Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-04 / 131. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — GAZDÁSÁGI HORIZONT 1992, június 4„ csütörtök Briliáns ötletek PENZ-TARCA A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat. Hát akkor meg...? Sorozatunk előző részében az „értékőrző fémekről", a nemesfémekről, mint a befektetési lehetőségek egyik formájáról beszélgettünk Lukács Jenő ékszer- és drágakőszakértővel. Megtudtuk: az arany — mint anyag — mindenkor eladható, elzálogosítható, vagy banki fedezetként felajánlható. Igaz, hogy ez a könnyen munkálható drága fém igazi értéket csak ékszerek formájában hordozza? Művészet és súly — Nem egészen. Amíg az anyag értéke örök, a fazon, a megjelenés állandóan változó, a divattól függ. Más értéket képvisel a géppel és mást a kézzel megmunkált arany, ám az ékszer árát nagyobb részben mégis a benne testet öltő anyag adja, és csak az összértéket befolyásolja a feldolgozás mívessége, a hozzá fűződő érzelmek, viszonyok, kultikus kapcsolatok összessége. A kivétel természetesen ez esetben is a szabályt erősíti, hiszen manapság a legtöbb ékszert már géppel állítják elő. Úgy is mondhatnám, hogy ezek „bizsuaranyak”, hiszen mérleggel állapítják meg az árukat. Előfordulhat azonban, hogy a 30 grammos aranyékszer mégis többet érhet, mint egy 100 grammos, ha a kisebb súlyú egyedi és míves munka. Ekkor azonban többletként a művészi produktumot kell megfizetni. Nem véletlen tehát, hogy az igényes, hozzáértő vásárlók ma is az értékesebb ékszereket keresik, és nem a kilóra vásárolható tucatárut. — Mit lehet tanácsolni azoknak, akik az „olcsó arany korszakában”, a 60-as és 70-es években súlyos, de otromba aranytárgyakat vásároltak? — A nehéz, gépi készítésű láncok többsége egy bizonyos használati idő után javíthatatlanná válik. Ezért ha megunta a tulajdonosa ezeket az ékszereket, be kell olvasztatni őket, és ízléses, igazi ékszert kell belőlük csináltatni. Ez gyakran pénzbe kerül, hiszen a munkáért végsősoron arannyal lehet fizetni. Az érték tehát marad, csak a súly csökken, és az ékszer „ízlésvilága” változik. Ha pedig a tulajdonos ragaszkodik a saját aranyához, akkor is csak a fazonárat kell megfizetnie. Az arany, a drágakő tehát sohasem veszíti el az értékét, ezért az egyszeri invesztíció akár örök időkre szólhat. Ékkövek és drágakövek — Az arany után beszéljünk egy kicsit a drágakövekről is. — Egészen az utóbbi évekig úgy szerepelt a köztudatban, hogy vannak ékkövek, féldrágakövek és drágakövek. Az ékkövek a szintetikus vagy üveg alapanyagú, csiszolt, színes vagy fehér díszítő elemei az ékszereknek. Az úgynevezett féldrágakövek már egyértelműen természetes alapanyagúak, vagyis eredeti ásványok, de nem olyan értékesek, mint a drágakövek: a gyémánt, a rubin, a smaragd és a zafír. A gyémánt a legkeményebb anyag. Aztán a korund-cso- port jön, mint az igen kemény anyagok családja, ahová a vérvörös rubin és a mélykék zafír tartozik. Ezt követi keménységben a berill, amelynek gyűjtőfogalmába többek között a fűzöld smaragd is tartozik. A többi kő, a topáz, az akvamarin, a türkiz — de sorolhatnám a neveket vagy háromszázig — korábban a féldrágakövek csoportját alkottak. A drágakövek ilyen csoportosítása azonban megszűnt. Most mindegyik követ, amelyik természetes alapanyagú ásvány, a drágakövek közé sorolunk; ám vannak értékesebbek és kevésbé értékesek. Emiatt a drágakövek mellett ma már csak az ékköveket különbözteti meg a szakma, mint különálló csoportot. vKöztudott, hogy a gyémántból csiszolják a briliánst, mégpedig hosszas matematikai és fénytani előkészületek után. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a briliáns csak a csiszolás! formát jelenti, tehát azt, amikor a gyémántot a legtökéletesebbre, vagyis pontosan 57 laposra csiszolják. Ekkor veri vissza a gyémánt a legtökéletesebben a sugarat. Adódnak meglepetések A gyémántot ma már számítógéppel csiszolják, így készülnek a különféle „fantáziakövek”, amelyeknél nem a fényvisszaverés, hanem az alak a meghatározó. Csiszolnak csepp, hajó, szív, tégla alakú köveket, ezek nem csillognak úgy, mint a klasszikus briliánskövek. Magyarországon az emberek gyémántba is fektettek jelentős pénzeket, de nem igazán jó minőségű kövekbe. Úgy gondolták, minél nagyobb a kő, annál értékesebb. Ebből aztán sok meglepetés származott, amikor értékesíteni szerették volna a gyémántjaikat: kiderült, nem voltak úgy csiszolva, ahogyan az valódi értéket adna a kőnek. A briliánshoz érteni kell, ha valaki ebben kívánja tartani a pénzét. — Mit tehetnek, akik befektetőként a nemesfémek és a drágakövek világában szeretnének jártasságot szerezni? — A nemesfémekhez nem kell igazán érteni. Az érték mindenkor az anyag és a mí- vesség harmóniájában keresendő, így a befektetőt a jó ízlése irányíthatja. És persze nem jár rosszul, aki régi ékszert vesz, hiszen ezek értékét egyéb tényezők is befolyásolják. A drágakövekkel azonban más a helyzet. Ezekhez igazán érteni kell, legjobb ha a befektető olyan szakemberhez fordul, akiben igazán megbízik. Mert az üzleti életnek ez az ága bizalomra épül. Mertl László Igazi sziget Olvasom, hogy a kubai Mezőgazdasági Kistermelők Szövetsége háromnapos konferenciát tartott Havannában. Ezen arra a fő következtetésre jutottak, hogy a törvény teljes szigorával kell fellépni azokkal a kistermelőkkel szemben, akik terményeiket az állami felvásárlóhálózat megkerülésével, „feketén" értékesítik. (Gondolom, nem a szövetségi tagok szorgalmazták ezt!) A tanácskozáson természetesen több alkalommal felszólalt Fidel Castro államfő is. Adatokkal igyekezett alátámasztani azt a mostanában többször kifejtett véleményét, hogy nagyobb fejlődőképességük miatt a mezőgazdaságban az állami gazdaságoké a jövő. Az adatok, amire Castro hivatkozott a következők: az idei év első négy hónapjában az állami szektor 20,8, a szövetkezeti 20 százalékkal növelte teljesítményét, az egyéni gazdálkodók viszont 8 százalékkal kevesebb terményt szolgáltattak be, mint tavaly ilyenkor. A teória kísértetiesen ismerős — sok kommentárt nem kíván. Kuba földrajzilag szigetország, de úgy tetszik, hogy másként is egyre inkább szigetté válik. Igaz, Havanna Kelet-Eu- rópától messze van, és a modern technika ellenére sem jutnak el a hírek mindenhová. Pedig hát vannak már keserves tapasztalatok, amiből lehetne okulni egy szigeten is! (Vörös) Az idegenforgalom megváltozott irányai A vámszabályok hatása Április végéig a magyar állampolgárok 3,5 millió alkalommal utaztak külföldre, tíz százalékkal többször mint a múlt év azonos időszakában. Új jelenség: amíg tavaly ez idő alatt 30 százalékkal nőtt az Ausztriába utazók száma, addig az idén fél százalékkal csökkent, ugyanakkor a Romániába utazók száma több mint ötven százalékkal nőtt. Feltűnő az is, hogy a délszláv államokba több mint kétszer annyian utaztak, mint a múlt év hasonló időszakában. Külföldről 7,5 millióan érkeztek hazánkba, s ez 3 százalékos emelkedést jelent. Jelentősen, 50 illetve 40 százalékkal visszaesett a Független Államok Közösségéből és Lengyelországból idelátogatók száma. A tény valószínűleg összefügg a magyar vámszabályok megszigorításával. A nyugat-európai országokból a legtöbben, majdnem 1,3 millióan Ausztriából jöttek, — ez 2,5 százalékos növekedés. Németországból 22, az Egyesült Államokból 27, Franciaországból pedig 45 százalékkal látogattak többen Magyarországra, mint a múlt év első négy hónapjában. Nyitás Hamburgban Hamburgban április 7-tő 12-ig magyar kiállítást szerve zett a Promo Kft. Ötven magyar vállalatnak teremtette!' lehetőséget az észak-néme piacon a nyitásra. A magyai kiállítást az alig egyhetes nyitva tartás alatt mintegy 4200-an tekintették meg. Ötmilliárdos kiskereskedelem Somogybán az év első ké hónapjában meghaladta a: ötmilliárd-háromszázmillió fo rintot a bolti- és a vendéglátói kiskereskedelmi forgalma Amíg országosan az előző é' januárjához viszonyítva csak nem tizenöt százalékkal esel vissza a kiskereskedelmi for galom, a megyében a csőkké nés aliq több mint két százaié kos. Rekord infláció Szerbiában rekord mértéki több mint hetven százaléko volt az infláció áprilisban. A energia- és az élelmiszerára emelkedése, a lakbérek nőve kedése az éhezés szélére se dórja a lakosságot. Terjeszkedik az ESSO A német ESSO AG kőola ipari vállalat az idén ötvenmi lió márkával többet kíván b( ruházni a kelet-európai té ségben. Tavaly 150 milli márkát fektettek be Magyaro szágon, Csehszlovákiábai Lengyelországban, illetve volt NDK területén. Hazánl ban az ESSO eddig hároi benzinkutat nyitott. Háztartás — gazdaság (1.) A túlélés művészete Manapság a pénzről még beszélni sem egyszerű, mert előbb-utóbb azt kezdjük el taglalni, nekünk miért olyan kevés vagy másoknak miért van belőle olyan sok. Ez utóbbiak köre nemcsak azokból áll, akiknek sok pénzük van, hanem főleg azokból, akiknek nincs ugyan több, mint az átlagpolgárnak, de tudnak valamit, amit mások még nem tanultak meg. Ez pedig a tűlélés művészete. Vissza kell nyúlnunk nagyanyáink gyakorlatához, a hagyományokhoz: miből gazdálkodtak? A kosztpénzből! A kosztpénzt lehetett elkölteni ennivalóra, mosószerekre, szappanra és tisztítószerekre. A család jövedelmének ezzel a részével mindenütt az asz- szonyok gazdálkodtak, csakúgy, mint ma. Családi költségvetés Ma azonban, sajnos, a családok többségében nincs kosztpénz, csakúgy, mint másra szánható, elkülönített és tiszteletben tartott tartalék sem. Teljesen felrúgtuk vagy elfelejtettük nagyanyáink végtelen felelősségtudatát, amelynek természetes része volt a pénz tisztelete, és az, hogy a holnapra is gondolni kell. A hosszabb távú gondolkodás eszköze volt a minden családban jelen levő bizonytalanság tudomásulvételeként a formálisan vagy csak hallgatólagosan kialakított költségvetés. A család számolt a bevételeivel és a kiadásaival, s arra törekedett, hogy a két oldal között egyensúlyt teremtsen. Az egyensúlyt a kicsiből is tartalékoló magatartás teremtette meg. A család egyensúlyának záloga volt a beosztás, a kötelezettségek — a lakbér, a villany, a gáz, az adó, a hitel stb. — pontos fizetése, mert ezek elmulasztása a család létét veszélyeztette. Megértés és megosztás Hasonló veszélyhelyzetbe kerültünk sok százezren az elmúlt 2-3 évben, pedig az infláció jóval korábban kezdődött, pontosan 1979. július 23-án. Ezen a napon ért véget ugyanis az a korszak, amikor az áremelkedések valamilyen központi kompenzációval jártak együtt. Még emlékszünk a „tej- pénzre”, a „húspénzre”, amelyek egészen 1988-ig adómentesek voltak. Elvileg tehát több mint tíz évünk volt a tanulásra, de hiányzott a kényszer, s ezért nem változtattunk korábbi laza pénzgazdálkodási és fogyasztási szokásainkon. A változtatást azonban már nem halogathatjuk tovább. Tudomásul kell vennünk, hogy életünk szerves részévé válik — az infláció ellenére vagy éppen amiatt — a költségvetés szerinti gazdálkodás. El kell fogadnunk, hogy a költségvetés bizonyos kötöttségekkel jár a család minden tagja számára. Éppen ezért a költségvetés nem egyszerűen a jövedelmek, a keresetek és a kiadások terve, hanem a közös felelősségvállalás, a megértés és megosztás kerete is. A valósághoz igazodó pénzbeosztási terv megtanítja a családot arra, hogy kevesebből éljen meg, mint a pillanatnyi jövedelme, s ezzel fedezetet teremt a hosszabb távú anyagi biztonsághoz is. A költségvetést az egyszerűség kedvéért két részre osztjuk. A egyikbe tartoznak az „állandó”, a másikba a „változó” kiadások. Állandó kiadás a lakbér, a törlesztések, a közüzemi számlák, a biztosítások, az adók, az iskoláztatási költségek. Ezeket minden körülmények között fedezni kell, mert különben a család léte, biztonsága kerül veszélybe. A nem havi kiadásokra is havonta kell tartalékolni, hogy amikor a fizetés esedékessé válik, legyen miből fizetni. Tervezhető a tartalék A változó kiadások között vannak olyanok, amelyeknek költsége nagyrészt tőlünk függ, ezekkel esetenként takarékoskodhatunk. Ilyenek a gépkocsi-üzemanyag, a villany- és gázfogyasztás, a telefonbeszélgetés. Ezek az elmúlt években rendkívül megdrágultak. De a számlák elárulják, mennyit fogyasztottunk, s nem nehéz kiszámítani, mennyivel kell csőkké tenünk, hogy a költségveté keretből ki tudjuk fizetni. A vi tozó kiadások csoportjába S' rolhatjuk a házon kívüli étk zést, a ruházkodást, a szór kozást, a vegyi és kozmetik cikkeket, s általában a szolgí tatásokat. Ezek is tervezhetők, és n miképp tartalékot jelenthe nek. A kosztpénzről pedig ú< kell gondolkodnunk, amint a nagyanyáink is tették, s akk a legnehezebb időszakokat túl tudjuk élni. Hogyan készítsünk teh családi költségvetést? Tartsi be a következő lépéseket: v gyük sorra a várható jövedi meket, bevételeket és kiad sokat, s újra és újra elenőr zük a bevételek és a kiadás' alakulását. Évtizedek óta c nálom. Érdemes megpróbálni! Hoffmann Istvánná c a BKE egyetemi tané Tengerjáró német rendelésre Harminc éve dolgozik a Ganz Danubiusban Mikó György főkonstruktőr, tervező hajómórnök. Munkássága alatt száz tengeri hajó, több száz úszódaru tervezésén dolgozott. Jelenleg német megrendelésre tengerjáró hajót készítenek, így a főkonsktruktőr igen gyakori vendég a sólyatéren.
