Somogyi Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-12 / 138. szám
1992. június 12., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS időszámítás előtti tizenkettedik évezredtől a nagy váltásaival is együtt folyamatos kultúra. Ugyanakkor Anakara a világ egyik legfiatalabb fővárosa. Mintegy háromilliónyi lakosa jövőre, 1993-ban ünnepli a fővárosi státusz hetvenedik évfordulóját. Ugyanis volt egy igazi „Naszreddin Hodzsa”, mégpedig Mustafa Kemal, a thesszalonikei születésű fiatal katonatiszt, aki gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán, ám a saját mundér dicsősége helyett a megújuló Törökországban gondolkodott. Az első világháború után megtisztította hazáját az idegenektől, hiába volt Isztambul nemtetszése, az utolsó szultánnak egy angol cirkálón kellett menekülnie az országból — amely köztársaság lett. Svájci típusú alkotmányt vezettek be, az iszlám vallást szétválasztották az államtól, a nők szavazati jogot kaptak. Mauzóleumába ma is áhítattal lép be az amerikai szellemben nevelt török egyetemi hallgató, és Kemal Atatürk — a törökök Atyja — szobra köszönti az iskolásokat, szinte mindenütt. Az Atatürk kultusza, pontosabban szólva tetteinek logikája, ma is mérce, a megújuló A modern Ankara egyik építménye: az óriási torony, a keleties tetőrész körbe forog török világban. Az ankarai óvárost igazi török múltjával, várával, sikátoraival, árusaival egyre összébb zsugorítja az elegáns, tágas Európát-Ame- rikát idéző külváros, zöldövezetével tiszta negyedeivel, gyorstüzelő fegyverekkel őrzött kényelmével, a NATO-tagság biztonságával. Szinte jelképes az az óriási vállalkozás, hogy egy évvel ezelőtt megkezdték az ankarai metró építését. Egy leendő építészmérnök * hallgató mondta el: nemcsak a költségei miatt nagy ez a vállalkozás. Azért is, mert kemény „geológiai” diót jelent az anatóliai talaj és még keményebbet az óváros hagyományos elrendezése — amelyen változtatni kell. Mondom, szinte jelképes ez a vállalkozás. Egy változó, régi értékeire figyelő, de újakat teremtő ország nyitása. Aligha véletlen a magyar parlamenti delegáció közelmúltbeli látogatása: a megújuló Törökország nyitott és nyitni akar. Tröszt Tibor Kelet kitárt kapui — Ankara?! — húzza el a száját a tört magyarsággal és széles gesztusokkal parolázó isztambuli aranyárus, így juttatva kifejezésre, hogy: az is valami, a hajdani szultánvároshoz képest? Nem lehet nem észrevenni, hogy lefitymáló hangnemében bújkál valami gyanakvó féltékenység is. Isztambulnak, a gigászi méretű világvárosnak helyzeténél, nagyságánál és múltjánál fogva, máshoz alig hasonlítható arculata van. A hazánkból sűrűn sorjázó vásárlóturizmusnak egyúttal a Kelet kapuját is jelenti. S aki átkel a Boszporuszon már elmondhatja, hogy Ázsia földjére tette lábát, noha, például a magyar kórusok által is szívesen megénekelt Üszküdár, az egyik keleti negyed, szerves része a metropolisnak. Ázsia igazi szele akkor csapja meg az európait, amikor elfogy alóla a Sztambulból kivezető autópálya és kezdődik a hosszú kilométereken át, meredek kaptátokkal és hirtelen lejtőkkel bővelkedő, tapasztalt pilótákat is próbára tevő (mint amilyen a Somogy A tisztelt és szigorúan őrzött Atatürk-mauzóleum Ankarában Megyei Művelődési Központ buszának két sofőré) szakasz. Kezdődik Anatólia... Eltűnnek az út mellől a szépen művelt kertek, a görög vagy az olasz riviérára emlékeztető ligetek, amelyek Edirnétől (Dri- nápóly) Isztambulig szinte idilli hangulatot árasztottak. Elfogy a Márvány-tenger kékje; kopárrá, száraz lehelletűvé változik a világ. Ez tehát már Ázsia, pontosabban szólva Anatólia, Törökország nagyobbik része e dombjaival, hegyeivel váltakozó magasfennsík; ahol nappal keményen tűz a nap, éjszaka pedig fagypontra zuhan a hőmérséklet. Ahol a legnagyobb kincs a víz, amelyet mégis jobb csak tisztítottam flakonban megvásárolni. Kemény végletek között tör magának utat az élet. Es mégis! Ez a kietlen, or- szágnyi táj évezredek óta magas kultúrájú, életerős civilizációkat nevelt, amelyeket hódítania kellett a hellén seregek élén Nagy Sándornak, majd Róma császárainak, és amelyek később — jól tudjuk történelmünkből — maguk is hódítottak. S a kultúrközpontok körül hatalmas perem hullámzott százezrekből, akik a túlvilági boldogság reményében elfogadták és napról napra vegetálva felélték azt, ami aznapi osztályrészül jutott. Az iszlám világ szigorú törvényei aligha engedték, hogy az ázsiai falu- közösségek világából túlságosan sok, furfangos természetű, igazságosztó Naszreddin Hodzsa nőjön ki (A mi Ludas Matyink vagy a Till Eulenspiegel „rokona”). A koldus koldus maradt, a perecárus fiú ma sem jár iskolába. Aki viszont járhat, annak már elegáns egyenruha dukál, gyakran angol szabású öltöny... így aztán az idegen némileg különösnek találja a bérháznyi magas nyugati reklámok tövében az évezredek óta ugyanúgy legelésző birkanyáj vagy a jámbor tehenek látványát. No meg a háremek mesés erotikáját aligha idéző, tarka bugyogóban trécselő, a csador után ma is szigorúan záró fejkendőt viselő asszonyok törökülésben ejtőző csoportját. Ellentétekben váltakozik az út mente képe is. Kócerájok, büféknek kinevezett deszkabódék után, hivalkodóan elegáns olasz típusú étterem, az itáliai és a török konyha minden ínyencségével. Csak a vak nem veszi észre, hogy a régi út mellett már épül a sok ezer embernek munkát — megélhetést — jelentő autópálya. Az Isztambultól már vékonyabban csordogáló turistabuszok és a menetoszlopban haladó kamionok fogadására épült kara- vánszerájok egy mai, de még- inkább holnapi Törökországot jeleznek. A törekvésekben és a szokásokban feszülő kérdés: az új mit őriz meg a régiből, a régi mennyire tartja magát az újjal szemben. Van-e a kövületes végletek között valamiféle közvetítés? Kiformálódik-e olyan modern törökvilág, amelynek mégis egyéni arculata van? A válasz maga Ankara. Mégpedig biztató válasz. Építkezés építkezést követ. Jó látni, hogy a modern nyugati architektúra — célszerűségből? hagyománytiszteletből? — őrzi, felhasználja az archaikus keleti építészeti elemeket is. Ha az anatóliai civilizációk csodálatos múzeumát bejárjuk, akkor hajtunk fejet Ankara múltja előtt is. Ott látható igazán, hogy mit jelent például az Megszólalt a müezzin: a hithü muzulmánnak imaszőnyeg helyett megteszi a papundekli is. MUNKAVÉDELMI KONFERENCIA SIÓFOKON Vállalkozik az iskola — Napjainkban szokatlan, logy egy iskola indítsa el, il- etve vállalja fel egy országos probléma kezelését. Miírt érezték szükségesnek az ;lső lépés megtételét és miyen segítséget kaptak cülsö intézményektől? — Iskolánk jellegéből faka- lóan a munkavédelem fontos tlapköve oktatómunkánknak — mondta Sipos Gyula műszaki igazgatóhelyettes, a konferencia „szülőatyja”. — irtelmezése kettős; egyrészt a korábbi rendszerben központi helyet foglalt el, ahol minisztertanácsi rendeletekkel, KGST-szabvány szerint irányították, másrészt iskolai szinten tantárgy s fő célja az egészség, a biztonság megőrzése. A szocializmus bukását követően a régi normák helyén, a struktúra összeomlása miatt űr keletkezett, ezt az új szemlélet alapján — felzárkózás Nyugat-Európához — a korszerűbb/nyugati színvonalú munkavédelemnek kell kitöltenie. A konferenciát a Munkaügyi Minisztériumon és a Művelődési Minisztériumon kívül a Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet támogatta nyugati szakanyagokkal, illetve hazai előadók felkészítésével. — Mi volt a rendezvény célja, milyen tapasztalatokat szűrtek le? — A szakértők, az oktatásban tevékenykedők számára a helyzertértékelés volt az első feladat. A lemaradás mértékét, a termékbiztonságot, a technikát határozták meg. Ézt egészítette ki a feladatmeghatározás. A nyugati színvonal eléréséhez való igazodásra és hatékonyabb munkavégzésre, mindezekből következően ottani szintű munkavédelemre van szükség. A korábbi rendszer szemléletéhez képest a „legfőbb érték az ember” gondolkodásmód és az érték, profit jobb összekapcsolása juttathat el bennünket Nyu- gat-Európába. Második feladatként az új munkavédelmi törvénytervezet ismertetését tarottuk szükségesnek. Meggyőződésem egyébként, hogy a közoktatási, szakképzési és munkavédelmi törvények együttes jogerőre emelése nagy előrelépést jelentene. A kétnapos konferencia jól sikerült, ezt a kérdőívek értékelése is alátámasztja. Eldöntöttük, hogy évente egy-két alkalommal munkavédelmi konferenciát tartunk Siófokon. — Ha jól tudom, nem ez az első próbálkozásuk. Mivel vállalkozhat egy iskola? — A rendszerváltás, az új irányvonalak kialakulása egyfajta gondolkodás-változást igényel. Különösen igaz ez az oktatásban dolgozókra. Egy végzős tanulónak a munkalehetőség biztonsága a célja, ezért első osztályba csak olyan gyereket veszünk fel, aki vállalkozói nyilatkozatot hoz a gyakorlat és az anyagi feltételek biztosításáról. Természetesen elhelyezésüket megunk is segítjük. Munkánkhoz elengedhetetlen a szakmai tudás; megszerzéséhez egyrészt az iskola a háttér, ahol a magas szintű oktatás feltételeit meg kell teremteni. A központi pénzügyi támogatások ehhez már nem elegendőek, így az iskolának valamilyen irányban el kell mozdulnia. Mi vállalkozunk. Célunk közösen növelni az iskola értékeit, miközben mobilizáljuk eszközeit. így az iskola és a kollégium épületét a nyári időszakban üdültetésre adjuk ki. Egész éves szolgáltatásunk a konferenciaterem, torna- és kondícióterem bérbeadása, fénymásolás, „ videofelvétel készítése, másolás, hangosítás. A nyereséget karbantartásra és korszerűsítésre használjuk fel. A vállalkozás a gazdasági vonzata mellett a vállalkozás tanítását, tanulóink körében a vállalkozói szellem kialakulását segíti elő. — Mit terveznek a közeljövőben? — Még nagyon sok tervünk megvalósításra vár — kapcsolódott a beszélgetésbe Pro- hászka István igazgató. — Kulcsfontosságú feladatunk annak a földtulajdonnak a visszaszerzése, melyen három üdülővel együtt iskolánk áll. Ez az elmúlt időszakban a SZOT tulajdonában volt, de jelenleg a Népjóléti Minisztérium egy kft kezelésébe adta át. így furcsa helyzet adódott, mert azt a földterületet, amit annak idején a város átadott a SZOT-nak, lehetséges, hogy csak vásárlással szerezheti vissza. Előfordulhat, hogy időközben iskolánkat bérleti díj fizetésére kötelezik. A tulajdonjog rendezése lehetővé tenné saját tanműhely létrehozását, megoldaná az iskola étkeztetését, illetve egy sportcsarnok létesítését. Czenus Csaba 5 A MEGÚJULÓ ANKARA (1.) A háttér összeomlott, a munkavédelem önállóan, irányítatlanul maradt, lebeg, átmeneti életet él. — e gondolat késztette a siófoki 523. sz. Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola vezetőségét, hogy az élet minden területére kiható átalakulásban megszervezze és a közelmúltban otthont adjon az első országos szintű munkavédelmi konferenciának. Ezen kilencven középiskola vezetői vettek részt.
