Somogyi Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-13 / 112. szám
1992. május 13., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Svájci vendég Somogybán Elisabeth Kopp: Meg kell találni a választókhoz az utat Tegnap és ma megyénk vendége Elisabeth Kopp asz- szony, nyugalmazott svájci igazságügyminiszter. Tegnap Budapesten látogatást tett a menekültügyi hivatalban, majd az országgyűlés önkormányzati bizottságával tárgyalt. Délután érkezett Kaposvárra; dr. Gyenesei Istvánnal, a megyei közgyűlés elnökével, dr. Kolber Istvánnal, a közgyűlés alelnökével és dr. Lampert Mónikával, a szervezési és jogi iroda vezetőjével találkozott. Kopp asszony vendéglátóival a magyar települések és a megye viszonyáról váltott szót, kiemelten érdekelték a gazdasági kérdések. Fontosnak tartotta, hogy megismerje a gazdasági hátteret, hogy láthassa ezáltal a lehetőségeket és korlátokat. Érdekelte a vendéget mezőgazdaságunk is, s nem értette: ha sok magyar mezőgazdasági szakember van, akkor azok miért nem vállalkoznak? A volt igazságügyminisz- ter-asszony elmondta: 1958-ban otthagyta jogászs- tudiumát, hogy a magyar menekülteknek segítsen. Sok magyar ismerőse van, s az ország is mindig érdekelte. Ez az első kelet-európai állam, amelyet felkeresett. Fiatal jogászként döntötte el, hogy az emberi jogokért fog harcolni, politikus lesz. Ő volt az első női polgármester Svájcban, Zumikon városában, ahol a világhírűvé vált mintaönkormányzatot hozták létre. Ezután négy évig igazságügyminiszterként tevékenykedett. Érdekli, hogyan zajlik az átalakulás hazánkban, tapasztalatait szeretné átadni a magyar önkormányzatoknak. Úgy látja: a magyarok ügyesen oldják meg ezeket a feladatokat. A svájci, illetve a magyar közigazgatás rendszere között vannak azonosságok mondta. — Az önkormányzatok próbálkoznak új dolgokkal, korszerűsítik a köz- igazgatás rendszerét. Fontosnak tartja, hogy az önkormányzatok megtalálják a választókhoz az utat: „nagyon szívesen megoldom ezt és ezt a feladatot, mert te vagy a választóm ” — mondják. Közelebbről kell megismertetni a választókkal a problémákat és viszont, mert így az állampolgár is igazán magáénak fogja érezni ezek megoldását... Ma Kopp asszonyt dr. UjFotó: Kovács Tibor kéry Csaba a megyei bíróság elnöke fogadja, majd a Vállalkozói Központ munkájával ismerkedik. Ezután Marcaliba látogat, ahol dr. Sütő László polgármesterrel találkozik. T. K. Somogyiság... Van vita bőven arról, hogy mi is a megye ma és merre tart. Kétségtelen és logikus következménye a váltpzásoknak, hogy a helyi önkormányzatok megerősödése, feladata „átírja" a korábbi megyei szerepeket, melyek újragondolása tapasztalhatóan folyik. Aki előre néz, nem régi stallumok után ácsingózik nosztalgiával, nem is a rejtetten „demarkált" megyehatárokat sírja vissza: a változások irámában és áramlataiban vet számot a realitással — azzal, hogy mire és miként szükséges a megye, hogyan marad életképes. Ez korántsem csupán izgalmasan fontos közigazgatási kérdés, hanem összetartozás-tudat, hagyomány dolga is. Létére néha apró jelek, emberi gesztusok figyelmeztetnek, amelyekből érdemes azért némi következtetésre jutni. Néhány napja kolléganőm sűrű telefonozás közepette gyűjtötte össze, hogy egy termékeny hétvégén, Győrben és Egerben, miként „arattak" Somogy diákjai különböző tanulmányi versenyeken. A Táncsics gimnázium igazgatója — miközben érthető büszkeséggel sorolta fel növendékeik sikerét — sietett figyelmeztetni: nézzünk már utána a barcsi szakközépiskolásoknak is, mert a kémiában ők is kiválóan állták a sarat. Egy napra rá a szentbalázsi iskola igazgatója hívott bennünket, hogy diákjuk egy országos rajzpályázaton díjat kapott, gyorsan hozzátéve — ha nem tudnánk — ot egy marcali iskolás is sikeresen szerepelt. Ez azért jó... A természetes versengés rivalizációján felülemelkedik a tiszteletet érdemlő kollegialitás. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy változó meggondolások és struktúrák közepette továbbra is gondolkodunk megyében, ha annak értelme van. Nem az érthető módon felerősödött helyi érdekés értéktudat, avagy a megyehatárokat még országhatárokon is túltágító együttműködések — mint amilyen az Alpok- Adria Munkaközösség — ellenére, hanem azzal együtt. Azzal együtt maradva somogyinak. Somogyinak is... Tröszt Tibor Lesz-e biztos kenyerük? Félelem a varrodában Az elmúlt évtizedekben sok mezőgazdasági termelőszö- vekezet nyitott ipari és egyéb szolgáltató melléküzemágakat. Ezek nagy szerepet játszottak, különösen a nők foglalkoztatásában. A szorosadi Koppány-völgye Termelőszö- vekezet 1980-ban nyitott varrodát Törökkoppányban. A Tabán utcában találom a faházakban üzemelő varrodát. A világos, tiszta üzemcsarnokban dolgozó lányok és asszonyok legtöbbje betanított munkás. Káráról, Somogyacsáról, Somogydö- röcskéről és Szorosadról járnak ide a törökkoppányiak mellett. — Több mint 10 évvel ezelőtt, a női betanított munkaerő foglalkoztatására hozták létre az üzemet — tájékoztat Varga Vinczéné vezető. — A beindulás után csaknem hetvenen varrták a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár részére a fiú és férfi alsóruházati termékeket. Ez a kapcsolat 1990 tavaszán megszűnt, ugyanis egyre kevesebb munkát adtak. Ezután a tsz vezetői kapcsolatba léptek a szintén mosonmagyaróvári székhelyű SZÜB Szállítási és Üzletközvetítő Ügynökséggel. Most az ő megrendelésükre varrunk női és férfipólókat, pizsamákat és fehérneműket. Jelenleg egy műszakban üzemel a varroda, s az induló létszám egyharmadára csökkent. Mind több a félelem és a bizonytalanság az asszonyokban. Vajon meddig lesz még szükség a munkájukra? — Szeretem amit csinálok, jól érzem magam. Azaz, jól érezném ha nem kellene attól félni: mikor szűnik meg a varroda, mikor küldenek el bennünket — kesergett Rádi Je- nőné helyi lakos. — Kilenc évem van még a nyugdíjig. Hová menjek ha elbocsátanak? Sokat kell dolgozni a havi 8-9 ezer forintért a varrodában, az asszonyok mégis szívesen végzik a munkát még ennyi pénzért is, ha tudják: holnap is számítanak rájuk, és lesz biztos keresetük! (Krutek) Tarvágás a főút mellett Ez az erdő már nem ad árnyat Az M7-es főútvonal Balaton-parti szakaszának egyik legkellemesebb két kilométere a Balatonlelle és Balatonsze- mes közti út. Jobbról-balról erdő ad árnyékot még a kánikulai napokban is. Arról már nem is szólva, hogy a nagy forgalom zaját, füstjét megszűri a part és a berek fele egyaránt. Legalábbis eddig ez így volt, mert ha „minden jól megy” két hét múlva híre-hamva sem lesz az erdősávnak. „Hisszük, hogy természeti környezetünk lehetőség szerinti védelme mindannyiunk- íak kötelessége.” így kezdő- Jik az a levél, amelyet százötven leilei és szemesi polgár írt alá. Tiltakoznak az erdőpusztí- tás ellen és kérik: maradjon meg ez a maradék kis zöldterület a Balaton partján. A lévélírók szerint nem kétséges, hogy ez a munka a bala- tonszemesi önkormányzat tudtával, kitalálásával és egyetértésével történik. — Szó sincs erről — tiltakozik Illés Antal polgármester. — Most hallok először a favágásról. Egyébként a szóban forgó terület nem önkormányzati tulajdon, hanem a balatonszár- szói termelőszövetkezeté. Ők telepítették a fákat, és valószínűleg ők vágják vagy feltehetően csak ritkítják és az aljzattisztítást végzik. Dr. Fenyvesi Henrik, a bala- tonszárszói tsz elnökhelyettese: — A területen véghasz-. nálat folyik, érvényes erdőfelügyeleti engedéllyel. — Ez ugye tarvágást jelent? — A területre cellulóznyárat telepítettünk, azért, hogy ha megnő, akkor kivágjuk és eladjuk. Az állomány elöregedett, megindult a pusztulás. Ha most nem vágjuk ki, tönkremegy. Ezeket a fákat csak a papíripar tudja hasznosítani, körülbelül 800 ezer forintot keresünk az üzleten. — Nem lehetett volna úgy megoldani, hogy csak ritkítják először, s közben telepítenek, aztán ha az új telepítés megerősödik, kivágják a többit? — Ezt ebben az esetben így nem lehetett megoldani. — Mi lesz a lecsupaszított területtel? — Valószínűleg új erdőt telepítünk, mégpedig cellulóznyárat, mivel az viszonylag gyorsan nő. — De akkor ezt tíz év múlva FÖLDBEN Akiket a munkanélküliség A CUKORRÉPA (Tudósítónktól) Dr. Fábián Károly, a pető- házi és kaposvári cukorgyárak elnök vezérigazgatója, mondta: — A Kisalföldön és Somogybán is időben földbe került a mag — mondta —, s már ki is kelt a répa. Petőházi gyárunk körzetében 10 ezer, a Kaposvár körzetében pedig 7 ezer hektáron termesztünk répát. A terület kevesebb, mint az elmúlt évben volt. Azokkal a termelőkkel kötöttünk szerződést, akik mennyiségben és minőségben is a legjobbat nyújtották az elmúlt években. — Nagyüzemekkel? — Nem. A Kisalföldön például 1800 hektáron magánvállalkozók termelnek cukorrépát. Hasonló szerződéseink Somogybán is vannak. — A termőterület csökkenése nem vezet cukorhiányhoz? — Semmiképpen sem. Jó termés esetén így is 20 százalékkal több répa terem, mint amennyi az ország cukorszükségletének fedezéséhez kell. A készletek is jelentősek. Nekünk például a két gyárban 70 ezer tonna cukorkészletünk van. Ebből az új cukorig exportálunk 20 ezer tonnát a volt szocialista országokba. Az ősz óta 10 ezer tonnát adtunk el külföldre. — Miként alakult a fejlesztés? — Petőházán 250, Kaposváron pedig 200 millió forintos fejlesztést, rekonstrukciót hajtunk végre az őszig. (Cseresznyák I.) ismét kivágják. Nem lenne célszerűbb hosszabb tenyészidejű fákat telepíteni? — Erre nincsen pénzünk. Egyébként azon a vizes területen nem nagyon él meg más fafajta. — Kértek erről szakvéleményt? — Még nem. Kint a területen egyébként a budapesti székhelyű Agropro- dukt kft emberei dolgoznak, akik az egészről nem tudnak semmit, ők a munkájukat végzik. Mondták, most csak a berek felőli oldalt vágják, de őszszel — ha meglesz az engedély — elkezdik az út és a vasút közötti részt is. Az már tény, hogy idén nyáron Lelle és Szemes között is szembesüti majd a nap az autósokat. Varga Ottó füstje megcsapott „Még mindig jobb, mint a munkakönyv” (Folytatás az 1. oldalról) A rendelet meghatározza, hogy mely munkakörökben lehet végrehajtani a munkaidő-csökkentést, mert az nem mehet a szolgáltatás színvonalának és biztonságának rovására. A csökkentett munkaidővel is zökkenőmentesen kell lebonyolítani a vasúti forgalmat. így többek között a forgalmisták, pénztárosok munkaideje a régi, hiszen a jegyet ki kell adni az utas részére... A kaposvári állomásnál elbocsájtásokról nem tudnak. A dolgozók a munkaidejük 66,6 százalékát dolgozzák le most, e szerint állapították meg alapbérüket is, de a törvény alapján az állam ezt 83 százalékra egészíti ki. — Az emberek le vannak lombozódva, bár úgy vélik, még mindig jobb, mint ha a munkakönyvét kapnák kézhez... — mondta az állomásfőnök. Tóth Kriszta ŐlD BANK Egy bank, mely mindenhol megtalálható! ▼ OTP Bank, mint mindig! (216245) ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR ÉS KERESKEDELMI BANK Rt. Fotó: Kovács Tibor
