Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-04 / 104. szám

1992. május 4., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 13 ENDURO VB- ES EB-FUTAM, CSERENFA Hatalmas mezőny, nagyszerű verseny Hogy a motorsport legrégebbi ága, az enduró mennyire népszerűbb másutt, mint hazánkban, azt itt Cserénfán raj­tunk, újságírókon is nagyon jól le lehetett mérni. Magyar toll- forgatóval nemigen volt alkalmunk „összefutni” a két ver­senynap során, viszont annál többen érkeztek tudósítani a VB és EB nyitófutamáról Finnországból, Svédországból és Németországból. Az esélyes olasz versenyzőket pedig szinte egy egész különítmény kísérte el a napfényes Itáliá­ból. Fantasztikus látvány fo­gadta azokat, akik kilátogattak szombaton és vasárnap Cse- rénfára, a — Magyarországon legelső alkalommal rendezett — kétnapos enduró világbaj­nokság és Európa-bajnokság nyitó futamára. Ugyanis olyan sok versenyző jött el, hogy az átlagosnál amúgy is jóval na­gyobb depó túlságosan is szűknek bizonyult, s így a ver­senypálya mellett, de még az országút közelében is sátrak és szervizkocsik álltak. Igaz, hogy előzetesen több mint 200-an neveztek, de arra talán senki sem gondolt, hogy végül — 17 ország képviseletében — három híján 180-an (!) va­lóban meg is érkeznek So- mogyországba. Közülük 120-an a világbajnoki, 57-en pedig az EB-pontokért ültek motorra, hogy háromszor egymás után teljesítsék az előre kijelölt 85 kilométeres kört. (Az idén már együtt bo­nyolítják le az enduró VB-t és EB-t — mindkettőben egya­ránt hat-hat különböző gép­osztály van —, s nyolc futam alapján hirdetnek világ-, illetve Európa-bajnokot.) Világbajnokok randevúja A Cserénfán rajthoz álló mezőny erősségéről némi íze­lítőül nagyon röviden csak annyit, hogy eljött Somogyba egytől egyig az összes világ- bajnoki címvédő: a négysze­res VB-győztes olasz Pier Franco Muraglia (80 ccm), a svéd hangzása ellenére ugyancsak olasz Nilsson Jeff (125 ccm), a finn Kari Tiainen (250 cm), a svéd Karlsson Kent (350 ccm), a szintén svéd, négyszeres világbajnok Jonsson Svenerik (500 ccm), és a szlovák Jaroslav Katrinak (1300 ccm). De tiszteletét tette Somogyországban az angolok talán utolsó nagy versenyzője, a kétszeres világbajnok Paul Edmöndson is. Amint a rövid felsorolásból is kitűnik, nagy nevekben, fantasztikus ver­senyzőkben igazán nem volt hiány Cserénfán. A 250 ccm-es géposztály rajtlistáján egyébként hiába kerestük a finnek többszörös világbajno­kának, Kari Tiainennek a ne­vét; ő az idén „átnyergelt” a legnagyobb géposztályba, és az 1300-asok között próbál szerencsét. Érdekesség, hogy nemcsak az öreg kontinens­ről, hanem a tengerentúlról, Kanadából is érkezett Cserén- fára egy mindenre elszánt „porfelhőlovag”. Az első versenynapon nem történt különösebb szenzáció. Ahogy azt várni lehetett, a fa­voritok, azaz elsősorban az olaszok, illetve a svédek és a csehszlovákok szerepeltek a legjobban. Némi meglepe­tésre a kettő közül az egyik speciálfeladat, az úgynevezett country-cross nem okozott kü­lönösebben nagy nehézséget a versenyzőknek, nem úgy a crosspálya. Egyébként a leg­kevesebben a 80 ccm-es géposztályban álltak rajthoz (22-en), míg a „legnépsze­rűbb” kategóriának a 125-ös bizonyult; itt több mint 40 volt az indulók száma. Középmezőnyben a magyarok A magyar színeket a két leg­ismertebb hazai versenyző tá­vollétében (Zsembery Barna­bás nemrégiben kettős kulcs­csonttörést szenvedett, ezért kénytelen egy ideig hátat for­dítani a versenyzésnek, Szabó Gergely pedig átpártolt a ralisok táborába) hatan kép­viselték. Az előzetes várako­zásnak megfelelően Mód Csaba (80 ccm), Nádor István és Rosivall Ákos (125 ccm), Nádor Attila és Csősz Lajos (250 ccm) az első nap után a középmezőnyben foglalt he­lyet. A 350-esek között rajtoló Kerekes György pedig a má­sodik körben kiállt. Súlyos sérülések Sajnos, az ügyeletes orvos­nak, dr. Néber Árpádnak többször is akadt dolga szom­baton; három versenyzőt is mentővel kellett elszállítani. A német Michael Gast szeren­csére csak könnyűnek tűnő sérüléseket szenvedett, a len­gyel Wojciech Rencznek vi­szont bevérzett az álla, a finn Vehkonen Ismo Sakari pedig — aki még a legelső kör vége előtt, a speciálszakaszon bu­kott — súlyos, nyílt alkarcsont­törést szenvedett. (Mint idő­közben megtudtuk, a három sérült versenyző közül kettőt már elengedtek: a német Mi­chael Gast még szombaton este kiengedték, a lengyel Wojciech Rencz pedig saját fe­lelősségére hagyhatta el a kórházat. Vehkonen Ismo Sa- karin több mint egyórás sike­res műtétet hajtottak végre szombaton délután a kapos­vári kórház traumatológiai osztályán. A finn versenyző szerencsére már jobban van, állapota kielégítő, és hétfőn már csapattársaival együtt hazautazhat.) Olasz „hatalomátvétel” Somogybán A vasárnapi rajtnál termé­szetesen egyikőjük sem lehe­tett ott, s rajtuk kívül még to­vábbi öt versenyző nem indult el. így összesen 169-en vág­tak neki a második verseny­napnak, hogy egymás után háromszor teljesítsék az előre kijelölt 85 kilométeres kört. Sajnos, nem volt az indulók között a magyar Kerekes György, aki szombaton a má­sodik körben kiállt, s nem sike­rült rendbehozni a versenygé­pét. Vasárnap is történtek ugyan kisebb-nagyobb bukások, ami e sportág természetes velejá­rója, de szerencsére egyetlen komolyabb sérülésről sem tu­dunk beszámolni. A szombati versenynap után második he­lyen álló finn világbajnok, Kari Tiainen kockáztatott — vesz­tére. A második körben a crosspályán nagyot bukott, s bár folytatni tudta a versenyt, mint utóbb kiderült, behozha­tatlan hátrányba került vetély- társaival szemben. Az élme­zőny egyébként szinte végig fej-fej mellett haladt, s csak a legutolsó körre, pontosabban a cross-szakaszra maradt a döntés. Amint az várható volt, mind a világbajnoki, mind az Eu- rópa-bajnoki mezőnyben tarol­tak az olaszok. A magyarok — az előzetes várakozásnak megfelelően — a mezőny má­sodik részében végeztek. A cserénfai enduró nyitó VB-futam végeredménye: 80 ccm-es géposztály (13 induló): 1. Marco G. Rossi (Olaszország) TM, 2. Maciej Wróbel (Lengyelország) TM, 3. Davide Corti (Olaszország) TM. 125 ccm-es géposztály (20 induló): 1. Paul Edmondson (Nagy-Britannia) Husqvarna, 2. Lubomir Vojkuvka (Cseh és Szlovák SZK) TM, 3. Stefano Passeri (Olaszország) Aprilia. 250 ccm-es géposztály (23 induló): 1. Giorgia Grasso (Olaszország) Kawasaki, 2. Paolo Fellegara (Olaszor­szág) Yamaha, 3. Bohumil Posledni (Cseh és Szlovák SZK) Suzuki. 500 ccm-es géposztály (16 induló): 1. Giovanni Sala (Olaszország) KTM, 2. Tullio Pellegrinelli (Olaszország) Honda, 3. Jonsson Svenerik (Svédország) Husqvarna. 1300 ccm-es géposztály (21 induló): 1. Kari Tiainen (Finn­ország) Husqvarna, 2. Jaros­lav Katrinak (Cseh és Szlovák SZK) Husaberg, 3. Bili An- dersson (Svédország) Husa­berg. A cserénfai enduró nyitó EB-futam végeredménye: 80 ccm-es géposztály (9 in­duló): 1. Mario Giovanchelli (Olaszország) TM, 2. Fabio Benzoni (Olaszország) Kawa­saki, 3. Jaroslav Beran (Cseh és Szlovák SZK) Gas-Gas. 125 ccm-es géposztály (21 induló): 1. Giuseppe Gallino (Olaszország) Honda, 2. Eriksson Anders (Svédor­szág) Kawasaki, 3. Josep Ro- vira (Spanyolország) Gas-Gas. 250 ccm-es géposztály (6 induló): 1. Cristian Rossi (Olaszország) Honda, 2. Ja­kes I. (Cseh és Szlovák SZK) KTM, 3. Peter Jansson (Svédország) Kawasaki. A „legek”... A legtöbb (egyéni) világbajnoki győzelmet szerzett versenyzők: 1. Masila (Csehszlovákia) — 10 győzelem 2. Schmieder (volt NSZK) — 10 győzelem 3. Witthoft (volt NSZK) — 7 győzelem 4. Wolfgruber (volt NSZK) — 6 győzelem 5. Brandl (volt NSZK) — 5 győzelem 6. Mrazek (Csehszlovákia) — 5 győzelem 7. Scheffler (volt NDK) — 4 győzelem 8. Sturm (volt NDK) — 4 győzelem 9. Gritti (Olaszország) — 4 győzelem 10. Muraglia (Olaszország) — 4 győzelem 11. S.E. Jonsson (Svédország) — 4 győzelem 12. Wicksell (Svédország) — 3 győzelem 13. Marinoni (Olaszország) — 3 győzelem (Az első kilenc helyezett már nem versenyez.) A legtöbb világbajnoki győzelmet aratott motormárkák: 1. Zündapp — 45 győzelem 2. Jawa — 25 győzelem 3. KTM — 24 győzelem 4. MZ— 14 győzelem 5. Simson — 9 győzelem A legtöbb világbajnoki címet szerzett országok: 1. Németország — 59 győzelem 2. Olaszország — 43 győzelem 3. Csehszlovákia — 26 győzelem TELJESÍTMÉNY ÉS (VAGY) MEGBÍZHATÓSÁG? Az endurót az autós sportok közül leginkább a ralihoz le­hetne hasonlítani. Csakúgy, mint a négykerekűeknél, a tel­jesítmény mellett az enduró- ban is a megbízhatóság az egyik legfontosabb. A pályán a motoros magára van utalva, egy esetleges műszaki hibát is csak maga javíthat meg. A te­repmotorozás során vannak normál szakaszok, ahol a pon­tosság a legfontosabb, és olyan speciálterepek, ahol a gyorsaság számít leginkább. A versenyzők Cserénfán mindkét nap háromszor nyolcvanöt kilométert moto­roztak, és az út során olyan „felszereléseket" is magukkal vittek, mint a gyertyakulcs, pótbelső vagy a defektszerelő szerszámkészlet. A motorok alig különböznek a crossgé- pektől. Fontos azonban, hogy a KRESZ előírásainak is meg­feleljenek, hiszen nem ritka, hogy egy-egy rövidebb szaka­szon a közúti közlekedésben is részt kell venniük. Némely versenyen éjszakai futamokat is rendeznek, ezért a megfe­lelő világítás szintén alapköve­telmény. A motorok teljesít­ménye általában megegyezik a crossmotorokéval. Egy öt­százas gép például körülbelül hatvan lóerőt „tud”, ám az en­nél nagyobb kategóriákban nem annyira a teljesítményre, hanem inkább a nyomatékra, a motor nagyobb rugalmassá­gára helyezik a fő hangsúlyt. Nem ritka, hogy például a félli­teresek közt kisebb gépekkel is elindulnak, hiszen amit ve­szítenek teljesítményben, azt könnyedén behozzák a köny- nyebb vezethetőségben. Az egyik speciálszakaszon, a csaknem három kilométer hosszú crosspályán is láthat­tuk: a nagyobb gépek megle­hetősen esetlenül mozogtak a hirtelen meredélyeken, na­gyobb ugratókon. Ezeket a gépeket úgy állítják be, hogy inkább elasztikusabbak, mint erősebbek legyenek. Erre azért van szükség, mert a ver­seny jellegéből adódóan a versenyzőknek folyamatosan „talpon kell lenniük”, így a mo­tor minnél kevésbé „rángat” egy-egy gázadásra, annál ke­vésbé „tépi szét” hosszú távon a motorosát. A japán gyárak tulajdon­képpen nem gyártanak igazi endurómotort, az ő crossgépe- iket inkább Európában alakít­ják át. Vannak viszont olyan cégek, amelyek kifejezetten az endurómotorok gyártására specializálódtak. Ilyen a Moto TM, a Husquarna — amely svéd volt, de ma már a Cagiva leányvállalataként olasz —, a KTM, de ide számítható a Technosel is, amely valójában átalakított Kawasakit takar. 350 ccm-es géposztály (4 induló): 1.Fabio Confalonieri (Olaszország) Husaberg, 2. Cabass A. (Olaszország) Hu­saberg, 3. Jörg Eblinghaus (Németország) Husqvarna. 500 ccm-es géposztály (12 induló): 1. Dusán Kotrla (Cseh és Szlovák SZK) KTM, 2. Radek Matoska (Cseh és Szlovák SZK) Husqvarna, 3. Václav Fojtik (Cseh és Szlovák SZK) KTM. 1300 ccm-es géposztály (5 induló): 1. Martin Kréméi (Cseh és Szlovák SZK) Husqvarna, 2. Iban Cerny (Cseh és Szlovák SZK) Husqvarna, 3. Peter Ko- niar (Cseh és Szlovák SZK) Husqvarna. A cserénfai enduró VB- és EB-futam tudósítói voltak: Fenyő Gábor és Barna Zsolt (szöveg) Gyertyás László (fotók) A gépek versenye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom