Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-08 / 134. szám
1992. június 8., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Hagyományteremtő nyárköszöntö Pünkösdi virág- özön Bogláron A balatoni déli part nyárutói látványossága a bogiári szüreti ünnep. A helybeliek készülődése az idegenforgalmi szezonra sem késlekedik, ám csendes még a tóparti település. Hagyományteremtő nyárköszöntö rendezvénnyel is igyekeztek kedvet kerekíteni a tóparti település iránt, szombaton pünkösdi látványosságokkal csalogatták a vendégeket a helyi művelődési házba. A legtöbben a virágkötészeti bemutató iránt érdeklődtek, erre meghívták a déli part minden virágárusát, akik közül kevesen maradtak távol. A művelődési ház színház- termét a nyárelő virágainak illata töltötte be, ám meglepetésül szolgált Csuha László bogiári patikus kaktuszgyűjteményének a bemutatója. Olyan kaktuszritkaságokat is megcsodálhattunk, amelyeket a washingtoni „kaktuszegyezmény’’ alapján védetté nyilvánítottak. Bujdosó Ferencné és Móri Imre, a bogiári Mathiasz János szakközépiskola tanára kezdeményezte a nyárelői rendezvényt. — Kertésztanár a foglalkozásom, ám elsősorban bogiári polgárnak vallom magamat. Éppen ezért tartottam magam is fontosnak, hogy a bogiári pünkösdnek is hagyományt teremtsünk a szüreti vígság mellett. Reggel óta többszáz helyi lakos kereste föl a művelődési házat, virágokkal feldíszített kerékpárokkal járták be a várost a fiatalok. Ugyan nincs különösebb népi haKézmüves bemutató gyománya a pünkösdnek Bogláron, de a jövőben szeretnénk bemutatni a helyi asszonyok messzeföldön is ismert kézimunkáit. — A programban a helyi amatőr együttesek bemutatója is szerepelt, de ez elDíszítik a menyasszonyi autót maradt. Mi ennek az oka? — Országos rendezvényeken szerepelnek, s ez csak a meghívók elkészítése után derült ki. A leilei Szelence együttes Szekszárdra utazott, a bogiári általános iskola beszédművelő szakköre országos vetélkedőn vesz részt. A bogiári pünkösd vendégei adakozhattak is. A bogiári Lions klub a helyi és a leilei beteg gyerekeknek, az idős rászorulóknak gyűjtött a házi készítésű sütemények, tészták árusításával. Délutánra feldszítettek egy piros személyautót is a festőpaletta színeivel vetélkedő virágokkal, a menyasszonyi kocsival a bogiári pünkösdi királynő utazta be a várost. Kép és szöveg: Horányi Barna TV-NÉZŐ Kern, a kitárulkozó Némileg meglepődtem, amikor annak idején a „Rózsa-produkció” arra vállalkozott, hogy hamvába holt vagy azóta is parázsló első szerelmeket vigyen képernyőre. Ha „privatizáció” akkor legyen kövér: szíve joga mindenkinek, hogy az eleinte alig bevallottat, évtizedek múltán bevallja végre. Hogy a sorozat nem lett ízléstelen „exhibi” vagy könnyfakasztóan szentimentális, hanem egyszerűen kellemes, az nagyban köszönhető Hernádi Juditnak és Kern Andrásnak. A két kiváló színész riporter-szerepben jobban alakít, mint sok „felkent” pályatársunk. Ha kell diszkrétek, ha kell kellően kíváncsiak és ha úgy hozza a dolog finoman összemosolygók — és soha sem tiszteletlenül. Szombat délután az Első szerelem adásában viszont leomlottak a finom demarkáció határai egy igen jól sikerült riportot követően, a Lánchíd tövében pezsgőzve, Kern András nyomdafestéket alig tűrő szavakat vágott pályatársa fejéhez, mivel ebben a társaságban egy hölgy is ült, mint egykori Nagy Első. Akiről gyorsan kiderült, hogy mindkettőjük első (?) szerelme... No lám, gondolhatná a néző: a király meztelen. A bimbózó kapcsolatok bölcsen rezignált szemlélőjéről, Kernről, kitárulkozóan kiderült, hogy neki hogyan is volt hőn imádottja. Hallgatva-nézve a hol romantikus, hol indulatos, hol pedig kellemesen pletykáló diskurzust, egyre tágabb lélekkel fogadta be az ember és elgondolkodott. Nemcsak a múlt ifjúság „tündér taván”, hanem a tündéri viharokon is, amelyen mindenkinek át kell hajóznia, hogy tudja hol van, vagy hol vannak a kikötők, ha nem is mindig azokban jut révbe. Jelképes beszéd ez, miközben Kern műsora vastagon reálisan jelenidejű volt. Mégis az olykor frivol beszélgetést áthelyezte valamiféle megragadóan általánosan igaz, romantikusba — hajdani ifjúságunkba. Szóval: igazán jó volt ezt az Élső szerelmet látni, és a műsorvezető Kern Andrástól nemcsak kitűnő riporteri munka, alkalmi színészi alakítás, hanem egyszerűen szólva derék dolog is volt. T. T. FŐDÍJAS AMATŐRFILM A királyasszony bugyogója Siófokról NAGYOKNÁL A TÖPÖRÖDŐ A NYERŐ A közelmúltban békéscsabai vetítővászon és televízió közvetítette a zsűri és a közönség számára a manapság nemzeti, független film- és vi- Jeófesztivál (pár éve még országos amatőrfilm- és videó- ’esztiválnak nevezett) mozgó- <épszemle alkotásait. Noha Somogyból négy film s eljutott az Alföldre, azaz az nrszágos megmérettetés Helyszínére, dobogós helyezést csak a tizennyolc év alatti categóriában sikerült elérni: a siófoki gimnázium tanulói, Csákovics Lajos és Szűcs János a kissé meghökkentő című A királyasszony bugyo- gójával szerezték meg a fődíjat. A nagyoknál az amatőr profizmus megtestesítői, a Közgáz Vizuális Brigád két tagja vitte el a pálmát a Töpörödő című alkotással. E kategóriában Az élet csodálatos dolog, megéri, hogy biztosítsad című film nyerte el a fődíjat.-bNEVELŐSZÜLŐK KLUBJA Az első évzáró A Somogy Megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézetben tartotta évzáró megbeszélését a nevelőszülők klubja. Az országban elsőként ka- posváron alakult nevelőszülő klub — mondja büszkén a húsz tagú társaság vezetője, Bállá Zoltánné. — Tavaly egy továbbképzésen barátkoztunk össze, akkor vetődött fel a gondolat, hogy más alkalmakkor is találkozhatnánk. Szeptemberben az alakulóülésen láttuk egymást ismét, azóta pedig havonta szombatonként itt az intézményben „összejövünk”, hogy megbeszélhessük problémáinkat. — Majdnem mindannyian hivatásos nevelőszülők vagyunk — tették hozzá többen is. — Ez azt jelenti, hogy saját csemetéink mellett még legalább öt gyermeket kell nevelnünk. Ha együtt a család, bizony sokan csodabogárnak tekintenek bennünket, megjegyzéseket tesznek a hátunk mögött. Pedig ennek a „munkának” is megvannak a szépségei. A „gyivi” kezdeményezésére egy pályázat keretében többen is leírtuk: hogyan lettünk nevelőszülők. Némelyik munka irodalmi alkotásként is megállná a helyét, aki elolvassa jobban megérthet bennünket. A klubfoglalkozások mellett, ahol előadásokat hallgatnak és kötetlen beszélgetéseken vesznek részt, a „pótanyukák” kirándulásokat is szerveznek, vetélkedőkön mérik össze nevelésbéli tudásukat, így téve változatossá az összejöveteleket. Önzetlen segítők szerencsére mindig akadnak. A „gyivi” támogatása nélkül aligha működhetne a klub. A tűzoltók nyílt nap keretében mutatták meg a gyerekeknek a tűzoltólaktanyát. Több helyi vállalkozó is segített a nehéz anyagi helyzetben lévő családokon. B. Zs. Nagykövet voltam Egyiptomban „Nem szeretnék csalódni, nincsenek illúzióim” Tíz nappal a csapatszétválasztási ■ megállapodás özzététele után Mohamed tiad vendége vagyok a bú- súzó chilei nagykövet tiszteltére adott vacsorán. Riad ott olt Asszuánban a Sza- at-Kissinger megbeszélése- en. Az volt a benyomása, ogy Kissinger alaposan is- íeri a közel-keleti kérdés linden részletét és összefüg- ését. (Szóval, megtanulta a ickét.) Mikor észreveszi, ogy vacsoravendégei némi rtetlenkedéssel fogadják azt véleményét, hogy Kissinger genfi értekezlet ellen van, fi- omít a megfogalmazáson: a enfi értekezlet folytatódni ig, de csak akkor lehet ■edményes, ha minden isztvevő őszintén és a meg- gyezés szándékával tárgyal. Ez pedig nem lesz így. Kis- nger azt csinálja, amit a vietnami konferenciával párhuzamosan tett, valahányszor nehézségek támadtak, megjelent, és kétoldalú megbeszéléseken igyekezett megoldani a problémát. Annál inkább lehet erre számítani — mondja Riad —, mert az ingázás Egyiptom és Izrael között bevált. „Amíg a szírek nem lesznek ott Genfben, nem tudom aktivizálnia genfi értekezletet." így kezdi a beszélgetést február elején Garai Róbert külügyminiszter-helyettessel Izmail Fahmi. — „A dolgok haladnak előre, rövidesen megkezdődnek a megbeszélések Genfben, vagy külön-külön. Nehéz, hosszú tárgyalásokra lehet számítani. A háborúnak nincs vége. Továbbra is szükséges pénzt költeni a hadseregre, a valódi harcot azonban a gazdasági fejlődésért, a Csatorna újjáépítéséért kell megvívni! Igaz, az arab országok segítenek, de nem ömlik a pénz Egyiptomba. Ilyen az arab mentalitás”. „Kissinger mind a kétszer saját elhatározásából jött Egyiptomba. Kairó nyílt város, ide mindenki jöhet. Október 6-a után az amerikaiak stratégiája megváltozott. Az elmúlt 24 évben folytatott politikájuk miatt azonban óvatosak vagyunk. Újra kezdjük a politizálást az amerikaiakkal.” Aligha félreérthető, hogy a külügyminiszter Heikalra céloz. Két nappal korábban Szadat újabb szenzációval szolgált: felmentette az AI Ah- ram főszerkesztői tisztjéből eddigi hűséges támogatóját, aki előző nap írt cikkében megkérdőjelezte Nixon és Kissinger szándékainak őszinteségét s a beléjük vetett egyiptomi bizalom realitását. Fahmi okfejtése erősen emlékeztetett Heikal ismételten kifejtett tételére. Fahmi bízik Kissingerben. S amikor ezt mondja: „külön-külön bekérettem magamhoz az amerikai és a szovjet nagykövetet...”, visszaemlékezve a telefonbeszélgetésre, „Fahmi, Ön hazug...”, arra gondolok, micsoda elégtétel lehetett bekéretni az akkor éppen Kairóban tartózkodó Vinogradovot. A következő találkozót Hafez Izmailnál nem volt könnyű „kieszközölni”. Végülis hatszemközti beszélgetésben állapodtunk meg tolmács nélkül. A nemzetbiztonsági tanácsadóhoz én kísértem el a kül- ügy-miniszterhelyettest. A vele érkezett főosztályvezető halálosan megsértődött, hogy nem lehetett jelen. Izmail azzal kezdi, 1973-ban arra a megállapításra jutottak, hogy a politikai megoldás érdekében szükség van katonai akcióra. A végső döntés amerikai útja után született, mert meggyőződtek arról, hogy az Egyesült Államok nem kész komoly erőfeszítésre a közel-keleti kérdés megoldása érdekében. A hadműveletekkel nem az volt a céljuk, hogy teljesen felszabadítsák a megszállt területeket, megsemmisítsék Izraelt, hanem az, hogy lehetővé tegyék a politikai megoldást. A harc eredményei mindenképpen jelentősek akkor is, ha nem mindenben volt megfelelő az egyiptomi hadvezetés színvonala. Sikerült megdön- teni az izraeli gondolkodásban a „terület adta biztonság” teóriáját. Az izraeli csapatok jelenléte a nyugati parton új helyzetet teremtett. A megoldás két lehetőség volt, vagy a háború kiújulása vagy a csapatok szétválasztása. Végülis nagyszabású visszavonulásban egyeztek meg, ebben az amerikaiak nagy szerepet játszottak. A szír fronton a területi viszonyok miatt más a helyzet, ott tulajdonképpen nem csapatszétválasztásról van szó, hanem úgy mondaná, „a békét megelőző lépésről, amely jobb föltételeket teremt a második lépésre.” Ez nem lesz könnyű, mert a szírek komoly előfeltételeket szabnak, így a részleges visz- szavonulást, a lakosság visz- szatelepítését. Mindennek ellenére lesz valamilyen megoldás. Hónapokig eltarthat, amíg Szíria felzárkózik Egyiptom mögé. Az ezt követő szakaszban az Egyesült Államok nem fog nagy szerepet játszani, mert saját érdekeit kielégítették, csökkent a konfrontáció veszélye a Szovjetunióval, s időközben meg fog oldódni az olajembargó problémája. Jellemző, hogy az amerikaiak a genfi értekezleten részt vevő küldöttségük vezetőjévé a 79 éves Ellsworth Bunker nagykövetet nevezték ki, aki nem fog sürgölődni, csak éppen jelen lesz. Nem hiszem, hogy az év vége előtt eredményeket lehetne elérni. Nem szeretnék csalódni, nincsenek illúzióim.” Ha nem tévedek, ez volt az utolsó beszélgetés, amelyet Hafez Izmail mint nemzetbiztonsági tanácsadó külföldi vendéggel folytatott. Két hét múlva elterjedt a hír a diplomáciai testületben, hogy Szádat őt fogja kinevezni moszkvai nagykövetté. (így is történt.) (Folytatjuk) RANDÉJENŐ: