Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
1992. április 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 Maszkaradesz-muzsika A SIKER KOVÁCSA Interjú Környei Attilával, a Manhattan menedzserével Napjainkban óriási a rivalizálás a popzenében. Az együttesek és énekesek sikere ma már elképzelhetetlen a háttérből irányító szakmabeli menedzserek tevékenysége nélkül. Egy jó menedzsernek pedig alaposan ismernie kell a szórakoztatóipar üzleti életének megannyi fortélyát. Környei Attila, a Craft Records kiadó igazgatója nyilatkozott rovatunknak. — Honnan jött az ötlet egy énekegyüttes megalapításához? — Hiányzott az ország könnyűzenei életéből egy ilyen társulás. Olyan szórakoztató csapatot kívántam összehozni, amely abszolút mai. Egyéniségeket kerestem, akik képesek megfelelni az elvárásaimnak. A kvartett létrehozása előtt fél évig egy zenészklubot vezettem, amely teret adott a második vonalbeli zenészeknek. Sok zenekar kapott fellépési lehetőséget ebben a klubban, de egyik sem tudott úgy szórakoztatni, hogy kikapcsoljon. A negatív, elutasító, agreszív érzések törtek fel bennük. A fiatalok többsége viszont mást vár a szórakoztatóipartól. Mindezek arra késztettek, hogy egy remek hangulatú énekegyüttest alakítsak, amely minden tekintetben megfelel a szórakoztatóipar alapelveinek. — Az elképzelésed megvalósításához fiatal, tehetséges zenészeket kellett találnod. Nehéz volt a fiúkat kiválasztani? — Elmondhatom, hogy szerencsém volt, pedig kilenc hónapig tartott a válogatás. A legfőbb szempontom az volt, hogy tehetséges, jó hangú, a nagyközönség előtt kevésbé ismert énekeseket találjak. Csoki már az első nap azonnal feladott mindent, amikor közöltem vele az ötletem. Majd jött Dobi Sanyi, akinek hangja a Kanguru együttesből volt ismerős. Nemcsak a barátok közt keresgéltem, hanem szélesebb körből választottam. Egyszer a békéscsabai La Fontaine együttes stúdiókoncertet adott a 22-es stúdióban, ahova több szakembert is meghívtak. A hozzáértők közül egyedül én jelentem meg, és ott felfigyeltem Varga Szabolcsra. Négy hónap múlva az alakuló együttesembe hívtam. Már összeállt a csapat, de a negyedik tagról — bár gyönyörű hangja volt — három hét próbaidő után kiderült, hogy alkalmatlan, mert a koreográfiát nem tudta elsajátítani. Helyére Vilmányi Gabi került, aki egy napi gondolkodás után csatlakozott hozzánk. Rövid idő alatt bebizonyították a fiúk, hogy kiváló képviselői ennek a műfajnak, és nagyszerű velük dolgozni. — Új együttesek esetében egy sikercsiholó név sem elhanyagolható. Miféle elgondolásból jutott a választás a Manhattan névre? — Egy mai produkció találó nevet követel, amely jelen esetben utal a négy fiúra, akik a világ bármely diszkójában előfordulhatnak. Igazi, nagyvárosi életérzést kellett kifejezni. A mai modern fiatalokra is gondolhatunk, akik New Yorktól Tokióig így néznek ki, ezekben a ruhákban járnak. Abszolút keresztmetszetet akartam adni, utalva ezekre a fiatalokra is. Összegezve: négy fiú, négy hang, négy egyéniség, egy érzés — ez pedig nem más, mint a Manhattan. — A Manhattan szinte az egyik napról a másikra tűnt elő a semmiből és jutott a csúcsra. Mi lehet a gyors siker titka? — A szakmán belül is sokan felfigyeltek, hogy ilyen hamar befutottunk. Lám hozzáértő emberek átgondolt munkával fél év alatt képesek lehetnek aranylemezt produkálni, és népszerűvé tenni egy újonnan alakult együttest. A nyugaton már jól bevált menedzselési forma nálunk is kezd teret hódítani. Sikerült együttműködnöm egy fiatal kft-vel, amely két év alatt megsokszorozta az alaptőkéjét. Kiválóan értenek a bankszakmához, amely a nyugati gazdasági törvények szerint működik. A Craft kiadó nem kíván sok produkciót felvállalni, egyelőre csak egyet, de azt jól. Ebben az évben terveink közt szerepel még két másik lemez kiadása is az új Manhattan-albumon kívül. — Az első album még mindig tartja pozícióját a hanglemezeladási listán. Mikorra várható az új lemez, és miben lesz más az előzőnél? — A második Manhat- tan-album várhatóan májusban jelenik meg. Megkezdődtek az előkészületek, és hamarosan rögzítjük az új szerzeményeket. Sokkal tudatosabb lesz a második lemez, hiszen tavaly még mindenkit irányítanom kellett az elképzelésem szerint. Szeretnénk még jobban előhozni a négy fiú egyéniségét. Gábor ismét ír dalszövegeket, továbbá mind a négyen bekapcsolódnak a zeneszerzésbe. — A popzene hivatalos nyelve az angol. Szerepel-e terveitek közt angol nyelvű felvételek készítése? — Először itthon kellett megalapozni a sikert magyar slágerekkel. Márciusban viszont olyan műsorban lépett fel az együttes Budapesten, ahol jelen volt a Music Television vezérkara. A zártkörű rendezvényen csak a Metró és Mahattan vett részt. Az ismert slágereink természetesen angolul hangzottak el. Kiugrási lehetőséget adhat ez a találkozó, nem tudhatjuk mit hoz a jövő. Banda Zoltán Unikumként hatott a Masz- karadesz muzsikája a kaposvári szakszervezeti művelődési házban rendezett tánc- színházi találkozón. A budapesti, görög zenét játszó együttes 1987 óta járja az országot egzotikus dalaival. Hegyekről, szép lányokról, szerelemről énekel Ceferidisz Vaszilisz, Maskarás Beatrix és Szertaridisz János. A magyar közönség pedig örömmel fogadja őket; havonta négy-öt koncertet adnak, amely gyakran zárul táncházzal. A trió rendszeres résztvevője a görög nemzeti ünnepeknek. Szívesen muzsikál éttermekben, vacsoraesteken, s néha egy-egy lakodalomba is meghívják őket. Ifjúsági házakban, klubokban, egyetemeken, gimnáziumokban lépnek fel, ahol hangszereikkel is megismertetik a fiatalokat. Az énekszót buzuki, gitár, baglama és egy rézdob kíséri. Akik vajmi keveset tudnak csak a görög zenéről, azok a dalok szerzőjéről, tartalmáról, ritmus- és dallamvilágáról is hallhatnak a koncerteken. A fiatal zenészek egy-egy előadáson képzeletbeli barangolásra hívják a publikumot. Szinte kézen (vagy fülön?) fogva vezetik a nézőket a varázsos Göröghonban. A különböző tájak muzsikájából és táncaiból adnak ízelítőt. A szigetek vidám, könnyed rit(Fotó: Kovács Tibor) musai, Ipirosz hegyvidék egyszerű pásztordalai, Thesszália mélyen zengő, büszke dallamai csendülnek fel. De a repertoárból nem hiányozhatnak Thrákia szomszédba csengő hangjai, s a kaukázusi pontio- sziak kemény harci ritmusai is mindenkit táncba hívnak. Mely dalokat éneklik-játsz- szák legszívesebben? Szinte egyszerre jön a válasz: a rebe- tikot. Az 1922-es görög-török háborúban született rebetiko, vagyis a városok zenéje áll szívükhöz a legközelebb. A stílus elnevezése onnan származik, hogy a kitaszított, keserves sorba jutott, hontalan görögök csavargó, bohém életet éltek. (Rebetisz: csavargó, bohém. Rebetiko: rebe- tisz-dal.) Nem maradt másuk, csak kedves hangszerük, a buzuki, amellyel esténként a tavernák füstjébe burkolózva sírták el érzelmes, szívfájdító dalaikat. Ezt a magával ragadó, különleges hangulatú zenét egyébként görög blues- ként is emlegetik. A húszas évek kemény világa tovaszállt. Ma már köny- nyed, vidám dalokra mulatnak a tavernák vendégei, és híres énekesek nagy koncertjein egy-egy dallal emlékeznek a múltra. A duplahúros buzuki azonban ma sem veszítette el varázsát. A Maszkaradesz tagjai ezt a muzsikát akarják megismertetni a közönséggel, s ha tehetik, Görögországba utaznak, hogy régi és új dalokat hozzanak a magyar publikumnak. Lörincz Sándor Smink nélkül Ha olykor smink nélkül vásárolok Manchesterben és bemutatom a csekkfüzetemet, az emberek hitetlenkedve néznek: ez a hétköznapi tehén lenne ő? — Lisa Stansfield Rovatszerkesztő: Tamási Rita Sing-Sing koncert várja az érdeklődőket április 5-én este héttől a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központban. Dzsesszkoncert az In Line-nal A Kaposvári Városi Művelődési Központ ismét dzsesszkoncertre várja a már kialakult „törzsközönségét”. A legutóbbi koncert csaknem négyszáz rajongójának nyújtott felejthetetlen élményt. Az In Line együttest 1989 májusában alapította Vasvári Pál, Csepregi Gyula és Tóth Gyula. Az általuk készített nyolc nagylemezen természetesen kiegészítő zenészekkel dolgoztak. így állandó vendégük a ma- rimbás Zsoldos Béla, a dobos Solti János és Michel, a lengyel hegedűs Krzesimir Debski, valamint az osztrák Bumi Fián trombitás. Az 1992. márciusi hazai turnéjukon a fiatal, ám -máris „szakmai” hírnevet szerzett Szendőfi Péter dobolt. A zenekar az utóbbi évek egyik legnépszerűbb rock-dzsessz, divatosabb kifejezéssel „Contenporary rock-jazz” stílusú csapata. Jól ismertek Nyugat-Európában, ahol több lemezük és koncertjük jelzi a sikert. Az együttes programjában kizárólag tagjainak kompozíciói szerepelnek, ezeket a tagok a közelmúltban megjelent szólólemezéről, valamint a márciusban kiadott „In Line Live” produkció anyagából válogatták. A koncert április 4-én este nyolc órakor kezdődik. Vörös Éva BANDA ZOLTÁN REJTVÉNYROVATA A Kapossystem Számítástechnikai, Irodatechnikai Szolgáltató Kft ajándékával Fordítva Külföldi rockegyüttesek nevét ritkán közöljük magyar fordításban. Ez alkalommal kivételt teszünk, és az eredeti titulus helyett magyarra fordítva soroljuk fel öt zenekar nevét. Bemutatjuk még egy — botrányairól is — ismert rocksztár fotóját, aki egyben kapcsolódik valamelyik együtteshez. Melyikhez? 1. Gördülő kövek 2. A jelenlegi helyzet 3. Mély bíbor 4. Beszélő fejek 5. Puskák és rózsák Beküldendő a rockzenekarok neve, kiemelve azt a csapatot, melynek énekesét a mellékelt fotón láthatjátok. A megfejtéseket április 14-ig várjuk, a helyes válaszokat a nyertes nevét 18-án hirdetjük ki. Kaposvár felett az ég Alternatív zenei fesztivál TENGÜNK-LENGÜNK Többek közt Schikaneder mester hányattatásainak közvetítése és Hasselhoff csodaautójának bugyutuska története mellett szerepelt alternatívaként a múlt héten Kaposváron, a Bezzeg Fesztivál utolsó programjaként zajló alternatív zenei fesztivál. Fellépett a Wei Wu Wei, a Kispál és a Borz, az Éhező Apácák, a Topless, a VHK, a Kampec Dolores és az Ef Zámbó Happy Band. A mechanizmus ugyanaz, mint diszkóban vagy nótaszónál, csak itt színvonalasabb (hitelesebb!!!) muzsikára működik. A cél: kimozogni, kiordítani, kiengedni magunkból a gőzt. Vagy éppen — mint jelen esetben sokan tették — kihallgatni, kiülni a földreterített pulóveren. Talán a Tabánban érezhette magát hasonlóan jól az ember anno, mikor még csak tizennégy, s a hegyoldalba csalta a Loksi. Mert jó valahova csalva lenni. Legalábbis egy kicsit. Inni — „jó cimborákkal, nagy asztal körül”. S ráadásul van abban valami, ahogy nem érteni a szöveget, dübörög a dob(hártya), s fekve, marad a szőr, mert a (Fotó: Csobod Péter) zene nem hagyja fölállni. Van abban valami, ahogy ott ülnek, állnak, beszélgetnek, járkálnak, táncolnak, tengnek-leng- nek, várnak a nézők zene közben. Ahogy émelyítenek a mélaság pillanatai. Ahogy nehezen megy az önfeledés. Életérzésünk van. A hangulat majdnem, mint Berlin fölött. N. L.
