Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-16 / 115. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1992. május 16., szombat A századik megyéspüspök „mintha-testvére" Virgilius, a püspöki festő A máltaiak a szeretet önkéntesei „Aki szeret, aki mindig szeret, nem ér rá panaszkodni és boldogtalannak lenni” (Joubert) A veszprémi püspöki pa­lota hűen őrzi 'á hajdani me­gyéspüspökök szellemét, a róluk készült festmények, kilencvenkilenc portré által. A veszprémi egyházmegye századik, jelenlegi püspöke dr. Szendi József, akinek megörökítésére tett kísérle­tek sorra kudarcba fullad­tak. Mígnem jött Virgilius. Virgilius van Liempd. Ladon sikerült találkoznom vele. Vele és feleségével, Ilona van Liempd-Kántor asz- szonnyal, a ladi templom tő- szomszédságában, Fiiszár Károly plébános otthonában. A fogadtatás baráti, a görcs legkisebb jelenlétét sem ér­zem gyomromban, noha még­iscsak egy „nagy ember”, akit keresek. Ám ahogy ez lenni szokott, a nagy ember a legki­sebb. Már ami az önbecsülést illeti. Szeretetiakoma Az első tíz kérdés „jogára” a megérkezésemet követő né­hány percben Ilona asszony tart igényt, s ez tetszik nekem. Érzem, hogy a nyílt, egyenes beszédet várja, ez az útja an­nak, hogy máris ismerjük egymást, akárha ez az isme­retség évekre nyúlna vissza. Ám erről nincs szó. Én egy új­ság képviseletében tettem tiszteletem, amit lassan el is felejtek, ők pedig egy riport fő­szereplői kell, hogy legyenek. De már ez a gondolat is elha­gyott. Beszélgetünk. Beszélge­tünk egy egész sor témáról, az élet nagy dolgairól s a kicsik­ről. Amelyek tulajdonképpen egész „méretesek”. Áztán szóba kerül az a karitatív szervezet, amelynek köszön­hetően ma modern tető vi­gyázza lad istenfélő híveinek neogótikus templomát. És a patosfaiakét is. Mindez az Agapé — szeretetiakoma, ke­Ki szeretne német nyelvet tanítani Kelet- és Dél-Európá- ban? — hirdették a napilapok Németországban. Iris Selb­mann németet és filozófiát ta­nított Weissenfelsben a Ta­nárképző Intézetben. Október­től német lektorként dolgozik Kaposváron az agráregyete­men. — Nem lehetett megválasz­tani sem az országot, sem a várost — mondja. — Egy né­met alapítvány fizeti szá­munkra a lakáshozzájárulást és a munkabért. Örülök, hogy ide kerültem. Régebben gyak­ran töltöttük a nyarat a Bala­tonnál, így nem volt ismeretlen az ország. — Nem volt nehéz otthagyni a családot? — Gyakran hazalátogatok. Csak ezer kilométer autóval... Két fiam megnősült, unokáim vannak; a férjem már nyugdí­jas. Nemrég volt itt egy hóna­pig az egyik unokámmal... A kicsi négyéves, de a számára legfontosabb szavakat — mint például a fagylalt — hamar megtanulta, és egyedül ment el vásárolni. — Hogy értik meg egymást a hallgatókkal? — Még nem okozott gondot; mindig megértettek. Különben nagy színésznek kell lennie egy tanárnak: kézzel-lábbal resztényi szeretet — Alapít­vány munkájának eredménye, melynek elnöke dr. Szendi Jó­zsef megyéspüspök, és Virgi­lius van Liempd a titkára. De óriási, szinte kifogyhatatlan energiával tevékenykedik Ilona asszony is, aki kettős ál­lampolgár. Kántor Ilona hu­szonhat éve él távol hazájától. Mint mondja: Magyarországon itthon, Hollandiában otthon érzi magát. És hogy az Agapé, valamint a Kéznyújtás Alapít­vány miért fontos számára? A válasz erre is végtelenül egy­szerű: van, aki golfozik sza­badidejében, ő inkább segít. S ha már segít, akkor a magyar embereken segít, a kereszté­magyarázok, rajzolok is a táb­lára. Végső esetben megnéz­zük a szótárban. Most jöttem rá, milyen nehéz is az anya­nyelvem, amikor valamit meg kell magyaráznom... — Nagyon sok türelemre van szükség. Sokat kell be­széltetni a hallgatókat. Nem baj, ha hibásan mondanak va­lamit, az a fő, hogy megértsük egymást — teszi hozzá Re­nata Kovács, a másik német anyanyelvű tanár. Ő már ré­góta itt él hazánkban, és kivá­lóan beszél magyarul. — Jól lehet dolgozni a hall­gatókkal: szorgalmasak, ud­variasak, önállóak — mondja Iris Selbmann. — Volt néhány mulatságos esetem is. Mikor idejöttem, eleinte mindenkitől azt hallottam: csókolom. Hát én is mondtam nekik: csóko­lom. Aztán elmagyarázták a köszönés különbözőségeit... Örülök, ha a diákok megtaní­tanak egy-egy szóra. Szíve­sen megyek a cseri parkba; olyan vásár, mint az itteni, ná­lunk nincs. Ott például jól lehet tanulni a számokat: egyszáz, kétszáz... Sok barátom van már, elsősorban a lektorátu­son. Tetszik a város, barátságo­sak az emberek. Ha lejár a kétéves szerződésem, sze­retném meghosszabbítani; nyékén segít úgy, hogy taber- nákulumot, harmóniumokat, kályhákat gyűjt és hoz el Ladra és környékére, vagy éppen kis plüss ölelkező ku- tyusokat a gyerekeknek, Hús- vétra. Tudnak együtt nevetni Fiiszár Károly esperes, plé­bános otthonának ottjártam- kor akadt egy ideiglenes és igen különleges ékessége: dr. Szendi József, a veszprémi egyházmegye 100. püspöké­nek portréja. Bár Virgilius mester szabadkozik, hogy a festmény még félkész állapot­szívesen maradnék tovább is az egyetemen. A másik szobában egy igazi angol miss-szel ismerkedtem meg: Coventry környékéről, Nuneatonból jött. Deborah Moss német, francia és kínai nyelvet tanult. Járt Németor­szágban, Tuniszban; utoljára egy gambiai kis faluban taní­totta a gyerekeket angolra és franciára. Ő is az újságokból értesült, hogy Kelet-Európába nyelvtanárokat keresnek. Miss Moss szerint a magyar egyetemisták sokkal lelke­sebbek, mint az angolok. Azt mondja: nem annyira lezse­rek. Az angol diákokat jobban érdekli a napi politika; a ma­gyarok inkább tanulnak. Sze­rinte jobb ez így. Az angol diá­kok főleg azért tüntetnek, mert kevés a pénzük. — A vakáció idején is kell élni valamiből — mondja De­borah Moss. — Én ilyenkor gyárban dolgoztam. Kevés szülő tudja megfizetni gyereke egyetemi tanulmányait; leg­többnek az állam fizeti, a ta­nulmányi eredménytől függet­lenül. — Más-e a követelmény az angol egyetemeken? — Nálunk nehéz bejutni az egyetemre, de utána már könnyebb. Ha összehasonlí­tom: itt sokkal több tantárgyat ban van, nincs az az ember, akinek ne esne le az álla a fél­elmetes hasonlóságtól. Töké­letes munka. És ezt az értékí­téletet elsőként maga a püs­pök úr mondotta. Virgilius mester és a me­gyéspüspök ismeretségének története a ladi templom re­konstrukcióját követő felszen­telésénél kezdődött. Hamar barátság köttetett közöttük. Virgilius úgy érzi, mintha test­vérek volnának, lenyűgözi őt dr. Szendi József mérhetetlen intelligenciája, az a hatalmas tudás, melynek birtokában egy egyszerű ember szólal meg, s legyen akár szó világi okfejtésekről vagy irodalom­ról, minden alkalommal böl­csen és emberül. Ahogy Ilona asszony jellemzi találóan vi­szonyukat: tudnak együtt ne­vetni. Élni és élni hagyni Virgilius van Liempd gyak­ran csempészik alkotásaiba magyar motívumokat, ha máshogy nem, akkora nemes nedű, egy üveg egri bikavér formájában. Ő szívesen jönne — otthagyva építészi munká­ját — Magyarországra. „Csak festegetnék” — mondja erről. Festegetve élne, és hagyna élni. Ez a liberális beállított­ságú Virgilius mester hitval­lása. A tartásuk alapján ítélni meg az embereket. Élni és élni hagyni. Ez az, amit évti­zedekig folytatott, majd vadál­latként elszabadult dühünkkel oly nehéz megértenünk, ne­künk. Hál'istennek, a jó pap is a holtáig szerzi bölcsessége pilléreit. Amúgy meg a nagy dolgok ott kezdődnek, amikor kime­gyünk a napfényre, amikor sugarainak vakításában fel­nézünk a templomra. És belső templomunk dolgozik... Balassa Tamás tanulnak a diákok, és jóval nagyobb a heti óraszámuk is. — Február óta van Magyar- országon. Milyennek látja a magyarokat? — Az emberek figyelmesek, nyílt szívűek, közlékenyek. Tetszik a kulturális élet. Sok rendezvényen voltam Buda­pesten, és itt, Kaposváron is. — Mivel tölti a szabadide­jét? — Szeretném elkészíteni a doktori disszertációmat, ez elég sok időmet leköti. Vannak már barátaim is; szeretek színházba, uszodába járni. Hárman jöttünk együtt Ma­gyarországra angol nyelvtaná­rok, velük is tartom a kapcso­latot. S e két év alatt szeret­nék ellátogatni a környező or­szágokba is. — Hogyan boldogul a ma­gyar nyelvvel? — Bár a németet is egész jól megértik itt az emberek, azért ha megyek valahová, előre megnézem a szótárban a fontosabb szavakat, és meg­tanulom. Egy partyn megta­nultam, hogy „egészségedre”, meg hogy a „bor és a bőr” nem ugyanaz. — Nehéz nyelv a magyar? — Nehezebb, mint a német, de könnyebb, mint a kínai. S. Pap Gitta Az Ungarischer Malteser Caritas-Dienst, azaz Magyar Máltai Szeretetszolgálat Kozma Imre atya és Csilla Fre­ifrau von Boeselager nevéhez fűződik. Bilaterális szervezet, melynek egyik fele német, másik fele a keleti tömb első máltai szervezete. A szeretet­szolgálat létrejöttéről így fo­galmaz egy írónő, Dobos Ma­rianne: „Jönnek a szétszóra- tásból (emigrációból, számű­zetésből, pogányságból), hogy egy budai leromlott plé­bánia csendjében találkozza­nak. És amikorra összetalál­koznak: fordul a világ, és ők lesznek azok, akiknek a szol­gálatára szüksége lesz a nagyvilágnak. Ma is megdöb­bentően kevesen yannak. És szám szerint is. És ahhoz a tettsorozathoz mérve is, amely nevüket szárnyra kapta, eljuttatta — méltán — a történelmi világhírhez...” A Máltai Szeretetszolgálat tevékenységére sokan gon­dolnak hálával: erdélyi mene­kültek, kelet-németek, horvát menekültek s mi, magyarok. Adományaikkal ott voltak a román forradalom idején is... A Magyar Máltai Szeretet­szolgálat „anyja”, Csilla bá­rónő munkájáért 1989-ben át­vehette az „Asszonyok Euró­páért” kitüntetést is. Magyarországon Budapes­ten kívül már több mint 10 vá­rosban működik a szervezet, Somogybán Marcaliban és Kaposváron. A megyeszékhe­lyen tavaly alakultak meg Ró­zsás László plébános kezde­ményezésére Kaposvár lako­sainak megsegítésére. Buda­pesten 1991. december 6-án kapták e megbízatást. Próbaidősként egy éve mű­ködnek. Igen szigorúak a felté­telek: ki is lehet máltai tag. Az egyéves időszak alatt elvég­zett munka a mércéje: ki méltó arra, hogy tagja legyen a szol­gálatnak. Csilla bárónő támo­gatja a helyi szervezeteket is: anyagilag s szellemileg egya­ránt. Több, úgynevezett mun­kacsoportot hoztak létre Ka­posváron. Tizenhat orvos se­gítségével egy orvoscsoportot hívtak életre, szerdánként az Ezredév utcában tartanak egészségügyi tanácsadást. Szeretnék felvállalni a biztosí­tási kártyával nem rendelkező szegények ellátását is. A ren­delőt még fel kell szerelni, s szeretnének többet is tenni, mint amennyire most lehető­ségük van. Ä szociális csoport sokat tesz a menekültekért. Adomá­nyokat gyűjtenek, amelyeket azután szétosztanak. Vannak, akik betegeket látogatnak. Néhányan háznál vállalnak beteggondozást. A betegek szállítását a Karaván taxi ön­zetlenül segíti. Elsősegély- nyújtó tanfolyamokat is szer­veznek, s jogi csoport is mű­ködik. A polgármesteri hivatal­tól 50 ezer forintot kaptak, hogy kifizethessék a rászoru­lók fűtésdíját. A nagyatádi menekülttábor lakóit s az eszéki diákokat karácsonykor megajándékozták. Vittek már Kolozsvárra is segélyszállít­mányt. A Kaposváron letele­pedett külföldi állampolgárok — ukránok, horvátok, szerbek — megsegítését is tervezik, hiszen az idetelepülök leg­többje hátrányos helyzetbe kerül. Letelepedési segély már nincs, s lelki támaszra is szükségük van. A kaposvári szervezetnek 100 tagja van, aktívan 20-30-an dolgoznak, mindezt munka mellett. Nem üzleti tevékenységet végez­nek: a kapott adományokat szétosztják, saját munkájuk hozzáadásával. A Munkácsy gimnáziummal szemben található szép épüle­tüket az önkormányzattól kap­ták. A budapesti székhelyű alapítvány számlaszáma: MHB 215-13851. Ha a ka­posvári szeretszolgálatnak szánja valaki adományát, ak­kor rá kell írni zárójelben a vá­ros nevét. Telefonszámuk 15-698. Munkanapokon 9- 12-ig és 14-17 óráig várják a segítségre szorulókat és az önzetlenül segíteni akarókat. A máltai szellemiség a hívő emberek jószándékára épül. Ők a szeretet önkéntesei. Jel­szavuk: „A hit védelme és a rászorultak segítése”... Tóth Kriszta FRAU SELBMANN ÉS MISS MOSS Két tanár külföldről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom