Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-18 / 116. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1992. május 18., hétfő Elnöki tisztségben Somogy Házigazdaként az Alpok-Adrián Dr. Gyenesei István: Nem látványosságra, hanem szívós munkára készülünk TOVÁBBRA IS SZÖVETKEZETKENT TALPON MARADNI A Delta a nyugati piacra tör Fotó: Kovács Tibor (Folytatás az 1. oldalról) A Külügyminisztériumtól mindenekelőtt a nemzetközi protokollban, a diplomáciai kérdésekben várunk szakmai segítséget. A Belügyminisztériumtól és a Pénzügyminisztériumtól anyagi támogatást is remélünk — mondta dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke. — Fontos, hogy a megyénknek adott pénzügyi források között külön tételként szerepeljen az Alpok-Adria Munkaközösséggel kapcsolatos feladatok támogatása. Ez — előzetes számítások szerint — mintegy tíz-tizenötmillió forint többletkiadással jár évente. Azt szeretnénk, ha ennek egy részét központi forrásból fedeznék. Különös tekintettel a világkiállítási felkészülésre, tárgyalunk a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumával is. Illúziók nélkül — Mit kell érteni azon a korábbi kijelentésén, hogy az Alpok-Adria együttműködésből származó hasznunkból „semmi és minden forintosít- ható”? — Sokan az Alpok-Adria Munkaközösségben vállalt tisztségünktől kézzel fogható beruházásokat, „tárgyiasult” fejlődést várnak. Ezt én illúziónak tartom. Az Alpok-Adriának nem ez a feladata. Arról van inkább szó, hogy kialakuljanak az egymás közötti kapcsolatok, amelyek később anyagi hasznot is hozhatnak egyéneknek és közösségeknek. A siker titka, hogy a megye 240 települése, több mint háromszázezer lakosa, a gazdálkodó szervezetei és érdekszövetségei, a pártok él- nek-e a felkínált és ritka lehetőséggel. Örömmel mondom: eddig is sokan megkerestek bennünket, akik fantáziát látnak elkövetkező kétéves szereplésünkben, az Alpok-Adria együttműködésben. Jelentkeztek pártok, tudósok, más megyék szervezetei is. — Miként működik az Alpok-Adria Munkaközösség? — Évente két alkalommal itt ülésezik az úgynevezett kormányfők tanácsa. Az érintett olasz és osztrák tartományok tartományi főnökei, a bajor, a szlovén és a horvát miniszter- elnök, a svájci kanton és a magyar megyék elnökei, illetve ezek szakértői vesznek részt a fórumon. Megjegyzem: az Alpok-Adria jövőre lesz tizenöt éves. Miután európai regionális szerveződésről van szó, várható, hogy — a velencei tízéves évfordulóhoz hasonlóan — ezen a megemlékezésen olyan államfők is megjelennek, akik egyébként Kaposvárra nem jönnének el. Amiről megismerik — Mit remélhet a megye ismertségben, elismertségben? — Azt, hogy Somogy megye van, nagyon kevesen tudják a világon. Arról, hogy van Balaton, már többen tudomást szereztek. Ritkán találkozik viszont az ember olyanokkal, akik tudják, hogy Somogy megye a magyar tenger déli partjához kötődik. Mivel a megye és a Balaton közé egyen- lőségi jelet nem tehetünk, meg kell jelenítenünk a megye sajátos arculatát olyan szlogen vagy jelkép formájában is, amely Somogy külső azonosító jele lenne, és kifejezné ezt a kapcsolatot. Aki egy zöld szívet lát, az tudja, hogy Stájerországról, Ausztria zöld szívéről van szó... Valami hasonlóra gondolunk, amikor az imázsról beszélek. Ha tevékenységünk sikeres lesz, a jelképhez pozitív, ha sikertelen, akkor negatív érzet társul majd. — Tudjuk, hogy a világkiállításon van kockázata az országnak. A megye belebukhat-e a plenáris ülés elnöki tiszte felvállalásába? — A szó igazi értelmében nem. Ha nem teljesítjük a magunk számára meghatározott szintet, nem használjuk ki a lehetőségeket, akkor vesztünk. Mi a lécet igyekszünk magasra tenni... Külsőségek nélkül — A somogyi polgár mit vehet észre a két évre szóló megtisztelő nemzetközi megbízatásból? — Ezt a munkát alig alig lehet majd külsőségekből érzékelni. A folyamatok az épületeken belül és a fejekben zajlanak. A somogyi polgárnak tehát közvetlen kapcsolódási lehetősége az Alpok-Adria centrumhoz gyakorlatilag nem lesz. Nem látványosságra, hanem szívós, napi kemény munkára készülünk. Erőnkön felül vállalni legalább akkora felelőtlenség volna, mint a lehetőségeket nem kihasználni. Ha másoktól is kapunk gondolatokat, ötleteket, és szellemi partnerré, aktív részeseivé válnak az ügynek, akkor bizton számíthatunk sikerre. Szegedi Nándor A Delta Sportáru és Bőrkonfekció Szövetkezet a nyolcvanas években 18 országgal állt kapcsolatban és az ország összes labdavarró szövetkezetét innen látták el szabványokkal. Ezekben az években ötszázan dolgoztak a szöve- kezetben. A labdagyártás minden termékét el tudták adni a keleti piacokon, így a termelés jelentős része itt kelt el. Emiatt nem nagyon törődtek a nyugati piac meghódításával. A munkásvédelmi termékek iránti kereslet szintén visszaesett, főleg a hazai nagyipar, a nagy felhasználók leállásának következményeként. Hatalmas raktárkészletek keletkeztek. A szövetkezet létszámát csökkenteni kellett: jelenleg százötvenen dolgoznak. Az éves termelés 60 millióra tehető, a korábbinak mintegy egyharmada. A konkurensek közül sokan kénytelenek voltak öncsődöt jelenteni vagy felszámolási eljárás folyik ellenük. A szigorú intézkedések következtében a Delta talpon tudott maradni. Az évet eredményesen zárták, csaknem 3 millió forintos nyereséggel. — Az elmúlt évi tárgyalások eredményei kezdenek beérni — mondta Solymosi Gyula, a szövetkezet elnöke. — A hazai piac is megmozdult. Újra kezd kialakulni a kereslet a munkásvédelmi termékek — védőkesztyűk, hegesztőkötények, lábszárvédők, védősisakok — iránt. A múlt hónapban Budapesten megrendezett szakmai kiállításon kapcsolatba kerültünk a MÜÁRT kereskedőházzal, s révükön termékeink kikerülhetnek az osztrák piacra. Bérmunkára is érdeklődést mutat az osztrák partner, bízom benne, hogy a szerződést hamarosan megkötjük. A sportlabdagyártás a hazai piacra korlátozódik. A labdavarrórészleg létszáma erősen visszaesett. A hagyományos labdákon kívül másfajta eszközöket is készítenek: medicinlabdákat, bokszkörtéket, bokszzsákokat. Erre francia és német érdeklődés is van. Ezenkívül gyártanak gépkocsiponyvákat, pavilonokra takaróponyvákat, üléshuzatokat. A Delta szövetkezetben is megvolt a vagyonnevesítő közgyűlés. A napokban várható a tagság értesítése a vagyonrészek arányáról. A szövetkezet tagsága nem azonos a mostani üzemi létszámmal: egy részük nyugdíjas, más részük aktív dolgozó. Nem egészen ugyanazok az érdekei a jelenleg aktív szövetkezeti tagságnak és a nyugdíjasoknak. A nyugdíjasnak az érdeke, hogy a szövetkezet vagyonához minél előbb hozzáférhessen. Az üzemben dolgozók viszont a szöveke- zeti vagyont egyben kívánják tartani, a munkahelyük biztonságára törekednek. Együtt kívánnak dolgozni, továbbra is szövekezetként akarnak működni. Céljaikról Solymosi Gyula elnök elmondta: a szövetkezet vissza akar kerülni a nyugati piacokra, olyan minőségi termékeket gyártva, amelyek megfelelnek a nyugat-európai szabványoknak és bármikor eladhatók. Nagy konkurenciát jelent a sporteszközök és a munkavédelmi eszközök gyártásánál is a Távol-Kelet. De az ottani magas szállítási költségek újra versenyképessé tehetik a hazai gyártást. S. P. G. ELNÖKVÁLTÁS NAGYBERKIBEN Papp Jenő búcsúzott: „Tudomásul kell venni, nem mindenki gondolkodik egyformán” — Parrag Imre az új elnök: „Hibát követtünk el, amikor nem dolgoztunk ki két lehetőséget” A nagyberki Kaposvölgye termelőszövetkezet áprilisi közgyűlésén tisztéből visszahívta Papp Jenő elnököt, és helyette Parrag Imrét választotta meg vezetőjévé. Papp Jenő szövekezeti vezetőként már két éve szorgalmazta a mezőgazdasági nagyüzem valós tulajdonviszonyokra alapozott átalakulását. Elképzelései, puhatolózó tárgyalásai a részvénytársasági forma felé mutattak. Visszahívásának egyik oka az volt, hogy a szövekezeti vezetés inkább a magántulajdonon alapuló, új típusú szövetkezési forma létrehozását szorgalmazta. A tsz volt elnöke tagsági viszonyát fenntartva felmondási idejét tölti. Nem szívesen vállalkozott a beszélgetésre, melynek első kérdése ez volt: — Sértett embernek érzi magát? o — Két éven át alakítgattuk, formáltuk a közösség számára szerintem legjobb változat, a részvénytársaság gondolatát. Tudomásul kell vennem, hogy nem mindenki gondolkodik egyformán, főként, ha nincs kellő rálátása a dolgokra. A kolhozrendszerű szövetkezeti forma már idegen a gondolkodásmenetemtől, tehát félreálltam. Az egyéb vádaskodások, pedig olyany- nyira megalapozatlanok, hogy azok ellen még védekezni sem tudok. — Közismerten „kemény" vezető volt. Döntéshozatalaiban sok esetben mellőzte munkatársainak a véleményét. Ez is kihathatott mostani visszahívására? — Piacgazdaságban alapvető követelmény a kemény vezetői stílus. Ugyanez vonatkozik a döntéshozatal gyorsaságára, és a felelősségvállalásra. Lehet ma ugyanaz bűn és erény egy időben? Majd az élet igazol. — Napvilágot láttak olyan vélemények, hogy most, kihasználva a feszültségeket „szétugrasztja” a szövetkezetét. Mi igaz ebből? — Nevetséges! Önmagam korábbi munkája ellen tennék, hiszen az évtizeden át kialakított termelési szerkezet vagyoni, technikai feldarabolása a községek egyenkénti halálát jelentené. Egyelőre nem kívánok semmiféle részt vállalni az átalakulás folyamatában. — A mezőgazdaságban eltöltött majd három évtizedet nem lehet egy közgyűlési határozattal nem megtörténtnek nyilvánítani. Vagyis mégis? Végleg hátat fordít a szakmának? Szeme sarkában a jól ismert hunyorgással terelgeti tipegő kisunokája tétova lépteit. © Parrag Imre, a szövetkezet jelenlegi elnöke Papp Jenő közvetlen munkatársaként részese volt a közös erőfeszítéseknek. Az előd ellen felhozott vádaskodások jó részéről — mint mondta — már kiderült, hogy teljesen megalapozatlanok, némelyeket pedig a szövetkezet ellenőrző bizottsága vizsgál. A vagyonnevesítés és az átalakulás mikéntjéről így vélekedett: — Hibát követtünk el akkor, amikor nem dolgoztunk ki két lehetőséget. A részvénytársasági forma javaslata mellé a közgyűlés elé kellett volna terjeszteni a szövetkezeti átalakulási lehetőséget. A vagyonnevesítés arányait a közgyűlés elfogadta. 20 százalékot az alapító tagok között egyenlő arányban osztottunk fel, további 20-at pedig az összes tagi és nyugdíjas évek alapján. Ez vonatkozott azokra is, akik korábban eltávoztak a szövekezetből, de legalább öt évet itt dolgoztak. A maradék 60 százalékot az aktív ledolgozott évek alapján osztottuk fel úgy, hogy nem vettük figyelembe a kereseteket. Szerintünk a vezetők a mindenkori díjazásukkal meg voltak fizetve, tehát ez ne jelenthessen előnyt. — Az elnöki poszton történt váltás megzavarhatja-e az átalakulás folyamatát? — Remélhetően nem, a mai napig nem tudunk kiválási szándékról. Biztosan lesznek azonban olyanok, akik az egyéni úton való boldogulást választják. — Milyen a szövekezet gazdasági stabilitása? — Legérzékenyebben a Kaposvári Húskombinát tartozása érint bennünket. 4 millió forinttal tartoznak és a korábban kiadott 15,5 millió forintnyi váltót is „visszaforgatták” ránk. Ezt saját erőből „lenyelni” nem tudtuk. Számlavezető bankunk december 31-ig az érvényes kamatlábak mellett hitelezte meg az összeget. Pénzügyi helyzetünk feszült, de túl tudunk jutni a nehézségeken. — Mit mutat a határ? — Minden földterületet megmunkáltunk, befejeztük a tavaszi vetéseket. A növény- termesztés terményeinek értékesítését szerződésekkel biztosítottuk, egyedül a cukorrépa vetésterülete csökken jelentősen a feldolgozó kérésére. 116 hektárral kisebb, összesen 167 hektáron termesztünk répát az idén. — A hagyományosan jó hírű Kapós-völgyi állattenyésztés hol tart ma? — A szarvasmarha ágazat pozíciója jó. A tavalyi létszámcsökkentéssel elértük az optimális arányt. Minden liter tejünkre vevő a dombóvári tejüzem. Sertéstenyésztésünket felszámoltuk, de miután szaktelepünket másként nem tudjuk hasznosítani, a húsiparral közös üzemeltetés reményében óvjuk az állagát. Az év vége felé szeretnénk ismét beindítani 200 tenyészkocával. — Mikorra tervezik az átalakulást? — Az őszi betakarítási kampányra szeretnénk olyan helyzetbe kerülni, hogy a tagság elé vihessük az elképzelést. Addig is tanulmányozunk minden olyan példát, melyből okulhatunk. © Nagyberkiben a kukorica már cigarettányi növénykéi hajladoznak a hűs szélben. A szalacskai ültetvényen meglepően jól heverte ki a tavalyi jégverést a chardonnay és a királyleányka. A kalászoló árpa reménykeltő. A határ mostani rendje kellene a fejekben is. Mészáros Tamás
