Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-28 / 125. szám
1992. május 28., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Az önfeledt dalolás öröme ÉNEKLŐ IFJÚSÁG NAGYATÁDON Másodízben léptek pódiumra az idén az Éneklő Ifjúság kórustalálkozó résztvevői. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központ kedden délután adott alkalmat arra, hogy a dalos kedvű általános iskolások összemérjék tudásukat. Sajnos, a találkozó időpontja egy kicsit kitolódott, s tanév vége lévén a vártnál kevesebb, mindössze 4 kórus örvendeztethette meg produkciójával a hallgatóságot. Pauker Zoltán, a nagyatádi Bárdos Lajos ének-zene általános iskola tanára jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a zsűri nélküli megmérettetés milyen jó hatással van a gyerekekre. Sokkal kötetlenebbül, szár- nyalóbban csendültek fel a dallamok és valószínű, hogy ennek is köszönhető: egy olyan kis iskola, mint a ho- mokszentgyörgyi, sikerrel mutatkozott be. A Halász Géza vezényelte kórus erénye volt az életteli hangzás és a téma- választás. Bárdos Kicsinyek kórusának részletei és a két Ko- dály-dal a kórus nagyságához, a gyerekek életkori sajátosságaihoz és tudásszintjéhez igazodva, élményt adóan csendült fel.. A nagyatádi 2. számú általános iskola kórusa Bendurné Fekete Erzsébet vezényletével szépen zengette ki Bárdos Szellő zúg című kórusának hangjait, majd Kocsár Tavaszköszöntőjének lendületes előadásával varázsolt igazi tábori hangulatot a terembe. A Tünde nóta légies, friss előadása is őket dicsérte. Sokat fejlődött a balaton- földvári ének-zene tagozatos általános iskola kórusa. Scheih Jánosné vezényletével Martini In monte Oliveti című művének tolmácsolásakor megejtően szép hangzással idézték fel a krisztusi szenvedést. Kodály Gergelyjárás című kórusművének lasúbb, visszafogottabb indítása egy nem várt, fantasztikusan szép fokozáshoz vezetett. A Csurgói Eötvös József Általános Iskola kórusa Kodály, Beethoven és Smetana egy-egy művének meglepően légies, kitörött tolmácsolásával hívta fel magára a figyelmet. A kiugróan szép teljesítményű kórust Peperő Gyula vezényelte. — A kórustalálkozó az élményen túl egy negatívumra is felhívta a figyelmet — mondta Pauker Zoltán. — A gyerekek hibásan képzik a hangokat, ezért az összhangzás nem olyan tömött és egyenletes. Iskolában, szaktanárnak kéne tanítani ezt, a fővárosi iskolákban már jó ideje oktatott tárgyat. Várnai Ágnes A természet tónusai Negyedik alkalommal találkozhat a közönség V. Horváth Anna képeivel. Ezúttal a nagybajomi polgármesteri hivatal nagytermében. A kaposvári alkotó csaknem harminc tájképe várja a látogatókat. A válogatásban régebbi és az utóbbi hetek termése egyaránt megtalálható. Kiállítása május végéig várja a látogatókat. Egykori diákok, tanárok tárlata Kiállítást rendeztek a csurgói művelődési házban a gimnázium egykori diákjainak és tanárainak festményeiből. Ez a tárlat kapcsolódik a kétszáz éves gimnáziumot köszöntő ünnepségsorozathoz. Az érdeklődők e hónap végéig láthatják a tárlatot. Fotó: Kovács Tibor A Kisbalaton táncegyüttes megvédte arany fokozatát Példázat felnőtteknek (Folytatás az 1. oldalról) A cél érdekében jó háromnegyed éve változások is történtek együttesünkben: Fodor Iván, az eddigi művészeti vezető nem vállalhatta tovább a munkát, így — felhasználva korábbi kapcsolatainkat — a nagyidai (Szlovákia) Furik Rita-Péter Zsolt párost kértük fel felkészülésünk irányítására. Hétvégeken jöttek, csütörtökön-pénteken s a három napon próbáltunk. Munkánkat méltányolta is a zsűri: arany kettesünket erősnek, minket szakmailag fejletteknek ítéltek. A balatonszentgyörgyi tánccsoport 1965-ben alakult, s táncolt az ország szinte valamennyi részén, de megfordult 13-14 külországban, van ahol többször is. Szerepeltek komoly nemzetközi fesztiválokon is. — A „kiöregedett" tagok helyett van-e utánpótlás? — Egy együttes ezen a szinten utánpótlás nélkül nem is tudna megélni. A gyermek- csoportból évente 3-4 gyerek kerül a felnőttek közé. A gyerekcsoport, amellyel Szent- györgyön Nagy Anita, Be- rényben pedig Tolnai Lász- lóné foglalkozik,- a minősítő vizsgán is bemutatott egy rövid műsort. A felnőtt együttes taglétszáma jelenleg 30, a gyerekeké Berényben 30, Szent- györgyön pedig 50. — Műsorlapjuk anyagi támogatóként a balatonmária- fürdői Aranyhíd áfészt, illetve a balatonszentgyörgyi önkormányzatot említi. Kijönnek a pénzből? Elég-e a ruhavarra- tásra, zenekarra? — Ennek a két fenntartónak köszönhetjük, hogy a tánc- együttes évek óta folyamatosan működik. Mivel a jelenlegi árak mellett a fenntartást többé nem tudják biztosítani, pályázatot nyújtottunk be. Kihasználva a Balaton közelségét, idegenforgalmi jellegét, sok előadást tartottunk. Rangos néptánc-előadásokra mindig van igény. Azért bizony szükséges volna más támogatás is. Mivel mi is a megyéhez tartozunk (noha a megye utolsó faluja vagyunk), jó lenne, ha a közgyűlés minket is támogatna, nemcsak a Somogy Táncegyüttest. (Nekik Arany egyes fokozatuk van). Országh Béla társadalmi vezetőségi elnök: — Az idén magánvállalkozók is vállaltak támogatást. Külön megemlítem Tóth László helyi tüzép-vezetőt, aki a pénzbeli támogatáson kívül autóbusszal is kisegített, s a ruhacsináltatáshoz is hozzájárult. — Milyen tervei vannak a Kisbalaton együttesnek, hova készül? — Rengeteg idegenforgalmi műsor vár reánk, környékünkön Keszthelyen, Balaton- fenyvesen, Fonyódon, majd több külföldi meghívásnak kell eleget tennünk. Július elején Németországban, majd Ausztriában lesz fellépésünk — mondta Nagy Lajos. — A minősítésen elért sikerünk miatt a Szakszervezetek Országos Szövetsége görögországi vendégszereplésre ajánlotta együttesünket. — Műsorukban erdélyi, kalotaszegi, Szamos menti, marosszéki, illetve gyimesi táncok is szerepelnek. Ezeket hogyan tanulták be, hogyan jutottak a koreográfiához? — Korábbi művészeti vezetőink, Fodor Iván, illetve Varga Zoltán és Tímár Sándor tanították be őket. De amióta szinte profi vezetőink vannak (Furik Rita és Péter Zsolt), azóta szemléletváltást látok az együttesben. Korábban is voltak nem e tájról származó táncaink, de akkor csak „letáncoltuk” azokat. Adva volt a lépés, azt táncoltuk, és kész, vége. Mosdani vezetőink viszont már nem elégednek meg azzal, hogy valaki jól táncol, hanem az illető táj kultúráját is igyekezenek bemutatni nekünk: fafaragásukat, éneklésüket, viseletűket, életüket, az egész vidéket. Egészen szoros kapcsolatot sikerült kialakítanunk a kalotaszegiekkel, céljaink között az szerepel, hogy odahaza is felkeressük őket, akár csak a kárpátaljai barátainkat. Metz A. Márton RANDE JENŐ: Nagykövet voltam Egyiptomban A háborús Kairó A Kairói Rádió október 6-án 14 ■ órakor azt kö- ölte, hogy a Szuezi-öbölben rraeli tengerészeti egységek s repülőgépek támadást in- sztek Zafaran ellen, s a táladásra az egyiptomi és a zír hadsereg válaszolt. A hír, mit azonnal átvett az egész ilág, nem hangzott túlságo- an meggyőzően. Amikor már ílreérthetetlen volt, hogy vajban háborúról van szó, már bban sem lehetett kétel- edni, hogy ezúttal valóban az gyiptomiak éltek a meglepess fegyverével, mert ahogy 967-ben, a hatnapos hábo- iban az izraeliek „megelőző imadása” semmisítette meg földön az egyiptomi légierő épeit. Most egyre nyilvánvalóbb itt, hogy Szadat a hibából rényt kovácsolt. Annyit bírált háborús fenyegetőzését végül már tudatosan odáig fokozta, hogy senki sem tudta, hányadán áll vele. Mint életrajzában meglehetős önelégültséggel írta: „Az Októberi Háború után megkérdezték Mose Dajant, miért nem mozgósított októberben? így válaszolt: Szadat kétszer megtétette ezt velem, s ez mindkét alkalommal tízmillió dollárba került. Harmadszor azt hittem, nincs komoly dologról szó, de rászedett.” Az időpont (Jom Kippur) és az ürügy (válasz izraeli tengeri támadásra) volt a „megtévesztő stratégiai terv" utolsó két láncszeme. Ennek megfelelően tájékoztattak a külügyminiszter-helyettesek a háború kitörését követő napon a „jelenlegi kényes helyzetről”. Azután, hogy az Ali Szabri-csoport letartóztatását követően az ASZÚ megbízott főtitkára kijelentette: „nálunk nem történt semmi”, ez a második eset, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak az angolok, hanem az egyiptomiak is mesterei a tények furfangos elferdítésének. Mert a miniszterhelyettesek ezt mondták az egyenként behívott nagyköveteknek: az „izraeli agresszort” visszaverve az egyiptomiak a Szinai-félszigeten, a szírek a Golan-fennsíkon harcolnak, hogy felszabadítsák megszállt földjüket. Egyben jegyzéket adtak át, melléklete feltüntette azokat a nemzetközi vizeket, amelyeket veszélyesnek nyilvánítottak a hajózás számára. Ezek szerint nem lehet megközelíteni Alexandria kikötőjét. Hogyan teltek ezek a napok Kairóban? Ha nem harsognának lelkes híreket a frontról a rádióban és a televízióban, ha nem kiabálnának győzelmi jelentések az újságok címoldaláról (azt már senki sem emlegeti, hogy a háborút állítólag az izraeliek robbantották ki), ha nem lenne tele a város ittrekedt turistákkal, olyan lenne az élet, mint máskor Ramadán idején. Kiürülnek az utcák, hogy az iftarnak nevezett étkezés után megelevenedjenek, s megteljenek a Csatorna túlsó partján harcoló hozátartozóikért aggódó, de a csata híreit izgatottan tárgyaló emberekkel. Sikerült az átkelés! Az arabok lélektanához hozzátartozik a gyors lelkesedéssel járó optimizmus. Ezeken az utcai beszélgetéseken aligha van már ledöntetetlen -akadály az egyiptomi csapatok előtt. A turisták persze érthetően idegesek. Senki nem szereti, ha külföldi szabadságát harci cselekmények zavarják meg. Idegen környezetben vannak, a programjuk felborult, otthon a hozzátartozóik aggódnak értük. Ilyenkor a legtermészetesebb reagálás: intézkedjen a nagykövetség. A háború harmadik napján nagyszámú magyar turistacsoport érkezik a nagykövetségre. Haza akarnak menni, mégpedig minél hamarabb. Egyelőre izgatottságukban több a váratlan, a meglepő, a hihetetlen — háborúba keveredtünk a Közel-Keleten! —, mint az idegesség. Mindenesetre a külügyminisztériumban folytatott megbeszélésen ez is téma: mi lesz az ittrekedt turistákkal? A válasz szinte kedélyesen megnyugtató: mindaddig, amíg nincs lehetőségük az elutazásra, tekintsék magukat az egyiptomi kormány vendégeinek. A magyar turisták becsületére legyen mondva, bár egy pár napba beletellett, míg a központ, a Malév kairói és a Mahart alexandriai kirendeltségének segítségével útnak indítottuk őket, nem rendeztek olyan jeleneteket, mint néhány amerikai hölgy, aki azzal fenyegette az amerikai érdek- képviselet tehetetlen munkatársait, hogy majd ellátják a bajukat államuk szenátora vagy más befolyásos politikus segítségével, ha nem utazhatnak el azonnal Kairóból. A magyar turisták sok tárgyalás, egyeztetés után végre elindultak autóbuszon Alexandriába. Ez a szakasz veszélyesnek ígérkezett, mivel az út egy része repülőgépek számára felszállópályának is alkalmas volt, s ahogy napok múltán Egyiptom fölött megjelentek izraeli harci gépek, számolni lehetett a kairó-alexandriai műút bombázásával. Amikor azonban zavartalanul megérkeztek az alexandriai kikötőbe, már minden rendben volt, szovjet luxusgőzösön kaptak helyet, azzal hajóztak a bolgár Aranypartra, s onnan magyar különrepülőgéppel utaztak haza. A földközi-tengeri utazás, az Aranypart és a kairói háborús hangulat élménye csak ráadás volt Luxorhoz és Asszuánhoz, ahonnan éppen a háború kitörésére érkeztek vissza Kairóba. Utóbb csak amiatt panaszkodtak — .nem lettek volna magyarok, ha nem ezt tették volna —, hogy a nagykövetségen, amikor csoportostul megjelentek, nem kínálták meg őket semmivel. (Folytatjuk)
