Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-23 / 173. szám
1992. július 23., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Dán napló (2.) Politikus„balhék” a sajtóban Koppenhága milliomosnegyede a tengerpartra „húzódott”. Itt vezet az út Helsin- görbe. Helsingör Shakespeare révén lett világhírű. Az, hogy a Hamlet című dráma helyszínét csak elmondásokból ismerhette rögtön kiderült, amikor a lakatlan, berendezetten kastély képe elénk tárult: korántsem olyan komor az épület, mint ahogy azt filmek, színpadi díszletek alapján gondolja a látogató. A mi Vajda- hunyadvárunkhoz hasonlít inkább. A magas dombra épült kastély előtt a tenger vize feszül, s ott a horgászok „gereblyézve” fogják tucatszámra az öbölbe „befutott” angolnához hasonlatos halakat. Meglepetés, hogy ennek a halnak süA nagy mesemondó, Andersen tés után zöldre színeződik a szálkája. * * * * Helsingör után. Hans Engel igazságügyminiszter irodája. A konzervatív párti miniszter — volt hadügyminiszter is — a rendőrségen, a börtönökön, a bevándorlás- és menekültügyön kívül a sajtót is figyeli, így kerültünk hozzá a magyar sajtószakszervezet küldöttségével. — A demokrácia ereje a szólásszabadság; gyengesége, hogy miként élnek vele — fogadott bennünket. Aztán hozzátette: — A dán demokrácia elképzelhetetlen volna szabad, független sajtó nélkül. A dán sajtótörvény 1991-ben született meg. Pártsajtó igazán nincs, de a különböző lapoknak megengedett, hogy részrehajlók tegyenek. Az állam, a kormány nem avatkozik a sajtó munkájába, csupán ajánlásokkal segíti azt. A politikusok esetei a sajtóval. Ha megsértődnek, akkor írásban válaszolnak a lapban. Legtöbbször azonban nem élnek ezzel a tehetőséggel. Egy politikust az egyik lap újságírója „a bűnözés atyjának” titulálta, mert nem ment bele bizonyos szigorításokba. A válasz elmaradt... Pár hete egy könyv jelent meg a miniszter- elnökről, három újságíró munkája. Kiteregették az életét. A miniszterelnök borzalmas munkának tartotta, de egy lépést sem tett, hogy megtorolja írásukat. A dán trónörökössel autókázott a barátnője, aki ittas volt. A rendőrség „megcsípte”, s á lapok napokon át foglalkoztak az esettel, a címlapon is. Az igazságügyminiszternek nincs sajtótitkára. Maga intézi ügyeit, és akár a lakásán is felhívható. Elmesélte, nemrég egy édesapa felhívta vasárHelsingör, ahol Hamlett szelleme „kísért” A kikötő — irány Svédország nap telefonon. Azt mondta: egyedül neveli a fiát, de neki hétfőn be kell vonulnia a börtönbe, s kérdezte: kire hagyja a gyerekét? Megoldották. * * * — Nálunk, Magyarországon új abortusztörvény készül. Miként rendelkeznek a terhességmegszakításról a dán jogszabályok? — kérdeztem a minisztert. — A terhesség tizenkettedik hetéig a kórházakban végzik el a szükséges beavatkozást. Elég magas az abortuszok száma, de stabilizálódott, és már ez is eredmény. A kereszténydemokrata párt azért került be a parlamentbe, mert ellenezte az abortuszt, s híveik ezért támogatták őket. — Az állami szimbólumoknak milyen a tekintélyük Dániában, és mi történne, ha például elégetne valaki egy zászlót? — Akár a dán Parlament előtt is megtehetné, de nincs olyan ember, aki megtenné ezt. A törvény nem tiltja: büntetése a szégyen tenne. * * * Dánia kis ország, távol is esik tőlünk, de érdemes ellátogatni Észak Párizsába. Az emberek roppant kedvesek, előzékenyek, közlékenyek. Koppenhága pedig látnivalókban is gazdag. Horányi Barna Régi elmélet új köntösben Marilyn Monroe-t meggyilkolták? Két amerikai újságíró felélesztette a régi elméletet, amely szerint a világhírű amerikai filmdíva — az ötvenes-hatvanas évek társadalmának szőke szépségideálja, a férfiaktól körülbálványozott színésznő — Marilyn Monroe 1962-ben feltehetőleg gyilkosság áldozata tett. Peter Brown és Patte Barham augusztus 1-jén megjelenő könyvében felsorakoztat olyan jelenségeket, amelyek — állítólag — ellentétben állnak az öngyilkossági verzióval. Háromszáz kortárs meghallgatása és eddig ismeretlen dokumentumok értékelése után a szerzők Marilyn Monroe halálát kapcsolatba hozzák a szerelmi viszonnyal, amely a színésznőt John F. Kennedy elnökhöz és annak öccséhez, Robert Kennedy- hez fűzte. A „Marilyn — a vég, ahogyan az valójában bekövetkezett” című könyv nemcsak azokat a politikai intrikákat dokumentálja, amelyekbe a fiiszínésznő b^ekeveredett, hanem egyebek mellett azt is, ahogy a CIA 1962. augusztus 5-ét követően az ügyet igyekezett eltussolni. Emlékek pipqfüstje I Márai Sándor Halotti • beszéd .című megrá- zóan-szép versét több mint húsz éve, úgy húszévesen olvastam egy gyűrött papírlapról. Egy festőművész tisztelt meg a bizalmával. Meg is tanultam a verset és az évek során egy-egy részletét fel tudtam idézni. A teljes vers azonban mégis csak darabokra hullt az emlékezetemben, hisz „Emlékeink szétesnek, mint régi szövetek”. De az ilyen sorok, mint „Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szavai? Rippl színei?...” — élesen megmaradtak az emlékezetemben. Ami nem maradt meg, azt is ma már retusálhatom, hisz a decemberi változások után több lapban is megjelent a vers. Amivel ma már számomra többet jelent a vers: Rippl színeivel... Akinek emlékmúzeumát Kaposváron megtekinthettem. Vers és festészet, irodalom és művészet elérhetőbbé vált az utóbbi években. Hanem Rippl-Róna- ihoz talán túlságosan is közel kerültem, ami már-már illetlenségnek is mondható. Mert tudtam ugyan én azt, hogy a múzeumokban nem nyúlnak a tárgyakhoz, és nem is nyúltam, de mégis egyszerre ott termett Rippl-Rónai kalapja az én fejemen. S palettája a kezemben! A kísérő nyomta a fejembe, a kezembe, s közben kattant a fényképezőgép. Senki sem mondhatja, hogy nem pózolok. Le sem tagadhatom! Viszont ha Márai versét olvasom, ha Rippl-Rónai nevét hallom, vagy ha kezembe kerül az a fénykép — enyhe pír fut végig az arcomon. 2 A szerkesztőségi fiókból • kezembe került egy régi kézirat Holló Ernő aláírással, s eltűnődtem, hogy immár egy évtizede nem találkozhattam sem Csíkszeredában, sem Székelyudvarhe- lyen a nyugdíjas sepsiszentgyörgyi költővel. Aki szemében vidám csillogással szorongatta a pipáját borrózsás orra alatt. A vidéki költő sorsát élte, írószövetségi nyugdíjat kapott, vagy hét verseskötete látott napvilágot. Meghívták irodalmi körökre felolvasni, jól érezte magát a nagy reményű toliforgatók, próbálkozók között. — Amikor én Pesten fiatal újságíró voltam és verseket kezdtem közölni, akkor még József Attilát nem tartottuk nagyobbnak, mint magunkat! — mondta. Persze, hogy találkozott ő a Szindbád írójával, Krúdy Gyulával is. Fiatal újságíróként ült te az asztalához valami fényes vendéglőben, ahol a legendás író így szólt: Fiam, szaladj el erre és erre a címre, s mondjad a báró úrnak, hogy adjon ötezer pengőt! A báró — mondotta Ernő bátyánk — csodálkozott, hogy „Gyuszi” csak ilyen kevés pénzt kér. Bizony, jó volt akkor írónak, költőnek lenni, amikor pénzes mecénások nyúltak a zsebbe, hogy a szeltem lángja magasan lobogjon! A mai művésznek — legalábbis mifelénk — nemigen van olyan cím a zsebében, amelyre valakit elszalaszthatna... 3 Megy egy ember az út » szélén, egy nagy darab ember és elhúz mellette egy Trabant, s tetőtől talpig lefröcsköli sárral. Az ember előveszi zsebkendőjét és meg- törli az arcát. Én a túlsó járdáról figyelem, és nagyon restellem, hogy nem engem spriccelt te a tragacs. Meg sem érdemelném, hogy lefröcsköljön — mondom magamban — hisz ahhoz, hogy így járjak, valaki kéne, hogy tegyek! A tetőtől talpig lefröcskölt ember Beke György, az író, a ripprter. Át kéne szaladjak az úton és zsebkendővel, bicskaéltei te kéne, hogy takarítsam az embert, de csak megyek tovább. Mert szemérmetes, kezdő újságíró vagyok, s Beke Györgyre akkor is zavartan nézek, ha tetőtől talpig sáros. Nem merek „kikezdeni” vele. Azóta már megírt tucatnyi könyvet, kipróbálta a boltívek teherbírását, megjárta a hepehupás vén Szilágyságot, tudósított Erdélyből, nehéztöltetű írásokat publikált, — de ha őt olvasom, ma is a lefröcskölt embert látom. Sok helyen megfordult Beke György, sok író-olvasó találkozón vett részt. Van egy kicsi falu Alcsíkon, még száz lakosa sincsen. Abban a faluban mióta a világ világ, csak egyszer volt író-olvasó találkozó. Hogy mi került ott felolvasásra, azt nem tudjak már az emberek, de hogy Beke György olvasott fel, abban biztosak... Ferencz Imre Fotográfiák Kassákról Kiállítás nyílt Budapesten a Kossuth-díjas író, költő, festő és művészeti szakíró halálának 25. évfordulóján — Fotográfiák Kassákról 1915-1967 címmel. A magyar avantgárd egyik legérdekesebb egyéniségéről készült több ezer felvételből 221-et állítottak ki az emlékmúzeumban; s készítői között olyan fotósok vannak, mint Rónai Dénes, Doffán Károly, André Kertész, Lucien Hervé. így a magyar fotográfia történetének első ötven évét is reprezentálja. Tudományos, művészeti együttműködés Szakmai továbbképzés céljából kölcsönösen ösztöndíjakat biztosít hazánk és Albánia egyetemi és művészeti főiskolai oktatók, tudományos kutatók számára. Ezt rögzíti a tegnap aláírt együttműködési munkaterv. Elősegítik a magyar és albán nyelv tanítását is felsőoktatási intézményeikben; segítik a két ország tankönyveiben mindkét ország történelmének, irodalmának, földrajzának, kultúrájának, valamint más társadalompolitikai és gazdasági jellemzőinek korrekt bemutatását. Magyarságismereti népfőiskola Magyarságismereti népfőiskola nyílt Debrecenben a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán. A kéthetes kurzusra 40 fiatal érkezett: legtöbben Kárpátaljáról és Erdélyből, de részt vesznek svájci, svédországi, japán ifjak is. A hallgatók a magyar kultúrával, a nemzeti történetemmel, a néphagyományokkal és a népzenével ismerkednek. Fölkeresik a környék történelmi emlékhelyeit is. Üdülőtábor mozgássérülteknek Példaértékű összefogással szerveződik Kecskeméten a mozgássérültek első nemzetközi üdülőtábora. A Kertészeti Főiskola kollégiumában július utolsó hetében kezdődő nyaraláson — általános iskolástól nyugdíjasig minden korosztályban — több mint száz mozgáskorlátozott vesz részt, teljesen díjmentesen. Az egyhetes üdülés résztvevőinek fele hazánkban él, a többiek a környező országokból jönnek. Fesztivál sikerek nélkül Alig kötöttek üzletet idén a Karlovy Vary-filmfesztiválon, ezért is tűnik furcsának, hogy ezentúl évente szeretnék megrendezni a hamvaiból feléledt filmszemlét. A fődíjat Enrique Gabriel Lipschutz argentin rendező Krapatchouk című alkotása nyerte. A filmben két kallódó kelet-európai munkás szeretne visszatérni az időközben független köztársasággá kikiáltott, de valójában elemeire hulló hazájába. Bivalyölő indiánok Egy történelemelőtti bivaly- vadászterület maradványaira bukkantak az amerikai Oklahoma államban. A rendkívül értékes régészeti tetet maradványaiból arra következtettek, hogy az indiánok egy nagy, kijárat nélküli kanyonba terelték a bivalyokat és ott tömegesen ölték te őket. A leleteket, fegyvereket most tanulmányozzák a kutatók.
