Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-16 / 141. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. június 16., kedd Az év balesete volt Drámai pillanatok egy kanyarban Elítélték a gondatlan kamionvezetőt Főként egyedi tervezésű ajtókat, ablakokat gyárt az Erdő- gép kft asztalosüzeme, de kerti bútorokat, kerítés- és lép­csőelemeket is készítenek. Termékeik keresettek a nyugati piacon is. (Fotó: Kovács Tibor) Az ötvenéves, húsz éve kamionos Korponai Károly ta­valy július 20-án Balatonújlak- ról Fonyódra indult, miután szerelvényének első, úgyne­vezett gépes részéből kirakták a sört. Az első méterek után stabilitáspróbát csinált, mert tudta, hogy ez a kerekekkel csak középen ellátott „félpót­kocsi”, ha a jármű első része üres, a hátsó pedig le van ter­helve, könnyen kileng. Ez, sajnos, az első enyhén balra ívelő kanyarban be is követ­kezett. A „forgótányéros" sze­relvényeknél általában sikerrel alkalmazott módszerrel — gázadással — próbálta egyenesbe hozni a jobbra-balra kitörni készülő pótkocsit, ám ez nem sikerült. A kamion felborult, fának üt­közve V-alakban állt meg. A vezető és két utasa kisebb nagyobb sérüléseket szenve­dett. A bajt tetézte, hogy miköz­ben a kamion pótkocsija ra- koncátlankodni kezdett, szemben három gépkocsiból és egy motorkerékpárból álló konvoj közeledett. A vakmerő előzéseket produkáló, végül az élre tört fehér Ladának — a szemtanúk többsége szerint — valószínű az utolsó pilla­natban sikerült besorolnia. Ám nem úszta meg, mert frontáli­san összeütközött az ekkorra már felborult, tehetetlenül sod­ródó kamionnal. Vezetője Csala György nagykanizsai fő­iskolás több napra elveszítette eszméletét, testvére Csala Mária és barátnője, Gaál Vik­tória — a két orvostanhallgató — meghalt. Az utánuk érkező kék Lada is belecsapódott a kamionba. Az ezt vezető or­vosnő is súlyos, férje köny- nyebb sérüléseket szenve­dett. A harmadik jármű a kék Ladába rohant. A hátul haladó motoros pedig a széthullott sörösüvegeken bukdácsolva próbált nyeregben maradni, ám végül vérző lábbal terült el a földön. A látvány iszonyú volt. A két halottal, a négy sú­lyos és három könnyű sérü­léssel joggal számított ez az ütközéssorozat tavaly a me­gye legsúlyosabb közúti bal­esetének. Az ügyet a napokban tár­gyalta a Kaposvári Városi Bí­róságon dr. Simon Margit ta­nácsa. Az ügyész, dr. Dér Mihály többek között azzal vádolta Korponai Károlyt, hogy meg­szegte a teherszállítás szabá­lyait és túllépte a relatív se­bességet. A szakértő szerint ugyanis, ha a helytelenül ter­helt szerelvénnyel nem megy jobban ötven kilóméternél, nem következik be a tragédia. Mivel tudott a veszélyről, ez elvárható lett volna tőle. Vég­rehajtható szabadságvesztést kért. A védő, dr. Fóris Kálmán vi­szont védence vétlenségéről igyekezett meggyőzni a bíró­ságot. Egyebek mellett arra hivatkozott: nem a kamionve­zető hibája, hogy biztonsági szempontból kifogások merül­tek fel a szóban forgó pótko­csitípussal szemben, továbbá, hogy nem oktatták ki kellően a nemrég átvett szerelvény tu­lajdonságairól. Végül azt állí­totta, hogy mások is — min­denekelőtt az előzgető Lada — jelentősen közrehatottak a tragédiában. A vádlott, aki egyébkén egymillió kilométert vezetett balesetmentesen és őszintén feltárt minden részletet (bár bűnösségét nem ismerte be), egyszer sem hivatkozott arra, hogy a szembejövők megza­varták volna. A bíróság mindent egybe­vetve halált okozó közúti bal­eset gondatlan okozásában találta bűnösnek Korponai Ká­rolyt és egy évi három hónapi szabadságvesztésre ítélte. Kötelezte a költségek megtérí­tésére. Enyhítő körülmény­ként vette figyelembe, hogy kiskorú gyermeke van, és húsz éven át nem okozott bal­esetet. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, a vádlott és védője felmentésért fellebbe­zett. Szegedi Nándor Van egy jó magyar mondás: az okos ember más kárán ta­nul. Mi még csak mostanában kóstolgatjuk a munkanélküli­séget, Amerika viszont— mint sok minden másban — ebben is előttünk jár. Persze ezt az elsőségüket nem irigyeljük. A kapitalizmus e sajátosságá­nak traumáján — ha meg­szüntetni nem is — enyhíteni talán lehetne tapasztalataikat meghallgatva. A legnagyobb amerikai szakszervezeti tömörülés az AFL-CIO működteti az Emberi Erőforrást Kutató Intézetet, a HRDI-t, amely többek között 14 éve foglalkozik a munka- nélküliség problémáival. Jerry Evans, az intézet munkatársa több mint egy évig tartózkodik majd Magyarországon, hogy az intézet legsikeresebb kép­zési programjaival ismertes­sen meg bennünket. A Liga Szakszervezetek Somogy Megyei Szövetsége meghívá­sára Kaposváron járt a na­pokban. Elmondta: fő céljuk, hogy felkészítsék a munkavállalót a piaci igények ismeretére, ho­gyan tudja magát minél elő­nyösebb feltételekkel „eladni”, de programjaik fontos része a lelki segítség is, amelyről mi Magyarországon nem sokat tudunk. — A világ minden munkanél­külijére jellemzően kialakul az a hét lelkiállapot, amelyre igyekszünk felkészíteni őket. A segítségünkre leginkább a kezdeti — közvetlenül az el­bocsátás utáni — sokk után, il­letve a depresszió ideje alatt van szükség. Az elbocsátás után hamar kialakul az „egész világra haragszom” érzés. Ek­kor várható a család többi tag­jával szembeni erőszakos durva magatartás kialakulása. A depresszió állapotára az al­koholizmus, kábítószerezés kialakulása jellemző. Igyek­szünk hozzásegíteni a mun­kanélkülit, hogy elfogadja a valóságot, s igyekezzen meg­oldást találni. Ha érzi, hogy va­laki számára fontos, nem kal­lódik el. — A magyar sajátosságokat milyen módon veszik figye­lembe programjaikban? .— Országaink között sok a hasonlóság. Nincs olyan sok különbség a magyar és az amerikai munkás között sem, bár érdekes volt számomra például, hogy sok magyar számára még szégyen a munkanélküliség. Mivel azon­ban a munkanélküliség része a kapitalizmusnak, épp ezért a főbb problémák mindenhol azonosak. Persze bizonyos adaptálásra mindenképpen szükség van: szakembereket is kell képeznünk — képzés a képzőnek — , s lényegében ők adaptálják majd a magyar viszonyokra a programokat. Az így képzett szakembe­rekkel a Liga a munkaügyi hi­vatalok munkáját szeretné se­gíteni. N. L. Rabló a parkolóban Súlyos csalódás érhette azt a rablót, aki az ausztráliai Sydney egyik külvárosi bevásárlóközpontjának parkolójában kirabolt egy kismamát. A 25 éves hölgy éppen kisbabája petusát cserélte autója hátsó ülésén, amikor egy ismeretlen férfi megragadta a lába mellett heverő táskát. A megrémült, de a szatyrát bátran vé­delmező asszonyt a rabló ütni kezdte, míg végül megkaparin­totta a zsákmányt. A táskában egy-két bébiholmin kívül kizá­rólag telecsinált pelenkák voltak... MIRE KÉPESEK TEXASIAK...? Visszakapják az ellopott kincseket Quedlinburg, a volt NDK nyugati ré­szén fekvő kisváros visszakapja katedrá­jának középkori kincseit, amelyeket egy amerikai katona lopott el a hitleri biroda­lom kapitulációja előtt. — Ez valóságos csoda - mondta Wer­ner Bley, a plébánia diakónusa az AFP francia hírügynökség munkatársának. A kincseket tartalmazó 12 láda Daliásból érkezik Berlinbe, s múzeumi restauráto­rok vizsgálják meg a tárgyakat. A ládákban a középkori vallásos mű­vészet legbecsesebb darabjai érkeznek vissza Texasból. Eredetileg I. Henrik császárnak a tulajdonában voltak, s érté­kük sok tízmillió dollárra tehető. A kincset 1945. április 20-án találta meg Joe Meador hadnagy, amikor csapa­tai bevonultak Quedlinburgba. Véletlenül bukkant rá egy föld alatti helyiségben, ahová a kincseket a bombatámadások elől elrejtették. A hadnagy kiválogatta és katonai pos­tával egyenként elküldte a legszebb da­rabokat édesanyjának Texasba, a cso­magokat bibliának álcázva. A küldemény sértetlenül megérkezett, s a tolvaj birto­kában volt egészen 1980-ban bekövet­kezett haláláig. A kincs nyomára az örökösök vezették — akaratlanul — a nyomozókat. Adóssá­gaik voltak, s ezért 1989-ben Svájcban el akarták adni az aranybetűkkel írott, drá­gakövekkel kirakott Sámuel Könyvét, va­lamint egy 1513-ból való misekönyvet. A vevő gyanút fogott, s a német hatóságok 1990-re megtalálták az egész gyűjte­ményt. Az igazi nehézségek azonban csak ek­kor kezdődtek, mert a texasi hatóságok - hivatkozva arra, hogy a lopás bűntette elévült — jogos tulajdonosoknak nyilvání­tották az örökösöket. Két évig tartó huza­vona után végre megegyeztek. Az örökö­sök két és fél millió dollárt kapnak a né­met államtól a kincsek visszaszolgáltatá­sáért. — Ha nem fizetünk, a pereskedés éve­kig tartott és többe került volna - állítja Werner Bley. — Az amerikai ügyvédek beavatkoztak volna, s ha az ember nézi a Dallas című televíziós sorozatot, láthatja, hogy mire képesek a texasiak... Az Antall-kormány saját tükrében Az Antall-kormány és a parlament első félidejét méltató Félúton alaposan dokumentált kiadvány. A koalíció hívei és ellenfelei egyaránt megtalálják benne a magukét. Az össze­állítás hét fejezetben, szisztematikusan igyekszik áttekin­teni a politikai terepet a külpolitikától az egészségügyig. Kezdjük a legkényesebb te­rületekkel. A közel 50 ezer fős belügyminisztériumi appará­tusból két év alatt tízezer fő­nek kellett távoznia, többnyire elbocsátással. Eközben mint­egy 1100 rehabilitálás is tör­tént. A kijelentést, miszerint a „Belügyminisztérium rendőr­minisztériumból a belügyi igazgatás polgári szerve lett”, az illusztrálhatja, hogy meg­szűnt a belügyi rendfokozati rendszer, sikerült megfelelő költségvetési hátteret biztosí­tani az önkormányzatoknak. Pénz és bűnözés Másfelől „a közvélemény számára riasztó a közbizton­ság romlása”, amit a szerkesz­tők azzal magyaráznak, hogy egy „rendőrállamban” a bűnö­zést talán egyszerűbb meg­előzni, a szabadság viszont minden polgárnak, tehát a bű­nözőnek is előnyös. A kelet­kezett anomáliák megszünte­tését szolgálta az ORFK új szervezeti rendszere, számos személyi változtatás, a rend­őrség létszámának 4000 fővel történt növelése (további hat­ezer rendőr vonul be a követ­kező két évben) és a rendőr­képzés megújítása. Az ered­mény: 1991-ben tovább nőtt a bűnözés, de sikerült vissza­fogni a növekedés ütemét. A kormányzat a maga ja­vára írja az „első magyar hon­védelmi koncepció” megszüle­tését, mely kifejezetten vé­delmi jellegű, nem engedi meg a tömegpusztító fegyverek el­helyezését az ország terüle­tén, s elvben lehetővé teszi egy korszerű, ütőképes vé­delmi haderő kialakítását. Itt azonban a Félúton a „csekély pénzügyi forrásokra” kényte­len hivatkozni, melyek akadá­lyozzák a hadsereg korszerű haditechnikával való ellátását. Eredményként könyveli el az egységes légvédelem meg­szervezését, a Hadiipari Hiva­tal felállítását és a „nemzeti szellemű sorkatona- és tiszt­képzés” megszervezését. Nem tesz említést a hadsereg létszámának csökkentéséről; a szolgálati idő már 12 hónap. Az átalakulás ára A kétéves adatok az ön- kormányzati rendszer viszony­lagos stabilitásáról vallanak. 1990 őszén több mint három­ezer polgármestert választot­tak meg, ezek 96 százaléka ma is hivatalban van, annak ellenére, hogy az apró falvak miatt több, mint 50 százalékuk nem főállású hivatalnok. A parlament az új helyi hatalmi szerveket csupán 1991-ben több mint 15 milliárd forint tá­mogatásban részesítette. A miniszterelnöki sajtóiroda „az átalakulás áraként” jel­lemzi a bruttó belföldi termelés (GDP) tavalyelőtti 3 százalé­kos, tavalyi további 10 száza­lékos csökkenését, valamint az ipari termelés két év alatti bekövetkezett 30 százalékos csökkenését, s „a statisztikai számokon túl” jelez pozitív vál­tozásokat. Ilyenek az infláció lassulása, a nemzetközi pénzügyi egyensúly javulása, a konvertibilis export növeke­dése, a privatizáció és a kár­pótlás, melyek közül a privati­zációnak 1994-ig ötven száza­lékra kell csökkentenie az ál­lami tulajdon hányadát a ma­gyar gazdaságban. A kisvál­lalkozó szféra látványosan bővült, a „maszekvilág úgy látszik már korábban is meg­volt: a kisvállalkozók száma két év alatt 15 ezerről 55 ezerre, az egyéni vállalkozóké 300 ezerről 400 ezerre nőtt.” Nehézségek A privatizáció mindemellett „nehézkes”, az állami vállala­toknak csak 18 százaléka ke­rült a magángazdaság szférá­jába, miközben az üzletek és a szolgáltatások területén 43 százalékos tulajdoncsere ment végbe. A kárpótlási je­gyek beválthatóságát a kor­mány megfelelő privatizációs kínálattal „folyamatosan bizto­sítja, s kezdeményezte a kár­pótlás életjáradékra váltását”. Agrár-területen a kormány kárpótlási, az átalakulási, a szövetkezeti és a még nem el­fogadott földtörvény privatizá­ciós hatásától reméli a válto­zást, nevezetesen azt, hogy ennek az évnek a végéig a termőföld mintegy 80 száza­léka magántulajdonba kerül. A munkanélküliségi folya­matok regisztrálásában a Kék Könyv a januári 442 ezernél állt meg, jelezve, hogy Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Sza­bolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok me­gyében a munkanélküliek aránya „meghaladja a 10 szá­zalékot”. A munkanélküliek 52 százaléka januárban 35 éven aluli, s közülük 28 ezer pálya­kezdő volt. A munkanélküliség „kezelésére” az állam csak a központi alapokból már tavaly 30 milliárdot költött. Viszonylag stabilnak mutat­kozott a Kék Könyv adatai szerint az eltelt két évben maga az Antall-kormány is. A miniszteri tisztet betöltők kö­zött felsorolt 29 név közül szinte senki nem került sül­lyesztőbe, bár olyan nagyfon­tosságú posztokon, mint a belügyminiszteri, az ipari és kereskedelmi miniszteri, a pénzügy- és a földművelési miniszteri tárca, a miniszterel­nök helycserés hadmozdula­tokat hajtott végre. Magyar érdek „Nincs és nem is lehet olyan szempont vagy érdek, amely háttérbe szorítaná a magyar kisebbséget”, nem születhet alapszerződés a szomszédos államokkal, ha az nem tér ki az ottani magyarok helyze­tére, szögezik le a kormány külpolitikájának egyik alapel­veként a_ szerkesztők. A2 Egyesült Államok és néhány más fontos reláció a kapcsola­tápolás irányai között ebben s dokumentumban nem szere­pel. Körültekintőek viszont e szerzők, a minisztereinél- közvetlen munkatársai, ami­kor európai kötődéseinkről, £ Visegrádi Hármak szerepéről s persze az EK-val, a 2 ENSZ-szel és más nemzet közi szervezetekben való köz reműködésünk fontosságáró van szó. Jókai Géz; Félúton A munkanélküli lelki rejtelmei Amerika tanácsai a magyar állástalanoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom