Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27 / 151. szám
1992. június 27., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 Negyedik helyen a Bányász Varga István: Sikeres evünk volt Történetének legjobb bajnokságát zárta a Siófoki Bányász labdarúgó-csapata. Az 1991-92-es évnek nagyszabású tervekkel nekivágott Balaton-partiak — az ismert téli „események” után — a negyedik helyen végeztek. Siker, vagy kudarc az idei szereplés? Többek közt erre a kérdésre vártunk választ Varga Istvántól, a Bányász távozó vezető edzőjétől. Sok minden történt egy esztendő alatt, amit figyelembe kell venni az értékelésnél, s amire magyar szinten eddig nemigen volt példa — mondta Varga István. — Nem lehet összehasonlítani a Siófoki Bányászt más klubokkal, mert ez egy eddig teljesen szokatlan apropóból összeállt csapat volt... — Ez az apropó a pénz, a mesés fizetés volt... — Azt nem is titkolta soha senki. Az ősszel úgy látszott, minden nehézség ellenére ott lehetünk a tabella legelején, *noha akkor is voltak már problémáink. A németek állandó , ígérgetései, fizetésbeli csúszásai azonban zavart okoz tak. Ha ez nincs, 22-23 ponttal vezetnünk kellett volna a bajnokságot ősz után, ám a 20 pont is szép reményekre jogosított... (Szép remények, álmodozások. A bárkát egy nyár alatt vezérhajóvá cicomázták, s 'mindenki hitte, hogy így révbe is érhet. A „sima" magyar vizeken egészen jól is haladt, mígnem a télen akkora léket kapott, hogy kishíján elsüllyedt...) — Bár a sportban nincs értelmük a „ha’’-va! kezdődő mondatoknak, de ha marad a német szponzor, vajon csapat lett volna-e az ősszel jobbára az egyéni produkcióknak köszönhetően sikeres együttesből? — Biztos vagyok abban, hogy az őszi csapat az 1-2. hely valamelyikén végzett volna. Utólag már kár a,történtek miatt sajnálkozni. Értékén kell kezelni az elért negyedik helyet, figyelembe kell venni azt, hogy a télen már az ösz- szeomlás szélén volt az egyesület. — Mennyire látta kilátástalannak a helyzetet, miután bizonyossá vált: André Ritter búcsút intett Siófoknak? — Bíztam benne, hogy a céljaikon nem kell jelentősen módosítani, miután kiderült, hogy Fodor mellett csupán Wolf távozik, ám a többiek maradnak. Az biztos, hogy nagyon megzavarta a fejeket a bizonytalanság a jövőt illetően. Felkészülésünk is olyan volt, amilyen, és a tavasszal is többen inkább azzal voltak elfoglalva, mi lesz velük a nyártól... (A siófoki vezetés „rávetette magát” a lyukakra, villámgyorsan betömködte azokat, ám mindenki tudta: az a hajó már sohasem lesz a régi. Csak titkon lehetett abban bízni, hogy a jónevű navigátorok az élhajók közt tartják a „Bányász-vitorlást”...) — A Diósgyőr, majd a ZTE elleni vereség bizonyára az ön hitét is megingatta... — Ezeken a mérkőzéseken bizonyossá vált, hogy a dobogó vagy a nemzetközi kupaszereplés hiú ábránd. Még a sikertelennek ítélt téli alapozás sem lehet mentség e két váratlan fiaskóra. Sajnálom, hogy játékosaim nem tudtak igazi profi módjára gondolkodni. Nem látták be, hogy saját értékük emelkedik a duplájára, ha olyan teljesítményt nyújtanak, hogy sorban állnak értük a „kérők”. — Kimondható-e ma már, hogy nem volt a legszerencsésebb húzás ennyi sztárjátékost egyszerre Siófokra csábítani? — Az eredmények azért jöttek — ha jöttek —, mert magyar szinten kiemelkedő tudású labdarúgók is játszottak a Siófokban. Ez az egyik oldal. A másik, hogy a kritikus időszakban előjöttek a rejtett emberi tulajdonságok is. Senkit sem akarok megbántani, de például Fodor is azért okozott nekem csalódást, mert a többiek előtt azt hangoztatta, hogy bármi történjen is, végig kell csinálni ezt az évet. Közben „megvetette magát” egy vállalkozóval a Fradi számára... — Mindettől függetlenül Fodor távozása nagy „érvágás” voít, hiszen nélküle tavasszal igencsak színtelen volt a csapatjáték... — Fodor távozásával nagy űr keletkezett a középpályás sorban, a Bányászban nem maradt igazán korszerűen játszó középpályás. Máriási nem tudta helyzetbe hozni társait, Varsányi is csak egy gólpasszt adott, s Meksz sem ezen a téren tűnt ki. Még Duró hozta magát leginkább, ő is inkább ősszel. Fodor „rúgatta” őszi góljait Gregorral is, aki a tavaszra teljesen „maga alá” került. Neki különösképpen hiányzott a hatékony középső sor, amelytől a labdákat kaphatta volna. — Ha már a csapatrészeknél tartunk: a védelem labilis volta is tavaszra vált nyilvánvalóvá... — Tudtuk már az őszi idény során is, hogy a hátsó sor nagyobb célok elérése alkalmatlan. Gólt, gólokat kellett szereznünk, ehhez védőt kellett áldozni, s a hátul maradt emberek nem tudtak megbirkózni a feladattal. Rengeteg gólt kaptunk beadásból, s számos pont úszott el Bíró hibái miatt is. Abban is különbözött a mi védelmünk például a bajnok FTC hátsó alakzatától, hogy a zöld-fehérek játékosai a labda megszerzése után azonnal folytatni tudták a játékot... — A csatársorban viszont gólkirályunk van — újabb lap a „történelemkönyvbe” —, Fischer Pál személyében... — Fischer még a Ferencvárosban sem rúgott 16 gólt. Mindenképpen nyerő húzás volt az ő leigazolása, az én rangsoromat egyértelműen ő vezeti. Bár voltak gyengébb meccsei is, sokszor viszont hozta a pontokat a csapatnak. — Általános tapasztalat, hogy a siófoki publikum nem érezte magáénak ezt az együttest úgy, mint elődeit. Vajon miért? — Érthetetlen számomra az a türelmetlenség, amellyel az új játékosokat fogadták. Gregor például kifejezetten lelkiző típus, őt nagyon zavarták a bántó bekiabálások. Azt megértem, hogy a szép tervek után csalódott a szurkolótábor. Kívánom, hogy a következő csapat feleljen meg annak, amit várnak. Még egyszer hangsúlyozom: büszke vagyok rá, hogy az én edző- ségem idején volt a Bányász két legsikeresebb éve! „Érdekes képet mutat az egész éves „hajóút” statisztikája. Ősszel idegen vizeken álltak helyet inkább a siófokiak, tavasszal már több győztes csatát vívtak otthon, de figyelemre méltó, hogy csak a középcsapatokat sikerült legyőzni, az MTK-t és a Kispestet nem, nem is beszélve a — Diósgyőrről. Ami pedig a gólokat illeti, a következők érdeme a 46 találat: Fischer 16, Gregor és Kámán 7-7, Fodor és Duró 4-4, Zare, Keszeg és Máriási 2-2, Wolf és Meksz 1-1 gól) — A búcsúzó vezetőedző a jól végzett munka tudatával állt fel a siófoki kispadról? — Biztos, hogy én is hibáztam, például abban, hogy előbb meg kellett vlna találnom annak lehetőségét, hogy Fischer, Gregor, Kámán és Kirchmayer egyszerre a pályán lehessen. A vezetők is a „sötétbe ugrottak” azzal, hogy egyszerre nagy csapatot próbáltak csinálni, s számomra is hatalmas kihívás volt ez az egy év. Az ősz a nagy feladatok miatt, a tavasz pedig azért, hogy összetartsam a sokfelé húzó társaságot. Úgy érzem, megtettem, ami tőlem tellett. Fónai Imre VII. Duna-Alpesi nemzetközi kettesfogathajtó-verseny Szántódupusztán Nyolc ország harminc fogata Gyertyáé László felvételei) Három napon keresztül Szán- tódpusztán az Idegenforgalmi és Kulturális Központban rendezik meg a Duna-Alpesi Kupa nemzetközi kettesfogathajtó-versenyt a Pannon Kupáért. A házigazda magyarok mellett még további hét ország (Ausztria, Németország, Olaszország, Svájc, Franciaország, -iománia, Cseh és Szlovák 3ZK) legjobb versenyzői — közöttük világbajnokok és VB-he- lyezettek —, összesen mintegy 30 fogat méri össze egymás sal a tudását ezen a hét végén a Balaton partján. Bár Horvátországból és Liechtensteinből is érkeztek nevezések a VII. Duna-Alpesi Kupára, e két ország versenyzői azonban nem érkeztek meg Szántódpusztára. A Duna-Alpesi nemzetközi kettesfogat- hajtó-versenyt 1985 óta azokban az észtén dőkben rendezik meg, amikor nincsen világbajnokság. Ep- pen ezért nagyon sokan nem hivatalos Eu- rópa-bajnokságként tartják nyilván. Az idei versenynek külön jelentőséget ad az, hogy jövőre valószínűUSA-ban rendezik meg a kettesfogathajtók világ- bajnokságát, és a „nagymenők” közül sokan most próbálják ki új lovaikat, illetve azt mérik fel, hogy mire képes régi fogatuk. Tegnap már kora reggel talpon voltak a versenyzők és lovaik, hiszen a fogatok bemutatásával hivatalosan is megkezdődött a három napon át tartó viadal. Ezután került sor a díjhajtásra. A versenyzők — és a mintegy ezer főnyi nézősereg — igazán nem panaszkodhatott az időjárásra, hiszen végig remek, napsütéses időben zajlott a verseny. Holnap 9 órától a 25 kilométeres maratonhajtást rendezik meg, míg a zárónapon az akadályhajtással ér véget a VII. Duna-Alpesi nemzetközi kettesfogathajtó-verseny. Befejeződtek az Alpok Adria játékok Szlovén és olasz győzelem a zárónapon A tegnapi röplabda- és kosárlabdadöntővel végéhez ért Zalaegerszegen az Alpok-Adria nyári játékok küzdelemsorozata. Ezekben a magyar tartományok (köztük Somogy) már nem voltak érdekeltek. Két olasz tartomány, Lombardia és Friuli válogatottja találkozott egymással a röplabdafináléban. Összecsapásuk csemegét jelentett a sportágat kedvelők számára. A pályán lévő 17 éven aluli játékosok úgyszólván mindent tudnak, ami a röplabdához kell. Emellett nem ismernek elveszett labdát, a lelkesedésük pedig határtalan. Magas színvonalú játékukkal a magyar bajnokság A-csoportjában is megállnák helyüket. A végül 3-1 arányban győztes lombardok ellen pedig élcsapataink sem mehetnének biztosra. A röplabdásokénál is izgalmasabb volt a kosarasok döntője. A szlovén és a horvát fiatalok — akik a korábbi találkozókon valamennyi ellenfelüket fölényesen győzték le — igazi kosarasbemutatót tartottak, zsákolással, hárompontosokkal, parádés légi szerelésekkel fűszerezve. Nem nehéz megjósolni, néhányukkal fogunk még találkozni országuk felnőtt válogatottjában. Egyenlő első játékrész után a második félidőt a szlovének bírták jobban, s megnyerték a Somogy legeredményesebb versenyzője a két aranyérmet szerzett Kovács Réka a dobogó tetején mérkőzést. A látottakból tanulhattak a jelenlévő magyar szakemberek és játékosok egyaránt. Az eredményhirdetések után Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke zárta be a tornát, amelynek részletes értékelését hétfői számunkban olvashatják.-Kele-
