Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

1992. április 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 Maszkaradesz-muzsika A SIKER KOVÁCSA Interjú Környei Attilával, a Manhattan menedzserével Napjainkban óriási a rivali­zálás a popzenében. Az együttesek és énekesek si­kere ma már elképzelhetetlen a háttérből irányító szakma­beli menedzserek tevékeny­sége nélkül. Egy jó mene­dzsernek pedig alaposan is­mernie kell a szórakoztatóipar üzleti életének megannyi forté­lyát. Környei Attila, a Craft Re­cords kiadó igazgatója nyilat­kozott rovatunknak. — Honnan jött az ötlet egy énekegyüttes megalapításá­hoz? — Hiányzott az ország könnyűzenei életéből egy ilyen társulás. Olyan szóra­koztató csapatot kívántam összehozni, amely abszolút mai. Egyéniségeket kerestem, akik képesek megfelelni az el­várásaimnak. A kvartett létre­hozása előtt fél évig egy ze­nészklubot vezettem, amely teret adott a második vonalbeli zenészeknek. Sok zenekar kapott fellépési lehetőséget ebben a klubban, de egyik sem tudott úgy szórakoztatni, hogy kikapcsoljon. A negatív, elutasító, agreszív érzések törtek fel bennük. A fiatalok többsége viszont mást vár a szórakoztatóipartól. Mindezek arra késztettek, hogy egy re­mek hangulatú énekegyüttest alakítsak, amely minden tekin­tetben megfelel a szórakozta­tóipar alapelveinek. — Az elképzelésed megva­lósításához fiatal, tehetséges zenészeket kellett találnod. Nehéz volt a fiúkat kiválasz­tani? — Elmondhatom, hogy sze­rencsém volt, pedig kilenc hó­napig tartott a válogatás. A legfőbb szempontom az volt, hogy tehetséges, jó hangú, a nagyközönség előtt kevésbé ismert énekeseket találjak. Csoki már az első nap azon­nal feladott mindent, amikor közöltem vele az ötletem. Majd jött Dobi Sanyi, akinek hangja a Kanguru együttesből volt ismerős. Nemcsak a bará­tok közt keresgéltem, hanem szélesebb körből választot­tam. Egyszer a békéscsabai La Fontaine együttes stúdió­koncertet adott a 22-es stú­dióban, ahova több szakem­bert is meghívtak. A hozzáér­tők közül egyedül én jelentem meg, és ott felfigyeltem Varga Szabolcsra. Négy hónap múlva az alakuló együtte­sembe hívtam. Már összeállt a csapat, de a negyedik tagról — bár gyönyörű hangja volt — három hét próbaidő után kide­rült, hogy alkalmatlan, mert a koreográfiát nem tudta elsajá­títani. Helyére Vilmányi Gabi került, aki egy napi gondolko­dás után csatlakozott hoz­zánk. Rövid idő alatt bebizo­nyították a fiúk, hogy kiváló képviselői ennek a műfajnak, és nagyszerű velük dolgozni. — Új együttesek esetében egy sikercsiholó név sem el­hanyagolható. Miféle elgondo­lásból jutott a választás a Manhattan névre? — Egy mai produkció találó nevet követel, amely jelen esetben utal a négy fiúra, akik a világ bármely diszkójában előfordulhatnak. Igazi, nagy­városi életérzést kellett kife­jezni. A mai modern fiatalokra is gondolhatunk, akik New Yorktól Tokióig így néznek ki, ezekben a ruhákban járnak. Abszolút keresztmetszetet akartam adni, utalva ezekre a fiatalokra is. Összegezve: négy fiú, négy hang, négy egyéniség, egy érzés — ez pedig nem más, mint a Man­hattan. — A Manhattan szinte az egyik napról a másikra tűnt elő a semmiből és jutott a csúcsra. Mi lehet a gyors siker titka? — A szakmán belül is sokan felfigyeltek, hogy ilyen hamar befutottunk. Lám hozzáértő emberek átgondolt munkával fél év alatt képesek lehetnek aranylemezt produkálni, és népszerűvé tenni egy újonnan alakult együttest. A nyugaton már jól bevált menedzselési forma nálunk is kezd teret hó­dítani. Sikerült együttműköd­nöm egy fiatal kft-vel, amely két év alatt megsokszorozta az alaptőkéjét. Kiválóan érte­nek a bankszakmához, amely a nyugati gazdasági törvények szerint működik. A Craft kiadó nem kíván sok produkciót fel­vállalni, egyelőre csak egyet, de azt jól. Ebben az évben terveink közt szerepel még két másik lemez kiadása is az új Manhattan-albumon kívül. — Az első album még min­dig tartja pozícióját a hangle­mezeladási listán. Mikorra várható az új lemez, és miben lesz más az előzőnél? — A második Manhat- tan-album várhatóan május­ban jelenik meg. Megkezdőd­tek az előkészületek, és ha­marosan rögzítjük az új szer­zeményeket. Sokkal tudato­sabb lesz a második lemez, hiszen tavaly még mindenkit irányítanom kellett az elképze­lésem szerint. Szeretnénk még jobban előhozni a négy fiú egyéniségét. Gábor ismét ír dalszövegeket, továbbá mind a négyen bekapcsolód­nak a zeneszerzésbe. — A popzene hivatalos nyelve az angol. Szerepel-e terveitek közt angol nyelvű felvételek készítése? — Először itthon kellett megalapozni a sikert magyar slágerekkel. Márciusban vi­szont olyan műsorban lépett fel az együttes Budapesten, ahol jelen volt a Music Televi­sion vezérkara. A zártkörű rendezvényen csak a Metró és Mahattan vett részt. Az is­mert slágereink természete­sen angolul hangzottak el. Ki­ugrási lehetőséget adhat ez a találkozó, nem tudhatjuk mit hoz a jövő. Banda Zoltán Unikumként hatott a Masz- karadesz muzsikája a kapos­vári szakszervezeti művelő­dési házban rendezett tánc- színházi találkozón. A buda­pesti, görög zenét játszó együttes 1987 óta járja az or­szágot egzotikus dalaival. Hegyekről, szép lányokról, szerelemről énekel Ceferidisz Vaszilisz, Maskarás Beatrix és Szertaridisz János. A magyar közönség pedig örömmel fo­gadja őket; havonta négy-öt koncertet adnak, amely gyak­ran zárul táncházzal. A trió rendszeres résztve­vője a görög nemzeti ünne­peknek. Szívesen muzsikál ét­termekben, vacsoraesteken, s néha egy-egy lakodalomba is meghívják őket. Ifjúsági há­zakban, klubokban, egyete­meken, gimnáziumokban lép­nek fel, ahol hangszereikkel is megismertetik a fiatalokat. Az énekszót buzuki, gitár, baglama és egy rézdob kíséri. Akik vajmi keveset tudnak csak a görög zenéről, azok a dalok szerzőjéről, tartalmáról, ritmus- és dallamvilágáról is hallhatnak a koncerteken. A fiatal zenészek egy-egy előadáson képzeletbeli ba­rangolásra hívják a publiku­mot. Szinte kézen (vagy fü­lön?) fogva vezetik a nézőket a varázsos Göröghonban. A különböző tájak muzsikájából és táncaiból adnak ízelítőt. A szigetek vidám, könnyed rit­(Fotó: Kovács Tibor) musai, Ipirosz hegyvidék egy­szerű pásztordalai, Thesszália mélyen zengő, büszke dalla­mai csendülnek fel. De a re­pertoárból nem hiányozhatnak Thrákia szomszédba csengő hangjai, s a kaukázusi pontio- sziak kemény harci ritmusai is mindenkit táncba hívnak. Mely dalokat éneklik-játsz- szák legszívesebben? Szinte egyszerre jön a válasz: a rebe- tikot. Az 1922-es görög-török háborúban született rebetiko, vagyis a városok zenéje áll szívükhöz a legközelebb. A stílus elnevezése onnan származik, hogy a kitaszított, keserves sorba jutott, honta­lan görögök csavargó, bohém életet éltek. (Rebetisz: csa­vargó, bohém. Rebetiko: rebe- tisz-dal.) Nem maradt másuk, csak kedves hangszerük, a buzuki, amellyel esténként a tavernák füstjébe burkolózva sírták el érzelmes, szívfájdító dalaikat. Ezt a magával ra­gadó, különleges hangulatú zenét egyébként görög blues- ként is emlegetik. A húszas évek kemény vi­lága tovaszállt. Ma már köny- nyed, vidám dalokra mulatnak a tavernák vendégei, és híres énekesek nagy koncertjein egy-egy dallal emlékeznek a múltra. A duplahúros buzuki azon­ban ma sem veszítette el va­rázsát. A Maszkaradesz tagjai ezt a muzsikát akarják meg­ismertetni a közönséggel, s ha tehetik, Görögországba utaz­nak, hogy régi és új dalokat hozzanak a magyar publi­kumnak. Lörincz Sándor Smink nélkül Ha olykor smink nélkül vá­sárolok Manchesterben és bemutatom a csekkfüzetemet, az emberek hitetlenkedve néznek: ez a hétköznapi tehén lenne ő? — Lisa Stansfield Rovatszerkesztő: Tamási Rita Sing-Sing koncert várja az érdeklődőket április 5-én este héttől a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központban. Dzsesszkoncert az In Line-nal A Kaposvári Városi Műve­lődési Központ ismét dzsesszkoncertre várja a már kialakult „törzsközönségét”. A legutóbbi koncert csaknem négyszáz rajongójának nyúj­tott felejthetetlen élményt. Az In Line együttest 1989 májusában alapította Vasvári Pál, Csepregi Gyula és Tóth Gyula. Az általuk készített nyolc nagylemezen természe­tesen kiegészítő zenészekkel dolgoztak. így állandó vendégük a ma- rimbás Zsoldos Béla, a dobos Solti János és Michel, a len­gyel hegedűs Krzesimir Debski, valamint az osztrák Bumi Fián trombitás. Az 1992. márciusi hazai turnéjukon a fi­atal, ám -máris „szakmai” hír­nevet szerzett Szendőfi Péter dobolt. A zenekar az utóbbi évek egyik legnépszerűbb rock-dzsessz, divatosabb kife­jezéssel „Contenporary rock-jazz” stílusú csapata. Jól ismertek Nyugat-Európában, ahol több lemezük és koncert­jük jelzi a sikert. Az együttes programjában kizárólag tagja­inak kompozíciói szerepelnek, ezeket a tagok a közelmúltban megjelent szólólemezéről, va­lamint a márciusban kiadott „In Line Live” produkció anya­gából válogatták. A koncert április 4-én este nyolc órakor kezdődik. Vörös Éva BANDA ZOLTÁN REJTVÉNYROVATA A Kapossystem Számítástechnikai, Irodatechnikai Szolgáltató Kft ajándékával Fordítva Külföldi rockegyüttesek ne­vét ritkán közöljük magyar for­dításban. Ez alkalommal kivé­telt teszünk, és az eredeti titu­lus helyett magyarra fordítva soroljuk fel öt zenekar nevét. Bemutatjuk még egy — bot­rányairól is — ismert rocksztár fotóját, aki egyben kapcsoló­dik valamelyik együtteshez. Melyikhez? 1. Gördülő kövek 2. A jelenlegi helyzet 3. Mély bíbor 4. Beszélő fejek 5. Puskák és rózsák Beküldendő a rockzeneka­rok neve, kiemelve azt a csa­patot, melynek énekesét a mellékelt fotón láthatjátok. A megfejtéseket április 14-ig vár­juk, a helyes válaszokat a nyertes nevét 18-án hirdetjük ki. Kaposvár felett az ég Alternatív zenei fesztivál TENGÜNK-LENGÜNK Többek közt Schikaneder mester hányattatásainak köz­vetítése és Hasselhoff csoda­autójának bugyutuska törté­nete mellett szerepelt alterna­tívaként a múlt héten Kapos­váron, a Bezzeg Fesztivál utolsó programjaként zajló al­ternatív zenei fesztivál. Fellé­pett a Wei Wu Wei, a Kispál és a Borz, az Éhező Apácák, a Topless, a VHK, a Kampec Dolores és az Ef Zámbó Happy Band. A mechanizmus ugyanaz, mint diszkóban vagy nótaszó­nál, csak itt színvonalasabb (hitelesebb!!!) muzsikára mű­ködik. A cél: kimozogni, kiordítani, kiengedni magunkból a gőzt. Vagy éppen — mint jelen esetben sokan tették — ki­hallgatni, kiülni a földreterített pulóveren. Talán a Tabánban érez­hette magát hasonlóan jól az ember anno, mikor még csak tizennégy, s a hegyoldalba csalta a Loksi. Mert jó va­lahova csalva lenni. Lega­lábbis egy kicsit. Inni — „jó cimborákkal, nagy asztal kö­rül”. S ráadásul van abban va­lami, ahogy nem érteni a szö­veget, dübörög a dob(hártya), s fekve, marad a szőr, mert a (Fotó: Csobod Péter) zene nem hagyja fölállni. Van abban valami, ahogy ott ülnek, állnak, beszélgetnek, járkál­nak, táncolnak, tengnek-leng- nek, várnak a nézők zene közben. Ahogy émelyítenek a mélaság pillanatai. Ahogy ne­hezen megy az önfeledés. Életérzésünk van. A hangulat majdnem, mint Berlin fölött. N. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom