Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-20 / 145. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. június 20., szombat Somogyszob számbavette elszármazotfait Vendégfogadó szülőfalu A polgármesteri hivatal tanácsterme zsúfolásig megtelt Somogyszobon. Ünneplőruhás emberek vannak jelen. A szomszédos terem asztalán teli pálinkáspoharak sorakoznak. A halkzsibongásból néha egy erősebb hang haliaszik: te is eljöttél, pajtás? Meg: ugyan, mondd meg már a neved! A zaj hirtelen elcsitul. Friedrich József polgármester az asztal elé áll és üdvözli a jelenlevőket. A kívülállónak az esemény avíttnak tűnhet, a szavak ugyancsak. De most olyan találkozó kezdődött, s tartott egész nap, amilyen még nem volt itt: a „Jókedv, Egészség, Kultúra” (J. E. K.) férfikor tagsága, Somogyszob egész lakossága az ország-világ más tájaira elszármazottakat hívta haza, újraismerkedni a faluval, lakóival, egymással. A „hivatalos találkozó” két órakor kezdődött, a polgár- mesteri köszöntővel: „...kérem és szeretném, ha ma félre tudnánk tenni kellemetlen emlékeinket, és csak a szépre, jóra gondolnánk, felelevenítve mindazt, ami kellemes és eredményes volt... Ehhez próbáltunk szerény lehetőségeinkhez képest igazodó programot szervezni.” A pohárköszöntő, a koccintás után séta következett. Az idősek klubjában kiállítást láthattunk. A falu múltját idéző tárgyak mellett ott voltak a ma népművészeti és ipari termékei (ruhák, kerámiák, faragások, pékáruk stb.). A kis tárlaton Kovács János faragóművész, civilben vonatvezető kalauzolt végig: „A JEK-nek van egy kis törzsanyaga, amit különböző helyekről gyűjtöttünk. Iratok, okmányok, régi levelek, fényképek, könyvek. Mellettük látható Bíró János, helybeli vasutas, nagy sportbarát érem- és jelvénygyűjteménye. A viaszpecsétek még falunk régi pecsétnyomójával készültek.” majd a kocsik Kaszópuszta felé vették útjukat. — Polgármester úr, miből él a falu lakossága? — Erdőgazdálkodásból, a kaszói gazdaságban dolgoznak a legtöbben, utánuk szám szerint a MÁV-alkalmazottak következnek, majd a nagyatádi, kaposvári gyárakba ingázók. — Milyen tervei vannak a falunak? — Nagy fába vágtuk a fejszénket: gázvezeték építését tervezzük. Az egész falut igénybe vevő fejlesztés ez, mi is fogunk ezen dolgozni, de marad utódainknak is. Pintér László somogyszobi lakos ma is: — A JEK-nek én csak egy alapító tagja vagyok. Ahogy elnézem ezt a kedves vendégsereget, örülök és úgy érzem: megérte, hogy ennyil dolgoztunk. Nagyon jó, hogy ennyi ember együtt tud örülni. A kirándulás után vendégek és házigazdák együtt mentünk a falu kultúrházába, itt addigra már vacsorához terítettek. De előtte még Hosszú László, a JEK elnöke újra kezébe vette a mikrofont. Névsorolvasás kezdődött, s a vendégek mindegyike beszámolt életéről, munkájáról, miközben kél fiatal JEK-tag felváltva adta ál nekik az emléknek szánt kerámiaplakettet és emléklapot. A házigazda szerepét ezalatt a JEK-kör elnöke, Hosszú László vette át. Ő „terelt ki” bennünket az iskola udvarára, ahol a „IV. osztály hagyományőrző csoportja Nagy Lajos citeraművész kíséretével egy sajátos összeállítású életképet ad elő.” A prózát-ze- nét-táncot ötvöző kiselőadás során a közönség egy része a gyerpkpKHel együtt énekelte a spmogyi dalokat. Alig csitult el a megérdemelt taps, máris egy osztályterembe invitáltak, ahol hidegsültekkel, salátákkal, süteményekkel, italospalackokkal gazdagon rakott asztalok vá^ ták a vendégeket. — Hogyan sikerült ennyi finomságot feltálalni? — Úgy, hogy minden JEK-tag és falubeli vállalta: ad a közös érdekében. Volt, aki 30-40 tojást hozott, volt, aki tyúkot, süteményt, bort literszám, ki mit tudott... — És az ételeket kik készítették? — Az iskola, illetve a napközi szakácsnői, — árulta el Kapusi József, maga is JEK-tag. Falunózés következett, — Tóth Tihamér vagyok csurgói iskolaigazgató. Nagyon jól érzem magam, ragyogónak tartom ezt a találkozót. Több társammal is arró beszélgettem, hogy ezt az öt letet valahogyan ki kelle terjeszteni. Jó lenne, ha más fal vak is ugyanúgy felkarolnál elszármazottaikat. Valahogy ez az útja annak, hogy ázol az emberek, akik a városbar csalódtak, munkanélküliek let tek, hazataláljanak, abba i környezetbe, ahol még tudna! munkát szerezni, megélhetés teremteni. — Csiszár Józsefné va gyök, a helyi iskola igazgató nője. Nagyon boldog vagyok hogy ebből a kis településbő hány ember végzett egyete met, szerzett diplomát, dokto rált. Dr. Csere István, rendőfő kapitánya volt Vas megyének ezredesi rangban ment nyug díjba. — Már harminc éve, hog\ elkerültem innen, és nagyon jc érzés volt visszajönni, gyerek korom színhelyére. Ez példa ként szolgálhat az emberi tisz tessógre, barátságra, egymá: megbecsülésére. Somogyszob kis falu, eldu gott, félreeső. Ezzel a kezde ményezéssel olyan folyamato indíthat el, mely az emberei közti feszültségekkel, ellent mondásokkal mesterségesei telített XX. századvégi időbei példa lehet. Különböző korú végzettségű és szellemiségi emberek örültek egymásnak találkozásuknak, annak hog; együtt lehetnek, egymásén otthonukért... Metz A. Mártoi Bath, a virágok városa Bath Anglia egyik legkedvesebb kisvárosa: szinte minden utcája, téglája a szépségről mesél. Mindenütt virágok. Öt év óta Bath nyeri el Angliában a Virágváros elnevezésű trófeát. A hét hegyen épült Bath Avon megyében van, Londontól 160 kilométerre. A város- központban a sárga kőből épített házak szinte világítanak. Közülük a Royal Crescent a leghíresebb, félkörben építették és királyi módon uralkodik a Victoria Park felett. Itt 20 éve még bárányok legeltek a fúvón. Az előkelő nyaralók pedig a széles utcákon sétáltak a Room felé, ahol orvosságként itták a gyógyvizet. Ez az a víz, amely híressé tette Bathot és ami miatt nagyon sok külföldi látogat el ide. A forrást, a gyógyvizet a rómaiak fedezték fel. Ők tették fürdővárossá is. Ma is működnek a felújított római fürdők. A XVIII. században lett ismét népszerű a gyógyvíz. Az új nyaralóvárosban épült fel a Mineral Water Hospital, az ország legnagyobb reuma-gyógyító kórháza. A központ körül a kertvárosban 85 ezer lakos éli az életét. Többségük Bristolban (20 kilométerre Bathtól) vagy a helyi cipőgyárban, kisebb üzemekben, üzletekben dolgozik. Esténként vendéglőkben indiai, a kínai, a francia, a japán, a görög és az angol éttermekben kanalazhatnak. A mozikban elsősorban angol és amerikai filmet vetítenek, ritkán franciát, olaszt, svédet vagy spanyolt. A XVIII. században épített színházban elsősorban fővárosi programokat, ritkán opera- és bálettelőadásokat láthatnak az érdeklődők. Mindezt Mrs. A. Turner asz- szony mondta el nekem, s mutatta meg egy hét alatt, amíg Bathban megrendezett nemzetközi fotószalon rendezvényein a Somogyi Fotóklub vendége voltam. Kaposvár angliai testvérvárosának szépségeiről ezúttal beszéljenek az ott készített képek. Balogh József Teleraneia Avon folyó — a hídon üzletsor van Római fürdő „§*ies?ta:! Belvárosi utcarészlet Royal Crescent O © 0 © ©
