Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-26 / 150. szám
1992. június 26., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 AZ ABORTUSZ ÁRA NÉPSZOKÁSOK Az állóvizet nem jó felkavarni Az SZDSZ liberális csoportjának képviseletében Büky Dorottya és Magyar Bálint beszélgetett a kaposvári érdeklődőkkel a Korona kávéházban. A nyílt és őszinte hangvételű eszmecsere talán hozzájárult ahhoz, hogy törvényalkotóink reálisabb képet kapjanak arról; miként vélekednek polgáraink ma az abortuszról. Kisebb létszámú, nőket és férfiakat magába foglaló csoport véleményét tükrözte a beszélgetés. Sajnos, az ifjabb korosztály hiányzott az érdeklődők sorából. Büky Dorottya megjegyezte: a liberális szellemű gyakorlat egyelőre megelégedéssel tölti el a lakosságot. Az újabb törvény megszületéséig nem érzékelik az emberek ennek a kérdésnek a jelentőségét. Az eddigi miniszteriális szabályozás helyébe legkésőbb 1992. december 31-ig törvénynek kell lépnie. Ennek tartalma hosszú távon meghatározná nemcsak a nők, hanem az egész társadalom helyzetét, hangulatát. Annak ellenére, hogy, a Magzatvédők kezdeményezése alapján az Alkotmánybíróság döntési kényszer elé állítja az Országgyűlést, nem tapasztalható igazán felelős lépés ez ügyben a pártok részéről. Egyedül az SZDSZ készített vitára alkalmas, korrekt programot a terhességmegszakítás szabályozásáról. Az MDF a koalíció képviseletében csupán az elképzeléseit vázolta fel. A Magzatvédők igen szigorú, az emberi élet védelméből kiinduló álláspontot képviselnek. Egy Büky Dorottya olyan kritériumrendszert határoztak meg, amely csak az anya közvetlen életveszélye, a magzat biztos károsodása és az erőszakos fogantatás esetén engedélyezi a terhességmegszakítást. Az MDF-en belül azonban egy liberálisabb szemlélet is teret nyert. Ennek értelmében a terhesség csak az általuk meghatározott kritériumok számbavétele alapján szakítható meg. A döntést — részletes indoklás és várakozási idő, valamint a felvilágosítás után — egy bizottság vállalná magára. A koalíció másik pártja, a kereszténydemokraták még nem fogalmazták meg elképzeléseiket. Ezzel szemben az SZDSZ liberális csoportja a terhesség 12. hetéig az anya önrendelkezési Magyar Bálint körébe sorolja a döntést. A kritériumok köre itt leszűkül: a 35. életévüket betöltött és már két élő gyermeket szült nők, azok, akiknek férje sorkatonai szolgálatot teljesít, akiknek nincs lakásuk, és a munkanélküliek kérelmét támogatja. Természetesen ez esetben is bizottság döntene az anya és a magzat további sorsáról, de elégséges lenne egy igazoló papír és a személyi igazolvány felmutatása a döntéshez. Ezzel elkerülhető az amúgy is válsághelyzetben levő nők további megalázása. A Fidesz álláspontja hasonlít az SZDSZ álláspontjához, ám ők egy válsághelyzet kialakulásához kötik az engedélyezést. A különböző elképzelések tükrözik mindazokat a világnézeti, politikai és morális különbségeket, amelyeket az egyes pártok képviselnek. Az Alkotmánybírósághoz a Magzatvédőktől érkező beadványok sürgették a törvényi megoldást. Ám amennyire drasztikus volt e a követelés, annyira lassan, sokszor talán érdektelenül is elhanyagolva kezeli a parlament ezt a témát. Az időhúzás pedig elsősorban az érintettekre, az anyákra nézve kedvezőtlen. Fia ugyanis nem sikerül az év végéig törvényt alkotni az abortuszról, akkor automatikusan az a szabályozás lép életbe, amelynek értelmében a fogantatás pillanatától kezdve tekintik élőnek a magzatot. Ebben az esetben pedig minden, a magzat ellen hozott intézkedés bűncselekménynek, gyilkosságnak számítana. A magzati jog szabályozása ugyanis nem egyértelmű, akárcsak az anyáé. A nemkívánt terhességet — ha nehezen is — meg lehet előzni. Erről kellene többet beszélni, és világnézeti, felekezeti hovatartozás nélkül támogatni az iskolai felvilágosító programot. Egy adalék: Magyarországon évente 11 ezer kiskorún hajtanak végre abortuszt! Összesen 93 ezer terhességmegszakítást végeznek egy évben. Az abortusz tiltása pedig még soha sehol nem hozta meg a várt népességszaporodást. Ráadásul fel sem vagyunk készülve a demográfiai hullámra; nem tudnánk a Ratkó-nemzedék harmadik generációjának utódait tisztességesen fogadni. Várnai Ágnes (Fotó: Kovács Tibor) „Világolj, világolj Szent János!” Keresztelő Szent János ünnepe előestéjén szerte Európában tüzeket gyújtanak az emberek, énekkel, tánccal ünnepelnek... De mit is tulajdonképpen? Földrészünk lakóinak egyik legősibb szokása a nyári napfordulóról való megemlékezés. Az őskereszténység nem szállt szembe a pogány fénykultusz megnyilvánulásával, hanem a Biblia alapján új tartalommal töltötte meg azt: János evangéliuma szerint a Keresztelő azt mondotta Jézusról szólva, hogy „neki növekednie kell, nekem ki- sebbednem.” Évszázadokon át tanították az egyházatyák, hogy ez a bibliai szöveg a nyári napforduló után rövidülő nappalokra, és az egyre hosszabb éjszakákra utal. Az V. században már általánossá lett az ünnep ilyen értelmezése. Vajon mi ad okot örömre, mulatságra ilyenkor? A frissen megtért keresztények könnyedén találtak erre is magyarázatot: Lukács evangéliuma beszámol arról, hogy Erzsébet, Szent János anyja, Máriával való találkozásakor érezte, hogy felujjong szíve alatt a gyermek. Azóta is ennek örül e napon a keresztény Európa, pedig hajdan szerencsehozó, de egyben baljóslatú is volt a napforduló a pogányok számára. Biztosra vehető, hogy a magyarság a bizánci kereszténységből ismerte meg ezt a jeles napot, ezért beszélünk Szent Iván ünnepéről, szláv nevén emlegetve Keresztelő Jánost. A protestantizmus racionális élet- felfogása rövidesen szembekerült a Szent Iván-napi szokásvilággal. Ez azonban nem akadályozta meg Bőd Péter református prédikátort a XVIII. század közepén abban, hogy pontosan megörökítse az ekkor szokásos praktikákat. Eszerint „a tájba tüzeket tettek, azokat által szög- dösték, s azt kívánták, hogy minden nyomorúságuk égjen el.” Sor került még ezen kívül égő üszőkkel való határkerülésre a jó termés érdekében, valamint kerekekkel való játékra, az év forgandóságának szimbólumaként. Evangélikus szlovákok körében is járta a szentiváni tűz ugrásának szokása, de érdekes módon ők Szent János ünnepéről beszélnek ezen a napon. „Hosszú, mint Szent Iván éneke” — tartja a régi magyar szólás a vége-hossza nincs dolgokról. Valóban, a magyarság ajkán is megmaradt több hosszú verses szöveg, amikben a szerelmi varázslás imákkal, az ördögűzés himnusztöredékekkel keveredik. Idetartozó érdekes adalék, hogy Arezzoi Guido XI. századi szerzetes egy hasonló szöveg első versszakából emelt ki szótagokat, amikből azután a szolmizációs hangok nevei lettek. így ez a Szent iváni ének évszázadokon át szólt a középkori iskolákban. Ez a hol megtűrt, hol pedig üldözött szokásvilág sok-sok szállal köti népünket a régi Európa kultúrájához.-remiSzociális térképre lenne szükség Egyre több a rászoruló A szabadtéri játékok idei programja La Mancha lovagja Szegeden Az adat már most is riasztó: több mint ötvenezer bejelentett lakcímmel nem rendelkező állampolgár él hazánkban, vagyis egy városnyi hajléktalan kallódik, elsősorban a nagyobb településeken. A krízishelyzetbe kerültek száma a munkanélküliséggel együtt nagy valószínűséggel tovább emelkedik a következő hónapokban, az év végére elérheti akár a kétszázezret is. Vajon kapnak-e elegendő segítséget az idősek, a betegek és azok, akik kisgyermekkel maradtak fedél nélkül? Lakner Zoltán kormánybiztos véleménye szerint nálunk az emberek egy részéből hiányzik az ilyen irányú együttérzés, szolidaritás. A Népjóléti Minisztérium válságkezelő programirodájának vezetője ugyanakkor hozzátette: szerencsére a társadalom másik része nagyon is fogékony a szociális kérdések iránt. Néhány év alatt több mint tízezerre emelkedett az önkéntesen szerveződő, karita- cív feladatokat is ellátó egye- oületek, szervezetek, alapítványok száma. Éppen azért, mert ennyien foglalkoznak a ászorultak támogatásával, ndokolt egy kimondottan csak nformációkkal foglalkozó or- ;zágos központ létrehozása. Jgyanis az egymástól elszige- elten működő egyesületek, szervezetek, alapítványok, ?gyházak tevékenységében óhatatlanul is van átfedés. Ha étrejön az országos adatbázis, az érintettek gyorsabban ós könnyebben kapnának felvilágosítást: melyik városban tonnán is számíthatnak segítségre. Országrészenként, melyénként eltérő a válságos kö- ülmények között élők száma. \ jelenlegi ismeretek szerint tgsúlyosabb a helyzet Sza- iOlcs-Szatmár-Bereg megyében, ezért is jutott oda a legtöbb a Népjóléti Minisztérium gyorssegély-alapítványából. Több mint hetven település lakói kaptak összesen tizenegymillió forint értékű tartós élelmiszert. Jutott a gyorssegélyből Nógrádba, Zalába és Békésbe is. Az ország egész területén emelkedett a népkonyhák szociális étkezők száma. Szolnokon a családsegítő központon kívül az egyházak is adnak ennivalót a szegényeknek. Tatabányán három helyen a hajléktalanok házában, a kríziskezelő, illetve a rehabilitációs központban kaphatnak éjjeli menedékhelyet, átmeneti szállást az otthonnélküliek. Nagy jelentőségű az a komlói kezdeményezés, amelynek során szociális térkép készül a bányászvárosról. A családsegítő szolgálat munkatársai várhatóan jövőre végeznek az egész bányásztelepülés helyzetét rögzítő felméréssel. Jelenleg ugyanis Komlón nincs a jövedelmekkel, a munkanélküliséggel kapcsolatban megfelelő és megbízható adat, s elképzelhető, hogy éppen azoknak nem jut segély, egy tál meleg étel, akik arra a legjobban rászorulnának. (szabó) A Szegedi Szabadtéri Játékok évadja július 24-től augusztus 22-ig tart. A nézőtér felújítására létrehozott alapítvány fél éve működik. Hazai és külföldi érdeklődőkkel is tárgyalnak arról, hogy a város neuralgikus ügyét, a Dóm teret elcsúfító, korszerűtlen nézőteret hogyan és mennyiért lehetne mozdítható, elszállítható nézőtéri berendezésre felcserélni. Ez a munka azonban csak része annak a komplex feladatnak, amellyel a műszaki bázis, a műhelyek megfelelő elhelyezését kell megoldani. A nézőtér korszerűsítésére egy hazai pályázó terve szerint 30, egy svájci pályamunkában pedig 50 millió forintra lenne szükség. A szabadtéri néhány éve már három helyszínen — a Dóm téren, az Újszegedi Szabadtéri Színpadon, valamint a városháza udvarán — rendezi programjait. Az idén az újszegedi színpadot szerették volna bérbeadni, ám nem akadt olyan vállalkozó, aki a jelenlegi körülmények között megpróbálkozott volna a színpad működtetésével. Az idén 11 bemutatót 28-30 előadásban láthat a közönség a Dóm téri színpadon 4 bemutató közül kettő már a világkiállításra készülő új vállalkozása a szabadtérinek. Először szerepel az ország legnagyobb csillagtetős színházában műsoron a La Mancha lovagja című zenés játék, melynek főbb szerepeit Haumann Péter és Sáfár Mónika alakítja. A rendező Iglódi István. A másik premier Bizet Carmenje, parádés nemzetközi szereposztásban, francia nyelven. A Münchenben élő immár európai hírű Wiedra-Berzsenyi Mónika babakészítő munkáiból nyílt kiállítás a Hatvány Lajos Múzeumban. A honfoglalástól napjainkig mintegy 90 öltöztetett baba mutatja be a korok divatját, melyet október 3-ig lehet megtekinteni. Kaposváron is forgattak Paulusz Alajos filmrendező készített filmet az Eszékről Magyarországra menekült diákok életéről. A dokumentumfilm forgatása során a stáb többször megfordult Eszéken és a Kaposváron több mint fél éven át tanuló mintegy 300 horvát közgazdasági szakközépiskolás tanuló, valamint a 30 tagú tanári kar oktatói közül többen nyilatkoznak. A dokumentumfilm elkészítését a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatala is támogatta. Tatai nyár Nemzetközi dixieland-találkozóval kezdődik ma este a Tatai nyár ’92 elnevezésű nyári kulturális rendezvénysorozat. Az immár tizenhatodszor sorra kerülő találkozó házigazdája ezúttal is a Benkó Dixilend Band lesz. A műsorban vendégként pedig a dort- mundi Joy’s Of Jazz és az észak-komáromi dixileand-együttes lép föl. Martonvásári koncertek Két alkalommal rendeznek az idén Beethoven-hangver- senyt Martonvásáron az MTA Mezőgazdasági Kutató Intézetének parkjában levő szigeten. Július 25-én Kovács János vezényletével az Egmont-nyi- tányt, az V. és a VI. szimfóniát játssza a Magyar Állami Hangversenyzenekar, augusztus 8-án pedig Lukács Ervin vezényletével és a Magyar Állarfii Énekkar közreműködésével (karigazgató Antal Mátyás), a Coriolan-nyitány és a IX. szimfónia csendül fel.
