Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-02 / 155. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1992. július 2., csütörtök Nyugdíjasok ki mit tud>ja Orömünnep Kaposfüreden Ök voltak az első fecskék... Unokákkal a fonyódi nyomdászüdülőben A kaposfüredi művelődési ház pódiumán két napon át szórakoztatták a nagyérdeműt a nyugdíjasok. Életet az éveknek címmel ott rendezték meg — immár harmadik alkalommal a megyében — a nyugdíjasok ki mit tud-ját. A produkciók sorát figyelve jóízű nosztalgia kerítette hatalmába a többnyire idősebb nézőket. A vidám, pajkos múltidézésben szinte „fürödtek” a szereplők, hiszen néhány perces műsorszámukkal újra átélhették az oly gyorsan, ám már visszahozhatatlanul tovatűnt éveket. A fiatalság esztendeit. Igaz, akkor még könnyebben mozdult a láb, hajlott a derék. Hogy mi nem változott az évtizedek alatt? Talán a humoruk. És ez jó. Még képesek kacajra fakasztani bennünket, ajkukról nem száradt le az énekszó, s az önfeledt muzsikálásban is oly nagy örömüket lelik. Somogytarnóca, Barcs, Csurgó, Balatonlelle, Balaton- újlak, Juta, Kaposvár, Kapos- füred, Marcali, Szőcsény- puszta, Öreglak, Fonyód, Bu- zsák, Igái, Kadarkút, Kapós- mérő, Somogysárd nyugdíjasai jöttek el, s még a szomszéd megyéből, Nagykanizsáról is érkeztek fellépők. A 156 versenyző négy kategóriában lépett színpadra. Kórusok, versmondók mutatkoztak be, Dr. Sipos Imre csokanyavi- sontai országgyűlési képviselő többször emelt szót a volt nyugati hadifoglyok nyugdíjkiegészítése ügyében: jogszabályt sürgetett, s most ennek megváltoztatását szorgalmazza. A miértre így felelt a Somogyi Hírlapnak. — Egyévi munkám, két interpelláció eredményeként hozta meg a kormány márciusban a volt nyugatosok nyugdíjkiegés a néptánc és a hangszeres zene sem volt „mostohagyermek”. Hetven (!) műsorszámnak tapsolhattak a vendégek. Egy-egy nótacsokor, színjáték, saját vers vagy citeramu- zsika után össze-összecsa- pódtak a tenyerek. A fellépők arcán érződött: végre valaki figyel rájuk; fontos az, amit csinálnak. így vélekedett erről az a két, nyolcvan esztendős néni is, aki a közönség elé állt és különdíjat vehetett át. Nem a versengés, a bemutatkozás volt a meghatározó. A zsűri is eképp figyelte a műsorszámokat, s jólesően nyugtázta: nagy kincs megy veszendőbe, ha nem él tovább a nyugdíjas ki mit tud-ok hagyománya. Hon/áth Gáborné, a művelődési ház tiszteletdíjas népművelője meghatottan mesélte: nagyon boldog, hogy ennyien eljöttek, s öröm volt olvasnia a szereplők leveleit is. Az idős, gyakran magára maradt emberek életébe új színt vitt a szereplésre való készülődés. Volt olyan nyugdíjas, aki ezt az érzést strófákba szedte... Valamennyi szereplő emléklapot kapott, a színvonalasabb produkciókért ajándék járt. S hogy a szervezők oszthattak díjakat, az a városi önkormányzatnak, a Városi és Megyei Könyvtárnak, a Pate kaposvári karának, a fazekasszítéséről szóló rendeletét. Véleményem szerint megalázó, diszkriminatív módon. Azt szerettem volna számos elkeseredett, idős ember véleménye alapján (körülbelül 40 000-en vannak az országban a hozzátartozókkal együtt), hogy ők is kapják meg 1989. augusztus 1-jéig visszamenőleg a nyugdíjkiegészítést, és már 30 napnál hosszabb hadifogság után. (A rendelet szerint ugyanis szövetkezetnek, a kaposfüredi téesznek és több segítőkész magánszemélynek köszönhető. A nyugdíjasok ki mit tud-ját közvetítette a füredi kábeltévé: 160 lakásban követhették nyomon a művelődési ház eseményeit. Akik a szabad levegőn akarták élvezni a műsort, megtehették, hiszen az udvaron is felállítottak egy televíziót. A belépődíj ból összegyűlt pénzt a kaposfüredi Életút Alapítvány javára utalták a rendezők. Életet az éveknek — ezzel az elnevezéssel indították útcsak 6 hónapi fogság után jár a nyugatosoknak a kiegészítés és csak 1992. márciustól.) Sokat szenvedtek ezek az emberek is, főleg a franciaországiak, ezért jogtalan és megalázó a megkülönböztetés a szovjet hadifoglyoktól. Nem hiszem, hogy ez annyira igénybe venné az ország teherbíró képességét. Dr. Balsai István igazságügy-miniszterhez fordultam. A jára a nyugdíjas ki mit tud-ot. Ebben a néhány szóban benne van minden, amire vágyhat a nyugalomba vonuló. Életre. Tevékeny, békés, kiegyensúlyozott hétköznapokra, s ha jön a ki mit tud, akkor egy-egy igazi ünnepre is. A két nap ilyen örömünnep volt a más félszáz szereplőnek, a zsűrinek és a szép számú közönségnek is. Vajon mikor lesz ismét ünnep Kaposfüreden? Lőrincz Sándor levélre dr. Bogdán Tibor államtitkártól kaptam elfogadhatatlan választ. Ezért dr. Antall József miniszterelnökhöz fordultam, kérve őt személyesen és levélben is, hogy tűzzék ismét a kormány napirendjére az ügyet. Somogybán, sőt a nagyatádi választókerületben is szép számmal vannak, akik a rendelet alapján elesnek az amúgy is szerény támogatástól. Fonyódon az egyik aprócska vállalati üdülő udvarán kaposvári nyugdíjas nyomdászok napoztak a nagyszülők körül viháncoló unokák viháncoltak. Pelczer Károly mettőrkollé- gájával, Lévai Istvánnal az idén is elsőként vette birtokba a nyomda fonyódi üdülőjét. Szerintük a nyaralóház nem flancos ugyan, de a nyomdai dolgozók legtöbbjének megfelel. A jól fölszerelt konyhában egyszerre több háziasszony is elkészítheti az ebédet, a vacsorát, de akadnak, akik valamelyik üdülőből szerzik be az ételeket. — Nem irigyeljük, hogy a maiak ezt is megengedhetik maguknak. Mi most vagy tizedszer kaptunk lehetőséget két hétre az unokánkkal itteni üdülésre, de a nejem mindig ragaszkodott ahhoz, hogy az ő főztje kerüljön az asztalunkra. így van ez most is. Lévaiék is ezt a módszert választották. Az idén nehezítette a helyzetünket, hogy a közeli kis ABC későn nyitott, így be kell menni a városba vásárolni. No de egy kis séta úgy is kell a nyugdíjasnak — így vélekedett Pelczer Károly. Lévai István Trabantjával beutazott Kaposvárra vásárolni: még az egyre drágább benzin mellett is megéri elmenni a kaposvári hetipiacra, mert a balatoni árak nem a magyar pénztárcákhoz igazodnak — különösen nem a nyugdíjasokéhoz. Lévaiék sokan vannak: étkezéskor nyolcán ülnek az asztalhoz, köztük négy kis unoka. A Lévai nagyszülőknek viszont ez jelenti az igazi üdülést. Kirándulás a fonyódi hegyre, csónakázás, hajóká- zás, fürdés szerepel a két nyugdíjas nyomdászcsalád napi programjában. Pelczer Károlynak éjszakai programja is van: míg a család alszik, ő horgászfelszerelésével „dolgozik”. Közismerten nagy pe- cás. Friss keszeggel kínált és megjegyezte: ha szakszerűen sütik, bizonyos vonatkozásban a fogasnál is előbbre való! A hűtőszekrények szinte dugig süllő-, fogas- és pontyszeletekkel — az üdülést követően Kaposvárra is jut belőlük bőven... — Mi, nyugdíjasok, a mostani kft-től is olcsón kapjuk az üdülési lehetőséget, de az ön- kormányzat ránk is kivetette az üdülési adót. De már most, félidőben is elmondhatjuk: megéri, hiszen esztendőn át szinte ki sem mozdultunk hazulról... Lévaiékkal szemtanúi voltunk, amint a fonyódi Bozót árokban élő növényevő halak, a busák a „haláltáncukat” járták két-három napon át. A nagy esőzés miatt megduzzadt patakból százával érkeztek a nagy testű busák a Balatonba. Itt került sor a halak különös mutatványára: a termetes busák ugráltak, táncoltak, a közeli csónakokba vetették magukat... A horgászok megdöbbenéssel szemlélték a különös látványt, a halak természetellenes mozgását. A busák „vakságát” a parton hirtelen több tucat „vadhorgász” igyekezett kihasználni: hálókkal, vékákkal próbálták foglyul ejteni a megzavarodott halakat. Jó volt látni, hogy a hatóság — ha késve is, de még idejekorán — elzavarta a vadorzókat... Horgászoktól hallottuk, hogy a busák „haláltánca” rossz jel: várható halpusztulást jelez! Idős nyomdász barátunk, Pelczer Károly bácsi azonban nem hisz az előrejelzésben. Neki legyen igaza... Kovács Sándor Nyolcán (még) összegyűltek A Kaposvári Leánygimnázium diákjai voltak... Dr. Sipos Imre képviselő indítványa Azonos feltételeket a nyugati hadifoglyok nyugdíjemelésére Mikor kaphatnak nyugdíjat a hozzátartozók? Növekvő tartozás A társadalombiztosítás kintlevősége júniusra elérte a 66 milliárd forintot. Az átveendő 300 milliárdos állami vagyon évi hozadékaként 8-10 százalék (24-30 milliárd forint) várható, amit a tb vagyongyarapításra fordíthat, de hiányt nem pótolhat belőle. Városi létminimum A városi nyugdíjasoknál a havi létminimum nettó ősz- szege ma már — a KSH számításai szerint — egy személyre 8781, két személyre pedig 7582 forint. Egy még aktív felnőtt létminimuma kereken 12 ezer forint. Öreg ember jóslata A banáncserje a jövő nyersanyaga — állítja a 83 esztendős Hein Ruck hamburgi kereskedő és banánkutató. A finom gyümölcs élelmiszerként hasznosul, a növény rostjaiból viszont fonal, papír, csövek, lemezek készíthetők. Az idős úr már kidolgozta, miként alkalmazható a banánhéj az autógyártásban... A Magyarországon jelenleg alkalmazott, egy tucatnál is többféle nyugdíj két fő csoportba sorolható. Az egyik a saját jogú nyugdíjak, a másik a hozzátartozói nyugdíjak csoportja. Saját jogú nyugdíjak: öregség nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, öregségi járadék, munkaképtelenségi járadék, baleseti járadék, baleseti rokkantsági nyugdíj. Hozzátartozói nyugdíjak: öregségi nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, öregségi járadék, munkaképtelenségi járadék, baleseti járadék, baleseti rokkantsági nyugdíj. Hozzátartozói nyugdíjak: özvegyi nyugdíj, végkielégítés, árvaellátás, szülői nyugdíj, özvegyi járadék, baleseti özvegyi nyugdíj, baleseti vég- kielégítés, baleseti árvaellátás, baleseti szülői nyugdíj. A keresetükből, nyugdíjukból élők nemcsak saját magukat, hanem családtagjaikat is eltartják, vagy hozzájárulnak eltartásukhoz. Ezért rendelkezik úgy a társadalombiztosítási törvény, hogy a saját jogú nyugdíjas halála esetén gondoskodni kell az elhunyt nyugdíjából a haláláig részesült hátramaradottak ellátásáról, de legalábbis hozzá kell járulni az addig eltartottak ellátásához. Fontos tudnivaló, hogy a hozzátartozói nyugdíjra jogosultság szempontjából halálesetnek számít az eltűnés is, ha a bíróság jogerősen megállapította az eltűnést. Ez a lehetőség nem eléggé közismert, s emiatt előfordul, hogy a jogosultak elesnek az őket megillető járandóságtól. Aki hozzátartozója halálát szándékosan okozta, hozzátartozói nyugdíjra nem jogosult. Hozzátartozók részére baleseti nyugdíj akkor jár, ha a sérült az üzemi baleset következtében meghalt. Ez a járandóság akkor is jogos, ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg. Abban az esetben is megilleti a hozzátartozókat a baleseti nyugdíj, ha a baleset sérültje a baleseti táppénz folyósítása idején, s nem az üzemi baleset következtében halt ugyan meg, de feltételezhető, hogy életben maradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult. A baleseti sérült hozzátartozói az általános szabálytól azzal az eltéréssel jogosultak ideiglenes vagy állandó özvegyi nyugdíjra, végkielégítésre, árvaellátásra és szülői nyugdíjra, hogy a szolgálati időre való tekintet nélkül jár nekik a hozzátartozói baleseti nyugdíj, az üzemi baleset miatt bekövetkezett halál esetén pedig az özvegyen maradt házastársnak — életkorától, egészségi állapotától, s az árvaellátásra jogosult gyermekek számától függetlenül — állandó özvegyi nyugdíj jár. Ferenczy Europress Többnyire az iskolai évzárókkal egy időben tartják az öregdiákok érettségi találkozót. így történt ez most is: június derekán szépen feldíszített asztal várta az egyik ilyen kaposvári összejövetel résztvevőit az étteremben. Az ünneplők — nyolc idős asszony, nagymamák és dédnagymamák — azután tértek be ide ebédre, hogy a Nagyboldogasszony templomban közös, ökumenikus hálaadáson vettek részt. Az étteremben ezen a vasárnapon szinte minden szempár a tisztes korú hölgyeket figyelte. Amíg ebédre vártak, névsorolvasást tartottak az iskola egykori közös értesítőjéből... A Kaposvári Leánygimnáziumban 1930-ban hatvanhár- man kezdték az első osztályt, közülük azonban 1938 júniusában csak huszonötén tettek sikeres érettségi vizsgát. Ebből a huszonöt hajdani diáklányból az idei találkozón mindössze nyolcán ültek az ünnepi asztalnál... A még életben levők közül ketten kimentették magukat: egyikük éppen aranylakodalmát ülte, a másikat is családi esemény tartotta távol. Az idős asszonyok szemében bizony megcsillant a könny, amikor társuk felolvasta az örökvidám Dódé Nagykanizsáról küldött levelét: ő szinte teljesen mozgás- képtelenné vált... A Pesten élő Ági még készült a kaposvári találkozóra, lefoglalt szobája helyett azonban az egyik fővárosi kórházba költözött... — Bizony, fogyunk. Tavaly például négy volt osztálytársunkat temettük el. Ezért kell esztendőnként találkoznunk. Most Pestről, Pécsről, Nagymányokról érkeztek, s így voltunk a kaposváriakkal együtt mindössze nyolcán — tájékoztatott az egyik, Budapestről jött egykori leánygimnazista. Az idős hölgyek arca földerült, amikor előkerültek az unokák, a dédunokák fényképei! A látvány, a jogos büszkeség még az ilyen korban már megszokott témát, a gyógyszerszedésről szóló „élménybeszámolót” is feledtette. A kaposvári találkozó résztvevői az érettségit követő 54. évben jöttek össze, és sikeresnek mondták rendezvényüket. K. S. (Fotó: Gyertyás László)
