Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám

1992. április 7., kedd 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS, EGÉSZSÉGÜGY Volt, akit huszonötször hoztak vissza az életbe Beszélgetés dr. Mágel Ferenc kardiológus főorvossal — Azt mondják, van kis ha­zugság, van nagy hazugság és van statisztika. Ez utóbbi szerint a szív- és érrendszeri betegségeket tekintve hazánk „dobogós" helyezett. Ön sze­rint igaz ez? S ha igen, ebben mekkora szerepe van a társa­dalmi és szociális feszültsé­geknek? —- Sajnos igaz, ám a türel­metlenség és a pánikhangulat ennyire nem Indokolt. Munka- nélküliség eddig is volt, de a múltban fizettek érte. Most megjelent az iga 2i munkanél­küliség, ám konfliktushelyzet, melyet az erőfeszítések és a lehetőségek közötti szakadék okozott, mindig volt. Az em­beri normák talajtalanná vál­tak, sokan szinte mestersége­sen fokozzák a pszichés le­targiát. Talán a világban sehol nem kell annyit dolgozni va­lamicske eredményért, mint Magyarországon. — Ez igaz, de az említett dobogós helyezésünk nem „újkeletű"... — Igaz, manapság egy szívbetegnek fel kell tenni a kérdést: van-e munkája? Ha nincs, ez lehet oka a szívin­farktusnak, ám nem kizáróla­gosan. — Mi a leggyakoribb ok? — Az egészségtelen élet­mód. Nem mozognak, a kis­kertet kapirgálják szinte esze­lősen, a tévé előtt megisszák a két üveg sört és kész a nap. Nincs aktív kikapcsolódás. Nézze meg egyszer a Dese- dán: a büfé körül lát néhány embert, kétszáz mé­terrel odébb az erdőben senkit! — A táplálkozási szokása­ink sem tükrözik az egészsé­ges életmódhoz tartozót... — Sokat eszünk és rosszul: nehéz kosztokat pukkadásig. És még valami: a dohányzás akkora rizikófaktort jelent, hogy bűn! A hozzánk került szívbetegek 90 százaléka do­hányzik!... — Melyik nem és korosztály a legveszélyeztetettebb? — A 35-45 éves férfiak, akik alkotóerejük teljében vannak. Szerencsére az el­múlt évben egyetlen ilyen korú betegünket vesztettük el: háromszor „halt meg”, és hiába élesztettük újra, hiába kapta meg a rögoldó kezelést. Később kiderült, hogy két infarktust hordott egy hónapja. — Úgy tudom, ez fájda­lommal jár... — Nem mindig, van, hogy csak indokolatlan fáradtságot érez. Ezt nevezzük mi „néma” infarktusnak. — A szívbetegségeket te­kintve megyénk hogy áll az országos átlaghoz viszo­nyítva? — Azt gondolom: rosszul. (Fotó: Gyertyás László) Nehéz az összehasonlítás, mert megyénkként más az egészségügyi kultúra. A nagyműtéttel egyenrangú rög­oldó kezelés csak akkor ha­tékony, ha az infarktus után maximum hat órával történik. Van olyan betegünk, akit hu­szonötször élesztettünk újra, s a kezelés sikeres volt. — Hányán várnak Somogy­bán szívműtétre? — A vonzáskörzetünkben talán ötvenen, akik a belgyó­gyászati kezelésre nem rea­gáltak, s életminőségükön lé­nyegesen javít a műtét. — Amíg valaki „eljut” a szív- infarktushoz, nyilván vannak fokozatok... — Az infarktust megelő­ző állapot a koszorúér görcs és a magas vérnyomás. Okozati és fokozati kapcsoló­dás van közöttük. — S a manapság annyit hangoztatott megelőzés? — Az emberek miért jönné­nek hozzánk, ha nem fáj? A megelőzésre az egészségügy nincs felkészülve; a betegek a gyógyszert sokkal szíveseb­ben fogadják, mint az életmód­juk megváltoztatására vonat­kozó tanácsot. — Amikor szívbetegségek­ről van szó, poénnak nincs he­lye, nem is ilyen szándékkal kérdezem: főorvos úr, a maga szíve sose fáj?... — De igen. Néhány évvel ezelőtt húsz kilométereket sé­táltam Professzorral, a ku­tyámmal. Ő „meghalt", nekem egyre kevesebb az időm a ki- kapcsolódásra és egyre töb­bet kell dolgoznom. Tehát fáj... Tamási Rita Egészségügyi világnap A szívdobogás egészségünk ritmusa A szív- és érrendszeri megbetegedések világszerte vezető helyen állnak a lakosság egészségromlási statisztikájában. A mai egészségügyi világnap alkalmából az Egészségügyi Vi­lágszervezet, a WHO főtitkára, dr. Hiroshi Nakajima üzeneté­ben ezt fogalmazta meg: A szívdobogás egészségünk rit­musa. Üzenete szerint a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése a legfontosabb ahhoz, hogy 2000-re a föld la­kossága megszabaduljon tőle. Az egészséges életmód bonyolult, összetett és egyénileg alakítható. A helyes táplálkozás, a rendszeres testedzés, a sportolás és a nikotinmentes életmód elérhető mindenki számára. A fiatalok ösztönös sajátja a testedzés, a sportolás, ezt sokszor játéknak is tekintik. Hazánk 3527 általános iskolá­jának az egynegyede nem rendelkezik semmilyen tornatermi célra használható helyiséggel. Ötvenhat iskolának van tanuszodája, ez az adat azt mu­tatja, hogy az iskolák 1,6 százalékban tanulhatnak úszni a di­ákok. Mint Monspart Sarolta, a Nemzeti Egészségvédelmi In­tézet életmódprogramjának kidolgozója rámutatott: a megol­dás a természetben rejlik: a legegészségesebb és és legcso­dálatosabb sportstadion a természet. Nézzük a statisztikai adatokat. Az 1989/90-es statisztika alapján 171 általános iskolájában 38 566 diák tanult. Hatvan­három iskolában nem volt tornaterem. Az idei egészségügyi világnap aligha segít azon, hogy Somogy a legelmaradottabb megye a tornatermi célú helyi­ségek szűkösségében. Mit is üzent Monspart Sarolta a világnap alkalmából? Ér­demes rá odafigyelni nemcsak azért, mert iskoláinkban kevés a tornaterem, hanem azért is, mert valóban, a természetnél nincs csodálatosabb stadion. Sem a városban, sem a falun. És ha nem szűkítjük le az egészséges életmód alakítását a testnevelésórákra, a tornatermekre, akkor a szabadidő hasz­nos — és egészséges — eltöltésére is van javaslatunk: kel­jenek életre ifjúsági mozgalmak, amelyek a turisztika, a tö­megsport, az egészséges életmód alakításának szervezőivé válhatnak. Horányi Barna ISTEN, ŐRIZD MEG HORVÁTORSZÁGOT Imádkozás a hazáért, a békéért Zsoltáros fotó- és fest­ménykiállítás nyílt a Somogy Megyei Önkormányzat első emeleti galériájában Keiter Ivan festőművész és Keiter Vlatko fényképész munkáiból Imádkozás a hazáért, a béké­ért címmel. Megrendítő doku­mentumok a horvátországi háborúról. Vukovár és Eszék szinte tel­jes megsemmisülése tárul elénk. Keiter Ivan festőmű­vész Vivaldi Négy évszak című hegedűverseny-soroza­tának ihlető varázsával is megajándékozza a nézőt, amikor a csendes patakokkal szelt tájat, a Duna-vidéket, a régi Drávát jeleníti meg akva- relljein. Képein a tavasz a re­ménykedést fejezi ki, a tél az emlékezésé, az ősz pompás színei az elmúlást idézik. A kigyulladt ház, istálló, a le­rombolt templom festői megje­lenítését a zsoltáridézetek egészítik ki. „Körülvettek most minket mentünkben, szemei­ket ránk szegezik, hogy földre terítsenek.” — szól a téli kép­ciklus bevezetője. „Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongat- tatom, elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, tes­tem” — olvassuk a megrázó idézeteket, miközben a fest­mények és a képek napjaink megrázó eseményeit tárják elénk. Lerombolt épületek, köztük templomok. És zokog a ha­rang fájdalmasan — adta ak- varellképe címéül Kieter Iván. A látvány is magáért beszél. A romok között az épen maradt harangot mintha a szél cibálná — hogy ne feledjük: a haran­gok az áldozatokért szólnak. A pusztítás démona nem jelenik meg sem a festményeken, sem a fényképeken, de a ro­mok mögül szinte leskelődik — érezzük. Egy kislány és a baba: fes­tői megjelenítése szinte szim­bolikus értelmű. A fényképész Kieter Vlatko Az autóvezető meghalt című képe nemcsak dokumentum, hanem figyel­meztetés is: mi történik, ha el­szabadul a pokol. (Horányi) Róma első embere Van-e rohanó korunkban olvasói igény az antikvitásra? Erre a kérdésre sok olvasót nyilván meglepő igennel kell válaszolnunk. Az utóbbi hó­napok egyik legnagyobb könyvsikere Collen McCullo­ugh Róma első embere című vaskos történelmi regénye. A siker első záloga maga az al­kotó személye. Collen McCul­lough a Tövismadarakkal vált világhírűvé, de nyilvánvalóan a Róma első embere is befutja (már el is kezdte!) a maga si­kerívét. (Meglepő egyébként, hogy alig egy évvel a New York-i megjelenés után a ma­gyar könyvpiacon is üdvözöl­hetjük.) A Róma első embere törté­nelmi regény — de jóval több annál. Az író minden sorából árad a magabiztosság. Nem, nem a nagyképűség. Évek szorgos kutatómunkájával ju­tott el odáig, hogy töviről he­gyire ismeri az ókori Róma tör­ténetét (is). És az már művé­szi nagyságának foka, ahogy elénk varázsolja. A tér és az idő eltűnik. Együtt élünk, együtt lélegzünk a kötet sze­replőivel. Ilyen szuggesztív megjelenítésre csak a legna­gyobb alkotók képesek. A Róma első embere Ma­rius (i.e. 156-86) és Sulla (i.e. 138-78) korát idézi föl. Nem egész életpályájukat követi nyomon, csak mintegy tíz év (i.e. 110-100) forrongó törté­netét. Hogyan válik a kezdet­ben két jóbarát, Marius és Sulla halálos ellenséggé? És ez a tíz év Róma egész törté­netének is egyik meghatározó időszaka volt... Az író sokat merített Plu- tarkhosz híres „Párhuzamos életrajzok”-jából. Plutarkhosz szerint Marius márványszobra „jól mutatja durva és keserű jellemét, mert a hagyomány szerint ilyen volt.” Ez a már­ványszobor azonban nem­csak Plutarkhosznál él. Cullen McCullough regényében is le­lép talapzatáról. Szinte előt­tünk áll a szenvedélyesen vi­tázó Marius, ahogy a szenátus elpuhult tagjait ostorozza. Ahogy földet követel a légiói­nak. Azokon a területeken, ahonnan Rómát a legnagyobb veszély fenyegeti. Ám az „összeírt atyák” patriciusgőg- gel ragaszkodnak jogaikhoz, s a szenátus vezetői Mariust — sikerei ellenére — felkapasz­kodott bugrisnak tartják. Az író egyik legnagyobb érdeme, hogy a tárgyalt tíz év a sűrített történelmi események mellett Marius (és Sulla!) összetett személyiségét a maga teljes­ségében képes elénk tárni. Kétségtelen, hogy Gaius Marius az ókori Róma egyik legszínesebb egyénisége volt. Hétszeri (!) konzulsága párat­lan addig az örök város törté­netében. Miként hadi sikerei is. Először Jugurtha numid ki­rály leverése. Majd Boiorixnak és germán kimbereinek meg­állítása Észak-ltáliában. A germán törzsek. A barbárok. Róma leendő sírásói. Töme­güknél most csak szervezet­lenségük nagyobb. És ez Róma szerencséje. Mindez azonban nem kisebbíti Marius hadvezéri értékeit. Történelmi freskókra kívánkozó jelentek­ben hömpölyögnek el előttünk óriási lovaikon a félig állatbő­rökbe, félig páncélba burko­lózó germánok. S velük szemben ott állnak a légiók szilárd hadrendjei... És Sulla? Kezdetben (lát­szólag!) Marius lelkes híve. Jóbarátja és alvezére. Akiben Marius föltétel nélkül megbí­zik, mert nem tudja, hogy „Sulla természeténél fogva haragtartó és bosszúálló volt, de szigorúságát alárendelte indulatainak". Akit gyermekko­rától fogva vonzott a vér, a kegyetlenség látványa. S ké­Római összetett oszlopfo sőbb, ha érdeke úgy kívánta, gondolkodás nélkül ölt. Még saját hozzátartozóit is... A germánok fölött aratott győzelem meghozta Marius számára a „Róma első em­bere” címet. Sokan Róma harmadik megalapítójaként is­tenítik. De megindul a patríci­usok ellentámadása is — Sül- Iával az élen. Mi minden van még a regényben. A római hétköznapok színes, eleven kavalkádja a Suburában, az örök város szegénynegyedé­ben. A szenátuson belüli ha­talmi harcok, a vetélytársak kölcsönös pocskondiázása. A barátok levelezésének gaz­dag áradata. A líraian meg­formált nőalakok közül is kie­melkedik Julia, Gaius Marius felesége. A regénybeli tíz év Rómá­nak és Mariusnak egyaránt fénykora. Az arisztokrácia el­lentámadása azonban már jelzi a nagy hadvezér háttérbe szorítását. Ám neve századok múltán is fogalom volt Róma történetében. Ahogy a költő írja: „Rettentő az oroszlán odva, ha elhagyatott is...” Dr. Sipos Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom