Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-20 / 145. szám
1992. június 20., szombat ' SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Nózi-díj a Diótörőnek Évadzáró a színházban Babarczy László: Felnövekvőben van egy új színésznemzedék Csákányi Eszter, Pogány Judit, Hunyadkürti György az évadzárón (Fotó: Kovács Tibor) A stressz parancsa: támadj vagy menekülj! (1.) Veszélyre — riadó Van némi igazság a nótában, hogy „így sem volt jó, úgy sem volt jó... ” Mert az ember egyik sajátos tulajdonsága, hogy az aktivitás hiányát, az ingerszegény környeztet nem tudja elviselni — de azt sem, ha túl sok inger, különféle erős hatás éri. (Folytatás az 1. oldalról) Az évadzáró összegezésből kitűnt: a publikummal való kapcsolatban is volt némi változás. Ismét megnőtt a szakadék a prózai és a zenés produkciók között. A My Fair Lady és a Diótörő volt a legnépszerűbb; a Nagy Romulus, a Mizantróp, a Paraszt Hamlet és a Kakuk Marci látogatottsága csökkent. Ez — az igazgató szerint — nem művészi okokra vezethető vissza. — A zenés darabok mellett úgy kell a jövőtíln is jó prózai produkciókat bemutatni, hogy a közönség megérezze: ilyen előadásokra is szüksége van — hangsúlyozta Babarczy László, majd a társulat történetében bekövetkezett nemzedékváltásról beszélt. — Több olyan színész szorult háttérbe, aki meghatározó egyénisége volt a színháznak — mondta. Felnövekvőben van egy fiatal művészgeneráció, a régebbiek közül néhányan elszerződnek. így megválik a színháztól Csákányi Eszter, Thália kaposvári templomának egyik legrégibb, legfontosabb színészegyénisége, és elszerződik Gothár Péter is. Sztarenki Pál, Quintus Kon- rád, Németh Judit és Dunai Károly szintén máshol próbál szerencsét. Ezután a következő évadról esett szó. Pogány Judit rendezi a Szélkötő Kalamóna című gyermekdarabot, a Kaukázusi krétakört Babarczy László állítja színpadra. Mohácsi János rendezésében kerül színre a Csárdáskirálynő. Lukáts Andor a Rómeó és Júlia rendezőjeként tűnik fel, a Kossuth:díjas Ascher Tamás Gorkij Örökösök című művét állítja színpadra. Horváth Péter zenés darabját, a Ciao, Bambinát Bezerédi Zoltán rendezésében láthatja a közönség. Két stúdióbemutatót is terveznek. Több produkció a következő évadban is műsoron marad, így ismét láthatjuk a Mizantrópot, a Kakuk Marcit (mindkettőt felveszi a televízió), tapsolhatunk a My Fair Ladynek, a Paraszt Hamietnek, a Diótörőnek és a Hazudj inkább, kedvesem című bűnügyi komédiának is. A Candide körül nagyok a technikai, gazdasági problémák, de remélhetőleg a kaposváriak is megtekinthetik a Petőfi Csarnokban két alkalommal nagy sikerrel bemutatott művet. Az évadzárón a fenntartók képviseletében megjelent dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke és Szabados Péter, Kaposvár polgár- mestere is. A polgármester a város és a megye színházlátogató közönsége nevében köszönte meg a társulat munkáját, s megígérte: a városi, a megyei önkormányzat lehetőségeiknek megfelelően támogatja a színházat. Az évadzáró végén szavaztak a színház legjobb csoportos szereplőjének járó Nózi-díjra. Ezt —- titkos szavazással a négy éve Kaposváron játszó Némedi Árpád kapta meg. — Játszottam már korábban is komolyabb szerepeket — mondta —, de az első igazi nagy feladat a Diótörő volt. Gothár Péter. Kakuk Marcijában Jánoska voltam. Ez egy remek epizódszerep. Egy bolond fiút kellett alakítanom, aminek — úgy vélem — a közönség körében is nagy sikere volt. — Számított-e erre a díjra? — Bevallom, titkon, a szívem mélyén, számítottam. Lörincz Sándor Az utóbbi jelenségről, a Se- lye János felfedezte stresszről beszélgettünk svédországi magánklinikáján a téma egyik világhírű — és Selyéhez hasonlóan szintén magyar származású — szakemberével, Michael Ben Menachem svéd pszichológussal. — Közismert, hogy a feszültség, az ismétlődő ideges, izgalmi álapot károsítja a szervezetet. Arról azonban keveset tud a laikus közvélemény, hogy mi a stressz-je- lenség oka és konkrét következménye. — Kezdjük mindjárt ez utóbbival: a magas vérnyomással, a gyomorfekéllyel, a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel kapcsolatos panaszok nagy része a stressz- állapot számlájára írható. Ennek hátterében az áll, hogy a stressz eredendően ősi állati és emberi reagálás a környezet veszélyeire. Eleink -r- mint más élőlények is — veszélybe kerülve választhattak: támadnak vagy elmenekülnek. Ebben a helyzetben a szervezetben villámgyors élettani folyamatok jönnek létre. Az idegrendszer riadóztatja a hormonkiválasztásért felelős idegi képződményeket, az anyagban található hipotala- muszt és az agyalapi mirigyet. Ezek fontos vegyi folyamatokat indítanak el, s hatásukra megváltozik a szervezet anyagcseréje, a cukorháztartás, a vérösszetétel, a szívműködés. Azért, hogy az ősi cselekvésformákhoz szükséges energia nyomban rendelkezésre álljon. A modern társadalomban azonban a stresszhatásokra nem reagálhatunk az ősi reflex szerint. A szervezetben fölöslegesen halmozódnak fel a többlet energiát szolgáló anyagok. — Ezekkel tehát nem tudunk mit kezdeni?„Elfogyasztjuk” magas vérnyomással, zakatoló szívvel, összeránduló izmokkal? — Lényegében igen, s ez a probéma lényege. Selyének az volt a véleménye, hogy a stressz több mint puszta reakció? összetett folyamat, amely fökészít a stressz fogadására, azaz valamilyen lelki, fizikai, szociális jellegű sokkoló eseményre vagy helyzetre. — A modern embernek viszont nincs célszerű menekülése ezekből a helyzetekből, s bonyolítja a dolgot az is, hogy noha napjainkban a legtöbb stressz lelki jellegű, szerveztünk ezekre is csak tisztán fizikai, élettani választ ad. Másszóval: nincs pszichológiai védelmi berendezésünk. Az állatvilágban a reagálást — a harcba szállást vagy a menekülést — alacsonyabbrendű idegi központok irányítják. Bennünk viszont a magasabb- rendű idegműködés dominál: társadalomban élünk, kialakult normák szabályozzák magatartásunkat és cselekvésünket. Mi nem üthetünk... Ennek következménye az, hogy fölhalmozódnak a stresszhatások, a stresszorok, amiket magunkkal hurcolunk. Egészen addig, míg úgy érezzük, hogy nem tudunk velük megbirkózni, s akkor — föladjuk... A társadalomnak keresnie kell a kiutat a kiúttalanságból, s igyekszik az egyén és a társadalom által elismert, gazdaságilag támogatott menekülési útvonalakat teremteni. Ilyen például a betegbiztosítási rendszer, az idő előtti nyugdíjba vonulás lehetősége. (Folytatjuk) Takács Ilona Ukrán énekkar Mesztegny'ón Az ukrajnai Harkov város mezőgazdasági egyetemének énekkara látogatott tegnap Somogyba az Agrárkutató- és Fejlesztő Vállalat meghívására. Este a mesztegnyői honismereti körrel közösen léptek fel a település faluházában, majd a helyi diák néptánccsoport tartott bemutatót a megjelenteknek. A vendégek megismerkedtek Mesztegnyő nevezetességeivel. Ma Kaposvárra és utána Szennába látogatnak majd. A Adánd a Kossuthon A Házi Ferencné vezette ádándi együttes is részt vett az ország hat legiskeresebb népdalkórusával készített rá- diófeldvételen. A műsor ma délután egy óra 5 perckor hallható a Kossuth adón. Fonyódi pedagógusok béremelésé Fonyód önkormányzatának képviselő-testülete az oktatási és közművelődési bizottság javaslatára 10 százalékos rendkívüli fizetésemelést szavazott meg a Mátyás Király Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola pedagógusainak. Az önerőből finanszírozott alapbér-emelés január elsejéig visszamenőleg lép hatályba. A zene ünnepe Tizenegyedik alkalommal rendezik meg a zene ünnepét vasárnap, immáron 65 országban. Az egésznapos programban a zene minden műfaja megszólal. A rendezvényeken hivatásos és amatőr együttesek, előadók egyaránt fellépnek. A budapesti Francia Intézetben az esti koncerten fellép a Budapest Ragtime Band és a Palermo Boogie Gang. Ezen a napon francia rocklemezekből vásár is lesz. kor újra volt egy sorozatom, Aranypálma- meg egy Életmű-díjat kaptam. Azt tapasztaltam úgy Chicagóban vagy Taorminában, hogy majdnem ugyanazok mennek oda. Égyfajta szakmai körben ismert vagyok. — S hogy van Szolnokkal? — Nem ismertem ezt a várost, hogy úgymondjam, meg a társulatot sem igazán, kivéve egy-két kollégát. Én akkor temertem meg a Schwajdát, amikor a Csodát játszottuk a József Attilában. És ez olyan évad végefelé volt. S akkor ő megkérdezett engem, hogy lemennék-e, mert a Ta- ubbal akar csinálni valamit. Én olyankor, amikor nagy döntések eiőtt állok, akkor rögtön igent vagy nemet mondok. Igent mondtam. Hozzáteszem nagyon nagy dolog az embernek, ha még kijut az életében, hogy a rendezője inspirálja. Nekem az elmúlt két évben nagy szerencsém volt, mert találkoztam először Zsámbéki Gáborral, azután Taub JánosElöadás után: Dános Kornél nagykövet, Garas Dezső, Taub János rendező és Töröcsik Marj Töröcsik sikere Töröcsik Marit nem fogadták odaérkezésünkkor csattogó fotóapparátok, kamera- dzsungelek, tülekedő újságírók. Én magam azt mondom, kár. Bár az előadás után mindenkiben megfogalmazódhatott, nagy színésznő, nagy alakítását láthatták. Miről is diskurálhattunk volna másról, mint az otthonról. Túl az óceánon azonban úgy vélem, minden kijelentés akusztikája más. Mintha a kilométerek számának növekedtével nagyobb lenne súlyuk. — Hogy van? Például a levegővel...? — Én elég szívós vagyok, de a Száz év magány elég megerőltető az intenzitása miatt. Néha Pesten is és Szolnokon is nehezen bírom már. Mem is tudom miért, a szívem viseli legnehezebben. Itt sokol erőteljesebben kell levegőt venni. Bár igaz, otthon sem önnyű egymás után ötször le- átszani. A darab olyan itt, mint sgy nagyon ismert magyar regény otthon. Mindenkinek megvan a maga megálmodta Jrsulája. Attól féltem, hogy kiövök a színpadra és nem fogadnak el. A másik pedig, már akkor tartottam ettől a budapesti bemutatón, hogy meg tudjuk-e, meg tudom-e csinálni? — A megoldások a szolnokihoz képest változtak-e? — Én azokat az előadásokat szeretem, amelyeknél a rendező halálosan pontosan lekottázza a tennivalókat, és akkor az ilyen nagyon pontos kottán belül az ember bizonyos variánsokat talál vagy picit előbbre jut, rájön valamire. Itt óhatatlanul arra vigyáztam, nehogy szájbarágjak, nehogy kommentáljam a mondandót a mozdulataimmal — érzelmileg közvetítsem. — Hogy van ezekkel a fesztiválokkal? — Nem vettem részt színházi fesztiválon soha. Játszottam többször Moszkvában, Leningrádban, Prágában és ott is nagy felelősség volt játszani, mert nagyon magas a színházi kultúra. — Önt elsősorban, mint filmszínészt jegyzik a nemzetközi piacon. — Van egy nemzetközi szakmai tudat, amiben én úgy gondolom létezem. Az valóban keveseknek adatik meg, hogy 20 év után újra visszamenjenek Cannes-ba, és akTíz nap a Száz év magánnyal (5.) sal. S borzasztóan megszerettem a társulatot. Minden ember a munkatársam. S még egy: nagy öröm volt számomra a közönség, az érzékenysége, a fogékonysága. — Mit szóltak a gyerekei ahhoz, hogy elutazik Bogotába? — A lányom Genfben van, a fiam Los Angelesben. — Akkor közel vannak egymáshoz... — A lányom egészen kicsi korától megszokta, hogy egyszer csak eltűnök, amikor én elmentem Peruba, a lányom megszületése után ez volt az első utam. Azóta mióta megvan, nem szeretek messzire menni. Azt szoktam mondani, csak olyan útra szeretek menni, amelyről gyalog is visszatérhetek. — S hogy van az itteni közönséggel? — Nagyon jó érzés volt, amikor éreztem a néma csöndet, a figyelmet. Mondogattam sokszor, akkor lesz majd jó, amikor azt mondom a darab végén, hogy virágvasárnap. S amikor a Szigligeti utolsó előadása zajlott éppen azon a napon virágvasárnap volt. Amikor átolvastam a bogo- tai beszélgetés sorait, észrevettem mennyiszer előfordul az: hogy van. Pedig az lenne igazán a kifejezőbb, ha ennél többször elhangzik az: hogy volt! Hogy volt! — Törőcsik- nek, s az egész társulatnak. Hajnal József
