Somogyi Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11 / 163. szám

1992. július 11., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Ajándék a múzeumnak Varga Imre Kossuth- és Herder-díjas szobrászmű­vész, Siófok első díszpolgára, akinek kiállítása nyílt a Kál­mán Imre Múzeumban, az in­tézménynek ajándékozta a tárlaton is szereplő Paraszt­lány című, 1954-ben Siófokon készített faszobrát, valamint La Carogne — Baudelaire kedvese (1984) porcelánszob­rát, amély a költészet egyik legnagyobbja, Charles Baude­laire indíttatásaként született. Somogyi fotók Dunaúj­városban A Magyar Amatőr Fotóklu­bok és Szakkörök Szövetsége szervezésében ma délelőtt nyílik meg Dunaújvárosban a IX. MAFOSZ Szalon. A kiállí­táson a kaposvári Szakszer­vezeti Művelődési Ház Somo­gyi Fotóklubjának tagjai is szerepelnek. Nagy Lajos Ma­daras tája, Lipkovics Tibor Áhítatban című fotója, és Pé­ter János (AFIAP) Sors című képe került falra. Az SMK fo­tóklubjának alkotója, Török József Ebéd című alkotásával szerepel. Csodák a makettasztalon Rövidre nyírta a nyarát a feladat Gáspár Andrásnak, a kaposvári Csiky Gergely Színház díszlettervezőjének: az új évad első gyerekda- rab-bemutatójához, a Szél­kötő Kalamónához Készíti a k-veket. Károlyj Amy és Eörsi István verses mesejátékának díszleteivel foglalkozik otthoni műtermében. A darabot Po­gány Judit rendezi. — Az évadzáró társulati ülésen értesültem arról, hogy a gyerekdarab díszleteit én készíthetem. Nagyon meg­örültem ennek, mert szívesen dolgozom a leghálásabb kö­zönségnek, a fiataloknak. A minap egyeztettük elképzelé­seinket a rendezővel, Pogány Judittal, aki most azért nem lehet jelen a beszélgetésün­kön, mert Pauer Gyulával, a színház korábbi díszletterve­zőjével tárgyai a jelmezekről. — Csak nem megy rá az egész nyara erre a munkára? — Sok éven át díszletfestő­ként dolgoztam a színházban. Ha hozzáadom ezeket a ta­pasztalatokat a díszlettervezői ambíciómhoz, akkor remélem, lesz még időm a kikapcsolódni az őszi szezonkezdésig. A lé­nyeg, hogy jól érzem magam ebben a munkában, arra tö­rekszem, hogy az előadás csodákat mutasson. Ilyen meglepetésekre törekszik a rendező Pogány Judit is. A díszletterv makettnyi vál­tozatát ügyesen mozgatja ujja­ival miközben beszélgetünk. Ügyesen fölemel egy parki fát, egy hatalmas kastélykaput, olyan mint egy játék. — Ahhoz, hogy valóban va­rázslatos legyen a színházi előadás, hány szakma adja össze minden tudását? — Nagyon fontos az aszta­los ötlete, a festőé, a világosí­tóé, a pirotechnikusé, a hang­technikusé, a kellékesé, a műszaké, a díszítőké is. Mind azon igyekszik, hogy az elő­adás sikeres legyen. A Szél­kötő Kalamóna technikai ér­dekessége lesz, hogy a vilá­(Fotó: Gyertyás László) gosító „festi” a díszleteket. Olyan anyagból készülnek ezek, amelyek színét a ráhulló fény adja meg. Ez is hozzátar­tozik a színház varázsához. Horányi Barna A díszlettervező nyara ORVOSKÉPZÉS PÉCSEN (7.) A POTE (1989-1991) Azok a körülmények, ame­lyek hazánkban az 1989/90-es év fordulóján vég­bementek, változásokat köve­teltek az egyetemen is. 1989. december közepén néhány oktató körül kezdett kikristá­lyosodni egy mag, amelyből az ún. Egyetemi Reform Bi­zottság nőtt ki. 1990. május 8-án került nyilvánosságra a Felelősséggel a jövőnkért című 13 pontos javaslat. Ugyancsak ez év tavaszán a Magyar *Demokrata Fórum szervezésében egyetemi kér­désekkel foglalkozó konferen­cia zajlott le, amelyen kialakult az a nézet, hogy kisebb cso­portok foglalkozzanak a leg­fontosabb egyetemi feladatok — oktatás, tudomány, gyógyí­tás — gondjaival. Ezt köve­tően az egyetem rektora, Bauer Miklós tett formálisan is javaslatot a Reform Bizott­ság megszervezésére. A bi­zottság elnöke Kelényi Gábor professzor lett, alelnöke Kel- lermayer Miklós docens. Öt szekcióban (autonómia, okta­tás, kutatás, gyógyítás, gaz­daság) indultak meg a munká­latok. A javaslatokat foglalja össze a „Reform Bizottság munkálatai" c. kiadvány, amelynek munkájában csak­nem kétszáz ember vett részt. Célkitűzése: „elősegíteni az elmúlt 45 év alatt kialakult helyzet újjáalakítását”. 1990 ősze a bizottsági szekciók to­vábbi munkájával telik el, míg megfogalmazódnak, körvona­lazódnak azok a fórumok, amelyek keretében az egye­tem polgárai valóban maguk dönthetnek saját jövőjükről és egyetemük sorsáról. 1991. február 28-án ült ösz- sze — a tanszékek, klinikák tagjai által titkos szavazással választott dolgozókból — az egyetemi küldöttértekezlet, amely döntött az egyetemi ta­nács összetételére vonatkozó javaslatokról. A túlnyomó többség által elfogadott javas­lat szerint a 120 tagú tanács összetétele: 36 intézet­igazgató („hivatalból”), 54 (választandó) oktató, 30 (vá­lasztandó) hallgató. A tanács megalakulása után a rektor és helyettesei lemondtak. Ügyvezető rektor Harsänyi László lett. A tanács döntött a rektorválasztás mód­járól. Eszerint minden megvá­lasztott tanácstag egy előre lepecsételt és a tanács által megválasztott üléselnök, Lé- nárd László professzor által aláírt szavazólapot kap, ame­lyet egy hét „gondolkodási” idő után a rektornak javasolt pro­fesszor nevével egy lezárt, le­pecsételt urnába kellett dobni. A 20 szavazatnál többet ka­pottak - illetve a két legtöbb szavazatot kapott — közül kell' majd a tanácsnak újabb titkos szavazással megválasztani a rektort. 115 tanácstag adott le szavazatot, Kelényi Gábor 45, Czopf József 31, Méhes Ká­roly 7 szavazatot kapott (egy-egy fő kapott 6 illetve 5, 3 fő kapott 4-4, két-két profesz- szor kapott 2, 5 pedig 1-1 sza­vazatot). A két rektorjelölt kö­zül az újabb, március 26-i tit­kos szavazás után Kelényi Gábor 69, Czopf József 45 szavazatot kapott. Kelényi professzort a köztársasági el­nök 1991. május 28-án kine­vezte rektorrá. „Most, amikor átveszem a rektori tisztség, e magas tisz­tesség jelképét, köszöntőm vendégeinket, akiknek jelen­léte jelzi azokat a korszakos változásokat, amelyek Ma­gyarországon és Egyetemün­kön az elmúlt években bekö­vetkeztek. És jelzi az autonom egyetem jelentőségének, sú­lyának növekedését, az egye­tem fontosságát, az egyete­mekét, melyeknek feladatu­kat, jövőnk formálását, ifjúsá­gunk oktatását-nevelését új szemléletben kell betölteniök. Mielőtt ezzel kapcsolatos felfogásunkra kitérnék, úgy gondolom, kötelességem, hogy elődömnek, Bauer pro- fesszór úrnak és segítőtársai­nak... köszönetemet fejezzem ki... Az egyetem jövőjét illetően a cél világos: hármas feladata­ink területén egyaránt érde­keltségi rendszert, versenykö­rülményeket kell megvalósíta­nunk... Amikor Kosáry professzor úr, a Magyar Tudományos Akadémia alnökévé választa­tott, első beszédében hangsú­lyozta: „nem lesz boszorkány- üldözés”. Hasonló véleményt fejtett ki az Új Dunántúli Napló hasábjain Jobst professzor úr is. Azt hiszem, középiskolás történelmi tanulmányaink so­rán mindnyájan bizonyos ha­zafiúi lelkesedéssel vettük tu­domásul Könyves Kálmán úgymond korszerű, hogy ne mondjam liberális törvényke­zését e kérdésben: „De strigis que non sunt nulle questio fiat"... Kálmán törvényei... a strigákra vonatkoztak. Ezek jövendőmondók, a korábbi pogány vallás papnői, vagy modernebb felfogásban a régi rendszer ideológiai képviselői voltak. 1100 körül Könyves Kálmán a megszilárduló ke­reszténység légkörében a régi rendszer ideológiájának kép­viselőit már nem üldözte. Könyves Kálmán törvénye azonban nem vonatkozott a maleficákra és a veneficákra, azaz a bajkeverőkre, bajjal ve­rőkre, illetve méregkeve- rőkre... Egyetemünk új veze­tése egységes abban, hogy az ateizmus 40 éve után ugyan­csak időszerű: egyetemünk szorosabb eszmei és gyakor­lati kontaktusba kíván kerülni a keresztény gondolatvilággal, a keresztény Nyugat-Európá- val... Az egyetem új vezetőségé­nek szilárd elhatározása, hogy az elkövetkezendő két évben kialakítja az autonom, Nyu- gat-Európához felzárkózni kí­vánó, megújuló, kompetetív egyetem alapjait és így lehe­tőséget teremt utódainknak e törekvések kiteljesítésére. Azon gondolatkörben él, mely 1000 éven át vezérelte leg­jobbjainkat, Géza fejedelmet és I. Szent István királyt, Szé­chenyi Istvánt és Mindszenty Józsefet. Mindezekhez szeretnénk az Önök megértő, elszánt, hatha­tós és tartós támogatását kérni.” A rektor öt helyettest (okta­tási, klinikai, tudományos, kül­ügyi, gazdasági) választott maga mellé, őket az Egyetemi tanács hagyta jóvá: Keller- mayer Miklós, Czopf József, Szolcsányi János, Török Béla, Tekeres Miklós. Hagyománya­inkhoz híven újólag teret hódít az universitas eszméje a Pol­lack Mihály Műszaki Főiskola, a Janus Pannonius Tudomá­nyegyetem és a POTE között, amit — jelenleg — laza „kon­föderációként” képzelnek el a szereplők. A POTE új vezetőségének az Európához való felzárkó­zást elősegítő első tetteinek egyike a „Pécsi Orvostudo­mányért" Alapítvány megte­remtése volt 1991. augusztus 17-én. Az alapítvány tisztelet­beli elnöke dr. Habsburg Ottó. Az orvosi kar harmad év­százada alatt és az orvose­gyetem négy évtizede során az előbbit valamivel több mint háromezer hallgató látogatta, akik közül diplomát szerzett 2552, az utóbbit több mint hétezer, közülük pedig 6546 jutott diplomához (vagyis csaknem 11 ezer orvostan­hallgató közül 9098 lett orvos; csaknem 85 százalék!). Emlékezetes esemény volt az október 22-én kezdődött „egyetemi napok” ünnepség- sorozat, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc szelleme hatott át: „Szeret­nénk begyógyítani a múlt se­beit, nem újakat ejteni. Valljuk, hogy az igazságnak érvénye­sülnie kell. Azonban a megíté­lés, az elszámoltatás egy de­mokratikus országban, mint amilyenné saját hazánkat kí­vánjuk tenni, csak törvényileg szabályozott úton képzelhető el. Mindazonáltal biztosítha­tom Önöket, hogy magunk igyekszünk az értékest az ér­téktelentől, a valóst a hamistól elkülöníteni, és el is fogjuk tudni különíteni. Az értékeket megbecsüljük, az értéktelent elvetjük... Akik a múltban, 1956-ban elkötelezetten, bátran vállalták a megújulás gondolatát, azok példaképeink. Meghurcoltatá­sukat jóvá tenni nem tudjuk, de igenis tudjuk elismerni em­beri kiválóságukat, áldozatvál­lalásukat, kiállásukat. Hangóz- tatjuk — ők is tudják — hogy az egész Egyetem tisztelete és megbecsülése övezi sze­mélyüket, tetteiket” — így a rektor. Kellermayer rektorhelyettes a társadalom betegségéről beszélt a mintegy félezer or­vos előtt: „Ritkán esik meg, hogy ennyi orvos van együtt. Már ebből is adódik a készte­tésem, hogy magunkról, a magyar népről szóljak. Hiszen úgy látszik, hogy valami sú- lyds betegség sújt bennünket, melynek fő tünete, hogy nem örvendünk, nem vagyunk bol­dogok, amikor mindén okunk megvan rá. Szabadok lettünk, és közben nem ör­vendezünk! ... Nem vidám munkálkodás­ban töltjük napjainkat, hanem közönyösen tétlenkedünk és dermedten, szorongva zúgo­5 Bartók-szeminárium Két zenei esemény színhe­lye Sz.ombathely: tegnap megkezdődött a nemzetközi Bartók-szeminárium. Két hé­ten át neves professzorok nyolc kurzusban oktatnak. Köztük van Eötvös Péter és Dominique Rouits karmester, Kocsis Zoltán és Rohmann Imre zongoraművész, Perényi Miklós gordonkaművész. A szemináriummal egy időben van a Bartók-fesztivál. A nyitó hangverseny kedden lesz. Megújuló szabadtéri színpad A szegedi önkormányzat ér­tékesítette a szabadtéri játé­kok igazgatósági irodáját. A Budapest Bank Rt több mint 21 millióért vette meg a szom­szédos épületet. Ebből a pénzből újítják fel a szabadtéri színpad nézőterét. Régi vá­gyuk valósul meg: a mozgat­ható, elbontható nézőtér. Kaláka fesztivál Ma és holnap ismét meg­rendezik a diósgyőri vár falai között a Kaláka nemzetközi folkfesztivált. Az elmúlt évek­ben a Magyar Televízió révén szinte az egész világ megis­merhette az itteni programo­kat. A különleges akusztikájú várudvaron a legjobb magyar, latin-amerikai, angol, svéd, észak-amerikai, kelet-európai és más, a világ számos or­szágából érkezett együttesek váltják egymást. Az igazi folk- rajongók már a hét közepén sátrat vertek a nagyközönség elől lezárt vár környékén. lódunk. Rettegünk. Továbbra is rettegünk! Egyszóval bete­gek vagyunk, nagyon bete­gek! ... Ne próbáljunk kibújni a felelősség alól, hiszen mi vagyunk azok, akik felesküd­tünk a nép testi, lelki gyógyítá­sára! Ne gondoljuk, hogy a magyar népnek a mostani sú­lyos betegsége n$m tartozik ránk. Az lehet, hogy mi ma­gunk is megbetegedtünk az elmúlt 40 év alatt, de nem le­het, hogy kivonjuk magunkat a betegség okainak feltárása és az igazi gyógymód kimunká­lása alól. Mint minden betegségnél, itt is jelentkeznek álgyógyítók! A felszínen ügyködők ... Min­den időben, de kiváltképp most, a XX. század végén egy nemzet boldogulása, gazda­godása, az alkotó személyi­ségek, az alkotó elmék soka­ságán múlik. A kommunista diktatúrák­ban az Egyén volt a legveszé­lyesebb, a legjobban üldözött. Vagyis a nemzet boldogulá­sának pilléreit irtották legin­kább, kifejlődésüket már csírá­jában elfojtották... Az alkotó elmévé válás alapfeltétele az önbizalom, a hittel teli személyiség. Az a borzalmas félelem, amely át­terjedt ide a lágerekkel teli Szibériából, az orosz sötét­ségből, már szinte a pólyában csorbította a személyiséget... Volt kivétel? Volt! Igen! Azokban a nehéz időkben is voltak, akik védelmet találtak a hitben, a családban, és alkotó személyiségekké tudtak válni. De sajnos számuk csekély. Nem elég a nemzet egészsé­gessé tételéhez...” Benke József A POTE története — amelynek alapján a ma befe­jeződött sorozat készült — 356 oldal terjedelmű, és meg­vásárolható július 25-e után 300 forintért Kaposváron a Somogyi Hírlap szerkesztő­ségében, a Kontrássy u. 2/a. sz. alatt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom