Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27 / 151. szám

1992. június 27., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 Negyedik helyen a Bányász Varga István: Sikeres evünk volt Történetének legjobb baj­nokságát zárta a Siófoki Bányász labdarúgó-csa­pata. Az 1991-92-es évnek nagyszabású tervekkel ne­kivágott Balaton-partiak — az ismert téli „események” után — a negyedik helyen végeztek. Siker, vagy ku­darc az idei szereplés? Többek közt erre a kérdésre vártunk választ Varga Ist­vántól, a Bányász távozó vezető edzőjétől. Sok minden történt egy esz­tendő alatt, amit figyelembe kell venni az értékelésnél, s amire magyar szinten eddig nemigen volt példa — mondta Varga István. — Nem lehet összehasonlítani a Siófoki Bányászt más klubokkal, mert ez egy eddig teljesen szokat­lan apropóból összeállt csapat volt... — Ez az apropó a pénz, a mesés fizetés volt... — Azt nem is titkolta soha senki. Az ősszel úgy látszott, minden nehézség ellenére ott lehetünk a tabella legelején, *noha akkor is voltak már prob­lémáink. A németek állandó , ígérgetései, fizetésbeli csú­szásai azonban zavart okoz tak. Ha ez nincs, 22-23 ponttal vezetnünk kellett volna a baj­nokságot ősz után, ám a 20 pont is szép reményekre jogo­sított... (Szép remények, álmodo­zások. A bárkát egy nyár alatt vezérhajóvá cicomázták, s 'mindenki hitte, hogy így révbe is érhet. A „sima" magyar vi­zeken egészen jól is haladt, mígnem a télen akkora léket kapott, hogy kishíján elsül­lyedt...) — Bár a sportban nincs ér­telmük a „ha’’-va! kezdődő mondatoknak, de ha marad a német szponzor, vajon csapat lett volna-e az ősszel jobbára az egyéni produkcióknak kö­szönhetően sikeres együttes­ből? — Biztos vagyok abban, hogy az őszi csapat az 1-2. hely valamelyikén végzett volna. Utólag már kár a,történ­tek miatt sajnálkozni. Értékén kell kezelni az elért negyedik helyet, figyelembe kell venni azt, hogy a télen már az ösz- szeomlás szélén volt az egye­sület. — Mennyire látta kilátás­talannak a helyzetet, miután bizonyossá vált: André Rit­ter búcsút intett Siófoknak? — Bíztam benne, hogy a céljaikon nem kell jelentősen módosítani, miután kiderült, hogy Fodor mellett csupán Wolf távozik, ám a többiek maradnak. Az biztos, hogy nagyon megzavarta a fejeket a bizonytalanság a jövőt ille­tően. Felkészülésünk is olyan volt, amilyen, és a tavasszal is többen inkább azzal voltak el­foglalva, mi lesz velük a nyár­tól... (A siófoki vezetés „rávetette magát” a lyukakra, villámgyor­san betömködte azokat, ám mindenki tudta: az a hajó már sohasem lesz a régi. Csak tit­kon lehetett abban bízni, hogy a jónevű navigátorok az élha­jók közt tartják a „Bányász-vi­torlást”...) — A Diósgyőr, majd a ZTE elleni vereség bizonyára az ön hitét is megingatta... — Ezeken a mérkőzéseken bizonyossá vált, hogy a do­bogó vagy a nemzetközi ku­paszereplés hiú ábránd. Még a sikertelennek ítélt téli alapo­zás sem lehet mentség e két váratlan fiaskóra. Sajnálom, hogy játékosaim nem tudtak igazi profi módjára gondol­kodni. Nem látták be, hogy sa­ját értékük emelkedik a duplá­jára, ha olyan teljesítményt nyújtanak, hogy sorban állnak értük a „kérők”. — Kimondható-e ma már, hogy nem volt a legszeren­csésebb húzás ennyi sztárjá­tékost egyszerre Siófokra csábítani? — Az eredmények azért jöt­tek — ha jöttek —, mert ma­gyar szinten kiemelkedő tu­dású labdarúgók is játszottak a Siófokban. Ez az egyik oldal. A másik, hogy a kritikus idő­szakban előjöttek a rejtett em­beri tulajdonságok is. Senkit sem akarok megbántani, de például Fodor is azért okozott nekem csalódást, mert a töb­biek előtt azt hangoztatta, hogy bármi történjen is, végig kell csinálni ezt az évet. Köz­ben „megvetette magát” egy vállalkozóval a Fradi szá­mára... — Mindettől függetlenül Fo­dor távozása nagy „érvágás” voít, hiszen nélküle tavasszal igencsak színtelen volt a csa­patjáték... — Fodor távozásával nagy űr keletkezett a középpályás sorban, a Bányászban nem maradt igazán korszerűen ját­szó középpályás. Máriási nem tudta helyzetbe hozni társait, Varsányi is csak egy gól­passzt adott, s Meksz sem ezen a téren tűnt ki. Még Duró hozta magát leginkább, ő is inkább ősszel. Fodor „rúgatta” őszi góljait Gregorral is, aki a tavaszra teljesen „maga alá” került. Neki különösképpen hiányzott a hatékony középső sor, amelytől a labdákat kap­hatta volna. — Ha már a csapatrészek­nél tartunk: a védelem labilis volta is tavaszra vált nyilván­valóvá... — Tudtuk már az őszi idény során is, hogy a hátsó sor na­gyobb célok elérése alkalmat­lan. Gólt, gólokat kellett sze­reznünk, ehhez védőt kellett áldozni, s a hátul maradt em­berek nem tudtak megbirkózni a feladattal. Rengeteg gólt kaptunk beadásból, s számos pont úszott el Bíró hibái miatt is. Abban is különbözött a mi védelmünk például a bajnok FTC hátsó alakzatától, hogy a zöld-fehérek játékosai a labda megszerzése után azonnal folytatni tudták a játékot... — A csatársorban viszont gólkirályunk van — újabb lap a „történelemkönyvbe” —, Fis­cher Pál személyében... — Fischer még a Ferencvá­rosban sem rúgott 16 gólt. Mindenképpen nyerő húzás volt az ő leigazolása, az én rangsoromat egyértelműen ő vezeti. Bár voltak gyengébb meccsei is, sokszor viszont hozta a pontokat a csapatnak. — Általános tapasztalat, hogy a siófoki publikum nem érezte magáénak ezt az együttest úgy, mint elődeit. Vajon miért? — Érthetetlen számomra az a türelmetlenség, amellyel az új játékosokat fogadták. Gre­gor például kifejezetten lelkiző típus, őt nagyon zavarták a bántó bekiabálások. Azt meg­értem, hogy a szép tervek után csalódott a szurkolótá­bor. Kívánom, hogy a követ­kező csapat feleljen meg an­nak, amit várnak. Még egy­szer hangsúlyozom: büszke vagyok rá, hogy az én edző- ségem idején volt a Bányász két legsikeresebb éve! „Érdekes képet mutat az egész éves „hajóút” statiszti­kája. Ősszel idegen vizeken álltak helyet inkább a siófo­kiak, tavasszal már több győz­tes csatát vívtak otthon, de fi­gyelemre méltó, hogy csak a középcsapatokat sikerült le­győzni, az MTK-t és a Kispes­tet nem, nem is beszélve a — Diósgyőrről. Ami pedig a gólo­kat illeti, a következők érdeme a 46 találat: Fischer 16, Gre­gor és Kámán 7-7, Fodor és Duró 4-4, Zare, Keszeg és Máriási 2-2, Wolf és Meksz 1-1 gól) — A búcsúzó vezetőedző a jól végzett munka tudatával állt fel a siófoki kispadról? — Biztos, hogy én is hibáz­tam, például abban, hogy előbb meg kellett vlna talál­nom annak lehetőségét, hogy Fischer, Gregor, Kámán és Kirchmayer egyszerre a pá­lyán lehessen. A vezetők is a „sötétbe ugrottak” azzal, hogy egyszerre nagy csapatot pró­báltak csinálni, s számomra is hatalmas kihívás volt ez az egy év. Az ősz a nagy felada­tok miatt, a tavasz pedig azért, hogy összetartsam a sokfelé húzó társaságot. Úgy érzem, megtettem, ami tőlem tellett. Fónai Imre VII. Duna-Alpesi nemzetközi kettesfogathajtó-verseny Szántódupusztán Nyolc ország harminc fogata Gyertyáé László felvételei) Három napon keresztül Szán- tódpusztán az Idegenforgalmi és Kulturális Központban ren­dezik meg a Duna-Alpesi Kupa nemzetközi kettesfogat­hajtó-versenyt a Pannon Kupá­ért. A házigazda magyarok mel­lett még további hét ország (Ausztria, Németország, Olasz­ország, Svájc, Franciaország, -iománia, Cseh és Szlovák 3ZK) legjobb versenyzői — kö­zöttük világbajnokok és VB-he- lyezettek —, összesen mintegy 30 fogat méri össze egymás sal a tudását ezen a hét végén a Balaton partján. Bár Horvátországból és Li­echtensteinből is érkeztek ne­vezések a VII. Duna-Alpesi Ku­pára, e két ország versenyzői azonban nem érkeztek meg Szántódpusztára. A Duna-Al­pesi nemzetközi kettesfogat- hajtó-versenyt 1985 óta azok­ban az észtén dőkben rendezik meg, amikor nincsen világbaj­nokság. Ep- pen ezért nagyon sokan nem hivatalos Eu- rópa-bajnokságként tartják nyil­ván. Az idei versenynek külön je­lentőséget ad az, hogy jövőre valószínűUSA-ban rendezik meg a kettesfogathajtók világ- bajnokságát, és a „nagymenők” közül sokan most próbálják ki új lovaikat, illetve azt mérik fel, hogy mire képes régi fogatuk. Tegnap már kora reggel talpon voltak a versenyzők és lovaik, hiszen a fogatok bemutatásával hivatalosan is megkezdődött a három napon át tartó viadal. Ezután került sor a díjhaj­tásra. A versenyzők — és a mintegy ezer főnyi nézősereg — igazán nem panaszkodhatott az időjárásra, hiszen végig remek, napsütéses időben zajlott a ver­seny. Holnap 9 órától a 25 kilométe­res maratonhajtást rendezik meg, míg a zárónapon az aka­dályhajtással ér véget a VII. Duna-Alpesi nemzetközi kettes­fogathajtó-verseny. Befejeződtek az Alpok Adria játékok Szlovén és olasz győzelem a zárónapon A tegnapi röplabda- és ko­sárlabdadöntővel végéhez ért Zalaegerszegen az Alpok-Ad­ria nyári játékok küzdelemso­rozata. Ezekben a magyar tar­tományok (köztük Somogy) már nem voltak érdekeltek. Két olasz tartomány, Lom­bardia és Friuli válogatottja ta­lálkozott egymással a röplab­dafináléban. Összecsapásuk csemegét jelentett a sportágat kedvelők számára. A pályán lévő 17 éven aluli játékosok úgyszólván mindent tudnak, ami a röplabdához kell. Emel­lett nem ismernek elveszett labdát, a lelkesedésük pedig határtalan. Magas színvonalú játékukkal a magyar bajnok­ság A-csoportjában is megáll­nák helyüket. A végül 3-1 arányban győztes lombardok ellen pedig élcsapataink sem mehetnének biztosra. A röplabdásokénál is izgal­masabb volt a kosarasok dön­tője. A szlovén és a horvát fia­talok — akik a korábbi találko­zókon valamennyi ellenfelüket fölényesen győzték le — igazi kosarasbemutatót tartottak, zsákolással, hárompontosok­kal, parádés légi szerelések­kel fűszerezve. Nem nehéz megjósolni, néhányukkal fo­gunk még találkozni országuk felnőtt válogatottjában. Egyenlő első játékrész után a második félidőt a szlovének bírták jobban, s megnyerték a Somogy legeredményesebb versenyzője a két aranyér­met szerzett Kovács Réka a dobogó tetején mérkőzést. A látottakból ta­nulhattak a jelenlévő magyar szakemberek és játékosok egyaránt. Az eredményhirdetések után Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke zárta be a tornát, amelynek részletes ér­tékelését hétfői számunkban olvashatják.-Kele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom