Somogyi Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

4 / SOMOGYI HÍRLAP — TESTVÉRVÁROSOK 1992. április 4., szombat GLINDEl PÉLDÁK A piros akta sürgős Bizalomteremtés teljes nyitottsággal — Somay Pál személyében új polgármestere van Kapos­vár erdélyi testvérvárosának, Csíkszerdának, aki a helyha­tósági választások első mene­tében döntő fölénnyel nyert a Csíki-platform ugyancsak ma­gyar nemzetiségű jelöltjével szemben. Kérem, mutatkoz­zon be a somogyi olvasóik­nak. — Csíkszeredán születtem 1949-ben, itt végeztem a kö­zépiskolát, majd a brassói er­dészeti főiskolán szereztem erdőmérnöki diplomát. Sze­rencsém volt, államvizsga után hazakerültem; az erdő­gépesítési vállalatnál dolgoz­tam különféle beosztásban. Egészen ez év februrájáig, amikor a helyi RMDSZ felké­résére indultam a polgármes­teri tisztségért kiírt választá­son. A választópolgárok há­romnegyede szavazott rám. Nős vagyok. Két gyermek édesapja, a feleségem gyógy­szerész. — Választási sikeréhez a személyének szóló bizalmon túl döntően hozzájárult, hogy jól átgondolt programmal je­lentkezett. Ismertesse röviden ennek célkitűzéseit. Égető gondok — Választási programom az RMDSZ programja, a ma­gyarság érdekképviseleti szerve jelöltjeként indultam a választáson. Csapatmunka eredményeként született a kü­lönféle munkaterületeken dol­gozó szakemberek vélemé­nyének meghallgatásával. Nyilvánvalóan tartalmazza a nemzeti önazonosságunk megőrzésével összefüggő feladatokat, de nem hiányoz­hatnak belőle a város égető gondjai megoldásával kapcso­latos elképzelések sem. Emlí­tek egy-két példát. Csíkszered egyfajta félbemaradt város, ezért a városképen kell elő­ször igazítanunk. Az történt ugyanis, hogy a 60-as évektől erőltetett ütemben próbálták eltüntetni a régi, hagyomá­nyos városképet, s ha nem jön közbe ’89, teljes lesz az uni- formizálódás. Szerencsére közbejött, s most nekünk az a dolgunk, hogy valahogy ösz- szeegyeztessük, összefércel- jük a régit az újjal. Közelebbről pályázatot írunk ki a város- központ üres telkeinek beépí­tésére, egy sétálóutca kikép­zésére. Ezenkívül progra­munkban felvállaltuk az élet­minőség javításával össze­függő feladatokat, pontosab­ban a vízellátási és fűtési gondok megoldását, a csator­názás bővítését, megpróbál­juk mérsékelni a munkanélkü­liséget. A polgármesteri hivatalnál tanácsadó szolgálatot nyitot­tunk, ahol teljesen díjmente­sen megismertetjük a magán- vállalkozókat az induláshoz feltétlenül szükséges tudniva­lókkal. Ahány alkalmazottja lesz egy vállalkozónak, annyi­val csökken a munkanélküliek száma. Programunkban rész­letesen foglalkozunk az okta­tás, az egészségügy, a műve­lődés kérdéseivel is. — Nehéz örökséget vett át, ami nem annyira elődei sze­mélyével, hanem a nyomasztó gazdasági helyzettel hozható összefüggésbe. A beiktatása óta eltelt rövid időben sike­rült-e számbavennie ezt az örökséget, s meghatározni a teendők fontossági sorrend­jét? — Nehéz ilyen sorrendet megállapítani, annyi a ha­laszthatatlanul fontos teendő. Mindenképpen a tavaszi nagyatakarítással kezdjük, hogy eltüntessük a tél nyo­mait, a hó alól előkerülő sze­metet. Siralmas állapotban vannak a város útjai, ezek ki­javítását tartjuk másik fontos teendőnknek. Aztán folytatjuk a parkok gondozásával, a közvilágítás láthatóbbá tételé­vel stb. Megállnák itt, nem fér bele minden a beszélgetésbe. — Elgondolásai kivitelezé­sében támaszkodhat az RMDSZ- többségű városi ta­nácsra. Hát a lakosságra? Si­kerül-e kimozdítania a csík- szeredaiakat a korábbi évek­ben kényszerű védekezésből, a magukra erőltetett közöm­bösségből? Kapcsolat a lakossággal — Nem lesz könnyű. Annyi­szor becsapták már az embe­reket, hogy most kétszer meggondolják míg vállalnak valamit. Úgy hiszem, hogy ezen a teljes nyitottsággal si­kerül változtatnunk. Nyilvános tanácsüléseket tartunk, s va­lamennyi határozatunkat a la­kosság tudomására hozzuk, beszámolunk a pénzalapok elköltéséről. — A bizalomteremtésnek van még egy útja. A romániai törvények értelmében a la­kosság írásban csak románul fordulhat a hivatalhoz. Próbál­ják meg áthidalni ezt a diszk­riminatív rendelkezést. — Sajnos, teljesen áthidalni nem tudjuk, de minimálisra csökkentjük a bürokráciát. Amit helyben és szóban el le­het intézni, azt elintézzük, írásban csak akkor kommuni­kálunk, mikor az mindenkép­pen elkerülhetetlen. — A lelkesedés és a lelkesí­tés nem elég a dolgok jobbra- fordításához, a város rendbe­tételéhez pénz kell. Van-e a városnak pénze? — Felemás helyzetben va­gyunk: a törvény betűje szerint önkormányzati szerv vagyunk, de a költségvetést továbbra is felülről kapjuk. Idén március végén tudtuk meg, hogy 80 millió lej áll rendelkezésünkre, ami ugyan kétszerese a tava­lyinak, de az infláció miatt messze elmarad a tényleges szükséglettől, legfeljebb a hi­vatal fenntartására, az utak javítására, a gyér közvilágí­tásra és a parkok gondozá­sára, ha elég lesz, arra is csak szűkösen. — A változtatáshoz, az elő­relépéshez tapasztalatszer­zésre is szükség * van. Ezt szolgálják a testvérvárosi kapcsolatok. Próbálta már hasznosítani ezeket? — Ilyen vonatkozásban nem kell elölről kezdenem a munkát, elődeim hasznos kapcsolatokat építettek ki több magyarországi várossal, köz­tük Kaposvárral. Március 15-én idén is küldöttség kép­viselte városunkat a Somogy megyei ünnepségeken, április közepén magam is ellátogatok a kaposvári gazdasági kiállí­tásra. Bízom abban, hogy a már meglevő kapcsolat-párok mellett újabbak létesülnek, melyek egyaránt szolgálják a gazdasági és művelődési jel­legű együttműködés szélesí­tését. Várjuk a kaposváriakat Várjuk mi is a kaposváriakat Csíkszeredában. A tervek szerint július elején rendezzük meg a testvérvárosok gazda­sági kiállítását, amelyet a népviselet színpompás sereg­szemléjével, az Ezer székely leány találkozójával zárunk. Remélhetőleg ott lesznek testvérvárosaink képviselői a pünkösdi csíksomlyói búcsún is, mint ahogy más rendezvé­nyeinken is szíves-örömest lá­tunk mindenkit. Számunkra létfontosságúak a testvérvárosi kapcsolatok, így érzékeljük leginkább, hogy a tiltás szomorú évtizedei után ismét kinyújtották felénk kezü­ket az anyaországbeliek. Olyan erőforrás ez, melyért mindenképpen köszönöttel tartozunk. A kaposváriaknak is természetesen. Borbély László Kaposvár testvérvárosa, a németországi Glinde vezetői felajánlották a kaposvári ön- kormányzatnak: átadják ta­pasztalataikat, ha igényt tar­tanak rá. A kaposváriak éltek a lehetőséggel, és egy hó­napra Glindebe küldték Bras­sói Pétert, az önkormányzati hivatal beruházási irodaveze­tőjét. Többek között azért is esett rá a választás, mert ko­rábban külkereskedelmi szol­gálatban hosszabb időt töltött a volt NDK-ban, tehát nyelvtu­dása megfelelő. — A glindeiek a testvérvá­rosi kapcsolatot komolyan ve­szik — mondta Brassói Péter. — Ennek azzal is nyomatékot adtak, hogy a polgármesteri hivatalban egy termet Kapos­várról neveztek el. Az irodavezető elmondta: a képviselőtestület, a bizottsá­gok munkája, az ügyrend és a feladatok végrehajtása érde­kelte. — A testület tagjai három pártba a CDU-ba, a SPD-be és a Zöldek-be tömörülnek, és frakcióban képviselik az ülé­seken a már előre kialakított álláspontjukat. A döntéseknél a mérleg nyelvét rendszerint a Zöldek jelentik. A képviselők nem főállásbarr — ülésenként mintegy negyven márkáért — látják el tisztüket. Az esti órákban megtartott testületi ülések nemigen tartanak to­vább két-három óránál. Nem fordul elő, hogy valaki mást képvisel a testületben, mint amit előzőleg hangoztatott a bizottságban. Nem sokat be­szélnek; a szakmai kérdések­ben elfogadják a szakembe­rek álláspontját. — Ott is állandóan időza­varban vannak a tisztviselők? — Szó sincs róla. Kiegyen­súlyozottan, kapkodás nélkül dolgoznak, pedig úgynevezett profi hivatalnok mindössze 14 van. A hatékonyságot a nagy­fokú szervezettség teszi lehe­tővé. Az aktákat sürgősségi sorrendbe rakják, és ezt szí­nekkel is jelzik. Ami sürgős, az piros. Könnyíti a hivatalnokok tevékenységét többek között az, hogy a rendeleteket, jog­szabályokat igen körültekin­tően hozzák meg, és ezért csak nagyon ritkán kell őket módosítani. Két dologban nem ismernek tréfát a glindeiek: a szolgálta­tási díjak és az adók behajtá­sában. Ha valaki két felszólító levél után sem tesz eleget kötele­zettségének, megy hozzá a végrehajtó, és szinte egy­szerre érkezik vele az adós­hoz a gépkocsiszállító, hogy elvigye autóját. Az önkor­mányzatot megillető pénzek adják ugyanis azt az anyagi alapot, amelyre a jólét, a rend, a tisztaság, a működőképes­ség és a korszerű szociálpoli­tika ráépül. — Hogyan hasznosítják a glindei tapasztalatokat? — Részletes beszámolót készítek a polgármesteri hiva­tal számára. Véleményem szerint a gyorsabb ügyintézést szolgáló típuslevelek használata, a bi­zottságban hozott döntések melletti következetes kiállás, az időhúzó szószátyárság, az ügyintézésben tapasztalható párhuzamosság megszünte­tése szinte azonnal „bevezet­hető”. De például az adók és a szolgáltatási díjak beszedése csak úgy lehet eredményes, ha megváltoznak a jelenlegi jogszabályok. (Szegedi) Nagyatád vendégségbe készül Olasz vendégei voltak ta­valy szeptemberben Nagy­atádnak: San Vito al Taglia- mento küldöttsége járt náluk. Az első lépések után szoro­sabbra fűzték a testvérvárosi kapcsolat és érintkezés lánc­szemeit. A két város kapcsolata azóta kitűnően alakul. Idén nyáron többek között diákok csereüdültetésére kerül sor; zeneiskolák találkozóját, kö­zös sportrendezvényeket, tri- atlont terveznek. Nagyatád vállalkozó szellemű fiataljai biciklin próbálnak eljutni a testvérvárosig. A somogyi város most láza­san készülődik. Május végén ugyanis látogatóba mennek az olasz városkába. Egy 66 tagú csoport képviseli majd Nagyatádot, s a kétnapos bő programsorozatra San Vitóba többek között elviszik a Nagy­atád és vidéke képzőművé­szeti kiállítást. Megtudtuk: nemcsak a kul­turális, hanem az üzleti szfé­rában is kitűnő kapcsolat ala­kult ki a két város között. Bjelovári küldöttség Kaposváron Fejleszteni szeretnénk a gazdasági kapcsolatokat A Magyar Demokrata Fórum kaposvári szervezetének meghívására tegnap a horvátországi Bjelovárról küldöttség ér­kezett Kaposvárra. Simic Jure, a HDZ, a Horvát Demokrata Párt bjelovári elnöke, a város vezetője, Ivankovic Vlado, a vég­rehajtóbizottság titkára és Babic Mile a bjelovári traktorgyár igazgatója találkozott Hódos Győzővel, az MDF kaposvári, és Herényi Károllyal, a párt megyei vezető­jével. A horvát küldöttség találkozott dr. Fekete Gáborral, a köztársasági megbí­zott területi hivatalának vezetőjével és dr. Jákli Péterrel, a megyei közgyűlés jegyző­jével. A látogatás célja a politikai és gaz­dasági kapcsolatok kialakítása volt. A vendégeket Szabados Péter, Kapos­vár polgármestere és dr. Pető Tamás, a vállakozási iroda munkatársa is fogadta. A látogatókat üdvözölve a polgármester elmondta: Bjelovár régebben testvérvá­rosi viszonyban volt Kaposvárral; s a so­mogyi megyeszékhely részéről ez a haj­landóság ma is megvan, bár tudja, a vá­ros most megvédésével van elfoglalva. A gazdasági kapcsolatok kialakításában a kaposvári önkormányzat a katalizátor szerepét tudna felvállalni, építési és hely­reállítási munkájukban is segítenének. Bjelovár város vezetője köszönetét fe­jezte ki a menekültek elhelyezésért. El­mondta: Bjelovár többek között állatte­nyésztéssel, fa- és fémfeldolgozással is foglalkozik. A háború akadályozza és to­vább szegényíti a különben is szegény gazdaságot. Amint a háborúnak vége lesz, teljes erővel hozzáfognak az újjáépí­téshez. Az ENSZ-erők megjelenése lehetősé­get kínál arra, hogy véget érjen a háború. Kiemelte: van egy nagy értékük, az Ad­riai-tenger, s tartalék energiaforrásokkal is rendelkeznek. Reményét fejezte ki, hogy lesznek partnereik, akik beruház­nak, s tőkét, szaktudást fektetnek be. A háború bjelovári eseményeiről el­mondta: a horvát vezetőség javaslatára blokád alá vették a bjelovári szerb ka­szárnyát, amelynek katonái a Pakrac környéki harcokban is részt vettek. Ta­valy októberben támadták meg a kaszár­nyát és megadásra kényszerítették a hadserereg katonáit. Ezzel 90 kilométerre sikerült a frontot lejebb szorítaniuk. A harc 12 óra hosszat tartott, 16 halottjuk volt, s 50 épület pusztul el teljesen. Sok bjelovári harcol most is a fronton. „Nincs másik hazánk, ezt kell megvédenünk” — mondta. A bejelovári traktorgyár ott lesz az ápri­lis 8-án kezdődő Karaván expón, a kiállí­tásra egy traktort hoztak el. Hódos Győző kifejtette: segíteni szeretnének a gyárnak, hogy alkatrészhez jussanak. Ezeket ed­dig Szerbiától kapták. Kaposváron több üzem is megrendelési gondokkal küzd. A traktorgyár üzleti tárgyalásba kezd a Csepel kaposvári egyedi gépgyárával. Lehetőség adódik majd a helyreállítási időszakban az építőipari kapacitások ki­használására is. T. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom