Várhatóan emelke­dik nálunk is a drogfogyasztók száma. Minden olyan léthely­zet, ami ugrásszerű életmód­változást jelent — akár pozitív, akár negatív irányban —, kié­lezi a konfliktusokat, felna­gyítja a veszélyhelyzetet ilyen pótcselekvésekre is, mint ká­bítószerezés vagy más beteg­ségek: szorongások, neurózi­sok szaporodására. — Itt, a megyei pszichiátriai gondozóban hogyan, milyen módon kezelik az ide forduló fiatalokat? — A drogosok kezelését a gyermekpszichiátriai terápiás munka mellett látjuk el egy pszichológus és egy gyógy­pedagógus munkatárssal. Az a szemléletünk, hogy soha­sem a problémát kell önma­gában nézni, hanem az egész személyiséget. Ez elég idő­igényes feladat. A drogosok kezelésének rengeteg útja, módja van, erre nem tudok ál­talános receptet mondani. Nemcsak arra vagyok kíván­csi, hogy mit fecskendez be vagy mit szipózik, hanem rész­letes pszichológiai vizsgálat, beszélgetéssorozat révén tisz­tázzuk, hogy mik azok a visel­kedésváltoztatási módok, amivel ő is hozzájárul a keze­léséhez. A környezet szerepe — Bevonják a szülőket is? — Természetesen, hiszen egy 13-16 éves gyereket nem lehet a környezete nélkül befo­lyásolni még a jóra sem. Kell, hogy a környezet ne tartsa fenn azt a hibás életmódot, ami belevitte a gyereket ebbe a viselkedésbe. Sajnos, na­gyon sokszor találunk olyan szülőket, akik az ötödik behí­vás után sem jelennek meg. Ilyenkor kénytelenek vagyunk a gyámhatóságot, az ifjúság- védelmet, az iskolát bevonni. Mindig azon áll vagy bukik a dolog, hogy együttműködik-e velünk a gyerek és a környe­zete. A fiatalokban azt csodálom, hogy milyen sok öngyógyító, önkorrekcióra való hajlam van bennük. Ez jól igénybe vehető minden gyógyításnál, nem­csak a drogosoknál. Ezért nem vagyok pesszimista. Inkább az a gond, hogy sokkal több embernek kellene ezzel a problémával komolyan és szakmailag megalapozot­tan foglalkozni. Szülőkre, pe­dagógusokra, ifjúságvédelmi- ászervekre, önkormányzati képviselőkre gondolok. Sokkal szélesebb körűnek érzem a problémát, minthogy az egészségügyre korlátozzuk a tennivalókat. — Köszönöm a véleményét. S. Pap Gitta

Next

/
Oldalképek
Tartalom