Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-17 / 168. szám
1992. július 17., péntek 5 Aranykagyló-fesztivál Siófokon Mexikóiak kalocsai ingben Vidám menettánc a szállodasoron (Folytatás az 1. oldalról) Az ötlet már rég kipattant a város kulturális életéért dolgozók fejéből, de az idén sikerült pénzt és támogatókat találni a megvalósításhoz. Hagyományt akarnak teremteni Siófokon e rendezvénnyel, melynek nyelve, a zene és tánc nemzetközi: a folklórban hazánk amúgy is világhatalom. Molnár„ Árpád polgármester megnyitójában hangsúlyozta: a jövőben a fesztivál része lesz egy nagyobb rendezvénysorozatnak. Segítségével megpróbálják „széthúzni” a néhány hétre zsugorodott szezont. Visszatérve a menettáncra: sosem hittem volna, ha nem látom a két szememmel, hogy a nyugodtságukról, a higgadtságukról híres finnek milyen fékeveszett hangulatot képesek teremteni, no persze egy-egy kimért népi tánc között. Az északiak előtt érzelmes izraeliek haladtak. S mint írtam már, ők adták meg a rendezvény alaphangját. Táncukat előbb csak nézték a turisták, a „szomszéd” Kapos Táncegyüttes tagjai, aztán a fejek, a lábak mozogni kezdtek, s a kör egyre tágulni kezdett, ahogy mind többen kapcsolódtak a játékba. A külföldről érkezettek között kapott helyet a Siófoki Néptánc Együttes, illetve a Kalocsa Tánc- együttes, amelynek egyik jókedvű legénye jóféle borral kí- nálgatta az utca szélén bámészkodókat. Százak és százak kísérték végig a táncosokat — főképp a mexikóiaknak köszönhetően — az Európa szálló elől a hajóállomásig, majd onnan a SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS (Fotó: Kovács Tibor) szabadtéri színpadra, ahol minegyik együttes ízelítőt adott tudásából. A menet élén a világ egyik legnevesebb együttese ragadtatta csudál- kozásra a nézőket: ők Ufából, Baskíriából Jrkeztek, s hírük a Mojszejev együtteséhez mérhető csak széles e világon. Darázsderekú lányok, szilaj férfiak ropták a Petőfi sétányon — ilyent még biztos, hogy nem láttak a sok mindent átélt százéves platánok. A nézők sorában helyet foglaltak Siófok izraeli, finn, észt és erdélyi testvérvárosainak vezetői, s elismeréssel nyilatkoztak a város tisztaságáról, a rendezvény színvonaláról. Este valahányan részt vettek a Hotel Ezüstpartban tartott népek bálján. Ezen lapzártánk után szépségkirálynőt választottak. Ma népművészeti vásárt rendeznek a város főterén, a táncegyüttesek pedig délelőtt a város különböző terein, este I pedig éttermekben, nagyobb üdülőkben szórakoztatják a helybelieket és az ideérkezett turistákat. Czene Attila Kétezer somogyi levelező TIT-es tehetséggondozás Kétezer általános iskolás kapcsolódott be a Somogy megyei TIT levelező baráti körébe. A társulat 1985-ben szervezte meg először a tehetséggondozásnak ezt a formáját. — Fél éven keresztül havonta egyszer feladatlapot küldünk az iskolásoknak — mondta Radios Mária, a TIT munkatársa. — Biológiából, kémiából, történelemből, matematikából, földrajzból és fizikából küldjük a feladványokat. Ezek kapcsolódnak a tantervhez, ugyanakkor többet kívánnak nyújtani. A tehetséges és érdeklődő gyerekeket kutatásra és önképzésre ösztönzik. A feladatlapokat kaposvári és vidéki szaktanárok állítják össze, s ahogy a kérdések között tallózom, totóval, rejtvénnyel, rajzokkal, nyitott mondatokkal találkozom. Változatos formai megoldásokra figyelek föl; olyanokra, amelynek örülneK a tanulók. A levelező baráti körben egyébként a kistelepüléseken élő felső tagozatosok vannak többségben. Kadarkútról, Somogyjád- ról, Kaposmérőből, Balatonszentgyörgyről éppúgy érkeznek kitöltött feladatlapok, mint Kaposvárról. Mindenki visszakapja a lapokat értékeléssel együtt. A legjobbak országos TIT tanulmányi versenyeken vesznek részt, s gyakran pálmával térnek haza... Radics Mária azt is elmondta: a tehetséggondozás e formáját — mégha meg is szűnt erre az állami támogatás, és a pályázati rendszer sem kielégítő —, továbbra is felvállalja a Somogy megyei TIT. (Lőrincz) Bizton mondhatom, hogy a hagyományos kultúra szere- tete és főként értése nagyszerű dolog, fiatalok esetében különösen az. Mert ők eddig mást, másként kóstolgattak az életből. Ha mindezután azt hallom, hogy egy gyermekarcú néptáncegyüttes tagjai, alig háromhónapos munka után szeretnék nyaruk egy részét, akár saját költségen is edzőtáborban tölteni, akkor ez a csapat érdekelni kezd. A kaposvári tanítóképző kollégiumába vezet az utunk, s bár a portai eligazításból homlokegyenest más irányba mennénk, a Kapos Tánc- együttes iránytűt ad kezünkbe: a kistornateremből kiszűrődő magyarországi délszláv dallamok csalhatatlanok. — Ez a jutalomjáték — magyarázza a körből kilépve az együttes gyolcsinges vezetője, Takács László. Homlokán pánt. A nagy „öreg”, akinél fiatalabb öreget ritkán láthatunk. Elnézést kér, de neki dolga van a kólóban. Visszaáll. Es habár a dombóvári Kapos Táncegyüttes nemrég generációváltáson ment át, sokat veszítve szakmai és táncos értékeiből, a legények és leányok meglepő érzékkel engedik magukba a muzsikát, s jelenik meg a muzsika ott lenn, a lábukban, és persze fenn is, a szemükben. Mindezt inspi(Fotó: Király J. Béla) rálja a nagy „öreg”, aki nemcsak hogy tud valamit a hagyományos kultúráról, de vitalitásával képes átadni is. Végülis Takács László az energiát kapta az ifjaktól, cserébe megmutatja: mi is az a néptánc. A fiatalok legnagyobb örömére, amit mutat a jó hangulat, így a következő valódi meglepetés is. A történet: egyszer, amikor a leányzók dalokat tanultak a szomszéd teremben, a fiúk elhatározták: „kikérdezik" őket. De hogy ők se legyenek felkészületlenek a visszakérdezéskor, kitalálták a kaposi kanászost. Amihez a lányok ottfelejtett papucsait használták a botok helyett. Az ötnapos edzőtábor, melyet a gyerekek önköltséges alapon vállaltak, bőven hozott eredményeket. Ebben jelentett óriási segítséget Takács Éva, Mertzel István, Csíkvár József és dr. Máté József Ők egy-egy estét töltöttek meg tartalommal: hol a tánctudásukkal, hol pedig gondolataikkal. így együtt a kettő, a tánctudás és a gondolat, maga a hagyományos kultúra egy szeletének életképessége. Aminek a Kapos Táncegyüttes immár egyik letéteményese. Balassa Tamás Kedvenc a pörkölt és a hagymás rostélyos Szabad a színpad Rökk Marikának Már a Zsákbamacska ősbemutatóján az ő nevével csalogatták a közönséget a nézőtérre. Hatvan esztendővel ezelőtt az akkori Pesti Színházban, a mai Vidám Színpadon, Rökk Marika vitte sikerre az új Eisemanh-ope- rettet, a Zsákbamacskát. A fiatal üdvöske Kovács Sárikát, a vidéki kislányt játszotta a darabban. Nos, Rökk Marikáról mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy vidéki. Magyar szülők gyermekeként Kairóban látta meg a napvilágot, majd Afrika után következett Európa és az amerikai kontinens meghódítása. A párizsi Moulin Rouge és a New York-i Broadway színpadán aratott fergeteges sikerét Budapesten folytatta, sajnos nem sokáig. Remek tánctudását, csodálatos énekhangját a német fimgyártás hamar fölfedezte és meg is fizette. Hosszú évtizedeken keresztül első számú, utánozhatatlan sztárja volt a nyugati revüfilmeknek. A színpadhoz sem lett hűtlen, 1968-ban, Bécsben Rökk Marika vitte sikerre a Hello, Dollycímű musicalt. Néhány éve kevesebbet lehet róla olvasni, viszont a műholdas tévéprogramokon változatlanul vetítik korábbi produkcióit, például az Álmaim asszonya, Szabad a színpad Marikának című zenés-táncos játékokat. -Jó volna látni egyi- ket-másikat a magyar tévében is. Mint annak idején nálunk Honthy Hannának átírták a Csárdáskirálynőt, Rökk Marikának az NSZK-ban fogalmazták újra Bozsena szerepét, a Marica grófnő című darabban. A Kálmán-operettet ebben az átdolgozásban mutatja be ősszel a Fővárosi Operettszínház. Rökk Marikának tehát több mint fél évszázad után ismét szabad a magyar színpad. Nagyon nehezen vállalta el, hogy ismét fellép, de amióta igent mondott Németh Sándor direktornak, példátlan szorgalommal vesz részt a próbákon, korrepetál a karmesterrel, gyakorol a koreográfussal. A balett-teremben az első szóra leereszkedett spárgába... Most a szezon végén csak rövid időt töltött Magyarországon. A Lilaakác étteremben hamisítatlan cserfes pesti asszony módjára rendelt hagymás rostélyost, ha az nincs sertés- pörköltet, közben fogadta hatalmas virágcsokorral érkező hódolóit. Elnézést kért, hogy most nem tudott eleget tenni semmilyen meghívásnak, legyen az bármilyen kedves is, utazik haza, Bad Ischlbe. A népszerű osztrák üdülőhelyen nem véletlenül rendeznek nyaranta operettfesztivált. Sok világhírű zeneszerző élt és alkotott ott, a Straussok mellett Brahms és Lehár Ferenc is. Rökk Marika a korábban németül játszott Bozsena szerepét most magyarul tanulja, hogy ősszel újra egy világsztárhoz méltó sikert arasson Budapesten, a Nagymező utcában. (szabó) Néptánc-edzőtábor önköltségen Kaposi kanászos-papucsos Nyári zenei szeminárium Debrecenben A Magyar-Izraeli Baráti Társaság rendezésében és további tíz szervezet támogatásával megkezdődött Debrecenben az első nyári zenei szeminárium. A több mint egy hétig tartó zenei találkozó résztvevői, hazai zenei középiskolák és főiskolák növendékei megismerkedhetnek izraeli zeneszerzők műveivel, az izraeli hangszeres kultúrával. A megnyitó után a szemináriumot vezető izraeli művésztanárok adtak koncertet a debreceni főiskolán. Tokaji írótábor Augusztus 21-23. között várja az irodalmárokat, szerkesztőket, irodalombarátokat az idei tokaji írótábor. A Tokaji írótábor Alapítvány — a gondozó házigazda — hívja, várja az írótársakat, érdeklődőket a megújult táborba, amely két éve az irodalom önkormányzata szellemében, az egyetemes magyar irodalom fórumaként működik. Az idei téma annak vizsgálata, hogy az elmúlt negyedszázadban az írói autonómia milyen kísérletei és változatai alakultak, alakulhattak ki Kelet-Közép-Európa po- litikai-irodalompolitikai realitásai között. „Recesszió” a telefonkönyvről Több mint száz kézirat érkezett be a Holmi című irodalmi folyóirat év elején meghirdetett kritika pályázatára, melynek célja, hogy kritikusokat, új hangú, eddig ismeretlen szerzőket találjanak a Holmi, s egy kicsit a magyar irodalom számára. A beérkezett pályaművek a filozófiai, a történelemtudományi, a képzőművészeti és a zenei művekből éppúgy merítettek, mint Arany János vagy Nagy László életművéből, de olyan is volt, aki a telefonkönyvről írt „recessziót”. Az Alpok-Adria zenei könyvtárosai Szombathelyen találkoztak a napokban az Alpok-Adria Közösség zenei könyvtárosai. A magyar zenei könyvtárosok mellett érkeztek Olaszországból, Horvátországból, Szlavóniából és Ausztriából is vendégek. Az aránylag kötetlen program a kétoldalú megbeszélések mellett az egyes országok zenei könyvtárainak és könyvtárosainak problémáit ölelte föl. Az olasz Giorgo Lotto, valamint az osztrák Werner Molitschnig a közösség kulturális bizottságának problémáiról is beszámolt. Huszonöt éves a Baranya Az amatőr együttesek életében e ritka kort megélt csapat nemrég tartotta jubileumi ünnepségét. Vidákovics Antal tánckarvezető, koreográfus ezzel egyidőben lemondott tisztségéről, a kezdeményezés jogát átadva a fiatalabb generációnak. Az eltelt negyedszázad alatt több mint ezer táncos fordult meg az együttesben, amely főként autentikus délszláv folklórműsoraival vált ismertté.
