Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-13 / 164. szám

1992. július 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 11 GYORSASÁGI MOTOROS VILÁGBAJNOKSÁG, HUNGARORING INTERTOTÓ KUPA Gramigni, Lawson és Cadalora a Magyar Nagy díj győztesei Az égiek nem fogadták kegyeikbe a vasárnapra kiírt Magyar Nagydíj gyor­sasági motoros világbajnoki futam szervezőit. Reggel a fővárosban és környékén hosszabb időn keresztül esett az eső, így a kedvezőtlen időjá­rás is ludas abban, hogy a remélt tíz­ezrek helyett, csak néhány ezren lá­togattak ki a versenyek színhelyére, a tavasszal felújított Hungaroringre, ahol 1990 után másodszor rendeztek gyor­sasági motoros vb-futamot. Ám hiba lenne csak az időjárást okolni a nagy­fokú érdektelenség miatt, bizonyára hiba csúszott a világon mindenütt nagy tömegeket vonzó viadal beharangozá­sába, felvezetésébe is. A 125 kcm-esek 26 körös viadala él­vezetes, nagy küzdelmet hozott. A táv első felében az olasz Ezio Gianola (Honda) haladt az élen, aztán a német Ralf Waldmann (Honda) vette át a ve­zetést, majd tőle a 18. körtől az olasz Alessandro Gramigni (Aprilia), az „edzéskirály” örökölte az éllovas pozí­ciót. Rövid ideig még az olasz Fausto Gresini (Honda) is az élre állt, de tőle gyorsan visszaszerezte az elsőséget Gramigni, akinek még az utolsó méte­reken is vissza kellett vernie Wald- mann támadásait. A két magyar célbaért, tőlük ez is szép teljesítmény — Kis Tibor (Honda) egy kör hátránnyal a 27., Szabó Attila (Honda) pedig két kör hátránnyal a 28. helyen végzett. Csak azt a kilenc mo­torost előzték meg, akik a verseny fel­adására kényszerültek. A Magyar Nagydíj végeredménye, 125 kcm (26 kör, 100.567 km): 1. Alessandro Gramigni (olasz, Aprilia), 2. Ralf Waldmann (német, Honda), 3. Fausto Gresini (olasz, Honda), 4. No- boyuki Wakai (japán, Honda), 5. Gab­riele Debbia (olasz, Honda), 6. Hans Spaan (holland, Aprilia), A vb-pontver- seny élcsoportja a kilencedik futam után: 1. Ralf Waldmann 101 pont, 2. Fausto Gresini 88, 3. Alessandro Gra­migni 87, 4. Ezio Gianola 81,5. Bruno Casanova 72, 6. Gabriela Debbia 58. Érdekesen alakult a félliteresek erő­próbája. A rajtot az első kör megtétele után meg kellett ismételni, mert a Hungaroringen is eleredt az eső. Az új­rázás az amerikai Eddie Lawson (Ca- giva) sikerült a legjobban, remekül kapta el a start pillanatát, de az első kör végére visszacsúszott a 8. helyre. Tizenegy körön át az amerikai Randy Mamola (Yamaha) volt az éllovas, az­tán az edzések legjobbja, a szintén amerikai Doug Chandler (Suzuki) ve­zette a mezőnyt — méghozzá igen te­temes előnnyel. Közben elállt az eső, majd hamarosan felszáradt a pálya, s mintha Lawson megtáltosodott volna. (Ez csak azzal magyarázható, hogy ő kockáztatott, s a megismételt rajt előtt nem „vizesgumikat” tétetett fel.) Egy­más után utasította maga mögé az el­lenfeleket, s a végén győzelme nem is forgott már veszélyben. Ez a sikere bizonyára sokáig emlé­kezetes marad, hiszen a Cagiva még soha nem nyert világbajnoki futamot, s ezzel megszakadt a japán márkák hosszú ideje tartó hegemóniója. A Magyar Nagydíj végeredménye 500 kcm (30 kör, 116,040 km): 1. Ed­die Lawson (amerikai, Cagiva), 2. Doug Chandler (amerikai, Suzuki), 3. Randy Mamola (amerikai, Yamaha), 4. Kevin Schwantz (amerikai, Suzuki), 5. Wayne Rainey (amerikai, Yamaha), 6. Wayne Gardner (ausztrál, Honda). A vb-pontverseny élcsoportja a 9. futam után: 1. Michael Doohan 130 pont, 2. Kevin Schwantz 87, 3. Wayne Rainey 73, 4. Doug Chandler 72, 5. John Kocinski 55, 6. Alex Criville 49. Nem volt szerencséjük a 250 kcm-es géposztály képviselőinek sem, mert a második kör után — az időköz­ben eleredt eső miatt — őket is vissza­rendelték a boxutcába. A megismételt startot követően az első kör után még az olasz Doriano Romboni (Honda) vezetett, aztán a kilencedik körig egy másik itáliai, Loris Reggiani (Aprilia) haladt az élen. Ekkor a világbajnoki cím védője, az olasz Luca Cadalora (Honda) kaparintotta magához az éllo­vas pozíciót, őt Reggiani és a spanyol Alberto Púig (Aprilia) követte. A hajrá­ban az olasz Pierfrancesco Chili (Apri­lia) heves rohamot intézett a harmadik hely megszerzéséért, Puggal vívott késhegyre menő csatát, de az egyik kanyarban kicsúszott, fel kellett adnia a küzdelmet, így nemcsak a dobogó­tól, hanem a remélt vb-pontoktól is el kellett búcsúznia. Az utolsó húsz körben így nem mó­dosult az élcsoport sorrendje: az edzéseken is leggyorsabb Cadalora biztosan győzött, mögötte Reggiani és Púig érkezett a célba. Egyes becslések szerint talán tízez­ren tekintették meg a küzdelmeket a helyszínen. Mások, az optimistábbak viszont a 25 ezres nézőszámot sem tartották kizártnak. Mindenesetre a tri­bünök kongtak az ürességtől, s a domboldalak sem népesültek be iga­zán. Ami a „neves” érdeklődőket illeti: a verseny díszvendégei között volt dr. Horváth Balázs tárcanélküli miniszter, a sportügyek felügyelője, Gallov Re­zső államtitkár, az OTSH elnöke és Jos Vaessen, a Nemzetközi Motorke­rékpáros Szövetség (FIM) elnöke is. A Magyar Nagydíj végeredménye 250 kcm (28 kör 108,304 km): 1. Luca Cadalora (olasz, Honda), 2. Loris Reg­giani (olasz, Aprilia), 3. Alberto Púig (spanyol, Aprilia), 4. Masahiro Shimizu (japán, Honda), 5. Wilco Zeelenberg (holland, Suzuki), 6. Helmut Bradl (német, Honda). A vb-pontverseny élcsoportja a ki­lencedik futam után: 1. Luca Cadalora 155 pont, 2. Loris Reggiani97, 3. Pierf- rancesco Chili 72, 4. Helmut Bradl 67, 5. Alberto Púig 62, 6. Masahiro Shi­mizu 44. Győzelem Svájcban Lausanne-Siófok 0-1 (0-1) Első idegenbeli mérkőzé­sén Svájcban győzött a siófoki együttes, s ezzel a táblázat élére ugrott. A csoport másik találkozó­ján: Vorwärts Steyr- Sparta Prága 2-0 (2-0) A csoport állása: 1. Siófok 4 2 2 - 5-3 6 2. Sparta Prága 5 2 2 1 7-6 6 3. Vorwärts Steyr 5 2 1 2 7-7 5 4. Lausanne 6 - 3 3 4-6 3 TOTO 1. Lausanne-Siófok 0-1 2 2. Kiruna-Vác FC-Samsung 0-2 2 3. Grasshoppers-B 1903 0-3 2 4. Olomouc-Admira Wacker 3-1 1 5. Vorwärts S.-Sparta Praha 2-0 1 6. Stahl Linz-St. Gallen 0-3 2 7. Salzburg-Young Boys 4-2 1 8. Dordrecht-Aalborg 1-1 x 9. Maccabi N.-Slavia Praha 1-4 2 10. M. Petah-T.-Leverkusen 3-2 1 11. Schalke 04-Lyngby 1 -2 2 12. Rapid Bukarest-Pitesti 0-1 2 13. Saarbrücken-Hammarby 3-1 1 Pluszmérkőzés: 14. Stuttgarter K.-Hannover 0-2 2 Forma-1 Mansell: kilencből hét Kétszázötven dolláros vacsora A várakozásnak megfele­lően és honfitársai nagy-nagy örömére hazai pályán, Silverstone-ban is nyerni tudott a Forma-1-es gyorsasági autós világbaj­nokság éllovasa, Nigel Man­sell. Az 59 körös vasárnapi vi­adalon a 39 esztendős pilóta az első helyről elrajtolva új­fent gond nélkül gyűjtötte be az első helyet, az idei eddigi kilenc vb-futam közül immár a hetediket nyerve meg. Mansell még azt is megen­gedhette magának, hogy a meglehetősen lassú szere­lőkre bízza magát, akik — nagyjából a versenytáv fe­lénél — csaknem 12 má­sodpercet fecséreltek el a kerékcserére. A brit pilóta közel negyven másodperces előnnyel utasította a máso­dik helyre csapattársát, a szintén Williams-Renault is­tállót erősítő olasz Riccardo Patreset. Mansell győzelme azért is jelentős, mert pálya­futásának 28. GP-elsőségét ünnepelhette, s ezzel a Forma-1-ben szerepelt brit versenyzők sorában a leg­eredményesebbé lépett elő, „ezüstérmes pozícióba” szo­rítva vissza a legendás Jac­kie Stewartot, aki 27 világ- bajnoki futamot nyert meg. A silverstone-i viadalon a második hely sem volt kér­déses, csupán Patrese mö­gött folyt harc a dobogó harmadik fokáért Martin Brundle, Michael Schuma­cher, Gerhard Berger és Mika Häkkinen közreműkö­A Round of the FORMULA 1 WORLD CHAMPIONSHIP désével. Pontosabban ott volt az élbolyban a három­szoros világbajnok, brazil Ayrton Senna is, akinek azonban ezúttal sem volt szerencséje a tavalyi idény­ben még kiválóan működő McLaren Hondájával. Alig néhány körrel a vége előtt ugyanis Senna kiállni kény­szerült, így helyezetlen ma­radt. A silverstone-i futam előtt a jelek szerint nem hi­ába fenyegetőzött azzal, hogy visszavonul a Forma-1 világából, ha a csapatveze­tők nem garantálják neki a technikailag tökéletesen rendben lévő és a végső győzelemre is esélyes ver­senyautót. Még a rajt előtt egy másik epizód „színezte” a Brit Nagydíjat. A finn Mika Hak- kinennek támadt gondja a rend őreivel. Egy motoros járőr állította le a verseny- pályára igyekvő versenyzőt, akit figyelmeztetett, hogy ne hajtson a megengedett se­bességnél gyorsabban, és főleg ne az út jobb oldalán autózzon, mert Angliában a baloldali közlekedés a szo­kás... Häkkinen arra hivat­kozott, hogy igencsak sietős a dolga, mert már késésben volt. Mindenesetre a GP-fu- tamon igazolta, hogy nem megy a szomszédba egy kis sebességlázért. A verseny végén ugyanis őt a hatodik helyen intették le. Hogy tel­jes legyen a britek öröme Mansell mellé a 3. helyre — még egy brit, Martin Brundle állhatott fel. A végeredmény az 59 kö­rös 308,307 km-es verseny­ben: 1. Nigel Mansell (brit, Williams-Renault) 1:25:42,991 óra, 2. Riccardo Patrese (olasz, Williams-Re­nault) 39,094 mp hátrány, 3. Martin Brundle (brit, Benet- ton-Ford) 48,395, 4. Michael Schumacher (német, Benet- ton-Ford) 53,267, 5. Gerhard Berger (oszták, McLaren- Honda) 55,795, 6. Mika Häkkinen (finn, Lotus-Ford) 1:20,138 p. A vb-pontverseny élcso­portja kilenc futam után: 1. Manseí?6 pont, 2. Patrese 40, 3. Schumacher 29, 4. Berger 20, 5. Senna 18, 6. Brundle 13. A márkák versenyében: 1. Williams 116 pont, 2. Benet­ton 42, 3. McLaren 38, 4. Ferrari 13, 5. Lotus 7, 6. Fo­otwork 5. A következő Forma-1-es GP-versenyt július 26-án a Hockenheim-ringen futják a Német Nagydíjért. Újabb amerikai „dopping­áldozat”? Nem kis megrökönyödést keltett az a hír a napokban, miszerint a férfi diszkoszvetés olimpiai esélyesének tartott Kamy Keshmiri barcelonai in­dulása sérülés miatt bizonyta­lanná vált. Az információ azért volt kétes értékű, mert egy­részt az edző-édesapától, nem pedig a versenyzőtől származott, másrészt erről az amerikai atlétikai életet irá­nyító szervezet, a TAC mit sem tudott. Talán most derült fény az igazságra, mert a 23 éves diszkoszvető bejelentette, hogy a TAC értesítése szerint megbukott a doppingvizsgála­ton. A világ idei legjobb ered­ményének tulajdonosa termé­szetesen azonnal ártatlansá­gát hangoztatta, mondván, az egész ügyet azért „kreálták”, mert köztudottan nincs jóban a TAC vezetőivel. Ötven aktív amerikai sport­ember, biztos barcelonai utazó is részt vett azon a jóté­konysági vacsorán, amelynek teljes bevételét az Egyesült Ál­lamok Olimpiai Bizottsága (USOC) pénzalapjára utalták át, és amely természetesen segít majd az amerikai sport­emberek nyári olimpiai-részvé­telében is. A vacsorának több, mint ezer vendége volt. Mindegyi­kőjük 250 dollárt fizetett be, így igen jelentős összeg folyt be. A vacsorameghívottak kö­zött foglalt helyet Norman Schwarzkopf tábornok, aki az iraki háborúban jeleskedett, továbbá Mary Lou Retton, az 1984-es, Los Angeles-ben le­bonyolított nyári olimpiai játé­kok női tornaversenyének összetett győztese is. Schwarzkopf pohárköszöntő­jében azt mondta: nem is az eredmények számítanak majd igazán a barcelonai sportfesz­tiválon, hanem a büszkeség, az, hogy valamennyi amerikai sportember igaz elhivatott­sággal képviselje a csilla­gos-sávos színeket Európá­ban. Az elmúlt évtizedek ameri­kai sportcsillagai közül Alfred Oerter négyszeres olimpiai bajnok diszkoszvető és Bob Beamon, az 1968-as mexikó­városi olimpián világcsúccsal győztes távolugró sok sikert kívánt a hangulatos rendez­vényen a mai amerikai olimpi­konoknak. Sportolókat, edző­ket, orvosokat, más tisztség- viselőket, bírókat is ide szá­mítva körülbelül, 900 tagú lesz az Egyesült Államok nyári olimpiai küldöttségének lét­száma. Az Európába utazók hétfőtől veszik át formaruhá­jukat, egyszersmind átesnek egy kötelező orvosi vizsgála­ton is. A tengerentúli sportküldött­ség tagjai Tampát érintve utaznak át Barcelonába. A csapat utolsó kontingense jú­lius 21-én indul az öreg konti­nensre, spanyol földre. Nápolyban semmiképp — mondja Maradona Június harmincadika óta elvileg ismét edzésbe illene állnia Diego Armando Mara- donának. A tavaly doppingoláson ért, s azért 15 hónapra játékjogától megfosztott argentin labdarúgó számos terve kapott nyilvánossá­got az utóbbi hónapokban. A legújabb nyilat­kozata szerint, amelyet a Telemontecarlo nevű tévéállomás sugározott, a dél-amerikai futballistának esze ágában sincs visszatérni Nápolyba. Tudott, szerződése 1993. június 30-áig köti őt az olasz klubhoz. — A nápolyi vezetőkkel már csak arról va­gyok hajlandó tárgyalni — mondta el Buenos Airesben Maradona —, hogy tekintsenek el a hátralévő egy év szerződésétől. Úgy vagyok vele, mindenhol futballoznék, de nem a Na­pokban. Maradona szeretné, ha kölcsönadnák őt valamelyik ismert klubhoz, s 1993 nyarán visszatérne Argentínába, ott a Boca Juniors- hoz írna alá. — Titkos vágyam, hogy újra bajnoki címre vezessem egykori szeretett csapatomat — fűzte hozzá Maradona. — Hálás lennék, ha ehhez az SSC Napoli vezetői hozzásegíte­nének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom