Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-13 / 164. szám
1992. július 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — VÁLLALKOZÓKNAK 7 Repülőnap a klubnapon A Privát Profit Klub legutóbbi összejövetelén részt vett Gubányi Sándor alezredes, a taszári repülőnap főszervezője. A klubtagokkal ismertette a rendezvény programját, majd szponzori szerződést kínált a vállalkozóknak. Aktuális PP-ajánlatok A Privát Profit kaposvári irodája e héten is adott ki aktuális üzleti ajánlatot tagjainak. Például 1000 darab ösz- szecsukható kerékpárra keresnek vevőt 7300 forintos egységáron. Német nagykereskedő cég keres magyar nagybani importőrt, amely cipőket, cipőkellékeket, textíliákat, technikai fogyasztási cikkeket importálna. Világviszonylatban egyedülálló elven működő számítógépes vírus- védelmi rendszert kínál és forgalmazására keres partnert magyar cég. Az ajánlatokról bővebb információval a PP kaposvári üzletközpontja szolgál. Átképző tanfolyamok Nyolc képző, illetve átképző tanfolyamot indítanak az ősztől Baranyában a pályakezdő, állástalan fiatalok számára. Mintegy 150 fiatalnak nyílik lehetősége többek között az idegen nyelvű gépírás, a vállalkozói, a külkereskedelmi ügyintézés, a környezetvédelmi technológiák, a raktárosi ismeretek megszerzésére. Szuperintenzív almafacsemeték A Zala megyei Egerváron hat hektáros faiskolát alakított ki magánvállalkozásban ifj. Korbuly Kálmán. A vállalkozó az Europlant Osztrák-Magyar Kereskedelmi és Szolgáltató Kft megbízásából, a társaság félkész oltványaiból és eszközeivel állítja elő a mostanában Hollandiában, Ausztriában és Olaszországban rohamosan terjedő szuperintenzív almafacsemetéket. Egy ősi elv újjáéledése Kamarai hírek, információk, üzleti ajánlatok Piac-tan — vállalkozóknak Partnerkereső Minden vállalat, vagy vállalkozás a piacot, a vevőt vagy az ügyfelet kell, hogy számításba vegye, ha el akar adni és nyereséget akar elérni. A középkorban a családok arra törekedtek, hogy a lehető legnagyobb mértékben önellátók legyenek, majd a fölösleget piacra vitték, s így alakultak ki azok a városok, településrendszerek, amelyek korábban a piacoknak adtak helyet. Ebben a helyzetben a kockázat kicsi volt. A piaccal a termelő vagy az eladó közvetlen kapcsolatban állt, a termelő volt az eladó is, ezért csak azt állította elő, amiről tudta, hogy eladható. A valóságban a termelés egyedi megrendelésre történt. Ezek a korai kereskedők a piacra öszpontosítottak, azt termelték, amit piacuk igényeit. Az ipari forradalom előrehaladtával színreléptek a gyárak. A gyárak élén az alapítók álltak, akik általában okos emberek voltak, kereskedelmi tehetséggel megáldva. Erejük kereskedelmi érzékből, hatalmas ambícióból, kockázat- vállalási készségből, a piaci lehetőségek felismeréséből, józan észből és a megfelelő ember kiválasztásának tehetségéből táplálkozott. Keményen dolgozó, józan üzletemberek voltak. Az üzemekben egyidejűleg végbement a szervezeti egységek szakosodása is és az egyszemélyes vezetés, a rutinszerű döntés, az érzékekre hagyatkozás elavulttá vált. Ennek okai: 1. / a vállalat vezetője nem önmagának hanem a részvényeseknek, a tagoknak stb. felelős, ezért terveit tényekkel kell alátámasztania; 2. / a tapasztalatok tények nélkül veszélyessé váltak, mert a piaci környezet túl gyorsan változik, 3. / az új termék beruházási igényei túl magasak lettek, 4. / megnövekedett a vállalatok mérfete, ezért a terveket írásban is el kellett készíteni, s ennek alapján hozhattak döntéseket. Ez az a környezet, amiben megjelent a marketing. A marketing nem jelent mást, mint a tömegtermelés, a verseny és a tömegfogyasztás környezetében megtalálni a pénz-áru-szolgáltatás cseréjének és az eladó közös érdekeit. A marketingismeretek tehát azok, amelyekre minden vállalkozónak szüksége van, ha csökkenteni kívánja kockázatát és a piaci adottságok kihasználásával nyereséget akar elérni. Ha a versenyben akar maradni, ha szeretné kihasználni a növekedési lehetőségeket, akkor mindig a minőséget, az értéket és a fogyasztói igények kielégítését kell a középpontba helyeznie. Azt mondhatnánk, mindezek nem újak, a régi vállalkozói magatartás visszatérését jelenti. Van ebben némi igazság. De nem hagyhatjuk számításon kívül, hogy megváltozott környezetben kell a vállalkozóknak újra színre lépniük. Új technikák, módszerek és felfogások szükségesek, amit magában foglal a marketing és annak számos részterülete. Dr. H. J. Horvátországi kapcsolatok A Bjelovári Regionális Kamara több ajánlattal fordult hazánkhoz. Magyarországra szállítanának különböző faárukat, iroda- és lakóberendezéseket, tölgy és bükk fűrészelt árut, női fapapucsot, kaptafát, nyílászárókat, külső és belső asztalos és üveges munkát. Eladásra kínálnak mező- gazdasági gépeket, rugókat, különböző villás targoncákat, fagyasztott édesvízi és tengeri halakat. Szállítanának fogaskerék és dugattyús szivattyúkat, különböző poliészter formadarabokat (autókarosszé- ria-elemek, fürdőkádak virágedények stb), betonvasat, amiért cserébe fémhulladékot kérnek. Eladnának kenhető és kerek sajtot, tégla- és cserépipari gépeket, berendezéseket, szállítószalagokat, címkézéshez ragasztógépet. Vásárolnának Magyarországról tükör készítéséhez alkalmas üveget, rugó alapanyagokat, puplinpizsamához 100 százalékos pamutot, kidolgozott lenvásznat, műszá- las nyersanyagot női blúzokhoz, golyóscsapágyakat, tömítéseket, üvegszöveteket, betonvasat, acélidomvasat, gumi szállítószalagot. Exportlehetőség Amerikai vállalat fogyasztási cikkeket, minőségi bőrárut, borokat, tésztát, paprikakrémeket, dzsemet vásárolna. Spanyol cég öntöttvas díszítéseket készítő vállalatokat keres, rendszeresen nagyobb mennyiségre lenne vevő. Spanyol cég fajátékokat, oktató játékokat, kézműipari cikkeket, fából készült ruhafogasokat, faszékeket vásárolna. Angliai kereskedő szívesen vásárolna „Habán” vagy hasonló típusú kerámiát, közvetlenül kerámiakészítőtől. Angol cég vásárolna műanyag hulladékgyűjtő zsákokat, fekete színben, megegyezés esetén ötéves szerződéssel. Sürgős ajánlatot vár. Török cég élő, hízott vágómarhát vásárolna nagy meny- nyiségben. Amerikai vállalat magyar népművészeti cikkeket, fazekas árut, kézifonású kosarakat venne. Német cég sürgősen vásárolna különböző zöldség- és gyümölcsféléket mélyhűtötten, frissen, kónzervben. Spanyol cég vásárolna fából készült játékokat, játékszereket. Francia áruházlánc fűmagot, fakerítést és kerti hintát venne. Osztrák cég keres magyar- országi gyártó partnert különböző réz fittingek gyártására nagy darabszámú szériákra. Holland cég eladásra kínál, de egyben vásárolna is különböző háztartási eszközöket, kerti bútorokat és szerszámokat, ruházati cikkeket, kemping-felszereléseket, ajándék-cikkeket. Utazási irodákkal keres együttműködést a Poprádi Utazási Ügynökség, amely a Magas Tátrában és több cseh és szlovák városban szervez programokat. Az üzleti ajánlatokról, a kapcsolatfelvétel módjáról részletes tájékoztatást ad a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara, Kaposvár Bajcsy-Zsilinszky utca 1/c. Telefon: 82/16-244. Egyszerűbb a kereskedelmi kötvény Németországban A Bundesbank tovább liberalizálja a német tőkepiacot, a külföldi vállalatok számára ugyanis megkönnyíti a kereskedelmi kötvények kibocsátását. Augusztus elsejétől a külföldi cégek számára lehetővé válik a D-Mark kereskedelmi kötvények kibocsátása, anélkül hogy egy speciális német leányvállalatot kellene felállítaniuk. Az intézkedés figyelembe veszi az egységes európai piac kialakulása irányába ható tényezőket is. Miután az elmúlt évben a korlátozások elhárultak a kereskedelmi kötvény kibocsátásának útjából, a papír piaca rohamos növekedésnek indult az országban. RIZIKÓFAKTOROK ALAPÍTVA: 1925-BEN Lépéshátrányban a magyar vállalkozó A csillogó külföldi tulajdonú szemüvegszalonok árnyékában működnek a régi, bevezetett optikai szaküzletek. A szalonokhoz képest ezek többnyire kicsik, ámde patinásak, hagyományokkal rendelkeznek, s hosszú évtizedek alatt kialakított üzletkörük, úgy látszik, életben tartja őket. — Kívülről ilyennek látszik a helyzet, de vajon Ön is ezt tapasztalja? — kérdeztem No- vák Lajos látszerészmestert, az egyik üzlet tulajdonosát. — A messziről hívogató szemüvegszalonok, bizony, elhódították a vásárlóink egy részét. Főleg a tehetősebb réteget, amely könnyen kifizet 10-15 ezer forintot egy:egy lencséért vagy keretért. Úgyhogy nekünk, hagyományos értelemben vett mestereknek, nehéz most vállalkozóként felszínen maradnunk! Versenyezni csak úgy tudunk, ha egyre jobb minőségű szolgál-- tatásokat nyújtunk, s ugyanakkor az árainkkal a nyugati konkurencia alatt maradunk. — Az Önök mesterségéhez orvosi vagy műszaki ismeretekre van inkább szükség? — Igényel bizonyos orvosi, anatómiai ismereteket, de csak látszerész-mestervizs- gával rendelkezők végezhetik. Sokáig tiltották Magyarországon ezt a tevékenységet. 1981-ben az elsők között végeztem el a hivatalosan engedélyezett másfél éves tanfolyamot, s azóta gyakorlom. Közben a nagyobbik lányom is kitanulta, a kisebbik pedig ezután fogja. — Az egész család az üzletben dolgozik? — Igen, néha még a feleségem is besegít. Tulajdonképpen én már a lányaim jövőjét építem, hiszen öt évem van a nyugdíjig. S mivel elfáradtam, alig várom, hogy végre az unokámnak és a hobbimnak élhessek! Addig persze, még sok a tennivalóm... — Nem nehéz együtt dolgozni az apának a lányaival? — Üzletpolitikai vitáink ugyan vannak, de szakmailag még sokat tudok segíteni nekik. Szerencsére, meg is fogadják a tanácsaimat. — És a hobbi? Mivel foglalkozik a munkáján kívül? — Két szenvedélyem van: a horgászás és a régi szemüvegkeretek gyűjtése. A 70 darabos készletemből néha kölcsönzők a színházaknak, a tv-nek. Bár, most éppen egy régi szemüveg készítésére kaptam megbízást a tv-től. A film az 50-es években játszódik, s ehhez kell „elkoptatni” egy vadonatúj keretet. — És a horgászás? Mi volt a legnagyobb fogása? — Egy 6 kilós süllő. Novemberben fogtam ki a Balatonból és karácsonyig őriztük a fagyasztóban. Ez volt az ünnepi vacsora fő fogása. A horgászás egyébként remek alkalom az elmélkedésre! Miközben várom a kapást, átgondolom az üzleti terveimet és újra lejátszódnak az agyamban a hét történései. A heti 60-70 óra munka után ez jelenti a regenerálódást. — Említette, hogy a nyugdíjig még sok a tennivalója... — Nézze, ezt az üzletet 1925-ben alapította a nagybátyám. Én 1957-től dolgozom itt. Ma már mind a két lányom részese az üzletnek, s szeretném, ha majd az unokám is folytatná a szakmát. Sok mindent megéltem már, sosem volt könnyű az iparosok sorsa. Mindig a saját lábunkon kellett megállnunk, minket sosem segített senki! Sőt: a tb még ma is hátrányos megkülönböztetést alkalmaz velünk szemben. A külföldi tulajdonban lévő üzleteknek többet térít, mint a hazaiaknak. Ezért ők olcsóbban tudják elkészíteni SZTK-rendelvényre a szemüvegeket, mint mi. A Gazdasági Versenyhivatalhoz fordultunk segítségért, de hiába. Azt válaszolták,hogy mivel a Társadalombiztosítási Főigazgatóság nem vállalkozó, olyan szerződést köt, amilyet akar. így továbbra is kétféle szerződés van érvényben: az egyik a magyar, a másik a külföldi vállalkozókra vonatkozik. De nemcsak a tb-nél kedvezőbb a külföldiek helyzete. A privatizációban is ők járnak élen. A MOM privatizálásával a magyar optikusz- szakma háttéripara külföldi kézbe került. Azóta javult ugyan az ellátás, de az árak jelentősen megemelkedtek, miközben az állami támogatás teljesen megszűnt! A még hazai tulajdonú esztergomi keretgyár is csődöt jelentett, a budapesti gyár pedig padlón van. Hát ilyen a gazdasági környezetünk... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Európa két legnagyobb optikai cége, a Zeiss és a Rodenst- rock szinte versenyt fut egymással a magyar iparosok megnyeréséért. Csakhogy olyan mértékű tőkehiánnyal, amivel mi, kisvállalkozók „rendelkezünk”, esélyünk sincsen, hogy hasznot húzzunk a nagyok versenyéből és partnerként lépjünk fel bármelyikük oldalán. — Megoldási javaslata van? — Nekem az Ofotért privatizációja fáj a legjobban. Egy jól prosperáló vállalatot nem szabadna szétdarabolni és külföldi tulajdonba adni. Szerintem a dolgozók, a kisvállalkozók és egy-két, még talpon levő cég közösen képes lenne felfuttatni. Kedvezőbb feltételekkel én is szívesen részt vennék egy ilyen megoldásban. — A szakma becsületét félti? — Inkább a magyarokét. Eddig a szaktudásunkkal vettük fel a versenyt a TŐKÉVEL szemben és csak kisebb vereségeket szenvedtünk. A mi szakmánkban például az elmúlt két évben csak egyetlen optikus-adta vissza az iparengedélyét. A többiek úgy, ahogy tartják magukat. Sőt, bizonyos áttörés is tapasztalható: a Rodenstrock cég kizárólagos magyarországi képviseletével éppen egyik iparostársunkat bízta meg. De sajnos, több hasonló pozitív példát nem tudok említeni. Nehéz helyzetünk ellensúlyozására újra életre hívtuk 1989-ben a Magyar Optikusok Ipartestületét. Reméljük, együtt megoldást találunk egyre súlyosabb problémáinkra. Szervezettel a hátunk mögött partnerként tárgyalhatunk a hazai kereskedelmi minisztériummal és a külföldi cégekkel egyaránt. A talpon maradásunk, s a későbbi fejlődésünk érdekében van még mit tenni. És erre talán nem is lesz elég az az öt esztendő! Domi Zsuzsa
