Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-07 / 107. szám
Sem jobb, sem rosszabb, de jó, hogy van „Fényarány” — mint a profiknál Bérezés László színikritikus az amatőr színjátszásról A színek varázslója Somogybán szerette meg a természetet — Iványi Grünwald Béla emlékezete 1992. május 7., csütörtök A csurgói országos diák- színjátszó-napok idei eseményére száz körüli produkciót készítettek a diákszínpadok és amatőr társulatok, közülük tizennyolc felelt meg az elő- zsűri állította kívánalmaknak. Bérezés László kritikust, a zsűri egyik tagját ezek színvonaláról és az amatőr színház- csinálás körüli tendenciáiról kérdeztük. Jöttek a csemegék — Biztos jól hangoznék, ha azt mondanám, hogy e találkozó színvonala jobb volt, mint a megszokott. De ez nem volt jobb, mint amilyen szokott lenni, és nem volt rosszabb sem. Tulajdonképpen mindig ugyanaz történik, látunk egy jónéhány előadást, akkor egy kicsit elkeseredünk, de aztán jön egy-két csemege, amitől megjön az ember kedve. Csurgón is láthattunk pár produkciót, amelyek kiemelkedtek az átlagból, és ez nagyon nagy szó. Hiszen ha a profikat nézem, akkor is az történik velem, aki gyakorló kritikus vagyok, hogy ha tíz előadásból kettő fölfénylik és megfog, akkor már örülök. — Miben fogalmazná meg a diákszínjátszó-napok fontosságát? Változott-e valamit a lényege az idők során? — Azt gondolom, hogy az maga borzasztóan fontos, hogy van egy ilyen lehetőség a megmutatkozásra. Hogy miért borzasztóan fontos, arra a kérdésre csupa közhelyet tudok csak mondani, ám amikor látom ezeket a gyerekeket, hogy jó vagy rossz produkciókat létrehoznak, tizen- négy-tizenöt éves gyakorló színészként, akkor megbizonyosodom róla: mindent el kell követni azért, hogy a diákszín- játszó-napokat életben tartsuk. Lehet, túlságosan szépen hangzik, amit mondok, de komolyan gondolom. — A színészek vagy színészjelöltek érdeklődési területe az idei találkozón látott darabok és műfajok tükrében mutat-e valami változást a korábbi színjátszó-napokhoz képest? Az elfogadott sokféleség — Ha különbséget akarok tenni e téren, akkor azt tudom hangsúlyozni, hogy ennyire sokszínű talán még nem volt soha. A gyakorlat azt mutatja, hogy mindig akadt egy bizonyos irányzat, amely rányomta bélyegét a találkozóra, vagy éppen a zsűri forszírozott, részesített előnyben bizonyos műfajokat, színeket. A mostani zsűrinek reményeink szerint sikerült elfogadnia a sokféleséget, gondolok itt arra, hogy Cocteau őrületétől kezdve az abszolút klasszikus Shakespeare-en át a kezdetleges módon, indulatból fogalmazókig mindent sikerült olyan szemmel néznünk, amit az megkövetelt. Azokat sem a díjazásnál, sem a szakmai beszélgetések során nem helyeztük egymás fölé, mert úgy gondoljuk, hogy nagyon jó, ha az abszurd, a groteszk vagy éppen a szociografikus indíttatású előadás egyaránt jelen van. Egymástól tanulva — A diákszínjátszó-napok társulatainak összetétele a korhatár kiszélesítésével értelemszerűen megváltozott, és ez az előadásokon is meglátszik: érettebbek, rendezettebbek. De versenyeztethetők-e a diák- és az amatőr színpadok? — Hogy úgymond verse- nyeztethetők-e, azt nem tudom megmondani, ám tény, hogy eddig csakis középiskolásokból álló csoportok jelentkezhettek, ami egyfajta szintet jelentett. Annak, hogy megjelentek egyéb műhelyek is, látom némi hasznát, ugyanis a kezdő csoportok bizonyára tudtak tanulni a már kiforrottabb produkciókból. Balassa Tamás Iványi Grünwald Béla képei múzeumokban és néhány magángyűjteményben találhatók, de ha aukciókon felbukkannak, csillagászati árakat érnek el, jeléül annak, hogy a közönség nagyra értékeli. Modern festészetünk vezető egyéniségei közé tartozott az „embernek szelíd, jóságos, halk és kedves” mester, aki a századelőtől fogva hathatósan közreműködött nemcsak saját képeivel, de tanításával is festészetünk arculatának kialakításában. Százhuszonöt éve, 1867. május 7-én született Somban. A Dunántúl szelíd lankáin szerette meg a természet örökké változó arcát, ekkor ébredt fel benne a művészösztön. Igen fiatalon (mindössze tizenöt éves volt) iratkozott be a budapesti mintarajziskolába, ahol Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. 1886-ban került Münchenbe az akadémiára, de amikor tudomást szerzett a művészet akkori központjában, Párizsban folyó új kísérletekről, odautazott, és a Julian akadémián folytatta tanulmányait. Ő is, mint más magyar pályatársai, nem az impresszionizmus kezdeti eredményeire figyelt fel, hanem Bastien Lepage gyöngyfényű szürkéire, a finom naturalizmusra. Iványi Grünwaldra különösen az irányzat lírája hatott erősen, mint 1891-ben festett Imádkozó parasztlány című művén látható. Korai képein a különleges világítási hatások érdekelték. Életében nagy fordulatot jelentett a nagybányai iskola megindulása. A nagybányai iskola alapító tagjai közé tartozik. Élete három nagy szakaszra oszlott. 1889-től a századfordulós évekig festészete a nagybányai művésztelepen dolgozó társaival azonos vonásokat mutat, a szinte mesébe illően szép izvorai tájat festi a zöldek különböző árnyalataival (Bércek közt, Itatás). Ferenczy Károly egyénisége rá is hatott. Együttesen tanulmányozták a plain air hatásokat, az ember és a táj viszonyát. „A természet szeretettel való elmélyedő tanulmányozása... volt a tavasza minden művészeti virágzásnak... elemző megfigyelés összefoglaló előadásban, az önkorrektúra kiterjesztése volt a cél.” Iványi Grünwald azonban rá igen jellemzően a vörösek, a sárgák, zöldek felfokozott színértékeivel fejezte ki élményeit, szinte impresszionista módon a több változatban is ismert Ruhaszárításban (1902). A nagybányai iskola legderűsebb képeit festette. A Háromkirályok című művével római ösztöndíjat nyert. 1907-ben újra Párizsba utazott, és ott a Nyolcak törekvései nyomán elfordult a nagybányai iskola szellemétől. Nagyszabású, dekoratív pan- nókat festett. Mozgékony lénye hamar reagált az új gondolatokra. A francia posztimpresszionizmus 1905 körül éreztette hatását a magyar művészéletben. Az új dekorativitás Gauguin szellemében második festőkorszaka egyik alkotóeleme lett (Tavasz című pannó). Képein Cézanne hatására alakjait egyre inkább térbe helyezte, és részletezni kezdte (Fürdés előtt, 1915). Kecskemét meghívására művésztelepet alapított az alföldi városban. A természettel való kapcsolat új modaniva- lóra ihlette. A dekoratív egységtől visszatért a természet naturalisztikusabb szemléleÁhitat (1891) téré, az alföldi táj jellegzetességeit ábrázolta (Falusi udvar, 1922, Kecskeméti kofák hóbuckák közt, 1912, Kecskemét, Gémeskút, 1924, Disznócsorda, 1925). A Hazatérő tehenek című képe már egészen impresszionista alkotás. Élete utolsó szakaszában festett képei közt sok a cigánytémájú és az impresszioniszti- kus csendélet, ezekkel nagy közönségsikereket aratott. Ragyogó színskála, mozgalmas előadásmód jellemzi színházi tárgyú képeit is, amelyekre Bajor Gizi halhatatlan alakításai ösztönözték. Utolsó éveinek bensőséges élményeit örökítik meg balatonlellei nyaralójában festett, költői hangulatú tájéképei, szinte vibrálóan testetlen csendéletei, a tó örökké változó színhatásaival. A víz feletti pára ezerszínű játéka, a formáknak a fénnyel való egyesülése e képeit Egry alkotásaihoz hozza közel az atmoszférikus jelenségek víziószerű ábrázolásában. Élete utolsó percéig dolgozott. 1940 szeptemberében hunyt el Budapesten. Brestyánszky Ilona Kecskeméti kofák hóbuckák között (1912) Nagykövet voltam Egyiptomban Bemutatkozás és ismerkedés 3 Első hivatalos látogatásom a protokollfő- ■ nőknek szól. A húszperces beszélgetésnek van egy előnye és egy hiánya. A pozitívum: Mahmúd Riad külügyminiszter július 22-én fogad, hogy átvegye megbízó- levelem másolatát, ami szükségszerűen megelőzi magának a megbízólevélnek az átadását a köztársaság elnökének. A Raisz (Nasszer elnök) Alexandriában tartózkodik. A megbízólevél átadásának időpontjáról nem esik szó. Szorgalmazni nem lenne ildomos. Mahmúd Riad külügyminisztertől s az illetékes miniszterhelyettestől, Szaád Afrától némi információt kapok az elnök nemrég véget ért moszkvai látogatásáról. A benyomás: békés megoldást akarnak, ehhez azonban — hogy erejüket bizonyíthassák — több fegyverre van szükségük. S mintha ezt nem kapták volna meg a Szovjetuniótól. A legegyértelműbben Mohamed Fájek államminiszter, a forradalmi tisztek szűk köréhez tartozó nagyhatalmú Ali Szabri közeli hozzátartozója fogalmaz. Eszerint Izraelt két módon lehet az elfoglalt területek feladására bírni: Egyiptom, az arab népek erejének növelésével s nemzetközi nyomással, mindenekelőtt a két szuperhatalom ráhatásával. Annyit elárul, hogy Nasz- szer másnap válaszol a Ro- gers-tervre, amelyet az amerikai külügyminiszter 1969. december 9-én fogalmazott meg azzal a céllal, hogy elfogadása esetén Izrael és a vele szemben álló arab államok biztonsága egyaránt megvalósuljon. Másnap, július 23-án, a forradalom 18. évfordulóján — bár még nem vagyok teljes jogú nagykövet — a diplomáciai képviseletek vezetőivel együtt hivatalos vagyok az Arab Szocialista Unió kongresszusának megnyitására. Bemutatnak az angol nagykövetnek, aki fanyarul megjegyzi, alexandriai nyaralását szakította félbe, hogy „ne a nagykövetség első beosztottjának kelljen zsebrevágnia a sértéseket”, amelyekre az elnök beszédében számít. Szadat, Egyiptom alelnöke nincs itt. Pedig ott vannak Nasszer körül az Arab Szocialista Unió vezetői és a kormány tagjai. Még nagyon újonc vagyok Kairóban, de azt már én is hallottam, hogy beteg, betegsége azonban politikai jellegű. Állítólag nem értett egyet az elnök legutóbbi moszkvai látogatásával, s ennek valahol hangot is adott. S Egyiptomban aligha lehet olyasmit mondani, pláne a legfelsőbb körökben, ami ne jutna az illetékesek, adott esetben éppen a Raisz tudomására. Hiába számított sértésekre az angol nagykövet, sem az ö országát, sem az Egyesült Államokat nem érte bírálat. Nem kis meglepetést keltett, hogy az elnök beszámolt addig nyilvánosságra nem hozott moszkvai látogatásáról, Sisco amerikai külügyminiszter-helyettessel folytatott megbeszéléséről, s bejelentette, Egyiptom elfogadja a Rogers-tervet, amely háromhónapos tűzszünetet javasolt a „felőrlő háborúban”. Tűzszünet a hónapok óta egyre nagyobb intenzitással vívott tüzérségi párbajban a Szu- ezi-csatorna övezetében, a Kairó környékét és a Nílus deltavidékét sújtó izraeli légitámadásokban? Ez már csak azért is meglepetés volt a számomra, mert előzőleg jártam Vlagyimir Vinogradov szovjet nagykövetnél. Ez a sokat megélt, sokat tapasztalt diplomata a beszélgetésben félreérthetetlenül arra helyezte az egyensúlyt: az egyiptomiak legjobban úgy segíthetik elő a békés megoldást, ha minél inkább bizonyítják — például a repülőgépek lelövé- sével — erejüket. Ezt utólag is csak azzal tudom magyarázni, hogy a szovjetek csak a Nasszer beszéde előtt átadott diplomáciai jegyzékből tudták meg, hogy Egyiptom — bár erre Nasszer a moszkvai megbeszéléseken áttételesen utalt — elfogadja a Rogers-tervet. Két nap múlva újra a külügyminiszternél vagyok. Rövid helyzetértékelése: a Ro- gers-terv elfogadása Izraelben zavart keltett, az irakiak és mások is (félreérthetetlenül a palesztinokra célzott) bírálják Egyiptomot, a hazai közvéleményben is mutatkozik bizonyos értetlenség. Ami Izraelt illeti, úgy értékelik, nem tehet mást, minthogy igent mond az amerikai javaslatra. Begin és néhány miniszter kilépett a kormányból, mert az elfogadta a tűzszünetet, amely augusztus 8-án életbe lépett. Amikor az Elnöki Tanács elnökének közelgő látogatásával kapcsolatban felkeresem Haszan el Tuhamy államminisztert, az Elnöki Palota főtitkárát, meglepően közlékenynek bizonyul. Szerinte a helyzet lélektanilag tarthatatlan anyagi terheket is vállal. A közvélemény a katonai megoldás felé hajtja az egyiptomi vezetést, egy év azonban — úgy gondolja — elégséges lehetne a békés rendezésre. Máshoz az izraeliek, szerinte, nem ragaszkodnak komolyan, őket csak a hajózás szabadsága és az Akabai-öböl sorsa érdekli. Egyiptom számára életbevágóan fontos a Szu- ezi-csatorna megnyitása, ez is készteti őket a válság megoldására. A palesztinok most „támadást indítottak” Egyiptom ellen, mert szerintük Nasszer elfogadta a „biztonságos határok” izraeli követelését. Támadás Egyiptom ellen? Nehezen lehetett volna félreérteni szavait. (Folytatjuk) SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS __5
