Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-05 / 105. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1992. május 5., kedd A POLGÁRI REPÜLÉS LEGÚJABB KEZDETE Az új magyar légitársaság, az Air Service járatai több alkalommal érintik Debrecent, köztük a Budaörs-Ungvár járat is. így a város területén levő hírhedt — egykori — szovjet katonai repülőtér már közszolgálatba kerül. Képünkön: az L- 410-es 15 utast röpít 300 kilométeres sebességgel. (MTI-fotó — Oláh Tibor felv.) FOGLALKOZTATÁSI GONDOK Kényszerpihenő — veszélyekkel A munkaidő-csökkentés kétélű fegyver Mind több termelő szervezet küzd értékesítési nehézségekkel, számos ágazatban fokozatosan csökken a rendelésállomány. Tetézi a gondokat, hogy sok helyütt az akadozó anyag- és energiaellátás is hátráltatja a folyamatos termelést — állapítja meg a KSH legújabb jelentése. Az év első két hónapjáról készült felmérés szerint a foglalkoztatási problémák átmeneti enyhítésére az 50 dolgozónál nagyobb létszámú vállalatok, üzemek több mint 6 százaléka kényszerült a munkaidő-csökkentés valamilyen formájának alkalmazására, s ez mintegy 100 ezer munkást és alkalmazottat érint. A vizsgált szervezeteknél a foglalkoztatottak több mint egyhar- mada volt hosszabb-rövidebb ideig távol munkahelyétől, s munkaidejének alig több mint a felében dolgozott. A többség a le nem dolgozott időre átlagkeresetének 70-80 százalékát kapja, de nő azoknak a munkahelyeknek az aránya, ahol a dolgozókat fizetés nélküli kényszerszabadságra küldik, mert a csökkentett összegű keresetet sem tudják fizetni. A munkaidőalap csökkentésével élő vállalatoknak csaknem a fele gépipari üzem, s az élelmiszer-iparban is terjed a kapun belüli munkanélküliség ellensúlyozását célzó módszer. A leginkább érintett megyék: Borsod, Szabolcs és Hajdú-Bihar — tehát az a három régió, ahol az országos átlagnál egyébként is jóval nagyobb a munkanélküliek száma. A szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy az önkéntes munkaidő-rövidítés kétélű fegyver. Mert igaz, hogy ennek révén a munkaadóknak egyelőre nem kell dolgozóik egy részét az utcára tenniük. Ám ha később mégis erre kényszerülnek, akkor az érintettek — jelenlegi alacsonyabb bérük alapján — jóval kisebb munkanélküli-járadékot fognak kapni, mintha teljes munkaidőben dolgoztak volna. (b. zs.) A KAPOSVÁRI HÚSKOMBINÁT KÜLFÖLDI TŐKÉVEL, TERMELŐI TULAJDONNAL ÁLLHAT TALPRA Struktúraváltás a mezőgazdaságban Sárossy László államtitkár: A magyar mezőgazdasági kultúra piacképes termék (Folytatás az 1. oldalról) — Az agrárértelmiség a tulajdon- változást meglehetősen nehezen éli meg, s ebben az is közrejátszik, hogy nem szakmailag, hanem politikailag teszik felelőssé mindazért, ami az ágazatbarTkialakult. — Én is a legnagyobb problémának tartom azt, hogy az ágazatért hosszú távon is felelős 40-50 ezer agrárértelmiségi tevékenységét nem szakmai, hanem politikai oldalról közelítik meg — mondta dr. Sárossy László. — Ehhez hozzájárult a koalíció bizonyos részének tevékenysége is... Állítom, hogy az 1992-ben működő diplomás agrárvezetők nem a pártközpontból kirendelt emberek, hanem olyan szakemberek, akik az egyetem elvégzése után gyakornokként kezdték és öt-tíz éve a. munkájuk alapján választották meg őket tsz-elnöknek. Szerintem a mezőgazdaság attól lesz versenyképes, hogy ezekre a jó képességű szakemberekre tudnak építeni az átalakulás során. Hiszen bizonyítottak már nemzetközi összehasonlításban is. Ki lesz vállalkozó? — A mezőgazdaság, s benne a feldolgozóipar, ma a piacvesztés miatt reménytelen helyzetbe került. Ebből miként látja a kiutat? — Az agrárpolitikának két nagy szelete különös figyelmet érdemel. Az egyik a világpiacon is versenyképes termékeket előállító rész, az ott levő kapacitással. A kérdés most az, hogy ez a szféra mennyire tudja megőrizni a nagyüzemi előnyöket. A másik szelet az a körülbelül 30 százalékot kitevő rész, amely nem volt soha versenyképes. Az igazi gond azokban a térségekben, amelyekre ez a versenyképtelenség a jellemző, hogy a településeken nincs más munkaalkalom, csak a mezőgazdaság. Ezeknek a térségeknek a fejlesztésére és a válság menedzselésére hatmilliárd forint szolgál. Tudom, hogy ez a pénz nagyon kevés. Ennél is nagobb gond azonban az, hogy hiányoznak azok az ötletek, amelyek mellé oda lehetne tenni a pénzt. — S lenne pénz, ha volna ötlet? — Meglepő, amit mondok: Kupa Mihály pénzügyminiszter a jó ötletekhez eddig még mindig szerzett pénzt. Arra kellene az üzleti világot, a társadalmat mozgósítani: felejtsék el, hogy mások kidolgozzák majd helyettük azt a programot, amire pénzt lehet szerezni. Itt most a helyi kis ötletekre van nagy szükség, annak érdekében, hogy a körzet elindulhasson a fejlődés útján. Ebben a folyamatban nagyon fontos lesz az ön- kormányzatok szerepe. Örömmel mondom, hogy egyre több polgár- mester keres meg jó elképzelésekkel, olyan befektetőt ajánlva, aki kilendíti a sokszor középkori állapotokból a települést. Azt gondolom viszont, jó lenne elfelejteni, hogy Magyarország a 10,5 millió vállalkozó országa. Nem tudom, mennyi lesz a vállalkozó. A lakosság tíz, húsz, esetleg harminc százaléka? Egy tény: a többi a vállalkozók alkalmazottja lesz. Láthatáron a falusi bank — Mégis beszéltek már a százezer farmer országáról is. — Ennek hallatán én elképedtem. Biztos, hogy nincs Magyarországon százezer ember, aki önállóan vállalkozni tudna a mezőgazdaságban és az ott szerzett jövedelemből családot eltartana. Az önjelölt, megalapozatlan vállalkozók egy része meg fog bukni. Valamilyen gyökeres stratégiai váltásra volna szükség, hogy az embereket megóvjuk a biztos bukástól. Jelenleg nincs meg az a banki háttér sem, amelyik ezt a mezőgazdaságban finanszírozni tudná. Olyan bankrendszerre gondolok, ahol a hitelező nemcsak a csődöt venné észre, hanem a gazdasági folyamatot is ellenőrizhetné. Szerepel a programunkban egy vidéki, falusi bankhálózat felállítása. — S miként jut el a mezőgazdaságba a külföldi tőke? — Nagyon nehéz feladat lesz a mezőgazdasági célú külföldi befektetők felvilágosítása. A külföldiek jelenleg elsősorban földet akarnak venni Magyarországon. Állítom, hogy kifejezetten spekulációs céllal. A veszélye ennek óriási, hiszen a magyar lakosság ezzel esélytelenné válna arra, hogy később földtulajdonhoz jusson. Ez nem jelenti azt, hogy a külföldi befektetők ellen vagyunk, hiszen bérleti szerződésre mód és lehetőség van. Tulajdont azonban nem kívánunk adni. — Milyen lesz hát akkor a tulajdonosi struktúra Magyarországon? — Szétaprózott tulajdonosi konstrukció alakul ki. Még szétaprózottabb lesz, mint amilyen 1945-ben volt. Ezt mindenképpen koncentrálni kell majd. A földtörvény módosítása, amely a parlament elé kerül, a birtok felső nagyságát kívánja meghatározni. Ennek az a célja, hogy középtávon normális szelekció legyen a földtulajdonosok és a használók között. Az én jövőképem a dániaihoz áll közel: ott az öröklési törvény nem vonatkozik megszorítás nélkül a földre. Ahhoz, hogy tulajdonos lehessen valaki, az kell, hogy ott éljen és értsen a földhöz. — Sárosssy László mondta egyszer: a mezőgazdasági exportot szellemi exporttal kell kiváltani. Hogyan gondolta ezt? — A magyar mezőgazdaság kultúrája sokkal magasabb, mint a volt szocialista országoké. Ezt én piacképes terméknek tekintem. Véleményem szerint ha Ukrajnában megtanulnak gabonát termelni, akkor mi elfelejthetjük, és kár arról ábrándozni, hogy mi leszünk a 16 millió tonna gabona hazája. Ha exportálni tudunk Ukrajnába mezőgazdasági termelési rendszert — tehát szellemi tőkét —, akkor viszont jelentősei léptünk előre. Ezt a lépést nagyon fontosnak tartom. Most akarjuk felajánlani Ukrajnának, hogy fogadjuk szakembereiket Bábolnán és Bolyban. Aki itt tanul, az hazatérve a mi technológiánkat propagálja majd. Az amerk kaiak egyébként nagyon keményen ráhajtottak már erre: hatszáz ukrán szakembert vittek ki továbbképzésre. El lehet képzelni német-ukrán-ma- gyar, illetve olasz-ukrán-magyar vegyesvállalatokat akkor, ha mi adjuk a szakértelmet a nyugati fél a tőkét, az ukránok pedig a munkaerőt. — Azt jelenti ez, hogy a kelet-európai piacot a jövőben is fotósnak tartjuk? — Feltétlenül. Bár a nyugat-európai piacon is meg kell tartami a pozícióinkat. Szükség van viszont egy struktúraváltásra. Elképzelhetetlen, hogy a mi tömegborainkkal és hús- készítményeinkkel versenyképesek leszünk. Nyugat-Európában ma például nem kelendő a fagyasztott csirkénk. A megváltozott étkezési kultúrába nehezen illeszthető a magyar szalámi, ezért nem is kelendő. Meggyőződésem, hogy a keleti piacra kell koncentrálni, a nyugat-európai ugyanis túltelített. / Állami garancia Kaposvárnak — Ilyen piaci prognózis alapján milyen jövőt jósol a mezőgazdasági feldolgozóknak, olyan jelentőseknek, mint pédául a Kaposvári Húskombinát? — Ma Magyarországon a legkiszolgáltatottabb helyzetben a mező- gazdaság van: itt mindenki diktálhat. Elég csak a búza múlt évi felvásárlása körüli huzavonára utalni. A külkereskedelem milliárdos nyereséget produkált a mezőgazdaságból, miközben a padlóra kerültek- Én azt gondolom, hogy egy normális ágazati jövedelmezőség elbírja a bérleti díjakat, anélkül, hogy emelné az árakat. Bár az élelmiszerárak még mindig sok szociális vonást tartalmaznak, tavaly mégis tíz százalékkal kisebb mértékű volt az élelmiszerárak emelkedése, mint az infláció. Én úgy vélem, hogy az idén az ágazat már elérhet egy elfogadható jövedelmezőségi szintet. Ehhez azonban egy elfogadható érdekképviselet ■ is kell. A kérdésre felelve: a közeljövőben tíz élelmiszer-ipari nagyvállalat jövőjéről tárgyal a kormány. Közöttük van a Kaposvári Húskombinát is. Talpra állításukat — komoly állami garancia mellett — képzeljük el. Látjuk, hogy a Kaposvári Húskombinát csődje a bó- lyi kombinát, a barcsi tsz és 2-3 ezer kistermelő csődjét is jelenti. Fontos, hogy megtaláljuk azt a pénzt, amiből a termelőket ki tudják fizetni. Ehhez próbálunk költségvetési forrást találni. Ez nem lehet más, mint privatizációs bevétel. Mindehhez hozzáteszem: a Kaposvári Húskombinát esetében egy rossz folyamat kezdetén nem tudtak ellene mit tenni. Bízom abban, hogy ott még büntetőjogi felelősséget is lehet alkalmazni. Mi történt tulajdonképpen Kaposváron? A vállalat gazdaságos területeit nem privatizálták, hanem egyszerűen kivitték a vállalatból. Ilyen volt például a felvásárló rész, és a 40-44 forintért vett sertést — mert a dömping idején ennyi volt az ára — 60-62 forintért adták el a saját vállalatuknak. Nem rossz üzlet! A privatizációs stratégiát többek között ezért alakítottuk úgy, hogy ne lehessen kimazsolázni egy válfalatot. Figyelembe kell venni azt is, hogy a feldolgozók mai területi elhelyezkedése nem optimális: emiatt elkerülhetetlen lesz néhány élelmiszer-ipari feldolgozó bezárása. A Kaposvári Húskombinát külön dilemma: szupertechnológiával nyugati minőséget tud előállítani. Meg kell menteni ezt az üzemet. Versenyképes terméket — Miként? — Mindenképpen addicionális tőkével — úgy tűnik, ez csak külföldi lehet — és termelői tulajdon révén. Nem hiszem ugyanis, hogy a magyar mezőgazdaság termékkibocsátását csökkenteni tudja: a versenyképes termékekből kell hát növelni a termelést. — Köszönöm a nyilatkozatát. Kercza Imre
