Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-14 / 165. szám
1992. július 14., kedd . SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 A nemzetközi kórusversenyen Krleza kaposvári élményei A Cantus debreceni sikere A Csokonai színkör körei Zoltán Gábor: Színésznek, nézőnek szüksége van a kiszolgáltatottságra (Folytatás az 1. oldalról) A harminc tagú kórus vegyeskari kategóriában indult a kétfordulós versenyen. Az elődöntőn, valamint a döntőn kötelező és szabadon választott műveket kellett előadniuk a résztvevőknek. A világ egyik legrangosabb kórusversenyén az énekkarok csak huszadik századi szerzőktől énekelhettek kíséret nélkül. A döntőn Bárdos Libera me, Maros Messzeségek és Farkas Lupus fecit 3.,4., tételét adta elő a vegyeskar. A kötelező Lajtha László A hegylakók című műve volt. Áprily Lajos versére. A közönség nagy ovációval fogadta a Cantus énekeseit, s a nagy taps' Lud- mány. Géza karnagynak is szólt. A legemlékezetesebb talán a díjátadó ünnepség volt. A zsűri — Szőnyi Erzsébet elnökletével — harmadik díjat adományozott a Cantus vegyeskarnak. A Bárdos-mű tolmácsolásáért pedig különdí- jat kapott a kaposvári tanítóképző kórusa. L. S. Zoltán Gábor színház- és rádiójáték-rendező. Hangjátékai hetente hallhatók a rádióban. Négy éve hátat fordított a nagyszínházaknak és eljött Kaposvárra, hogy a tanítóképző főiskola támogatásával létrehozza a Csokonai színkört. Azzal a fajta — alternatív — színházzal, amit ő itt csinál, addig nem nagyon volt alkalmunk találkozni. Hogy jól csinálja, annak legújabb bizonysága, hogy egyik produkciójukat beválogatták a kazincbarcikai országos amatőr színházi találkozó előadásai közé, amire somogyi színjátszók között évtizedek óta nem volt példa. Az Ifj. Horváth Istvánról elnevezett találkozón Euripidész Bakkhánsnőkjét mutatták be. — Euripidész a görögök talán legpesszimistább, legfeketébb drámaírója... — Az előadás sem kevésbé sötét, a darab befejezése pedig kifejezetten irritálja a közönséget, hiszen amíg el nem indulnak kifelé van úgy, hogy fél óránál is tovább —, azt kántáljuk a képükbe, hogy amire várnak az sose" jő el. Pécsen egyik előadásunkon az éneklőnek nekiment az egyik néző, azt ordítva, hogy igenis eljő és mi ne mondjunk ilyeneket. Ez az agresszív befejezés igazi találkozást hozott. S a jó színház találkozás. Klasszikus tapsos végnél, nagyszínházban is létrejöhet találkozás, de ott nagyon könnyű ezt megúszni. A nagy- színházi előadásokból többnyire hiányzik a kellő védte- lenség. Pedig aki kiszolgáltatott, könnyebben megérinthető. Mi törekszünk a kölcsönös védtelenségre. A nézőknek bekötjük a szemét, úgy vezetjük be a terembe, s ezzel mindjárt az elején kiszolgáltatottá válnak. Színésznek nézőnek szüksége van erre a kiszolgáltatottságra. — Mi volt az indíték, hogy lejön ide jó értelemben vett amatőr színházat csinálni? — A szabadság. Mi magunk cipeljük a díszleteket, készítjük a jelmezeket stb, ezzel kivívtuk magunknak a szabadságot. A nagyszínházaknak többé-kevésbe igazodni kell a közönséghez, politikai helyzetekhez, divatokhoz stb, a rádióban — főleg régebben — meghatározták, hogy évente például hány Beckett-darabot dolgozhatunk föl. Mi, mint Csokonai színkör lényegében azt játszunk, amit akarunk. — A rádióbeli. kötöttségeknek van valami közük ahhoz^hogy főleg ismeretlen közép- és kelet-európai szerzők műveiből rendez hangjátékokat? — Eleinte'valóban a kényszer vitt rá, hiszen ezeket engedélyezték. Aztán rá kellett jönnöm, hogy jó néhány kitűnő akad köztük. Arról nem is beszélve, hogy közép-európaiak ők is, mi is. Össze tudunk kacsintani, mert egyformán megkaptuk a magunkét, és ismerjük egymást, mint a rossz pénzt. Haverok vagyunk. Krleza egyik darabjához például innét Kaposvárról szerezte az élményeit, itt volt katona... állítólag. — Rádiójátékokban szívesen dolgozik gyerekekkel, miért? — Az egész Weöres Sándortól indult ki. Szóval Weöres kapcsán támadt az a^gondola- tom, hogy gyerekekkel kellene úgy mondatni a verseit, ahogy ő is gondolta volna. Utána Szép Ernő, Szabó Lőrinc, Kenéz Ferenc versei következtek hasonló módon, s azután a Jónás Könyve. Hogy miért? Szerencsétlenségükre ezekre a művekre, főleg a Ba- bits-műre rárakódott a hivatalos kultúra unalma: tudják róluk, hogy értékesek, messziről csodálják és csak kellő áhítattal nagy ritkán veszik kézbe őket. Ezt a port letörölni csak egy nem' szokványos előadással lehetett, például gyerekekkel. Ha mondjuk a Jónás Könyvében az Úr felnőtt színész hangján szólal meg, az olyan vitathatatlan, ha gyerekhangon, már könnyebben vagyunk vele kritikusak: észrevesszük, milyen fura játszmákba visz bele bennünket. — Vallásos ember? — 'Konkrét vallást nem tudok elfogadni. A hitemre egészen az utóbbi időkig jellemző volt az a Hajnóczy-írás, amelyben megkérdeztek valakit, hogy szerinte van-e Isten? Természetesen van, — mondta és távozott. — 1989-ben jött ide, mit várt, és mit kapott? — Várakozásaim egy része nem vált be. ígérték, hogy amolyan kisebb stúdiószínházzá nőheti ki magát a színkör, ehelyett állandó helyünk sincs. A terveink között ismét egy görög darab szerepel: Aiszk- hülosztól a Leláncolt Promé- teusz, aztán gyerekekkel szeretnénk közös produkciót létrehozni, Szőke András filmre vinné a Bakkhánsnőket, s készül az őszi Bezzeg Fesztivál. Nagy László Keróka nyári ábrándjai Kerekes Éva a filmről, színházról, egy érdeklődő fiúról * Annak idején, még főiskolásként a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijeként lopta be magát a „köztudatba”. A közelmúltban a filmvásznon is viszontláthatták a nézők, a Zsö- tem egyik főszerepében. Keróka, Manócska, Cincoka — így becézték egykori évfolyamtársai az ezerarcú színinövendéket, aki Kaposváron nőtt fel, s azóta a hazai színházi élet egyik befutott sztárja lett. — Hát igen, elég sokat dolgozom — hárítja el a jelzőt és mindjárt hozzá is teszi: — Talán kicsit többet is, mint kellene. A Radnóti Színpadon a Bugyogó című darabban most estem túl az idei évad ötödik bemutatóján... — Az évad egyik legsikeresebb magyar filmjében, a Zsö- temben is dicsérte a kritika. — Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, ez volt életem eddigi legkomolyabb filmszerepe. A bemutató után sokan megkerestek, gratuláltak, sőt... Egy fiú is bekopogott a színházi öltözőmbe, s azt mondta: „a lényem annyira megragadta”, hogy kíváncsi lett, milyen az a lény az életben is. Úgy veszem észre, azóta is kitartóan érdeklődik a „lényem” iránt. — Ez végülis kellemes érdeklődés. Vagy nem? — El tudok képzelni kellemetlenebbet is. — Családi állapota? 1— Hogy mondjam? Nem vagyok férjnél. — Jut valamikor idő randevúra? — Legfeljebb az esti előadások után. Ebbe bele kell törődnie, aki a társaságomra vágyik. — Mivel telnek Keróka napjai? — Szeptember óta egyetlen egy szabad délelőttöm sem volt, „hajnaltól” itt ülök a színházban. Reggel próba, délután és az esti előadás között szakíthatok valamennyi időt a magánéletemre is, de ez édes kevés ahhoz, hogy elégedett legyek vele. Nyolc-fél kilenc körül kelek, rohanok a színházba, iszom egy kávét és kezdődik a napi daráló. Ha egy kis kikapcsolódásra vágyom, elmegyek valamit vásárolni. — Nem hiányzik a szabad levegő, a mozgás? — Hogyne hiányozna? — Akkor biztosan olyan sokat keres, ami kárpótolja a szabadságért... — Bár úgy lenne! A szerződésem szerint a fizetésemért 90 előadást kell teljesítenem, fellépti díjat csak azután kapok. Szerencsére az idén már túl vagyok a kötelező penzumon, a hátralevő hetekben talán egy kicsit keresheted is. — De hiszen másutt iß játszik. — A Játékszínben is van feladatom, adódott volna egy tévéfilm-szerep is, Makk Károly Székesfehérvárra hívott, de annyira be vagyok fogva, hogy nem engedtek el. így azután igazán nem vet fel a pénz, ha nincs is okom panaszkodni. — Ez a felbolydult, rohanó élet, megéri? — Szeretem ezt a pályát és tudomásul vettem, hogy ez vele jár. Talán másként nem is lehetne csinálni. Ezzel együtt nagyon várom a nyarat. ígérnek egy tévészerepet, de talán el sem vállalom, helyette inkább felpakolom a motyó- mat és elmegyek nyaralni Olaszországba. (Szémann) A faluház őrangyala Az idén felavatott somogy- sámsoni feluházban az elmúlt héten képzőművészeti- és sporttábor működött. A tizennégy helybeli gyerek minden délelőtt Csikós Nagy Márton szobrászművész által tartott foglalkozáson, illetve a ház őrangyalának kifaragásában. (A faszobrot a faluház előtt állítják fel). Hortobágyi alkotótábor A hortobágyi alkotótáborban részt vett festők és grafikusok munkáiból nyílt kiállítás a Hortábágyi fogadóban. Az alkotótáborba a hazaiak mellett Finnországból, Svédországból, Kolumbiából, Hollandiából, Ausztriából, Olaszországból, Németországból, Franciaországból, Cseh és Szlovákiából, Romániából és Ukrajnából érkeztek festő- és grafikusművészek. Az 54 alkotó — elsősorban a puszta ihlette — munkáit egész nyáron megtekinhetik az érdeklőr dők. Vajdasági művelődési szövetség A vajdasági Szenttamáson, (Srbobran) megalakult a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, amely a rossz anyagi körülmények között tevékenykedő kulturális egyesületek összefogását és támogatását tűzte ki célul. Az alakuló konferenciát támogatásáról biztosította Dobrica Cosic, jugoszláv elnök is. Megnyílt a XII. kerámia- biennálé Pécsen a Széchenyi téri Galériában megnyitották a magyar kerámiamüvészet hagyományos hétévenkénti szemléjét, az idén tizenkettedik alkalommal megrendezett országos kerámiabiennálét, a Parti Galériában pedig a XXIV. siklósi kerámiaszimpo- zium zárókiállítását. Az augusztus 23-áig látható kerá- niiabiennálén több mint félszáz művész állított ki. Zenei napok Nyírbátorban A huszonhatodik alkalommal rendezik meg a nyírbátori zenei napokat. A nyitóhangversenyt vasárnap tartották, a Melbourne-i Academy Kórus közreműködésével. A további tizenkét hangversenyen számos hazai és külföldi kórus, valamint szimfonikus zenekar lép fel. A zenekedvelők Brahms-, Händel-, Haydn-, Kodály-, Mendelssohn-, Mozart- és Webber-műveket hallhatnak. ihos Nagyatádon Kerti mulatságot rendeztek a nagyatádi városi strandon, amelynek volt egy somogyi származású, a Szeszélyes évszakokból jól ismert szereplője is. Ihos József, a népszerű humorista mellett az est nagyszerű hangulatának megteremtésében közreműködött még Katona János és Orosz András.
