Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27 / 151. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. június 27., szombat „Földön hagyott” újlaki pilóták \ Pénztelen szárnyak A sportrepülés támogatá- ! sára ma nagyon Revés a pénz. A repülőgépeket viszont — akár állnak, akár ■ szállnak — időnként ellenőrzésre kell vinni. A kapós- újlaki repülőtér motoros-vontató gépe éppen az j Idén érett meg a nagyjaví- i tásra. A várható költség mintegy 800 ezer forint lesz. j Azt még senki nem tudja, ; hogy a repülőklub miből teremti elő a pénzt. Kerestek támogatókat az újlakiak, hiába. Gondolták: a városi önkormányzat sport- bizottságához fordulnak. Elutasították őket: a technikai sportokat ugyanis nem támogatják. A Szabados Péter polgármesternek küldött levelükben leírták a klub válságos helyzetét, ám a város első embere február óta még nem válaszolt. A megyei közgyűlés anyagi támogatásával és fővédnökségével szervezett gyermeknapot a Császár Károly Repülőklub. A rendezvény kitűnően sikerült. Remélik hát, hogy a hasonló akciók nemcsak a repülősportot népszerűsítik, hanem a konyhára is. hoznak pénzt. Most nyár van, igazi repülőszezon. A halk suhanás, gondatlan szárnyalás érzését azonban a landolás után hamar elfeledtetik az anyagi nehézségek. B. Zs. (Fotók: Kovács Tibor) Küldetésben Csernobil, Tengiz, Orenburg... Mondom dr. Mózsa Szabolcsnak, hogy nevét e rossz emlékű orosz szavakkal összefüggésben ismerem, s még annyit tudok, hogy eredendően somogyi ember. — Legalább háromszáz év kell ahhoz, hogy helyreálljon a csernobili robbanás előtti állapot, addig egymillió embernek kell magasabb sugárértékű térben élnie. Még ma sem tudjuk pontosan, hogy mekkora a radioaktiv terület. Az viszont biztos, hogy van olyan térkép, amelyik egyértelműen kimutatja, hogy Moszkva előtt egy jól meghatározható sávban már nincs olyan mértékű radioaktivitás a földön, mint a Csernobil és Moszkva közötti területeken. Ennek az a magyarázata, hogy az akkori szovjet politikai vezetés stratégiai bombázókat küldött a kelet felé vonuló radioaktív felhők fölé, s ezüstjodiddal kicsapatta a felhőkből a csapa- tékot, azaz mesterséges esőt idézett elő. A május elsejei felvonulásra készülő Moszkva így megmenekült, viszont azok a beloruszok, akiket ez a mesterséges eső érintett, ötven év múlva nagyon betegek, gyermekeik és unokáig pedig nyomorékok lesznek. — Egy Marjai József nevű akkori miniszter- ■ elnök helyettes a nehéz csernobili napokban mindent megtett, hogy a hazai közvéleményt félrevezesse és kicsinyítse a veszélyt... — Magyarországnak földrajzi helyzete következtében viszonylag szerencséje volt, jóllehet fölénk is jutott a felhőből. A természetes háttérsugárzás azonban korántsem nőtt meg olyan nagyon, mint más országokban. Az viszont nem titkolható, hogy azóta növekedett bizonyos daganatbetegségek, így a vese- és bőrdaganatok aránya, Czeizel Endrének pedig voltak olyan vizsgálatai, melyek szerint megnőtt a koraszülések száma, bár ez talán az édesanyák félelmére vezethető inkább vissza. — Ez azt jelenti, hogy nekünk, gyermekeinknek, unokáinknak és azok gyermekeinek és unokáinak most már rettegésben kell élniük, hogy mikor jelentkezik nálunk, náluk Csernobil hatása? — Szó sincs róla! Az értelmes életet élő embernek nem kell rettegnie, csak ha tovább folytatja önpusztító tevékenységét az emberiség egy része. Csernobiltől függetlenül már most jóval nagyobb a környezeti ártalmak okozta megbetegédek aránya, mint korábban. Csernobil csak egy a sok katasztrófa közül, de napjaink sok kis Csernobilt rejtenek magukban, ezért kell riadót fújnunk, s felemelni szavunkat minden felelőtlenség ellen. 2 Csernobil utóhatásainak vizsgálata és az ■ emiatt megbetegedett emberek gyógyítása csak része dr. Mózsa Szabolcs munkásságának. A Semmelweiss Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikájának radiológus szakorvosa, az orvostudomány kandidátusa, radio- haematológus ugyanilyen in- ténzítással foglalkozik azokkal a magyarokkal, akik feltehetően Teniz és Orenburg áldozatai, az ott szerzett baj miatt hajuk és foguk kihullik, bőrük foltosodik. — Jó ideig nem lehetett erről beszélni, s ma sem fogadják némelyek örömmel, ha riadót fúj az ember. El kellene érni, hogy ne menjenek dolgozni tőlünk erre a két munkahelyre, vagy ha az anyagi csábítás olyan nagy, akkor ne vállaljanak napi tizenkét órát, mint elődeik, mert ötven fokos melegben ezt a legegészségesebb szervezet is megsínyli. Engem a Népjóléti Minisztérium kért fel a vizsgálatokra, hiszen tehertétel lesz a társadalomnak, ha nyomorék gyerekek jönnek a világra. Ez a tengizi megbetegedés-sorozat annyira speciális, hogy még az egyetemeken sem tanítják. Akik foglalkoznak vele, elsősorban kutatóorvosok. Ezért fontos, hogy a szokatlan tünetekkel jelentkező embereket ne tekintsék szimulánsnak. Teljesen új gondolkodásmódot követel orvoskollégáimtól a mostani helyzet, szeretném, ha ezt megértenék. — Kérem, hogy Tengizből csak kanyarod- ■ junk vissza Somogyba, hiszen az indíttatás onnan ered, jóllehet a Dunántúltól elég távol, az akkori Be- reg megyében, Munkácson született. — Családom apai ága eredendően erdélyi székely ősökre vezethető vissza, a múlt században a szó szoros értelmében az ennivaló, azaz a megélhetés után jöttek a Dunántúlra, ahol két ágnak elváltak útjai. Az északiról any- nyit, hogy egyik nevezetes alakja volt Mósa János betyár... Nagyapám Tabon jutott munkához, majd finánc lett Kaposváron. Szüleim Csurgón ismerkedtek meg, majd a pécsi egyetemi évek alatt terebélyesedett ki kapcsolatuk. Példái voltak ők az értelmiségi modellnek, hiszen úgy tudtak kiemelkedni a reménytelenségből, hogy örök időre megjegyezték, honnan jöttek, kinek tartoznak számadással. S amíg lehet, megmaradjanak embernek, megmaradjanak magyarnak. Nagyon hamar bekapcsolódtak a nemzet megtartásáért folyó küzdelembe a korszak más neves értelmiségeivel egyetemben. Németh Lászlóval, Sinka Istvánnal, az egyre jobban szervezkedő Volksbund ellen Ko- dolányi Jánossal együtt tették a maguk értelmiségi dolgát és ellenálltak mindannak, ami a magyarságnak rossz volt. A háború alatt apámat — az ismert kiváló gyermekorvost — a frontra vezényelték, innen az én munkácsi születésem. Ő már ott körülvette magát somogyi katonákkal, mert jól tudta, hogy azokban az emberekben mindenben megbízhat. — Talán a somogyi emberek különbek másoknál? — Mások! Somogyi lelkűk van és somogyi gondolkodásmódjuk. — Ez mit jelent? — Hűséget egy szűkebb közösséghez és annak védelmét. Ha valahol valaki somogyi embert szid somogyi ember előtt, akkor az nem tormfol rá, hanem földije mellé áll. Talán a somogyiakban másoknál erősebb a honvágy is... — Ez érdekes, mert mint mondta, Munkácson született, s diákéveit leszámítva nem élt Somogybán, a gimnázium után elkerült Kaposvárról, s azóta csak a régi szálak fűzik a megyéhez. — Dp milyenek ezek a szálak! Életsorsom alakulását meghatározta a család és a tanulmányok. Nálunk napi vendég volt Kanyar József, Takáts Gyula, Macskássy Attila, szinte a teljes megyei és dunántúli elit, tőlük csak azt tanulhattam, hogy magasra kell emelni a mércét. Erre neveltek a szüleim is, ezért vált lételememmé a tökéletességre való törekvés. A Táncsics Gimnáziumban pedig tanáraim, akikre csak szeretettel és tisztelettel tudok gondolni, megadták azt a világnézeti indíttatást, ami ma is vezérlő elvem. Bármilyen hihetetlen, ennyi év után mi itthon somogyiak maradtunk, ételeink nem egyszer a régi emlékeket idézik. S mert Somogy nekem ennyit adott, én is megpróbálok valamit visszatéríteni azzal, hogy nagyon sok somogyi embernek segítek még akkor is, ha ő történetesen nem tud róla. 4 A kapcsolat a hajdani felnevelő Somogyor- ■ szággal azért más formában is fennáll; Mózsa Szabolcs neve előadóként nem egyszer feltűnik megyei tudományos konfernciákon. Az igazi kötődés azonban úgy érzem a lélek vágyódása a szeretett vidék iránt. Polesz György
