Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-02 / 129. szám
1992. június 2., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Szorító cipőben táncolnak Keserű Komédium Alig néhány hónapja működik Budapesten az első magánszínház, de máris gondokkal küzdenek. A Verebes István nevével fémjelzett Komédium a belváros egyik jól megközelíthető utcácskájában működik, valójában pince- színházként, amelyet hangulatos presszó egészít ki. Itt beszélgetünk a két tulajdonossal, Verebes István színész-igazgatóval és Burger Andrással, a mindenes gazdasági vezetővel. — Hogyan kezdődött a magánszínház szervezése? Előbb a gazdasági alapokat rakták le, vagy másik „kályhától" indultak? — Az abszolút nulláról indultunk, legalábbis a gazdasági alapokat illetően — állítja Verebes István. — Megkaptuk ennek a Tüköry utcai vén háznak a pincéjét, ami ideális környezetet ígért és nekivágtunk. Annyi pénzből hoztuk létre a kft-t, amennyit mi magunk, az alapítók, össze tudtunk adni. De mára már ezt a pénzt is feléltük. — Felemésztette az építkezés, vagy már maga a működés? — Amikor ezt a romos odút megláttam, el sem tudtam képzelni, hogy ebből valaha is színház lehet. Egyedül az építész látott benne fantáziát az első pillanattól kezdve. És neki lett igaza! Jobb lett, mint amiről valaha is álmodni mertünk. Burger András fűzte hozzá: — Csakhogy ez nem színház, mint azt István gondolja, hanem egy üzlet, aminek meg kell teremteni a működtetéséhez szükséges horribilis pénzeket, s tulajdonképpen ebből adódnak a gondjaink. Bevallom, minden reggel csak tá- tom a számat, hogy este megint lehet előadás, hogy fűteni tudunk, hogy megengedhettük magunknak feloltani a villanyokat. Mint gazdasági szakember egyre azt hajtogatom: rá kellene szánnunk magunkat némi „prostitúcióra”, hogy egy kicsit feltöltődjön a kasz- sza, de Verebes hallani sem akar erről. Azt mondja, más akar lenni, mint a többi színház, nem akar tisztességtelenségekbe bonyolódni. — Ezen mindig hajba kapunk — vág közbe az igazgató. — Persze, hogy csinálhatnánk testhezálóbb színházat is, srófolhatnánk a helyárakon is, talán meg is fizetnék, de ez a színház már nem adná egyikünknek sem azt az örömet, amiért létrehoztuk ezt az egészet. — Mégis, milyen a színház mérlege? — Leglább két évre van szükség ahhoz, hogy mérlegről beszélhessünk. Mindenestre most valami másfajta menedzselési stratégián gondolkodunk, hogy napról napra megteljen a nézőtér, legyen értelme játszani és a közönség se csalódjon. — Ha jól értem, az alapítók csak a színház felépítését vállalták, mintha a működtetés kimaradt volna a számításból... — Lényegében így történt. Számunkra az a legkellemetlenebb, hogy ma Magyarországon a színházak és más intézmények támogatására szánt pénzek elosztása átgondolatlan és rendszertelen, ember legyen a talpán, aki kiigazodik benne. — Megeshet, hogy ezek a kusza állapotok megölik a vállalkozásukat? — Reméljük, hogy azért idáig nem jutunk — tiltakozik Burger András. — És ne feledje, itt nem egyszerűen egy színházról, hanem egy ügyről van szó. A privatizáció ügyéről. A profitot nem hozó kulturális, egészségügyi, oktatási szférában jelentkező vállalkozásokat ha nem is gátolják, de nem is figyelnek rájuk. (szémann) Megújul a Műcsarnok A Középület Építő Rt mint fővállalkozó készíti a Műcsarnok teljes rekonstrukcióját. Az épületet 1896-ban a Milenum évében Schike- danz Albert tervei alapján építették. Most a teljes felújítás alkalmából az épületet alápincézik, több raktárhelyiséget alakítanak ki, megújul a világítás és a biztonságtechnika. Várhatóan a jövő év végén újra megnyitja kapuit a látogatók előtt. Toponári nyári tábor hatodszor Tanítók Diákok a nyári szünetben Június közepén véget ér a tanítás az általános iskolákban. A nyári szünetben dolgozó szülők gyerekei szervezett ellátás híján egyedül maradnak. A város és a vidék önkormányzatai megpróbálnak segíteni a rászorulókon. Kaposváron hatodszor nyitja meg kapuit a toponári nyári napközis tábor. A július 16-tól' augusztus 19-ig nyitva tartó táborba a város általános iskolásait az önkormányzat busszal szállítja ki. Napi háromszori étkezést biztosítanak a gyerekeknek, de a térítési díj ugyanany- nyi, mint a napköziben. A szociális körülményeik miatt rászorulókat az önkormányzat külön is támogatja. A színes napi programok mellett desedai fürdőzésen és hetente egy ingyenes buszkiránduláson is részt vehetnek a pedagógusok felügyelete alatt táborozó gyerekek. Eddig 120 diák jelentkezett a toponári nyári táborba. Mindenki másképp csinálja Ries Ferenctől, a megyei önkormányzati hivatal főtanácsosától megtudtuk, hogy az ön- kormányzati törvény megszületése óta nem a megye hangolja össze a vidéki gyerekek nyári felügyeletét, hanem minden önkormányzat maga dönt arról: gondoskodik-e a rászorulókról vagy sem. Négy településen — Mernyén, Iharosbe- rényben, Csurgón és Göllében — érdeklődtünk a helyi megoldások iránt. A mernyei iskolát hat község tartja fenn. Horváth István polgármester örömmel újságolta; tavaly megpályáztak egy sportcélú támogatást és az elnyert összegből autóbuszt vásároltak. Nyáron ezzel szállítják a diákokat az uszodába. A helybeli népművelő egy busznyi gyerek felügyeletét vállalta és a néhány hétig tartó programoknak a művelődési ház ad otthont, ahol naponta egyszer étkeznek a rászorulók. A nagycsaládosok, illetve nehéz anyagi körülmények között élők gyermekei külön támogatást kapnak. Az óvodai ellátásról egész nyáron gondoskodik a mernyei önkormányzat. — Iharosberényben nincs hagyománya a nyári táboroknak — mondta Németh Tamásné körjegyző. A szülők nem igénylik a felügyeletet és ez valószínűleg az idén sem lesz másképp. Az óvodát mindössze három hétre zárják be, de a kicsik ellátása akkor sem jelent problémát; megoldják családon belül. Göllében sincs igény a nyári foglalkoztatásra, az óvoda egész nyáron várja kis lakóit. Kirándulás busszal 1985 óta szerveznek az iskoláskorba lépő gyerekeknek logopédiai tábort Csurgón. Katona Ferenc közművelődési előadó elmondta: idén junius 29-től július 10-ig harminc kisgyereket készítenek fel a tanévre. A tábort a polgármesteri hivatal és a helyi üzemek támogatásával működtetik. Egy csurgói magánvállalkozó felajánlotta, hogy a nemrégiben vásárolt buszával kirándulni viszi a gyerekeket. A két általános iskola rászoruló diákjainak nyáron is rendelkezésére áll a napközi otthon. Az ellátás költségeit az iskolák beépítették a költségvetésbe. A két óvoda mindösz- sze 3 hétre zár be, de felváltva, hogy a gyerekeket addig is el tudják helyezni. Várnai Ágnes államvizsgája A kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola 28 végzős óvodapedagógusa és 188 tanítójelöltje készül ezekben a napokban az államvizsgára. Az oklevél megszerzésének feltétele a szak- dolgozat eredményes megvédése, amely tegnap megkezdődött. Az államvizsga június 9-12 között lesz. Kaposvári bábok Pécsen A gyermeknap alkalmából nyílt kiállítás Szabó Gyuláné kaposvári terménybábkészítő munkáiból Pécsen, a KPVDSZ Petőfi Sándor Művelődési Házában. Az ismert alkotó természetes anyagokból készített figurái azonban nemcsak a gyerekek körében voltak kedveltek. Kortárs galéria A kaposvári Rippl-Rónai múzeum olyan galériát nyit, ahol somogyi kortárs képzőművészek műveinek állandó kiállítása kap helyet — erről tájékoztatta a napokban a múzeum a megyei és helyi képzőművészeket. A kiállítás anyaga már megtekinthető. RANDE JENŐ: Nagykövet voltam Egyiptomban Ki nyerte meg a háborút? Kissinger nagy körültekintéssel ■ szervezte meg első kairói látogatását, hogy lehetőleg tompítsa a várható izraeli kritika élét. Először kitért Hafez Izmail meghívása elől, hogy október 22-én, Moszkvából jövet Tel-Aviv után megálljon Kairóban, majd az egyiptomi fővárost nem mint önálló úticélt, hanem mint következő közel-keleti útjának agyik állomását iktatta be orogramjába. S amikor no- /ember 6-án megérkezett, az újságírók rohamát érthető elégedettséggel fogadta. A látogatás leglátványosabb eseménye az amerikai rászló felvonása volt az ame- ikai érdekképviselet kertjében annak jeleként, hogy Égyip- om és az Egyesült Államok elújította diplomáciai kapcso- atait, s a két elnök nagyköve- eket nevezett ki. Szadat megnyerő beszélgetőpartnernek, Fahmi kitűnő házigazdának bizonyult. Lakásán adott vacsorát Kissinger tiszteletére, amelyre egyiptomi nota- bilitások mellett hivatalos volt a brit, a francia, a szovjet és a kínai s természtesen az új amerikai nagykövet, Herman Eilts, aki érdekes módon, akárcsak Kissinger, Németországban született. (A kinai nagykövet aligha gondolhatta hogy, nagykövet lesz az Egyesült Államokban.) Nem volt semmi meglepő abban, hogy Izmail Fahmi átvette Hafez Izmailtól Kissinger partnerének a szerepét, (emlékezzünk csak, Szadat számára Izmail; „az én Kissinge- rem” volt,) márcsak azért sem, mert Kissinger most már nemcsak a nemzetbiztonsági tanácsadó funkcióját töltötte be, hanem a külügyminiszterit is. A szerepcsere egyben azt is jelentette, hogy megszűnt a titkos kapcsolattartás szükségessége. (Azt még nehéz lett volna érzékelni, hogy ez volt az első jele Hafez Izmail kegyvesztettségének." Ámi a látogatás érdemi részét illeti, hat pontból álló terv született. Ennek sok szerzője volt, Szadat, Kissinger, Fahmi .— legalábbis mindegyik a magáénak vallotta. Sőt, Abba Eban szerint azért leginkább Golda Meirt illeti az elismerés. A terv értelmében Egyiptom és Izrael szigorúan betartja a tűzszünetet, a két fél egyetért abban, hogy a fegyveres erők szétválasztásáról és elkülönítéséről az ENSZ égisze alatt tárgyalásokat kezd. A Kairó- Szuez útvonalon az izreali ellenőrzőpontokat ENSZ ellenőrzőpontok váltják fel, s kicserélnek minden hadifoglyot. Addigra a Biztonsági Tanács október 25-i határozatának megfelelően már létrejöttek az ENSZ készenléti erői, amelyekbe finn, norvég, kanadai alakulatok mellett — az izraeliek tiltakozása ellenére — lengyel katonákat is bevettek. Az alakulatokkal kapcsolatot tartó nagykövetek révén szinte naponta friss információhoz juthattunk. * Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára közölte Siilasvuo tábornokkal, az ENSZ készenléti erőinek parancsnokával: az izraeli kormány hozzájárult ahhoz, hogy a Szuez-Kairó úton az ENSZ-alakulatok átvegyék az ellenőrzést az izraeliektől. Amikor azonban Siilasvuo a finn ENSZ-kontin- gens katonáinak kíséretében a 101-es kilométerkőhöz érkezett, barikádokat talált az úton. Parancsot adott az finn katonáknak a barikádok lebontására, ezt az izraeliek azonban meg akarták akadályozni, s így vekerdés tört ki. Siilasvuo tiltakozott a 101-es kilométerkőnél folyó tárgyalásokon részt vevő izraeli küldöttség vezetőjénél, Jariv tábornoknál. Neki nem volt tudomása arról, hogy át kellene adni az ellenőrzőpontot. így a helyszínről felhívta Golda Meir miniszterelnököt, aki ezt mondta neki: „Kérdezze meg Siilasvuótól, nála van-e az izraeli hadifoglyok névsora?” Az igenlő válaszra utasította Jari- vot, hogy bontsák le a barikádokat, és adják át az ellneőr- zést az ENSZ-nek. Kétségtelen, hogy a 101-es kilométerkőnél folyó tárgyalásokon az izraeliek számára a legfontosabb a hadifogolycsere elérése volt. Az októberről december végére halasztott választások előtt a kormány biztosítani akarta a hadifoglyok szabadon bocsátását, egyébként minden kérdésben hajthatatlan magatartást tanúsított, hogy az ellenzék ne vá- dohassa békülékenységgel. Ezzel magyarázható, hogy amikor Siilasvuo másnap Jeruzsálembe érkezett, és tiltakozott Dajannál a 101-es kilométerkőnél történtek miatt, s szóvá tette az október 22-i vonalakra való visszatérés kérdését, amiről a Biztonsági Tanács határozata rendelkezett, ezt a választ kapta: — Mondja meg az egyiptomiaknak, azt hittük, hogy ők megfontoltabbak, mint a szírek, ezért nem bombáztuk a hátországukat, pedig el tudtuk volna érni Kairót, Heluánt, Asszuánt. De ha újra kezdik, kíméletlenül és válogatás nélkül lecsapunk ezekre a helyekre is. Mintha Dajan elfelejtette volna, milyen gondot okozott a háborúban a SAM- rakétákból kiépített légvédelem. De végéhez közeledett a választási hadjárat, illett keménynek lenni. Ezzel magyarázható, hogy amikor az egyiptomiak a 101-es kilométerkőnél folytatott tárgyalások kétszeri megszakítása után ismét rátértek az alapkérdésre, az október 22-i vonalakhoz való visszatérésre, Jariv, a katonai titkosszolgálat korábbi főnöke, aki nagyon csiszolt tárgyalópartner volt, olyan merev lett, mint Dajan, és durván visszavágott: — Hát nem hajlandók tudomásul venni, hogy ezt a háborút elvesztették? Az igazság az volt, hogy egyik fél sem szenvedett vereséget, egyik fél sem győzött a háborúban. Ez azonban egyiküket sem akadályozta meg abban, hogy önmagát tartsa győztesnek. (Folytatjuk)
